Bécsi Napló, 1991 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1991-05-01 / 3. szám

BÉCSI NAPLÓ MÁSIK MAGYARORSZÁG Hét évi távollét után az elmúlt esztendőt Magyarországon töltöttem, méghozzá nem tu­ristaként. Laktam, dolgoztam Budapesten és vidéken, kellő közvetlen tapasztalattal rendel­keztem hát ahhoz, hogy reagáljak Borbándi Gyula Magyar pillanatfelvétel című, a Bécsi Napló XII. évfolyam 2. számában megjelent cikkére. Elégedettek lehetünk az elmúlt egy év e­­redményeivel — írja a szerző —, „annál is in­kább, mert lényegében más felszabadult or­szágok sem jutottak előbbre." Sajátos állás­pont, kedves B.Gy. Ezen az alapon a régi rend­szerrel is elégedett lehetett a lakosság, hiszen a többi kelet-európai ország is ugyanabban a ha­jóban úszott (illetve lebegett a poshadt álló­vízben). Furcsállja B.Gy. úr, hogy a magyar nép, a „szabadsághoz jutott lakosság" a hasán keresz­tül ítéli meg a demokráciát. Valóban, az átlag állampolgár, az alacsony bérből élő alkalma­zott szeretne jóllakni, ha lehet, minden nap. „Becsületes munkát" emleget, az emberek fel­adata, hogy „szorgalmasan és megbízhatóan dolgozzanak". Nagyon sokan ezt teszik, csak éppen nem kapnak tisztességes ellenszolgálta­tást. Sem az albérletben élő, sem a lakásvásár­lásra felvett hitel törlesztésével küszködő be­csületes dolgozó nem képes fizetéséből anyagi biztonságot teremteni, de még a másod-, har­madállást vállalók sem mindig. Ami pedig a kisnyugdíjasokat, a munkanélkülieket vagy a nagycsaládosokat illeti, a kormány által sokat emlegetett szociális védőhálón egyelőre befol­­tozhatatlannak tűnő rések tátonganak. Ahhoz a mondatához: „Nem valószínű, hogy bármilyen más összetételű koalíció jobb eredményeket tudna felmutatni", csak annyit fűzök hozzá: értelmetlen dolog találgatásokba bocsátkozni, hiszen csakis a gyakorlat bizo­nyíthat. A „nem valószínű, hogy jobb lenne" a legmegfelelőbb álláspont a beletörődésre. „Csak diktatúrában van létjogosultsága a polgári engedetlenségnek". Itt egyetlen szót vétett: diktatúra helyett demokráciát kellett volna írnia, így lenne helyes a mondat. A „bi­zonytalan összetételű utca" népe valóban nem dönti el az ország sorsát (habár volt már rá példa a történelemben), de demokratikus ke­retek között ez is egy fórum — méghozzá nem is akármilyen! — az elégedetlenség demonstrá­lására. Az ellenzéknek és általában az elégedetlen­kedőknek nem szükséges „minden éles szóért, meggondolatlan kijelentésért, barátságtalan gesztusért azonnal megsértődni és elégtételt kiáltani"? Dehogynem! Méghozzá haladéktala­nul! Különösen Magyarországon, ahol a nép túlnyomó része évtizedeken át csak bólogatott és tűrt! Amúgy meg: „meggondolatlan kijelen­tés", ha lehet, ne hangozzék el lépten-nyomon felelős politikusok szájából! Egyetlen példát említek, amiből tavaly, a helyhatósági választások után megértettem, hogy lényegi változás nem történt. (Mellesleg: ezek a választások a megjelent szavazók ala­csony arányszáma miatt nem tükrözik híven a lakosság akaratát, inkább közömbösségről árul­kodnak.) Valamelyik dunántúli város újdon­sült polgármestere adott rádióinterjút. Mint a város szülötte, „mindenki kedvelt Józsikája", aki pertuban van a lakosság zömével, hogyan tudja majd biztosítani hivatali tekintélyét? - kérdezte a riporter. Józsika továbbra is min­denki barátja marad — hangzott a válasz. A magánéletben akár le is hülyézheti egy régi is­merős, de a polgármester urat, azt nem! Pedig higgje el, B.Gy. úr, a polgármester is lehet