Bécsi Napló, 1984 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1984-03-01 / 2. szám

BÉCSI NAPLÓ Tizenhárom gépelt oldalas kézirat került külföldre, melyben Duray Miklós pozsonyi mérnök, a Kutyaszorító című könyv szerzője beszélgetés formájában mondja el véleményét a szlovákiai magyarság helyzetének alakulásá­ról és a magyar nyelvű iskoláztatás ügyéről. Ebből a beszélgetésből azokat a részleteket idézzük, melyek a jelenlegi csehszlovák tervek kivitelezésére vonatkoznak. A legnagyobb méretű támadás azonban 1978-ban indult a magyar iskolák ellen. Ek­kor álltak elő a hatóságok a magyar oktatási nyelvű iskolák átszervezésének tervével. A terv szerint a magyar általános iskolák 5. osztályától kezdve a magyar nyelv, földrajz és történelem kivételével minden egyéb tan­tárgyat szlovákul oktattak volna. Ez egyfor­mán vonatkozott a gimnáziumokra, szakkö­zépiskolákra és szakmunkásképzőkre. A ma­gyar iskolák tehát magyar nyelven is oktató iskolákká változtak­ volna. Legkevesebb hat­vanezer magyar fiatalt fosztottak volna meg az anyanyelvi művelődés lehetőségétől. Ekkor alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága, amire a cseh­szlovák hatóságok a Duray Miklós ellen in­dított eljárással válaszoltak. A tiltakozás és az ügy nyilvánosságra kerülése, nagy külföldi, elsősorban magyarországi visszhangja hatására visszakoztak a magyar nyelvű oktatás korlá­tozásának tervével és felfüggesztették a Duray Miklós ellen indított eljárást. 1984-ben azon­ban új oktatási törvény lép életbe. Eszerint az oktatásügyi minisztérium az ille­tékes Kerületi Nemzeti Bizottság javaslatán - a szülőkkel folytatott tárgyalás után - en­gedélyezheti, hogy némely iskolában az okta­tás nyelvétől eltérő nyelven tanítsanak egy-­ két tantárgyat, valamint hogy a tanítás szlo­vák, illetve cseh nyelven folyjon, s egyidejű­leg tanítsák a nemzetiség nyelvét is. Ez gya­korlatilag annyit jelent, hogy ha a javaslat tör­vényerőre emelkedik, fokozatosan megszűnne minden magyar nyelvű iskola, s csupán olyan iskolák lennének, amelyek egyes osztályaiban oktatnák a magyar nyelvet és irodalmat. Ha a szülő nem akar élni az anyanyelven való művelődés alkotmányos jogával, lehető­sége nyílik arra, hogy szlovák iskolába írassa a gyermekét. A szlovák iskolába való átlépést már most is különböző előnyökkel segítik. Tehát, ha a szülők egy része lemond az anya­nyelvi művelődés jogáról, emiatt még nem kell megváltoztatni a magyar iskola oktatási nyel­vét. De ha már egyszer eldöntötte a szülő, hogy gyermeke saját anyanyelvén tanuljon, akkor miért kell kétségbe vonni ezt a döntést, miért kell ismételten rákérdezni, hogy nem akarja-e megváltoztatni a korábbi elhatározá­sát? Ezzel a törvény által támogatott nyomást gyakorolhatnának a szülőkre; sugallnák, sőt esetenként kényszerítenék az anyanyelven való művelődés feladását. Törvényen kívüli eszközökkel, az egzisztenciális és a politikai megfélemlítés bevált és olajozottan működő módszereivel bírnák rá a szülőket, hogy kérjék a nemzeti kisebbség nyelvén való oktatás el­törlését. Abból is kitűnik a törvényjavaslat kisebbség­ellenes szándéka, hogy csak egy irányban ad lehetőséget az oktatás nyelvének megváltoz­tatására: a kisebbség nyelvét szlovákra, illetve cseh nyelvre lehet cserélni. Emellett a törvényjavaslat második bekez­dése diszkrimináló szándékot is tartalmaz. Ugyanis kimondja, hogy a nemzeti kisebbség iskoláiba a szülő, vagy a törvényes gyám, illet­ve a gyámhatóság beleegyezésével lehet beírat­ni a gyermeket. Az általános iskolakötelezett­ség értelmében az iskolaköteles gyerek beira­ Új egyesület Bécsben. Február 21-én megalakult az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége, a