Bécsi Napló, 1993 (14. évfolyam, 2-6. szám)
1993-03-01 / 2. szám
BÉCSI NAPLÓ MEGALAKULT AZ ÚJ MAGYAR NEMZETISÉGI TANÁCS Meine sehr geehrten Damen und Herren! Einleitend begrüsse ich die zur konstituierenden Sitzung für die 4. Funktionsperiode des Volksgruppenbeirates für die ungarische Volksgruppe Erschienenen auf das herzlichste. Ich freue mich besonders darüber, dass es nach jahrelangen Verhandlungen gelungen ist, auch den in Wien beheimateten Ungarn eine gleichteilige Vertretung mit den burgenlandischen Ungarn zu ermöglichen. Ich begrüsse dies deshalb, weil die Frage der Berücksichtigung eines ungarischen Vereines mit Sitz in Wien in den letzten Jahren in fast allen Beiratssitzungen mehr oder weniger heftig diskutiert worden ist und schliesslich an den Verwaltungsgerichtshof herangetragen worden war. Nachdem dieser keine Sachentscheidung getroffen, sondern in Beschwerde ausschliesslich aus verfahrensrechtlichen Gründen zurückgewiesen hatte, wurden die seit 1987 auf Ministerebene laufenden Bemühungen um eine Bereinigung dieser Frage weiter fortgesetzt. Die Gespräche, an denen neben den in Betracht kommenden Volksgruppenorganisationen unter anderem die Bundesminister Dr. Löschnak, Ing. Ettl, Dr. Neisser und Dr. Busek teilgenommen hatten, führten schliesslich zu der seitens der Bundesminister Ing. Ettl und Dr. Busek namens ihrer Parteien abgegebenen Zusage, sich — selbstverständlich unter Wahrung der Interessen der burgenländischen Ungarn — für eine Änderung der Verordnung der Bundesregierung über die Volksgruppenbeiräte einzusetzen. Rechtlicher Hintergrund für diese Zusage war, dass gemäss Paragraph 1 Abs. 2 des Volksgruppengesetzes „Volksgruppen ... die in Teilen des Bundesgebietes wohnhaften und beheimateten Gruppen österreichischer Staatsbürger mit nichtdeutscher Muttersprache und eigenem Volkstum" sind. Als „beheimatet" wird eine Gruppe nach herrschender Ansicht dann gelten können, wenn sie im betreffenden Teil des Bundesgebietes seit mindestens drei Generationen, also seit 90 Jahren, wohnhaft ist und dieses Gebiet als Heimat betrachtet. Angesichts kultureller Aktivitäten, die sich in einem, jedenfalls seit Beginn des 20. Jahrhunderts nachweisbaren, kontinuierlichen Vereinsleben äussern, ist diese rechtliche Voraussetzung nunmehr auch für die Wiener Ungarn als erfüllt anzusehen. Für die Zusammensetzung des Volksgruppenbeirates bedeutet das, dass im Sinne von Paragraph 4 Abs. 2 Z 2 des Volksgruppengesetzes „repräsentative" Volksgruppenorganisationen auch aus Wien zu berücksichtigen sind. Um die bestehende Vertretungsmöglichkeit für die grösste burgenländische Organisation — das ist der „Burgenländisch-Ungarische Kulturverein", der bisher allein im Beirat vertreten war — nicht einzuschränken, wurde der Beirat auf die doppelte Mitgliederzahl aufgestockt. Da der „Dachverband der Unabhängigen ungarischen Vereine in Österreich", eine ungarische Organisation mit Sitz in Wien, schriftlich erklärt hat, dass er keine Vertretung im Volksgruppenbeirat beanspruche, hat das Bundeskanzleramt einen anderen ungarischen Verein mit Sitz in Wien, nämlich den „Zentralyerband ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich" aufgefordert, vier Mitgliederzu nominieren. Im Zusammenhang mit der personellen Erweiterung dieses Beirates möchte ich besonders hervorheben, dass die Einbeziehung von Vertretern der Ungarn aus Wien nicht dazu führen wird, dass die Interessen der im Beirat bisher allein vertretenen burgenländischen Ungarn in irgendeiner Weise beeinträchtigt werden. Insbesondere gilt das für das Ausmass der der ungarischen Volksgruppe im Burgenland zukommenden Förderungsmittel. Auch dem Anliegen nach einer zügigen Abwicklung der Volksgruppenförderung wird Rechnung getragen werden, ebenso wie für die ausreichende Unterstützung der Beiratsarbeit seitens des Bundeskanzleramtes gesorgt wird. Was schliesslich den Ort der künftigen Beiratssitzungen anlangt, so wird auch weiterhin die Möglichkeit bestehen, dass der Beirat zu einer Sitzung im Burgenland, z. B. in Oberwart, Zusammentritt. Eine Aufgabe der Volksgruppenbeiräte besteht darin, für