Bécsi Napló, 1993 (14. évfolyam, 2-6. szám)

1993-03-01 / 2. szám

BÉCSI NAPLÓ MEGALAKULT AZ ÚJ MAGYAR NEMZETISÉGI TANÁCS Meine sehr geehrten Damen und Herren! Einleitend begrüsse ich die zur konstitu­ierenden Sitzung für die 4. Funktionsperiode des Volksgruppenbeirates für die ungarische Volksgruppe Erschienenen auf das herzlichste. Ich freue mich besonders darüber, dass es nach jahrelangen Verhandlungen gelungen ist, auch den in Wien beheimateten Ungarn eine gleichteilige Vertretung mit den burgen­­landischen Ungarn zu ermöglichen. Ich begrüsse dies deshalb, weil die Frage der Berücksichtigung eines ungarischen Vereines mit Sitz in Wien in den letzten Jahren in fast allen Beiratssitzungen mehr oder weniger hef­tig diskutiert worden ist und schliesslich an den Verwaltungsgerichtshof herangetragen worden war. Nachdem dieser keine Sachent­scheidung getroffen, sondern in Beschwerde ausschliesslich aus verfahrensrechtlichen Grün­den zurückgewiesen hatte, wurden die seit 1987 auf Ministerebene laufenden Bemühun­gen um eine Bereinigung dieser Frage weiter fortgesetzt. Die Gespräche, an denen neben den in Betracht kommenden Volksgruppenor­ganisationen unter anderem die Bundesmini­ster Dr. Löschnak, Ing. Ettl, Dr. Neisser und Dr. Busek teilgenommen hatten, führten schliesslich zu der seitens der Bundesminister Ing. Ettl und Dr. Busek namens ihrer Parteien abgegebenen Zusage, sich — selbstverständlich unter Wahrung der Interessen der burgen­ländischen Ungarn — für eine Änderung der Verordnung der Bundesregierung über die Volksgruppenbeiräte einzusetzen. Rechtlicher Hintergrund für diese Zusage war, dass gemäss Paragraph 1 Abs. 2 des Volksgruppengesetzes „Volksgruppen ... die in Teilen des Bundes­gebietes wohnhaften und beheimateten Gruppen österreichischer Staatsbürger mit nichtdeutscher Muttersprache und eigenem Volkstum" sind. Als „beheimatet" wird eine Gruppe nach herrschender Ansicht dann gel­ten können, wenn sie im betreffenden Teil des Bundesgebietes seit mindestens drei Genera­tionen, also seit 90 Jahren, wohnhaft ist und dieses Gebiet als Heimat betrachtet. Ange­sichts kultureller Aktivitäten, die sich in einem, jedenfalls seit Beginn des 20. Jahr­hunderts nachweisbaren, kontinuierlichen Vereinsleben äussern, ist diese rechtliche Voraussetzung nunmehr auch für die Wiener Ungarn als erfüllt anzusehen. Für die Zusammensetzung des Volks­gruppenbeirates bedeutet das, dass im Sinne von Paragraph 4 Abs. 2 Z 2 des Volksgruppen­gesetzes „repräsentative" Volksgruppenorgani­sationen auch aus Wien zu berücksichtigen sind. Um die bestehende Vertretungsmöglich­keit für die grösste burgenländische Organisa­tion — das ist der „Burgenländisch-Ungarische Kulturverein", der bisher allein im Beirat vertreten war — nicht einzuschränken, wurde der Beirat auf die doppelte Mitgliederzahl aufgestockt. Da der „Dachverband der Unabhängigen ungarischen Vereine in Österreich", eine unga­rische Organisation mit Sitz in Wien, schrift­lich erklärt hat, dass er keine Vertretung im Volksgruppenbeirat beanspruche, hat das Bundeskanzleramt einen anderen ungarischen Verein mit Sitz in Wien, nämlich den „Zentralyerband ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich" aufgefordert, vier Mitgliederzu nominieren. Im Zusammenhang mit der personellen Er­weiterung dieses Beirates