hülye, a miniszterelnök is, az a képviselő is — képviselő és nem magánemberi minőségben —, akire szavaztam. És tudomására kell hozni még, ha nem is ilyen drasztikus formában, meg kell buktatni és megfelelőbbet kell talál­ni helyette. „Közösségi érzésről és öntevékenységre való hajlandóságról" is ír, kedves B.Gy. Sajnálatos, a régi rezsim rovására írható tény, hogy a ma­gyarság viszolyog ezektől a kifejezésektől: kommunista szombat, szocialista brigád­ moz­galom, a legkülönfélébb felajánlások mind­mind „önkéntes, öntevékeny" alapon szület­tek... ugye, nem kell indokolnom az idézőjel használatát? Visszakanyarodva néhány bekez­déssel ezelőtt idézett gondolatához: az öntevé­kenységre való hajlandóság előfeltétele az anyagi biztonság, a tisztességes munkáért tisz­tességes bér Magyarországon egyelőre még is­meretlen fogalom. Végül még egy észrevétel az Ön által emlí­tett sajtószabadságról. Emlékeznek a régi, ke­serű megállapításra? Szabad országban szabad újságíró azt ír, amit — szabad. Nos, a magyar sajtó az elmúlt egy év alatt jelentős részben az­zal foglalkozott, hogy előráncigálja a múlt el­hallgatni kényszerült igazságait és igazságtalan­ságait. Kétségtelenül szükség volt erre, de vala­hogy egy idő után sablonossá vált a dolog. A magyar lapok immár hétköznapi, április ne­gyedikei száma például most éppen a „felsza­badulás" múltbeli megünnepléséért mea culpá­­zott, több újságíró igyekezett bizonyítani: ő már akkor tudta, hogy ez a dátum újabb meg­szállást jelentett a magyar történelemben. (Kí­vánságra idézek a cikkekből.) Véleményem szerint a múlton való siránkozás helyett ideje volna a jelen problémáival és feladataival fog­lalkozni. Ahogyan Ön írja, kedves B.Gy — és ebben tökéletesen egyetértek —: „Ha van ma össznemzeti feladat, akkor az a megújulás: egyéné és közösségé egyaránt." A feltételek, úgy tűnik, adottak, csak tudni kell élni a lehetőséggel. na SOMOS PÉTER * • A MAGYAR EMIGRÁCIÓ MEGTETTE A MAGÁÉT! Úgy tűnik, hogy az Ön (Fidesz) generációja,­­ (beleértve önt is) utálnak minket. Hogy miért, nem tudjuk! Önöknek mi „56”-osok csak öreg fiúk va­gyunk kik még mindig a múltban élnek és semmit sem tettek 56 után, csupán annyit, hogy külföldre távoztunk a jobb létért, otthagytuk szülőhazánkat! Most meg nagy a szánk, követelődtünk és kárpót­lást kérünk! Aszalós úr! Mi 56-os öregfiúk, nem csak 56-ban szolgáltuk hazánkat, de elő­tte is, és ne feledje el OTTHON, mert mi küzdöttünk, dolgoztunk a ma­gyar függetlenségért. Igaza van, 56-ban nem állt meg az élet, de nekünk kényszerből is ki kellett jönnünk külföldre az emig­rációba. Különben ma sírjaink a 301-esben lenné­nek. De annyit már tudnia kellene, hogy az emigráció segítsége nélkül, nélkülünk,­­ nem lett volna válto­zás Magyarországon! A magyar emigráció megtette s ma is teszi a magáét, hogy az ország visszatérhessen Európába. Mi mindannyian megtettük a kötelessé­günket. S mit kapunk ezért? Az Ön vádaskodását! Az idő­ nem állt meg 56-ban! De ne felejtse azt sem, hogy a Pongrácz Gergelyek, Bocskay Istvánok, Tollas Tiborok, Király Bélák, Jónás Pálok épp úgy küzdöttek mint a Wittner Marik, Vass Györgyök, és sokan mások odahaza. Nélkülük nincsen otthon, új rendszer, nélkülük nem lenne szabad Magyarország, életlehetőségünk Európában! SZOKODI TIBOR. • 1150 Wien II. Szivárvány-találkozó Csobánkán, aug. 16-18. Határ Győző jelenléte irodalmunkban. Előadókat is felkérünk ebben a témában. Az előadók közvetlenül a Szivárvány szerkesztő­ségébe írjanak: Framo Publishing, 