die Volksgruppenangehörigen ein Forum zu schaffen, in dem sie ihre legitimen Interessen vertreten können. Sie, als die Mitglieder dieses Beirates, sind daher kraft Gesetzes zur Beratung der Bundesregierung, der Bundesminister und, worauf ich besonders hinweisen möchte, auch der in Betracht kommenden Landesregierung — wenn sie von dieser dazu aufgefordert werden — berufen. Der Volksgruppenbeirat hat dabei das kulturelle,soziale und wirtschaftliche Gesamtinteresse der Volksgruppen zu wahren und zu vertreten. Der Beirat ist ferner vor Erlassung von Rechtsvorschriften zu hören, die die Interessen der Volksgruppen berühren, und wirkt bei der Volksgruppenförderung mit, indem er in jährlich zu erstellenden Plänen wünschenswerte Förderungsmassnahmen aufzeigt. Die Volksgruppenbeirate können darüberhinaus auch generelle Vorschläge zur Verbesserung der Lage der Volksgruppen und ihrer Angehörigen erstatten. Ganz allgemein steht hinter der Schaffung der Volksgruppenbeirate der Gedanke, dass in einem demokratischen Staat die Möglichkeit gesichert sein soll, dem Bevölkerungskreis, für den besondere Massnahmen getroffen werden, in geeigneter Form ein Mitspracherecht einzuräumen. Gerade die Errichtung des erweiterten ungarischen Volksgruppenbeirates lasst hoffen, dass sich nicht nur die wirtschaftliche, soziale und kulturelle Situation der ungarischen Volksgruppenangehörigen entsprechend der allgemeinen Entwicklung in Österreich weiter verbessert, sondern dass es den ungarischen Volksgruppenangehörigen erstmals auch in Wien möglich sein wird, durch ihre Vertreter an diesem Prozess selbst aktiv gestaltend mitzuwirken. Die Bundesregierung wird wie bisher stets bemüht sein, die Vorstellungen der Volksgruppenbeirate soweit wie möglich zu berücksichtigen und eine rechtlich einwandfreie Lösung für die Probleme der Volksgruppe zu finden. Es scheint mir an dieser Stelle der Hinweis notwendig, dass der Beirat für die Ungarn, der nunmehr konstituiert wird, keinesfalls Neuland betritt. Die Funktionen eines ungarischen Volksgruppenbeirates werden schon seit 1979 ausgeübt. Dabei hat sich das Konzept der Volksgruppenbeirate als durchaus positiv erwiesen. Man muss dabei freilich stets Realist genug sein, um zu erkennen, dass sich in diesem so sensiblen Bereich der Volksgruppenpolitik kurzfristig keine spektakulären Erfolge herbeiführen lassen; der richtige Weg scheint mir vielmehr der der vielen kleinen, beharrlich gesetzten Schritte zu sein. Die Bundesregierung ist sich bewusst, dass viel davon abhangt, dass die Volksgruppe in der Gewissheit leben kann, dass es in unserem Staat nicht nur um die Erfüllung rechtlicher Verpflichtungen, sondern vor allem um die gesellschaftliche Akzeptanz der Volksgruppen in unserer gemeinsamen Heimat Österreich geht. Diese Akzeptanz zu fördern, muss das oberste Ziel der Volksgruppenpolitik sein. Hiebei sind die Sorgen und Einstellungen beider Seiten, der Minderheit, aber auch der Mehrheit zu berücksichtigen. Nur durch ständige Kontakte und die Bereitschaft, einander zuzuhören und aufeinander einzugehen, kann das notwendige Vertrauen geschaffen werden. Als ein realistisches Ziel für die nächsten Jahrzehnte könnte ich mir jedenfalls vorstellen, dass sich die Ungarn, sowohl im Burgenland als auch in Wien, ohne das geringste Gefühl irgendeiner Beeinträchtigung oder Bevormundung zu haben, ebenso wie etwa die religiösen Minderheiten, in Österreich zu Hause fühlen können. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Először is köszöntöm a magyar népcsoport azon képviselőit, akik a Népcsoport Tanács 4., alapító ülése alkalmából jelen vannak. Különösen örülök annak, hogy a több évig tartó tárgyalások után a bécsi magyarságnak sikerült a burgenlandi magyarsággal egyenrangú képviseletet biztosítani. Ennek különösen azért örülök, mert egy Bécs székhellyel működő magyar egyesület elismerése az utóbbi évek során majdnem minden tanácsülésen többékevésbé heves viták tárgyát képezte, míg az ügy végül a közigazgatási bíróság elé került. Miután a bíróság nem hozott érdemi döntést, hanem az ügyet, kizárólag eljárási okokból, visszautasította, újra