Ka­láka-klub, mely az önálló vállalkozók, iparosok, ügy­védek, orvosok, mérnökök, kereskedők, m­űvészek stb. tömörülése kíván lenni. Célja egymás kölcsönös segítése, a szellemi és gazdasági erő­k összefogása. Elnöknek Dr. Szabó Lajos pénzügyi szaktanácsost választották meg. Fő­titkár Karácsonyi Miklós mér­nök lett, pénztáros pedig Horváth Gábor adótanácsos. * A Nemzetiségi Ügyek Bécsi Munkaközössége rende­zésében 1984. április 11 -én, szerdán 19 órakor az Internationales Kulturzentrumban (Bécs I., Anna­­gasse 20) vitával egybekötött elő­adást tart Dr. Er­hard Busek alpolgármester. Az előadás címe: Kul­turális sokrétűség Bécsben - Új városi külpolitika mint közvetítő a szövetségi tartományok felé.­rása nem a szülő vagy a gyám beleegyezésétől függ! a szülőnek vagy gyámnak kötelessége be­íratni a gyermeket! Érthetetlen, hogy a nem­zeti kisebbség iskoláiba való beiratkozáshoz miért kell külön beleegyezés. Azaz érthető: csak a szülőkre vagy a törvényes gyámra lehet nyomást gyakorolni, hogy ne írassa a gyereket olyan iskolába, amelyben a nemzeti kisebbség anyanyelvén tanítanak. Arra a kérdésre, hogy mi nyújthat védelmet a nemzeti kisebbség számára­, Duray Miklós többek között ezt válaszolta: Az anyaország nem tud rendszeres és hatha­tós segítséget nyújtani. A kisebbségeknek így önmaguknak kell védekezniük, ha meg akar­nak maradni. Egyénenként és csoportosan is szembe kell szállniuk a hatalom beolvasztási törekvésével. Természetesen csakis békés vé­dekezésről lehet szó. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága is ezt a célt tűzte maga elé. Legújabb tudósítás Már vázolt fejlemények hatására, megalakult Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja, mely a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jog­védő Bizottságától vette át az iskolák védel­mének feladatát. Mintegy 600 körlevelet inté­zett a magyar pedagógusokhoz, szülőkhöz és Csemadok-tagokhoz, melyben felkérte őket, hogy éljenek törvényadta jogukkal és tiltakoz­zanak ezen alkotmányba ütköző törvényjavas­lat ellen. A csoport körlevele február 10 és 15. között jutott el a címzettekhez. Miután Duray Miklósnak a köztársasági elnökhöz intézett levele nyugati hírügynökségeken keresztül közismertté vált, eddig soha nem tapasztalt méretű tiltakozási hullám indult el az egész magyar kisebbség körében. Március közepéig a tiltakozók száma megközelítette a tízezret. Sokan azzal is kifejezték tiltakozásukat, hogy megváltoztatták korábbi döntésüket és szlo­vák iskola helyett magyar iskolába íratták gyermeküket. így Rimaszombatban az 1984/ 85-ös iskolaévre 130 első elemistát írattak be a magyar iskolába, mely példátlanul nagy­ szám. A Pozsonyhoz közeli Zonctorony kis­községben a falu egész lakossága aláírta a til­takozást. Pedagógusok, iskolaigazgatók tilta­koztak, sőt sok olyan szülő is, aki szlovák iskolába íratta a gyermekét. A pozsonyi Madách könyvkiadó párttagjai az üzemi párt­csoport gyűlésén jegyzőkönyveztették tilta­kozásukat. Azonban a Szlovák Írószövetség magyar szekciója, és ezáltal a szlovákiai ma­gyar írók zöme néma maradt. A tiltakozási hullám elérte a Csemadok Központi Bizott­ságát is, mely a szervezet megalakulásának 35 évfordulója alkalmából március 2-án tar­totta ünnepi ülését. Az ülésen hárman szólal­tak fel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Fuksz Sándor mérnök, aki ismertette a jelen­levőkkel a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának levelét, mely nyíltan alkotmány­­ellenesnek nevezte a törvényjavaslatot, vala­mint felvetette a Központi Bizottság testületi tiltakozásának lehetőségét. Gál Sándor költő felszólalásában kijelentette „én továbbra is olyan iskolába