561 W. Di­­versey Priwy. Ste. 219. Chicago, IL 60614, USA. Szombat esti programunkhoz már Cseh Tamás (Budapest) előadóművészt megnyertük. Rész­letes tájékoztatóért és szállásért jelentkezés: Finály István, Király u. 98/A. III. 15. Bp. 1068, tel: 1428-076. hírek a kastli magyar gimnáziumból Március közepén 15 tagú diákcsoporttal a Gyulán megrendezett ,,adj emberséget az embernek — adj magyarságot a magyarnak" címszó alatt irodalmi és történelmi vetélkedőn vettünk részt. A döntőbe 11 magyarországi és 5 külföldi magyar gimnázium ke­rült be előzetes írásban beadott irodalmi témájú verseny referátummal. Diákjaink e munkájukkal a zsűri első helyezésű különdíját nyerték el. A döntő­ben külön választották a magyarországi iskolákat a külföldiektől, így a külföldiek közül a második he­lyen végeztünk. Ez azért is elismerést érdemel, mivel az ajánlott kútfők csupán negyed részét a verseny előtt 2 héttel kaptuk kézhez, így ilyen eredményre nem is számíthattunk, de diákjaink a szó szoros értel­mében kivágták a rezet! A városi színházban megtar­tott díszestén néptáncos diákjaink pedig elsöprő si­kert arattak. Ezután Galántára látogattunk, ahol szintén működik egy magyar gimnázium. Kollegiá­lis eszmecserék és egy közös kulturális rendezvény után mindnyájan egészségben és tapasztalatokban gazdagon tértünk vissza régi jó kastli várunkba. Pár nappal később érkezett a jó hír, hogy az „eu­ropäischer Wettbewerb"-re beadott pályázataink közül 5 diákunk bajorországi győztes lett. Immáron részt vesznek a szövetségi versenyeken is. SZALAY ANDRÁS igazgató A BOCHUMI MAGYAR ESTRŐL Bochumban a MAGYAR ASZTALTÁRSASÁG márciusi összejövetelén bemutatásra került a tavalyi év augusztusában Zágonban és Sepsiszentgyörgyön tartott MIKES KELEMEN EMLÉKNAPOK-ról készült video­film. A két napig tartó ünnepségekről Égető Albert kézdivásáhelyi tanár készítette a filmet, ami élethű és gondos rögzítése mindannak, ami ott történt, és főleg annak, ami elhangzott. A filmet a Hollandiai Mikes Kelemen Kör vezetőségi tagja. Ács Zoltán, aki maga is jelen volt az ünnepségeken, hozta el és vetítette le a nagyszámú és meghatottan figyelő hallgatóságnak. 10 AKIKET MÁR NEM SZÁMOLTAK MEG IN MEMÓRIÁN KAFFKA ZOLTÁN Kaffka Zoltán tábornok életének 96. évé­ben, 1991. április 9-én kötelességtudó, áldo­zatos, elveihez hűséges élet és hosszas szenve­dés után, békében megtért teremtőjéhez. Élete a múlt századba nyúló gyökerekkel és századunk ideológiai útvesztőinek tükrében detektívregényb­e illő kalandnak tűnt. A sors a katonai pályát jelölte ki számára élethivatá­sul. A Ludovika Akadémiát az első világhábo­rú kitörésének évében végezte el s tüzérhad­nagyként került az orosz frontra. 1918 végén azon kevesek közé tartozott, akik alakulataik­kal fegyelmezetten és felszerelésükkel együtt tértek haza a frontról. 1919 nyarán a székely hadosztályban harcolt, majd részt vett az új magyar királyi honvédség szervezésében a mis­kolci vegyes tüzérdandár kötelékében. Az 1930-as években a katonai lovaglás országos bajnoka volt. 1940-ben ott volt az erdélyi bevonulásnál, a szovjet elleni háborúban pedig a doni fronton. 1944 májusában nyugállományba helyezték, de így is egy miskolci gépgyár hadiüzemi pa­rancsnoka lett. Látva a közeledő nemzeti ka­tasztrófát, a nyilas veszély növekedését, a német terjeszkedést,csatlakozott Bajcsy-Zsilin­­szky Endre és társai ellenállási mozgalmához. Személyes kapcsolatai révén megkísérelte a le­tartóztatott Veress Lajos és Csatay Lajos tá­bornokokat kiszabadítani a Margit körúti ka­tonai fogházból. Ez azonban nem sikerült s neki is menekülnie kellett. 