möchte ich beson­ders hervorheben, dass die Einbeziehung von Vertretern der Ungarn aus Wien nicht dazu führen wird, dass die Interessen der im Beirat bisher allein vertretenen burgenländischen Ungarn in irgendeiner Weise beeinträchtigt werden. Insbesondere gilt das für das Ausmass der der ungarischen Volksgruppe im Burgen­land zukommenden Förderungsmittel. Auch dem Anliegen nach einer zügigen Abwicklung der Volksgruppenförderung wird Rechnung getragen werden, ebenso wie für die aus­reichende Unterstützung der Beiratsarbeit seitens des Bundeskanzleramtes gesorgt wird. Was schliesslich den Ort der künftigen Beirats­sitzungen anlangt, so wird auch weiterhin die Möglichkeit bestehen, dass der Beirat zu einer Sitzung im Burgenland, z. B. in Oberwart, Zusammentritt. Eine Aufgabe der Volksgruppenbeiräte be­steht darin, für die Volksgruppenangehörigen ein Forum zu schaffen, in dem sie ihre legi­timen Interessen vertreten können. Sie, als die Mitglieder dieses Beirates, sind daher kraft Gesetzes zur Beratung der Bundesregierung, der Bundesminister und, worauf ich besonders hinweisen möchte, auch der in Betracht kommenden Landesregierung — wenn sie von dieser dazu aufgefordert werden — berufen. Der Volksgruppenbeirat hat dabei das kul­turelle,soziale und wirtschaftliche Gesamt­interesse der Volksgruppen zu wahren und zu vertreten. Der Beirat ist ferner vor Erlassung von Rechtsvorschriften zu hören, die die Interessen der Volksgruppen berühren, und wirkt bei der Volksgruppenförderung mit, in­dem er in jährlich zu erstellenden Plänen wünschenswerte Förderungsmassnahmen auf­zeigt. Die Volksgruppenbeirate können dar­­überhinaus auch generelle Vorschläge zur Ver­besserung der Lage der Volksgruppen und ihrer Angehörigen erstatten. Ganz allgemein steht hinter der Schaffung der Volksgruppenbeirate der Gedanke, dass in einem demokratischen Staat die Möglichkeit gesichert sein soll, dem Bevölkerungskreis, für den besondere Massnahmen getroffen werden, in geeigneter Form ein Mitspracherecht einzu­räumen. Gerade die Errichtung des erweiter­ten ungarischen Volksgruppenbeirates lasst hoffen, dass sich nicht nur die wirtschaftliche, soziale und kulturelle Situation der unga­rischen Volksgruppenangehörigen ent­sprechend der allgemeinen Entwicklung in Österreich weiter verbessert, sondern dass es den ungarischen Volksgruppenangehörigen erstmals auch in Wien möglich sein wird, durch ihre Vertreter an diesem Prozess selbst aktiv gestaltend mitzuwirken. Die Bundesre­gierung wird wie bisher stets bemüht sein, die Vorstellungen der Volksgruppenbeirate soweit wie möglich zu berücksichtigen und eine rechtlich einwandfreie Lösung für die Proble­me der Volksgruppe zu finden. Es scheint mir an dieser Stelle der Hinweis notwendig, dass der Beirat für die Ungarn, der nunmehr konstituiert wird, keinesfalls Neu­land betritt. Die Funktionen eines ungarischen Volksgruppenbeirates werden schon seit 1979 ausgeübt. Dabei hat sich das Konzept der Volksgruppenbeirate als durchaus positiv er­wiesen. Man muss dabei freilich stets Realist genug sein, um zu erkennen, dass sich in die­sem so sensiblen Bereich der Volksgruppen­politik kurzfristig keine spektakulären Erfolge herbeiführen lassen; der richtige Weg scheint mir vielmehr der der vielen kleinen, beharrlich gesetzten Schritte zu sein. Die