akarom járatni gyermekeimet, amelyben magyar nyelven folyik a tanítás”. Krocsány Dezső a Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke is felszólalt és hangot adott annak a reményének, hogy a törvényhozó testület nem fogadja el a törvényt a javasolt formában. Krocsány optimista hangvételű felszólalása azonban kételyeket váltott ki. A Csemadok Központi Bizottsága határo­zatban kötelezte a Csemadok országos elnökk berni magyar protestánsok vendégül látták a ka­tolikus magyarokat. Közös szertartáson vettek részt. Antal Béla protestáns lelkész vezetésével a katolikus hívek is bekapcsolódtak az imákba, énekekbe, és P. Cserháti Ferenc Kálmán OFM katolikus lelkipász­tor tartott szentbeszédet. két, hogy a pártcsoport által tegyen lépéseket a párt Központi Bizottságánál a törvényjavas­lat említett részének visszavonására. A Csema­dok KB pártcsoportját a Szlovákia Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága március 9-re hívta meg tárgyalásra, ahol a Csemadok KB 71 tagú pártcsoportjából 68 tag megjelent és tizenketten szólaltak fel a törvényjavaslat ellen. Ez is eddig példátlan esemény, hogy ennyien merjék felemelni a szavukat a párt akarata ellen. A párt és a kormány részéről jelen voltak: BuSa iskolaügyi miniszter, vala­mint helyettese Vlacichová, aki a magyar is­kolák leépítésének egyik szellemi vezére, Fodor Zoltán minisztériumi osztályvezető, akit a Duray Miklós ellen 1983 elején folyta­tott perben a vád egyik koronatanújaként akartak felhasználni, Nagy Kázmér népjó­léti miniszter és Jurík a párt KB titkárságának főosztályvezetője. A Csemadok részéről jelen­levő párttagokat azonban a párt és a kormány képviselőinek nem sikerült megnyugtatni, mert nem a törvényjavaslat átalakítását he­lyezték kilátásba, hanem a végrehajtási uta­sításokkal igyekeztek őket meggyőzni a javas­lat helyes és átgondolt mivoltáról. Például kilátásba helyezték — lévén a Csemadok KB jelenlévő képviselői között sok pedagógus —, hogy az a magyar tanító, aki önként vállalja szlovák nyelven tanítani a magyar diákokat, tantárgyanként 800 korona fizetéskiegészítést kap. Ez pedig egy pedagógus számára a jelen­legi csehszlovák gazdasági válság idején talán csábítóbb összeg mint a harminc ezüstpénz. A Csemadok párttagjait azonban az a tény sem nyugtatta meg, hogy a Szovjetunióban is hasonló iskolatörvényt készítenek elő, tudva­levőleg, Csernyenko, a szovjet párt mostani vezetője, 1983 júniusában, Andropovnak a Legfelsőbb Szovjet elnökévé történt választása alkalmával elmondott beszédében türelmet­lenül sürgette a nem orosz iskolák intenzív oroszosítását. Mindenképpen figyelemre méltó az a tény, hogy a Csemadok 1968 óta ilyen határozottan most lépett fel első alkalommal politikai té­nyezőként és érdekvédelmi funkciójában, vagyis kitört a rákényszerített tisztán kultu­rális keretek közül. A hatalmi szervek jellemzően reagáltak az iskolaügyi törvényjavaslat ellen kialakult tilta­kozásokra és egyéb ellenvéleményekre. A Cse­madok országos elnökének, Sidó Zoltánnak a szlovák párt ideológiai titkára, Pezsár tiltotta meg, hogy felszólaljon a Nemzetgyűlésben a törvényjavaslat ellen. A politikai rendőrség parancsára pedig a Csemadok KB titkársága körlevélben utasította a Csemadok tagjait, hogy szolgáltassák be a politikai rendőrségnek a Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoport­ja által kibocsájtott levelet, melyben tiltako­zásra szólították fel a magyar kisebbséget. A politikai rendőrség tömegesen hallgatta ki a tiltakozókat, az iskolaügyet irányító hivatalok pedig a magyar tanfelügyelőket, iskolaigazgatókat és tanítókat megdorgálta és fegyelmi eljárásokat helyeztek kilátásba, mely a tanítók