1945 januárjában a Debrecenben megala­kult ideiglenes kormány reaktiválta őt ezredesi rangban és Miskolcra küldte területi tüzérpa­rancsnoknak. Ebben a beosztásban tartóztat­ták őt le, összeesküvéssel vádoltan, a hírhedt katona-politikai osztály nyomozói. Súlyosan bántalmazták a kihallgatások során s a bíróság végül halálra ítélte. Az ítéletet kegyelemből életfogytiglanra változtatták, a börtönből csak az 1956-os forradalom napjaiban szabadult. Argentínában nehéz munkával, földmérőként kereste kenyerét, mígnem egészsége teljesen megrokkant. 1960-ban visszatért Ausztriába. Csendesen, visszavonultan élt. A politikától tartózkodó, ámde demokratikusan gondolko­dó fegyelmezett, szerény katona volt, így is halt meg. 1991. április 10-én elhunyt DR. IKLÓDY— SZABÓ ERVIN, a közelmúltig az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének vezetőségi tagja. Iklódy-Szabó dr. 1950 júniuséig a Magyar Nemzeti Bank vezető tisztviselője volt. Éve­ken át képviselte a bankot különböző nem­zetközi pénzügyi tárgyalásokon. 1950 októ­berében letartóztatták, 1951 januárjában tit­kos tárgyaláson előbb 15 évre, majd életfogy­tiglani börtönre ítélték. Az 1956-os forradal­mat a csolnoki kényszermunkatáborban érte meg. A forradalom leverését követően Auszt­riába menekült, ahol Bécsben a Creditanstalt Bankverein megbecsült főtisztviselője lett. Aktívan részt vett a bécsi magyarság egye­sületi életében. Utolsó elnöke volt a Magyar Gazdaszövetségnek, éveken át vezetőségi tagja az „Europa”­Klubnak. A Központi Szövetség­ben visszalépéséig nagy gonddal és lelkiis­meretességgel látta el a pénztárosi teendőket, miként egész életére a pontosság, lelkiis­­meretesség volt a jellemző. DR. HALMÁGYI FERENC EMLÉKÉRE Szól a harang. Temetésre. Ismét egy sírral több van az emigrációs magyar élet nagy teme­tőjében. Meghalt a szolgabíró, így ismerték őt széltében-hosszában, mert népszerű volt, ez ta­gadhatatlan. Fiatal barátainknak, akik nem tudnak mit kezdeni e titulussal, csak ennyit: a szolgabíró közigazgatási hatalom volt, amo­lyan kiskirály a maga járásában, persze a tör­vényes keretek között. Dr. Halmágyi Ferenc az utolsók közé tartozott akik e tisztet a kirá­lyi Magyarországon betöltötték. A gyászjelen­tés lakonikusan közli: 75. életévében hunyt el. De Istenem, micsoda élet volt ez. Kisded gyer­mek még mikor idegen emberek ereszkednek le a hegyekről és családját elűzik szülővárosá­ból Aradra. Csonka-Magyarország fogadja be. Iskoláit Gyulán, ahol apja főjegyző, kezdi meg, Debrecenben tesz érettségit. Az egyetemi évek már Erdélyben találják, Kolozsváron doktorál. Aztán kitör a II. világháború. A Dr. Zsivágó filmből ismert végtelen orosz hóme­zőkről súlyos betegen tér meg a huszár zász­lós. Leszerelése után kinevezik a székelyhídi járás szolgabírójává. Alig foglalja el hivatását, máris menekülnie kell a beözönlő szovjet csa­patok elől. Újólag elveszti szülőföldjét. Több­szöri kényszerű áthelyezés után utolsó állo­máshelye Győr, mint járási szolgabíró teljesít szolgálatot. Az urivi hídfő poklát szerencsésen elkerüli, de meg kell érnie nemzeti eszménye­ink céda elárulását, az átkos emlékű Rákosi korszakot, a meghurcoltatást, a börtönt. Rö­vid reménykedés után megint csak elveszti ha­záját, a vesztes forradalom Ausztriába sodorja. Először Klagenfurtban, majd 1962-től Bécs­ben él. Itt markáns alakja lesz az emigráció kulturális és politikai