Bécsi Napló, 1991 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1991-05-01 / 3. szám
BÉCSI NAPLÓ MÁSIK MAGYARORSZÁG Hét évi távollét után az elmúlt esztendőt Magyarországon töltöttem, méghozzá nem turistaként. Laktam, dolgoztam Budapesten és vidéken, kellő közvetlen tapasztalattal rendelkeztem hát ahhoz, hogy reagáljak Borbándi Gyula Magyar pillanatfelvétel című, a Bécsi Napló XII. évfolyam 2. számában megjelent cikkére. Elégedettek lehetünk az elmúlt egy év eredményeivel — írja a szerző —, „annál is inkább, mert lényegében más felszabadult országok sem jutottak előbbre." Sajátos álláspont, kedves B.Gy. Ezen az alapon a régi rendszerrel is elégedett lehetett a lakosság, hiszen a többi kelet-európai ország is ugyanabban a hajóban úszott (illetve lebegett a poshadt állóvízben). Furcsállja B.Gy. úr, hogy a magyar nép, a „szabadsághoz jutott lakosság" a hasán keresztül ítéli meg a demokráciát. Valóban, az átlag állampolgár, az alacsony bérből élő alkalmazott szeretne jóllakni, ha lehet, minden nap. „Becsületes munkát" emleget, az emberek feladata, hogy „szorgalmasan és megbízhatóan dolgozzanak". Nagyon sokan ezt teszik, csak éppen nem kapnak tisztességes ellenszolgáltatást. Sem az albérletben élő, sem a lakásvásárlásra felvett hitel törlesztésével küszködő becsületes dolgozó nem képes fizetéséből anyagi biztonságot teremteni, de még a másod-, harmadállást vállalók sem mindig. Ami pedig a kisnyugdíjasokat, a munkanélkülieket vagy a nagycsaládosokat illeti, a kormány által sokat emlegetett szociális védőhálón egyelőre befoltozhatatlannak tűnő rések tátonganak. Ahhoz a mondatához: „Nem valószínű, hogy bármilyen más összetételű koalíció jobb eredményeket tudna felmutatni", csak annyit fűzök hozzá: értelmetlen dolog találgatásokba bocsátkozni, hiszen csakis a gyakorlat bizonyíthat. A „nem valószínű, hogy jobb lenne" a legmegfelelőbb álláspont a beletörődésre. „Csak diktatúrában van létjogosultsága a polgári engedetlenségnek". Itt egyetlen szót vétett: diktatúra helyett demokráciát kellett volna írnia, így lenne helyes a mondat. A „bizonytalan összetételű utca" népe valóban nem dönti el az ország sorsát (habár volt már rá példa a történelemben), de demokratikus keretek között ez is egy fórum — méghozzá nem is akármilyen! — az elégedetlenség demonstrálására. Az ellenzéknek és általában az elégedetlenkedőknek nem szükséges „minden éles szóért, meggondolatlan kijelentésért, barátságtalan gesztusért azonnal megsértődni és elégtételt kiáltani"? Dehogynem! Méghozzá haladéktalanul! Különösen Magyarországon, ahol a nép túlnyomó része évtizedeken át csak bólogatott és tűrt! Amúgy meg: „meggondolatlan kijelentés", ha lehet, ne hangozzék el lépten-nyomon felelős politikusok szájából! Egyetlen példát említek, amiből tavaly, a helyhatósági választások után megértettem, hogy lényegi változás nem történt. (Mellesleg: ezek a választások a megjelent szavazók alacsony arányszáma miatt nem tükrözik híven a lakosság akaratát, inkább közömbösségről árulkodnak.) Valamelyik dunántúli város újdonsült polgármestere adott rádióinterjút. Mint a város szülötte, „mindenki kedvelt Józsikája", aki pertuban van a lakosság zömével, hogyan tudja majd biztosítani hivatali tekintélyét? - kérdezte a riporter. Józsika továbbra is mindenki barátja marad — hangzott a válasz. A magánéletben akár le is hülyézheti egy régi ismerős, de a polgármester urat, azt nem! Pedig higgje el, B.Gy. úr, a polgármester is lehet hülye, a