elbocsájtását vonhatná maga után. Ugyanebben az időben a Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Iroda, február közepén először az Új Szó egy héttel később pedig a többi magyar sajtó szerkesztőségét utasította a hely­ségnevek írásával kapcsolatban. Az új rendelet szerint a Csehszlovák rádió és a televízió ma­gyar adásában tilos a helységnevek magyar nyelvű említése, a sajtóban pedig első helyen szlovákul kötelező a helységnevek írása, csak utána lehet említeni zárójelben a magyar el­nevezést, ez azonban nem vonatkozik azokra a helységekre, amelyek mostani szlovák neve új névadás és nem fordítás által keletkezett, így a tilalom 144 tisztán vagy túlnyomóan magyar lakosú helység nevére vonatkozik. Az iskolaügyi törvényjavaslat ellen kibonta­kozott tiltakozási hullám nyomán a politikai rendőrség nyomására elrendelték Duray Mik­lós részleges házifogságát. Reggel 7 óra és dél­után fél négy között nem hagyhatja el munka­helyének épületét, annak ellenére, hogy már harmadik hónapja tart a foglalkoztatási ti­lalma. Minden nap rendszeresen bejár a mun­kahelyére ahol azonban nem kap munkát a munkaadójától. A részleges házifogság elle­nére Durayt március 15-én a politikai rend­őrség parancsára el kellett távolítani Pozsony­ból. Hajnalban el kellett utaznia Beszterce­bányára azért, hogy ne vehessen részt már­cius 15-én a ligetfalui Petőfi szobornál hagyo­mányosan megrendezett emlékünnepélyen, ahol ez alkalommal kb. 800-an gyűltek ös­­­sze, főleg fiatalok. Magyar félelmek Szlovákiában A SMIKK 1984-től hivatalosan is megváltoztatta nevét. A Svájci Magyar Irodalom- és Könyvbarátok köre helyett ezentúl Svájci Magyar Irodalmi és Kép­zőművészeti Körnek hívják. Luganoi napjait az idén október 25-30 között tartják meg Gesta Hungaro­­rum III. címmel. Ugyanekkor Nyugati magyar port­rék címmel fotóművészeti kiállítást rendeznek. Be­küldhetők (min. 30 x 40 cm-es) felvételek nyugati magyar írókról, művészekről, közéleti személyekről. További felvilágosítás: Eva Saáry. Via delle Scuole 10, CH -6900 Lugano -Cassarata. A Genfi Magyar Club rendezésében január 20-án a genfi Athenée dísztermében előadói esten vett részt Tollas Tibor és Vadnay Zsuzsa, melynek témája a ha­zai szellemi ellenállás és az emigráció volt. Bevezetőt tartott Padányi Gulyás Béla a kör tiszteletbeli elnöke. * A Magyar Cserkész Szövetség július 7-től 28-ig tartja a szokásos nyári iskoláját a Sík Sándor Cserkészpark­ban, Filmore-ban, NY államban. Szeretettel várnak minden 8-14 éves korú magyarul beszélő gyereket. Jelentkezés: Magyar Cserkész Szövetség, P. O. Box 68. Garfield, NJ 07026. * Vígh István rajzaiból kiállítást rendeztek a New York-i Citibankban február 15. és március 15.között (Park Avenue at 57 th Street). A művész erdélyi soro­zatának néhány képét a Bécsi Napló 1982/4. száma mutatta be. 3 A KREML 1984 BEN Andropov halálakor az osztrák rádió és tv sztárkommentátora, Hugo Portisch azt mond­ta, hogy a legrosszabb lenne a világnak és a Szovjetuniónak, ha a Kreml öregjei vennék át a vezetést, mert ez már csak az életkor miatt is azt jelentené, hogy az átmenetiséget prolon­gálták. A 73 éves Konstantin­ Csernyenko ki­nevezésével épp ez a rossz megoldás követke­zett be. A Szovjetunió legszürkébb pártem­bere került az élre, aki a szovjetológusok sze­rint még életében nem mondott el egyetlen mondatot sem szabadon, s kínos hallgatni, mikor fáradságosan olvassa az eléje tett szö­veget. Március elején megtartott választási beszédét is papírról olvasta és kifelejtett egy oldalt, össze-vissza kapkodott, fél perces zavar keletkezett. Mikor Leonid Brezsnyev­­vel 1979-ben Bécsben járt, megfigyelték, hogy egész idő­ alatt egy szót sem szólt, csak