Bundesregierung ist sich bewusst, dass viel davon abhangt, dass die Volksgruppe in der Gewissheit leben kann, dass es in unserem Staat nicht nur um die Erfüllung rechtlicher Verpflichtungen, sondern vor allem um die gesellschaftliche Akzeptanz der Volksgruppen in unserer gemeinsamen Heimat Österreich geht. Diese Akzeptanz zu fördern, muss das oberste Ziel der Volksgruppenpolitik sein. Hiebei sind die Sorgen und Einstellungen beider Seiten, der Minderheit, aber auch der Mehrheit zu berücksichtigen. Nur durch stän­dige Kontakte und die Bereitschaft, einander zuzuhören und aufeinander einzugehen, kann das notwendige Vertrauen geschaffen werden. Als ein realistisches Ziel für die nächsten Jahr­zehnte könnte ich mir jedenfalls vorstellen, dass sich die Ungarn, sowohl im Burgenland als auch in Wien, ohne das geringste Gefühl irgendeiner Beeinträchtigung oder Bevormun­dung zu haben, ebenso wie etwa die religiösen Minderheiten, in Österreich zu Hause fühlen können. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is köszöntöm a magyar népcsoport azon képviselőit, akik a Népcsoport Tanács 4., alapító ülése alkalmából jelen vannak. Kü­lönösen örülök annak, hogy a több évig tartó tárgyalások után a bécsi magyarságnak sikerült a burgenlandi magyarsággal egyenrangú kép­viseletet biztosítani. Ennek különösen azért örülök, mert egy Bécs székhellyel működő magyar egyesület elismerése az utóbbi évek során majdnem minden tanácsülésen többé­­kevésbé heves viták tárgyát képezte, míg az ügy végül a közigazgatási bíróság elé került. Miután a bíróság nem hozott érdemi döntést, hanem az ügyet, kizárólag eljárási okokból, visszautasította, újra megkezdődtek a már 1987 óta minisztériumi szinten folyó tárgyalá­sok a kérdés megoldása érdekében. A tárgyalások, amelyeken az érintett nép­csoporti szervezetek mellett többek között Dr. Löschnak, Dipl. Ing. Ettl, Dr. Neisser és Dr. Busek szövetségi miniszterek is részt vet­tek, végül oda vezettek, hogy Dipl. Ing Ettl és Dr. Busek szövetségi miniszterek pártjaik ne­vében kijelentették, hogy mindent meg fognak tenni a szövetségi kormánynak a népcsoport tanácsokról szóló rendelet megváltoztatása érdekében, természetesen figyelembe véve a burgenlandi magyarok érdekeit is. Ezen ígéret jogi hátterét a népcsoportokról szóló törvény első paragrafusának második bekezdése képe­zi: „Népcsoportot képeznek azok­ az ország területén meghonosodott csoportok, melyek tagjai osztrák állampolgárok, de nem német anyanyelvűek, és egyéni népi kultúrával ren­delkeznek". Az uralkodó szemlélet szerint egy csoport akkor tekinthető „meghonosodott­­nak", ha legalább három generáció óta, tehát 90 éve él az ország egy bizonyos területén, és azt a területet hazájának tekinti. Tekintettel azokra a kulturális tevékenységekre, melyek legalább a 20. század kezdete óta tartó folya­matos egyesületi életet igazolnak, a jogi feltételek a bécsi magyarság számára is telje­sítettnek tekinthetők. Ez a Népcsoport Tanács összetételét tekintve, a népcsoportokról szóló törvény 4. paragrafusának 2. bekezdése értel­mében azt jelenti, hogy bécsi „reprezentatív” népcsoporti szervezeteket is figyelembe kell venni. Azért, hogy a legnagyobb burgenlandi szervezet a Burgenlandi Magyar Kultúregye­­sület, amely mostanáig egyedül volt tagja a ta­nácsnak meglévő képviseleti ereje ne