miniszterelnök is, az a képviselő is — képviselő és nem magánemberi minőségben —, akire szavaztam. És tudomására kell hozni még, ha nem is ilyen drasztikus formában, meg kell buktatni és megfelelőbbet kell találni helyette. „Közösségi érzésről és öntevékenységre való hajlandóságról" is ír, kedves B.Gy. Sajnálatos, a régi rezsim rovására írható tény, hogy a magyarság viszolyog ezektől a kifejezésektől: kommunista szombat, szocialista brigád mozgalom, a legkülönfélébb felajánlások mindmind „önkéntes, öntevékeny" alapon születtek... ugye, nem kell indokolnom az idézőjel használatát? Visszakanyarodva néhány bekezdéssel ezelőtt idézett gondolatához: az öntevékenységre való hajlandóság előfeltétele az anyagi biztonság, a tisztességes munkáért tisztességes bér Magyarországon egyelőre még ismeretlen fogalom. Végül még egy észrevétel az Ön által említett sajtószabadságról. Emlékeznek a régi, keserű megállapításra? Szabad országban szabad újságíró azt ír, amit — szabad. Nos, a magyar sajtó az elmúlt egy év alatt jelentős részben azzal foglalkozott, hogy előráncigálja a múlt elhallgatni kényszerült igazságait és igazságtalanságait. Kétségtelenül szükség volt erre, de valahogy egy idő után sablonossá vált a dolog. A magyar lapok immár hétköznapi, április negyedikei száma például most éppen a „felszabadulás" múltbeli megünnepléséért mea culpázott, több újságíró igyekezett bizonyítani: ő már akkor tudta, hogy ez a dátum újabb megszállást jelentett a magyar történelemben. (Kívánságra idézek a cikkekből.) Véleményem szerint a múlton való siránkozás helyett ideje volna a jelen problémáival és feladataival foglalkozni. Ahogyan Ön írja, kedves B.Gy — és ebben tökéletesen egyetértek —: „Ha van ma össznemzeti feladat, akkor az a megújulás: egyéné és közösségé egyaránt." A feltételek, úgy tűnik, adottak, csak tudni kell élni a lehetőséggel. na SOMOS PÉTER * • A MAGYAR EMIGRÁCIÓ MEGTETTE A MAGÁÉT! Úgy tűnik, hogy az Ön (Fidesz) generációja, (beleértve önt is) utálnak minket. Hogy miért, nem tudjuk! Önöknek mi „56”-osok csak öreg fiúk vagyunk kik még mindig a múltban élnek és semmit sem tettek 56 után, csupán annyit, hogy külföldre távoztunk a jobb létért, otthagytuk szülőhazánkat! Most meg nagy a szánk, követelődtünk és kárpótlást kérünk! Aszalós úr! Mi 56-os öregfiúk, nem csak 56-ban szolgáltuk hazánkat, de előtte is, és ne feledje el OTTHON, mert mi küzdöttünk, dolgoztunk a magyar függetlenségért. Igaza van, 56-ban nem állt meg az élet, de nekünk kényszerből is ki kellett jönnünk külföldre az emigrációba. Különben ma sírjaink a 301-esben lennének. De annyit már tudnia kellene, hogy az emigráció segítsége nélkül, nélkülünk, nem lett volna változás Magyarországon! A magyar emigráció megtette s ma is teszi a magáét, hogy az ország visszatérhessen Európába. Mi mindannyian megtettük a kötelességünket. S mit kapunk ezért? Az Ön vádaskodását! Az idő nem állt meg 56-ban! De ne felejtse azt sem, hogy a Pongrácz Gergelyek, Bocskay Istvánok, Tollas Tiborok, Király Bélák, Jónás Pálok épp úgy küzdöttek mint a Wittner Marik, Vass Györgyök, és sokan mások odahaza. Nélkülük nincsen otthon, új rendszer, nélkülük nem lenne szabad Magyarország, életlehetőségünk Európában! SZOKODI TIBOR. • 1150 Wien II. Szivárvány-találkozó Csobánkán, aug. 16-18. Határ Győző jelenléte irodalmunkban. Előadókat is felkérünk ebben a témában. Az előadók közvetlenül a Szivárvány szerkesztőségébe írjanak: Framo Publishing, 561 W. Diversey