életének. Szíve, de még a pénztárcája is mindig nyitva áll segítségre szo­ruló honfitársainak. Minden jó ügyet lelkesen támogat. Elmondhatjuk, hogy személyében egy új, kitűnő bajtárs, igaz magyar hazafi ha­gyott el minket. Búcsúzom Tőled meghalt barátom, megha­tottan és mély eltűnődéssel egy régi világ fö­lött. Az a világ talán hangos volt egy kissé, hi­szen a kedvünk borúra-derűre mindig készen állott. Ezt látják a felületes szemlélők, ám ami a lényeg volt: az emberi tisztesség, a becsület, a társadalmi formák korrekt betartásán alapu­ló kölcsönös megbecsülés elsikkad a maiak ke­zén. Megmosolyogni való ,,laudator temporis acti” lettünk, és a világ hajlandó elfelejteni, hogy ez a nemzedék nem az operettszínpado­kon, hanem a XX. század véres drámáiban ját­szott komoly szerepet. Búcsúzom Tőled bará­tom, aki sztoikusan viselted a rád zúduló sors­csapásokat. Derűs kedéllyel, sosem zúgolódva végezted a munkádat,­­ egyetlen napot sem voltál munkanélküli és makacsul, rendületle­nül hitted, hogy vége szakad egyszer a hazug­ságra épített rendszernek, gyilkos utópiának. Nagy vigasz számunkra, hogy megérhetted a diktatúrák csúfos bukását és hogy szeretett hazánk ismét Európához tartozik. Zászlós úr, kedves bátyám nyugodj békében! KURUCZ TIBOR 2. DONI KEGYELET ÚT 1991. JULIUS 2-10. A Don, a Don-kanyar, a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar közadatban. Itt vívta veszteséges harcát 1942/43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege. A hullócsillag életű magyar férfiakra, apákra, fiúk­ra, testvérekre emlékezve egy újabb csoport indult el egyik legnagyobb „temetőnkhöz”. A tavalyi ke­gyeleti út sikerének köszönhetően nyílt lehetőség az idei kiutazásra, mely során többek között Uriv, Scsu­­csje, Liszki, Kolbinó, Osztrogozsszk és Alekszejevka lesz az úticél. Ha megfelelő anyagi alapot sikerül megteremteni, úgy folyamatossá válhat az egykoron Dont jártak és a hozzátartozók kiutaztatása, a fellelhető (sír)hantok rendbetétele, gondozása, s egy emlékoszlop felállítá­sa a Don mentén. Aki a kezdeményezést támogatni kívánja, felaján­lásait az alábbi csekkszámla-számra teheti meg: OTP Nyíregyháza, Kisvárdai fiók Hivatkozási szám: 442026240 Máth­a Tibor tanár (4621. Fényeslitke, Kossuth u. 177.) FELVIDÉKI MAGYAR DIÁKOK NYUGATI CSERÉJE A felvidéki Komárom magyar gimnáziu­ma kéréssel fordul a külföldön élő magyarok­hoz, hogy segítsék elő, csere útján diákjaink eljuthassanak külföldön , angol és német nyelvterületen élő családok hasonló korú gyer­mekeihez (14-18), hogy ily módon tökéletesít­hessék diákjaink gimnáziumban szerzett nyelv­tudásukat. Az iskolánkban tanuló gimnazisták két hét­re vendégül látnák (szállás, ellátás) a jelentke­ző gimnázium tanulóit, s ezt kérnénk biztosí­tani a külföldi jelentkezőktől is, akár már ez év nyarán is. Ajánlataikat a következő címre kérjük küldeni: MAGYAR TANNYELVŰ GIMNÁZIUM Komárno, kpt. Jarosa 5, CSFK Badacsonyban, Balatontól kb. 500 m-re, panorami­­kus kilátással a tóra, 1 (egy) hektár és 2,700 m^ terü­letű birtok eladó. Egykori sző­lő­ kultúra. Az ingatlan közepén 52,2 m^ belső lakterülettel romház, bolt­íves pincével, építési engedéllyel. Csak az egész in­gatlan képezheti vétel tárgyát. Tárgyalási alap 1 (egy) millió háromszázezer osztrák Schilling. Csak magyar állampolgárok (ú.n. devizakülföldiek is) vevőképe­sek, esetleg közös osztrák-magyar vállalkozás. Ár­ajánlat csak 91. júl. 1.-ig mérvadó. Telefonérdeklő­dés: (NSZK...) 07735 - 3241-es számon 20 óra után.

Next