csök­kenjen, a tanács tagjainak létszáma megkétsze­reződött. Mivel az „Ausztriai független magyar egye­sületek csúcsszervezete” egy Bécsben székelő magyar egyesület, írásban közölte, hogy nem igényel képviseletet a Népcsoport Tanácsban, a Kancellári Hivatal felszólított egy másik, ugyancsak Bécsben székelő magyar egyesüle­tet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szer­vezetek Központi Szövetségét, hogy jelöljön ki 4 képviselőt. A Népcsoport Tanács létszámának kibő­vítésével kapcsolatban különösen azt szeret­ném kihangsúlyozni, hogy a bécsi magyarság képviselőinek bevonása semmikép sem jelenti azt, hogy a tanácsban ezidáig egyedüli képvi­seletként jelenlévő burgenlandi magyarok ér­dekei korlátozódnának. Különösen érvényes ez arra az anyagi támogatásra, amelyben a bur­genlandi magyar népcsoport részesül. A nép­csoportok támogatását kérvényező beadvá­nyok elintézése meg fog gyorsulni, a Kancellá­ri Hivatal pedig gondoskodni fog a tanács munkájának megfelelő támogatásáról. Ami pedig az elkövetkező tanácsülések székhelyét illeti, ezentúl is lehetőség nyílik arra, hogy a tanács Burgenlandban gyűljön össze egy ülés­re, például Felsőőrött. A Népcsoport Tanácsok egyik feladata o­­lyan fórum létrehozása, amelyben a népcso­port tagjai jogos érdekeiket előterjeszthetik. Önök, mint e tanács tagjai a törvények alapján hivatottak arra, hogy tanácsadói legyenek a Szövetségi Kormánynak, a szövetségi miniszte­reknek, és amire külön fel szeretném hívni fi­gyelmüket, az illetékes tartományi kormány­nak is, amennyiben ettől felszólítást kapnak. Ez esetben a Népcsoport Tanács feladata, hogy az illető népcsoport kulturális, szociális és gazdasági összérdekeit védje és képviselje. Ezenkívül olyan jogszabályok kibocsátása e­­lőtt, melyek a népcsoportok érdekeit érintik, ki kell kérni a Tanács véleményét is. A Ta­nács továbbá közreműködik a népcsoportok támogatásában is azáltal, hogy az évente el­készítendő tervezetekben megjelöli a támoga­tás kívánatos eszközeit. Ezen túlmenően a Népcsoport Tanács tagjai általános javaslato­kat is előterjeszthetnek, melyek a népcsopor­tok és azok tagjai helyzetének javítását céloz­zák. A Népcsoport Tanácsok létrehozása mögött az a gondolat áll, hogy egy demokratikus államban biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a lakosság azon csoportjai, melyeket külön intézkedések érintenek, megfelelő mó­don hozzászólhassanak ezen intézkedések megfogalmazásához. A Magyar Népcsoport Tanács kibővítése nemcsak arra ad lehetősé­get, hogy a magyar népcsoport tagjainak gaz­dasági, szociális és kulturális helyzete — az ausztriai általános helyzetnek megfelelően — tovább javuljon, hanem arra is, hogy a magyar népcsoport tagjai képviselőik által — ezentúl Bécsben is - aktívan részt vehessenek e folya­mat kialakításában. A Szövetségi Kormány, mint eddig is, igye­kezni fog a népcsoporti képviselők elképzelé­seit a lehetőségekhez képest figyelembe venni, és a népcsoport problémáira jogilag megfelelő megoldást találni. Úgy érzem, ennél a pontnál meg kell említenem, hogy a Magyar Népcso­­pot Tanács, mely ezennel újraalakul, semmi­képp sem jelent újrakezdést, mert a Magyar Népcsoport Tanács már 1979 óta működik. Ez idő alatt a Népcsoport Tanácsok intézmé­nye pozitív gondolatnak bizonyult. Természe­tesen állandóan reálisan kell látni a helyzetet, hogy