Priwy. Ste. 219. Chicago, IL 60614, USA. Szombat esti programunkhoz már Cseh Tamás (Budapest) előadóművészt megnyertük. Részletes tájékoztatóért és szállásért jelentkezés: Finály István, Király u. 98/A. III. 15. Bp. 1068, tel: 1428-076. hírek a kastli magyar gimnáziumból Március közepén 15 tagú diákcsoporttal a Gyulán megrendezett ,,adj emberséget az embernek — adj magyarságot a magyarnak" címszó alatt irodalmi és történelmi vetélkedőn vettünk részt. A döntőbe 11 magyarországi és 5 külföldi magyar gimnázium került be előzetes írásban beadott irodalmi témájú verseny referátummal. Diákjaink e munkájukkal a zsűri első helyezésű különdíját nyerték el. A döntőben külön választották a magyarországi iskolákat a külföldiektől, így a külföldiek közül a második helyen végeztünk. Ez azért is elismerést érdemel, mivel az ajánlott kútfők csupán negyed részét a verseny előtt 2 héttel kaptuk kézhez, így ilyen eredményre nem is számíthattunk, de diákjaink a szó szoros értelmében kivágták a rezet! A városi színházban megtartott díszestén néptáncos diákjaink pedig elsöprő sikert arattak. Ezután Galántára látogattunk, ahol szintén működik egy magyar gimnázium. Kollegiális eszmecserék és egy közös kulturális rendezvény után mindnyájan egészségben és tapasztalatokban gazdagon tértünk vissza régi jó kastli várunkba. Pár nappal később érkezett a jó hír, hogy az „europäischer Wettbewerb"-re beadott pályázataink közül 5 diákunk bajorországi győztes lett. Immáron részt vesznek a szövetségi versenyeken is. SZALAY ANDRÁS igazgató A BOCHUMI MAGYAR ESTRŐL Bochumban a MAGYAR ASZTALTÁRSASÁG márciusi összejövetelén bemutatásra került a tavalyi év augusztusában Zágonban és Sepsiszentgyörgyön tartott MIKES KELEMEN EMLÉKNAPOK-ról készült videofilm. A két napig tartó ünnepségekről Égető Albert kézdivásáhelyi tanár készítette a filmet, ami élethű és gondos rögzítése mindannak, ami ott történt, és főleg annak, ami elhangzott. A filmet a Hollandiai Mikes Kelemen Kör vezetőségi tagja. Ács Zoltán, aki maga is jelen volt az ünnepségeken, hozta el és vetítette le a nagyszámú és meghatottan figyelő hallgatóságnak. 10 AKIKET MÁR NEM SZÁMOLTAK MEG IN MEMÓRIÁN KAFFKA ZOLTÁN Kaffka Zoltán tábornok életének 96. évében, 1991. április 9-én kötelességtudó, áldozatos, elveihez hűséges élet és hosszas szenvedés után, békében megtért teremtőjéhez. Élete a múlt századba nyúló gyökerekkel és századunk ideológiai útvesztőinek tükrében detektívregénybe illő kalandnak tűnt. A sors a katonai pályát jelölte ki számára élethivatásul. A Ludovika Akadémiát az első világháború kitörésének évében végezte el s tüzérhadnagyként került az orosz frontra. 1918 végén azon kevesek közé tartozott, akik alakulataikkal fegyelmezetten és felszerelésükkel együtt tértek haza a frontról. 1919 nyarán a székely hadosztályban harcolt, majd részt vett az új magyar királyi honvédség szervezésében a miskolci vegyes tüzérdandár kötelékében. Az 1930-as években a katonai lovaglás országos bajnoka volt. 1940-ben ott volt az erdélyi bevonulásnál, a szovjet elleni háborúban pedig a doni fronton. 1944 májusában nyugállományba helyezték, de így is egy miskolci gépgyár hadiüzemi parancsnoka lett. Látva a közeledő nemzeti katasztrófát, a nyilas veszély növekedését, a német terjeszkedést,csatlakozott Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai ellenállási mozgalmához. Személyes kapcsolatai révén megkísérelte a letartóztatott Veress Lajos és Csatay Lajos tábornokokat kiszabadítani a Margit körúti katonai fogházból. Ez azonban nem sikerült s neki is menekülnie kellett. 