megkezdődtek a már 1987 óta minisztériumi szinten folyó tárgyalások a kérdés megoldása érdekében. A tárgyalások, amelyeken az érintett népcsoporti szervezetek mellett többek között Dr. Löschnak, Dipl. Ing. Ettl, Dr. Neisser és Dr. Busek szövetségi miniszterek is részt vettek, végül oda vezettek, hogy Dipl. Ing Ettl és Dr. Busek szövetségi miniszterek pártjaik nevében kijelentették, hogy mindent meg fognak tenni a szövetségi kormánynak a népcsoport tanácsokról szóló rendelet megváltoztatása érdekében, természetesen figyelembe véve a burgenlandi magyarok érdekeit is. Ezen ígéret jogi hátterét a népcsoportokról szóló törvény első paragrafusának második bekezdése képezi: „Népcsoportot képeznek azok az ország területén meghonosodott csoportok, melyek tagjai osztrák állampolgárok, de nem német anyanyelvűek, és egyéni népi kultúrával rendelkeznek". Az uralkodó szemlélet szerint egy csoport akkor tekinthető „meghonosodottnak", ha legalább három generáció óta, tehát 90 éve él az ország egy bizonyos területén, és azt a területet hazájának tekinti. Tekintettel azokra a kulturális tevékenységekre, melyek legalább a 20. század kezdete óta tartó folyamatos egyesületi életet igazolnak, a jogi feltételek a bécsi magyarság számára is teljesítettnek tekinthetők. Ez a Népcsoport Tanács összetételét tekintve, a népcsoportokról szóló törvény 4. paragrafusának 2. bekezdése értelmében azt jelenti, hogy bécsi „reprezentatív” népcsoporti szervezeteket is figyelembe kell venni. Azért, hogy a legnagyobb burgenlandi szervezet a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, amely mostanáig egyedül volt tagja a tanácsnak meglévő képviseleti ereje ne csökkenjen, a tanács tagjainak létszáma megkétszereződött. Mivel az „Ausztriai független magyar egyesületek csúcsszervezete” egy Bécsben székelő magyar egyesület, írásban közölte, hogy nem igényel képviseletet a Népcsoport Tanácsban, a Kancellári Hivatal felszólított egy másik, ugyancsak Bécsben székelő magyar egyesületet, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségét, hogy jelöljön ki 4 képviselőt. A Népcsoport Tanács létszámának kibővítésével kapcsolatban különösen azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a bécsi magyarság képviselőinek bevonása semmikép sem jelenti azt, hogy a tanácsban ezidáig egyedüli képviseletként jelenlévő burgenlandi magyarok érdekei korlátozódnának. Különösen érvényes ez arra az anyagi támogatásra, amelyben a burgenlandi magyar népcsoport részesül. A népcsoportok támogatását kérvényező beadványok elintézése meg fog gyorsulni, a Kancellári Hivatal pedig gondoskodni fog a tanács munkájának megfelelő támogatásáról. Ami pedig az elkövetkező tanácsülések székhelyét illeti, ezentúl is lehetőség nyílik arra, hogy a tanács Burgenlandban gyűljön össze egy ülésre, például Felsőőrött. A Népcsoport Tanácsok egyik feladata olyan fórum létrehozása, amelyben a népcsoport tagjai jogos érdekeiket előterjeszthetik. Önök, mint e tanács tagjai a törvények alapján hivatottak arra, hogy tanácsadói legyenek a Szövetségi Kormánynak, a szövetségi minisztereknek, és amire külön fel szeretném hívni figyelmüket, az illetékes tartományi kormánynak is, amennyiben ettől felszólítást kapnak. Ez esetben a Népcsoport Tanács feladata, hogy az illető népcsoport kulturális, szociális és gazdasági összérdekeit védje és képviselje. Ezenkívül olyan jogszabályok kibocsátása előtt, melyek a népcsoportok érdekeit érintik, ki kell kérni a Tanács véleményét is. A Tanács továbbá közreműködik a népcsoportok támogatásában is azáltal, hogy az évente elkészítendő tervezetekben megjelöli a támogatás kívánatos eszközeit. Ezen túlmenően a Népcsoport Tanács tagjai általános javaslatokat is előterjeszthetnek, melyek a népcsoportok és azok tagjai helyzetének javítását célozzák. A Népcsoport Tanácsok létrehozása mögött az a gondolat áll, hogy egy demokratikus államban biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a lakosság azon csoportjai, melyeket külön intézkedések érintenek, megfelelő módon hozzászólhassanak ezen intézkedések megfogalmazásához. A Magyar Népcsoport Tanács kibővítése nemcsak