felismerhessük, a népcsoportpolitika érzékeny területén rövid idő alatt nem érhe­tők el látványos sikerek, számunkra a sok ki­csi, de kitartóan megtett lépések útja tűnik he­lyesnek. A Szövetségi Kormány tudatában van an­nak, hogy sok függ attól, hogy a népcsoport világosan lássa: közös hazánkban, Ausztriában nemcsak a jogi kötelezettségek betartása, ha­nem elsősorban a népcsoportok társadalmi el­fogadása fontos. A népcsoportpolitika legfőbb célja ezen elfogadás előmozdítása kell le­gyen. Emellett azonban mindkét félnek a kisebb­ség, de a többség gondjait és beállítottságát is figyelembe kell venni. A szükséges kölcsönös bizalom csak úgy érhető el, ha a felek állandó kapcsolatban vannak, ha hajlandóak egymást meghallgatni, egymásra odafigyelni. A követ­kező évtizedek reális céljaként el tudom kép­zelni, hogy a magyarok, mind a burgenlandi­ak, mind a bécsiek, a befolyásoltság és a gyám­kodás érzése nélkül — mind például a feleke­zeti kisebbségek — itthon érezhetik magukat Ausztriában. 1993. február 16-án tartotta alakuló ülését a Kancellári Hivatal minisztertanács kis üléster­mében a 8-ról 16-ra bővült és négy évre kinevezett Magyar Nemzetiségi vagy Népcsoport Ta­nács (Beirat für die ungarische Volksgruppe). Ebben a lényegében tanácsadó testületben fele­fele arányban a burgenlandi és bécsi reprezentatívnak nyilvánított szervezetek, továbbá a pártok és egyházak képviselői foglalnak helyet. Ezzel a hivatalos aktussal, melynek jelentőségét az ülés elején elnöklő Dr. Franz Vranitzky szövetségi kancellár kellőképpen kidomborította, véglegese­dett a burgenlandiak mellett legjelentősebb csoportosulás, a bécsi és alsó-ausztriai magyarok ugyanazon népcsoportkénti elismerése. A Nemzetiségi Tanácsban mint a magyar népcsoport érdekeit szolgáló intézményben a burgenlandi és bécsi képviselőknek a kölcsönösség és egymás­rautaltság szellemében kell együttműködniük. Ebben rejlik az ausztriai magyarok jövője. A Nép­csoport Tanács elnökévé Balika Alfrédet (Unterwart/Alsóőr), helyettesévé Deák Ernőt (Bécs) választották. Dr. Antall József, a magyar kormány miniszterelnöke köszönetét fejezte ki az osztrák kormánynak a Nemzetiségi Tanács megalakulása kapcsán az említett csoportosulás jogi elismeréséért. A Magyar Népcsoport Tanács súlyát és feladatait Dr. Franz Vranitzky kancellár pontosan kifejtette alább német eredetiben és magyar fordításban közölt megnyitó beszédében. NYEL­VZSENI A KASTLI MAGYAR GIMNÁZIUMBAN Fara Sándor, 19 éves érettségiző tanuló el­ső helyezést ért el a Német Szövetségi Köztár­saság idegen nyelvű versenyén. Sándor olasz apa és magyar anya fiaként gyermekkorát Ró­mában majd Kastliban töltötte el. Itt tanult meg helyesen magyarul, németül, angolul és franciául. Az évente megrendezésre kerülő szövetségi versenyre 1991-ben 1320 diák je­lentkezett. Három elődöntő után már csak 48 résztvevő jutott be a végdöntőbe. Fara Sándor a legtöbb versenyzőtől eltérően három nyelv­ből vizsgázott: magyarból, olaszból és angol­ból. Megkésett karácsonyi ajándékként várta a szünetről visszatérő diákot a zsűri értesítése, miszerint a többi 47 versenytársát maga után hagyva, a maximális 20 ponttal, ő nyerte el egész Németországban az első díjat. Kiváló teljesítményéért diákunk a Német Nép Egye­temi Alapítványának ösztöndíjából fedezheti egyetemi tanulmányait. 3

Next