1945 januárjában a Debrecenben megalakult ideiglenes kormány reaktiválta őt ezredesi rangban és Miskolcra küldte területi tüzérparancsnoknak. Ebben a beosztásban tartóztatták őt le, összeesküvéssel vádoltan, a hírhedt katona-politikai osztály nyomozói. Súlyosan bántalmazták a kihallgatások során s a bíróság végül halálra ítélte. Az ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták, a börtönből csak az 1956-os forradalom napjaiban szabadult. Argentínában nehéz munkával, földmérőként kereste kenyerét, mígnem egészsége teljesen megrokkant. 1960-ban visszatért Ausztriába. Csendesen, visszavonultan élt. A politikától tartózkodó, ámde demokratikusan gondolkodó fegyelmezett, szerény katona volt, így is halt meg. 1991. április 10-én elhunyt DR. IKLÓDY— SZABÓ ERVIN, a közelmúltig az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének vezetőségi tagja. Iklódy-Szabó dr. 1950 júniuséig a Magyar Nemzeti Bank vezető tisztviselője volt. Éveken át képviselte a bankot különböző nemzetközi pénzügyi tárgyalásokon. 1950 októberében letartóztatták, 1951 januárjában titkos tárgyaláson előbb 15 évre, majd életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1956-os forradalmat a csolnoki kényszermunkatáborban érte meg. A forradalom leverését követően Ausztriába menekült, ahol Bécsben a Creditanstalt Bankverein megbecsült főtisztviselője lett. Aktívan részt vett a bécsi magyarság egyesületi életében. Utolsó elnöke volt a Magyar Gazdaszövetségnek, éveken át vezetőségi tagja az „Europa”Klubnak. A Központi Szövetségben visszalépéséig nagy gonddal és lelkiismeretességgel látta el a pénztárosi teendőket, miként egész életére a pontosság, lelkiismeretesség volt a jellemző. DR. HALMÁGYI FERENC EMLÉKÉRE Szól a harang. Temetésre. Ismét egy sírral több van az emigrációs magyar élet nagy temetőjében. Meghalt a szolgabíró, így ismerték őt széltében-hosszában, mert népszerű volt, ez tagadhatatlan. Fiatal barátainknak, akik nem tudnak mit kezdeni e titulussal, csak ennyit: a szolgabíró közigazgatási hatalom volt, amolyan kiskirály a maga járásában, persze a törvényes keretek között. Dr. Halmágyi Ferenc az utolsók közé tartozott akik e tisztet a királyi Magyarországon betöltötték. A gyászjelentés lakonikusan közli: 75. életévében hunyt el. De Istenem, micsoda élet volt ez. Kisded gyermek még mikor idegen emberek ereszkednek le a hegyekről és családját elűzik szülővárosából Aradra. Csonka-Magyarország fogadja be. Iskoláit Gyulán, ahol apja főjegyző, kezdi meg, Debrecenben tesz érettségit. Az egyetemi évek már Erdélyben találják, Kolozsváron doktorál. Aztán kitör a II. világháború. A Dr. Zsivágó filmből ismert végtelen orosz hómezőkről súlyos betegen tér meg a huszár zászlós. Leszerelése után kinevezik a székelyhídi járás szolgabírójává. Alig foglalja el hivatását, máris menekülnie kell a beözönlő szovjet csapatok elől. Újólag elveszti szülőföldjét. Többszöri kényszerű áthelyezés után utolsó állomáshelye Győr, mint járási szolgabíró teljesít szolgálatot. Az urivi hídfő poklát szerencsésen elkerüli, de meg kell érnie nemzeti eszményeink céda elárulását, az átkos emlékű Rákosi korszakot, a meghurcoltatást, a börtönt. Rövid reménykedés után megint csak elveszti hazáját, a vesztes forradalom Ausztriába sodorja. Először Klagenfurtban, majd 1962-től Bécsben él. Itt markáns alakja lesz az emigráció kulturális