arra ad lehetőséget, hogy a magyar népcsoport tagjainak gazdasági, szociális és kulturális helyzete — az ausztriai általános helyzetnek megfelelően — tovább javuljon, hanem arra is, hogy a magyar népcsoport tagjai képviselőik által — ezentúl Bécsben is - aktívan részt vehessenek e folyamat kialakításában. A Szövetségi Kormány, mint eddig is, igyekezni fog a népcsoporti képviselők elképzeléseit a lehetőségekhez képest figyelembe venni, és a népcsoport problémáira jogilag megfelelő megoldást találni. Úgy érzem, ennél a pontnál meg kell említenem, hogy a Magyar Népcsopot Tanács, mely ezennel újraalakul, semmiképp sem jelent újrakezdést, mert a Magyar Népcsoport Tanács már 1979 óta működik. Ez idő alatt a Népcsoport Tanácsok intézménye pozitív gondolatnak bizonyult. Természetesen állandóan reálisan kell látni a helyzetet, hogy felismerhessük, a népcsoportpolitika érzékeny területén rövid idő alatt nem érhetők el látványos sikerek, számunkra a sok kicsi, de kitartóan megtett lépések útja tűnik helyesnek. A Szövetségi Kormány tudatában van annak, hogy sok függ attól, hogy a népcsoport világosan lássa: közös hazánkban, Ausztriában nemcsak a jogi kötelezettségek betartása, hanem elsősorban a népcsoportok társadalmi elfogadása fontos. A népcsoportpolitika legfőbb célja ezen elfogadás előmozdítása kell legyen. Emellett azonban mindkét félnek a kisebbség, de a többség gondjait és beállítottságát is figyelembe kell venni. A szükséges kölcsönös bizalom csak úgy érhető el, ha a felek állandó kapcsolatban vannak, ha hajlandóak egymást meghallgatni, egymásra odafigyelni. A következő évtizedek reális céljaként el tudom képzelni, hogy a magyarok, mind a burgenlandiak, mind a bécsiek, a befolyásoltság és a gyámkodás érzése nélkül — mind például a felekezeti kisebbségek — itthon érezhetik magukat Ausztriában. 1993. február 16-án tartotta alakuló ülését a Kancellári Hivatal minisztertanács kis üléstermében a 8-ról 16-ra bővült és négy évre kinevezett Magyar Nemzetiségi vagy Népcsoport Tanács (Beirat für die ungarische Volksgruppe). Ebben a lényegében tanácsadó testületben felefele arányban a burgenlandi és bécsi reprezentatívnak nyilvánított szervezetek, továbbá a pártok és egyházak képviselői foglalnak helyet. Ezzel a hivatalos aktussal, melynek jelentőségét az ülés elején elnöklő Dr. Franz Vranitzky szövetségi kancellár kellőképpen kidomborította, véglegesedett a burgenlandiak mellett legjelentősebb csoportosulás, a bécsi és alsó-ausztriai magyarok ugyanazon népcsoportkénti elismerése. A Nemzetiségi Tanácsban mint a magyar népcsoport érdekeit szolgáló intézményben a burgenlandi és bécsi képviselőknek a kölcsönösség és egymásrautaltság szellemében kell együttműködniük. Ebben rejlik az ausztriai magyarok jövője. A Népcsoport Tanács elnökévé Balika Alfrédet (Unterwart/Alsóőr), helyettesévé Deák Ernőt (Bécs) választották. Dr. Antall József, a magyar kormány miniszterelnöke köszönetét fejezte ki az osztrák kormánynak a Nemzetiségi Tanács megalakulása kapcsán az említett csoportosulás jogi elismeréséért. A Magyar Népcsoport Tanács súlyát és feladatait Dr. Franz Vranitzky kancellár pontosan kifejtette alább német eredetiben és magyar fordításban közölt megnyitó beszédében. NYELVZSENI A KASTLI MAGYAR GIMNÁZIUMBAN Fara Sándor, 19 éves érettségiző tanuló első helyezést ért el a Német Szövetségi Köztársaság idegen nyelvű versenyén. Sándor olasz apa és magyar anya fiaként gyermekkorát Rómában majd Kastliban töltötte el. Itt tanult meg helyesen magyarul, németül, angolul és franciául. Az évente megrendezésre kerülő szövetségi versenyre 1991-ben 1320 diák jelentkezett. Három elődöntő után már csak 48 résztvevő jutott be a végdöntőbe. Fara Sándor a legtöbb versenyzőtől eltérően három nyelvből vizsgázott: magyarból, olaszból és angolból. Megkésett karácsonyi ajándékként várta a szünetről visszatérő diákot a zsűri értesítése, miszerint a többi 47 versenytársát maga után hagyva, a maximális 20 ponttal, ő nyerte el egész Németországban az első díjat. Kiváló teljesítményéért diákunk a Német Nép Egyetemi Alapítványának ösztöndíjából fedezheti egyetemi tanulmányait. 3