betegeskedő­ főnöke mozdulatait leste. Carter elnök csalódással nyilatkozott róla mint Brezsnyev valószínű utódáról. A Kreml ismerői szerint Csernyenko Andro­pov halála után is tulajdonképp Brezsnyev utóda. A befelé forduló politikát folytatja, s megpróbál visszatérni az enyhüléshez, mert különben nem tudja megoldani a szovjet gaz­daság súlyos problémáit. Hogy azonban a bel­politikában nem mellőzi KGB­ és elődje mód­szereit, az Nikoláj és Nadeska Paukov esetéből is látható. A házaspár levélben kérte Csernyen­­kótól az amerikai kivándorlásuk lehetővé té­telét, mire kényszerzubbonyban szállíttatták be őket pszichiátriai kezelésre. 1984-et írunk. _aá A Kritika februári számának második olda­lán a Jurij Andropov-nekrológ utolsó sorai imigyen hangoznak: Mi, magyarok különös tisztelettel idézzük Jurij Andropov emlékét. Hiszen sohasem fe­ledhetjük, hogy történelmünk egyik legnehe­zebb szakaszában, az ellenforradalom idején barátként, segítésre kész politikusként tevé­kenyen erősítette a munkáshatalmat. Csak az a kérdés , miféle munkáshatalmat, kinek a barátjaként s a Mi, magyarok létszám­­szerűen kiteszi-e egy futballcsapat 11 em­berét? ERDÉLYI HÍREK Az Erdélyi Magyar Hírügynökség jelenti: A román hatóságok megkezdték a NÉPI EGYE­TEMEK (Universitati Populare) magyar tagozatai­nak felszámolását. — Désen, minden indoklás nél­kül, beszüntette működését a helyi Népi Egyetem — öt évvel ezelőtt életre hívott — valamennyi ma­gyar tannyelvű kurzusa.­­ Kolozsvárott a NYELV­­MŰVELÉS és A SZÉP VILÁGA c. tanfolyamokat tiltották be, s helyettük mostantól kezdve Romá­nia és az RKP történetét tanítják majd, magyar nyelven. December 31-én SZŐCS GÉZA Nagyváradra uta­zott, hogy ottani barátaival találkozzék. A nagyvá­radi állomáson a helyi politikai rendőrség négytagú különítménye várta ION SALAJAN vezetésével, aki a vallató-szekció főnöke. SZŐCSŐT és a rá várakozó KERTÉSZ LORÁND közgazdászt őrizetbe vették, három órán át fogva tartották őket, majd SZŐCScsel közölték, hogy „végérvényesen ki van tiltva Nagyvárad területé­ről” , s felrakták egy Kolozsvárra induló vonatra. Itt jegyezzük meg, hogy KERTÉSZ LORÁND Nagyváradon élő kanadai állampolgár (str. Mihai Viteazul nr. 13. tel.: 36 2­93); november végén, egy alkalommal, amikor ügyintézés végett a buka­resti kanadai kirendeltséghez szándékozott eljutni, a politikai rendőrség feleségével együtt elrabolta, s csak azt követően engedték őket szabadon, hogy kiderült, a kanadai konzulátus személyzetéből né­­hányan szemtanúi voltak annak, amint őket egy autóba betuszkolták. KERTÉSZ LORÁND édesanyja, SZABÓ IBOLYA, 1983. októberében szívroham következtében el­hunyt, azt követően, hogy a sekuritáté emberei példátlan durvasággal és lelki terrorral többször is kihallgatták. KERTÉSZ LORÁND öccsét, a jelenleg Budapes­­ten élő KERTÉSZ ATTILÁT, édesanyja temetésén őrizetbe vették s több órai vallatás során informá­ciókat igyekeztek kicsikarni tőle a magyarországi viszonyokra vonatkozóan, s főképp arról, hogy az 1983. májusában Romániából kitoloncolt ARA­­KOVÁCS ATTILA, az Ellenpontok egyik szerkesz­tője jelenleg hol lakik, kikkel érintkezik, s nem akart-e a temetésen megjelenni, s ha igen, akkor hol szándékozta átlépni a határt. Szemtanúk szerint a temetési szertartást a szeku­­ritáté emberei végig filmezték, majd a résztvevők legtöbbjét kihallgatták és elvették tőlük azokat az úti okmányokat, amelyekkel - a kishatárforgalom keretében - addig Magyarországra látogathattak. 000000000000000000000000000000000000 Rövidesen megjelenik NAGY CSABA A házban Bal­lad­ás Tündérszikla című verseskötete (Kiadója: Ujváry—Griff München) oooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Next