és politikai életének. Szíve, de még a pénztárcája is mindig nyitva áll segítségre szoruló honfitársainak. Minden jó ügyet lelkesen támogat. Elmondhatjuk, hogy személyében egy új, kitűnő bajtárs, igaz magyar hazafi hagyott el minket. Búcsúzom Tőled meghalt barátom, meghatottan és mély eltűnődéssel egy régi világ fölött. Az a világ talán hangos volt egy kissé, hiszen a kedvünk borúra-derűre mindig készen állott. Ezt látják a felületes szemlélők, ám ami a lényeg volt: az emberi tisztesség, a becsület, a társadalmi formák korrekt betartásán alapuló kölcsönös megbecsülés elsikkad a maiak kezén. Megmosolyogni való ,,laudator temporis acti” lettünk, és a világ hajlandó elfelejteni, hogy ez a nemzedék nem az operettszínpadokon, hanem a XX. század véres drámáiban játszott komoly szerepet. Búcsúzom Tőled barátom, aki sztoikusan viselted a rád zúduló sorscsapásokat. Derűs kedéllyel, sosem zúgolódva végezted a munkádat, egyetlen napot sem voltál munkanélküli és makacsul, rendületlenül hitted, hogy vége szakad egyszer a hazugságra épített rendszernek, gyilkos utópiának. Nagy vigasz számunkra, hogy megérhetted a diktatúrák csúfos bukását és hogy szeretett hazánk ismét Európához tartozik. Zászlós úr, kedves bátyám nyugodj békében! KURUCZ TIBOR 2. DONI KEGYELET ÚT 1991. JULIUS 2-10. A Don, a Don-kanyar, a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar közadatban. Itt vívta veszteséges harcát 1942/43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege. A hullócsillag életű magyar férfiakra, apákra, fiúkra, testvérekre emlékezve egy újabb csoport indult el egyik legnagyobb „temetőnkhöz”. A tavalyi kegyeleti út sikerének köszönhetően nyílt lehetőség az idei kiutazásra, mely során többek között Uriv, Scsucsje, Liszki, Kolbinó, Osztrogozsszk és Alekszejevka lesz az úticél. Ha megfelelő anyagi alapot sikerül megteremteni, úgy folyamatossá válhat az egykoron Dont jártak és a hozzátartozók kiutaztatása, a fellelhető (sír)hantok rendbetétele, gondozása, s egy emlékoszlop felállítása a Don mentén. Aki a kezdeményezést támogatni kívánja, felajánlásait az alábbi csekkszámla-számra teheti meg: OTP Nyíregyháza, Kisvárdai fiók Hivatkozási szám: 442026240 Mátha Tibor tanár (4621. Fényeslitke, Kossuth u. 177.) FELVIDÉKI MAGYAR DIÁKOK NYUGATI CSERÉJE A felvidéki Komárom magyar gimnáziuma kéréssel fordul a külföldön élő magyarokhoz, hogy segítsék elő, csere útján diákjaink eljuthassanak külföldön , angol és német nyelvterületen élő családok hasonló korú gyermekeihez (14-18), hogy ily módon tökéletesíthessék diákjaink gimnáziumban szerzett nyelvtudásukat. Az iskolánkban tanuló gimnazisták két hétre vendégül látnák (szállás, ellátás) a jelentkező gimnázium tanulóit, s ezt kérnénk biztosítani a külföldi jelentkezőktől is, akár már ez év nyarán is. Ajánlataikat a következő címre kérjük küldeni: MAGYAR TANNYELVŰ GIMNÁZIUM Komárno, kpt. Jarosa 5, CSFK Badacsonyban, Balatontól kb. 500 m-re, panoramikus kilátással a tóra, 1 (egy) hektár és 2,700 m^ területű birtok eladó. Egykori szőlő kultúra. Az ingatlan közepén 52,2 m^ belső lakterülettel romház, boltíves pincével, építési engedéllyel. Csak az egész ingatlan képezheti vétel tárgyát. Tárgyalási alap 1 (egy) millió háromszázezer osztrák Schilling. Csak magyar állampolgárok (ú.n. devizakülföldiek is) vevőképesek, esetleg közös osztrák-magyar vállalkozás. Árajánlat csak 91. júl. 1.-ig mérvadó. Telefonérdeklődés: (NSZK...) 07735 - 3241-es számon 20 óra után.