Bécsi Napló, 1997 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1997-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ AZ ÁLDOZAT ÉRTÉKE Ötven évvel ezelőtt, 1947-ben hosszú időre kiható események történtek Magyarországon. Már az új év is rosszul kezdődött: január 5-én „Köztársaságellenes összeesküvés” címen hivatalos közleményt olvashattak a polgárok a kommunista Szabad Népben. A Belügyminisztérium közlése szerint: „Az államvédelmi szervek az utolsó hetekben veszedelmes és széles körű köztársaságellenes összeesküvést lepleztek le... Az összeesküvés céljául a köztársaság és a demokratikus állami rendszer erőszakos úton való megdöntését, „jogfolytonosság” alapján a Horthy-rendszer visszaállítását tűzte ki. A hatalom erőszakos átvételét készítették elő, s céljuk elérését katonai fegyveres felkelés kirobbantásával akarták biztosítani. A fegyveres felkelés időpontját a békeszerződés aláírásának, illetőleg a szovjet hadsereg kivonulásának időpontjában határozták meg.” Ekkor már 55 személy volt az ÁVÓ foglya. Az újság szerint „valamennyi letartóztatottnak reakciós, fasiszta múltja van, s Szentiványi (helyesen Szent-Iványi) kivételével mindannyian az ún. „Magyar Közösség” nevű titkos szervezet tagjai voltak.” Az egyik lefogott, Arany Bálint szabadulása után megírta emlékiratait. Ez 1990-ben Püski Sándor kiadásában meg is jelent, „Koronatanú (Emlékirat 1945—57)” címmel. Ebben a szerző leírja, hogy 1946. december 26-án Rajk László (kommunista belügyminiszter), Ries István (szociáldemokrata igazságügyminiszter), Péter Gábor (az ÁVO kommunista vezetője) és mások előtt kijelentette, „hogy annak a Magyar Testvéri Közösségnek az eszméit és tanításait, amelyeket én a magam módján éltem át, és amelyekhez ma is ragaszkodom, nem lehet semmilyen címen a vádlottak padjára ültetni”. Majd hozzáteszi: „ha ezt az önzetlen, hazafias munkára vállalkozó és azt végző egyedekből álló társaságot gyanúsításokkal és alaptalan vádakkal illetik, ezzel azt érik el, hogy a mai vádlók kerülnek majd a vádlottak padjára a történelem ítélőszéke előtt.” Prófétai szavak. (Azóta az összes vádlottat rehabilitálták, és az egész processzust törvénytelennek minősítették.) A Magyar Közösség a harmincas években alakult önvédelmi célból. A nácik egyre erősödő gazdasági, politikai és szellemi expanziója ellen akarták egybefogni a magyarságukhoz ragaszkodó, tiszta erkölcsű, áldozatkész és — természetesen magyar származású—embereket. Törvényszerű volt, hogy a Közösség kapcsolatba került Teleki Pál munkatársaival, más náciellenes csoportokkal, s lényeges szerepe volt a Magyar Függetlenségi Mozgalom megszületésében. Ekkor már a Hitler-ellenesség meghatározó szempont, így természetes, hogy a Közösség tagjai szervező és összefogó szerepet vállaltak nemcsak az ellenállási mozgalomban, hanem a zsidómentésben is. A háború után a Magyar Közösség lassan rendezte sorait, vezetőszerve a „vezértanács” csupán 1946 novemberében alakult újjá, tehát alig néhány héttel a letartóztatások előtt. A belügyi tájékoztató szerinti irányító szerv, az úgynevezett Hetes Bizottság „szívósan dolgozott” a koalíció szétrobbantásán, de valójában sem ez, sem a katonai csoport nem készített elő semmiféle puccsot, csupán a békekötés utáni időkre vonatkozó elgondolásaikat vitatták meg. Egyébként a Katonapolitikai Osztályon (a Honvédelmi Minisztérium ÁVO-ján) nevezték el ezt a politikai jellegű baráti társaságot „Hetes Bizottság”-nak, melynek különben nem minden tagja tartozott a Magyar Közösséghez. Ennek a baráti körnek meghatározó egyénisége volt Saláta Kálmán nemzetgyűlési képviselő. Véleménye szerint a Szovjetunió támogatását élvező kommunisták elleni harcban a Kovács Béla, Nagy Ferenc és Varga Béla vezette ún. „paraszti centrum” a legfontosabb politikai erő, amely alkalmas arra, hogy a békekötés után — a parlamenti többségre támaszkodva — önállóan alakítson kormányt. Az elsöprő 1945-ös választást követően, a nemzetközi politikai helyzetnek és a hazai körülményeknek megfelelően, koalíciós kormány alakult, kisgazda miniszterelnökkel. (Gondoljunk csak arra, hogy ekkor Francia- és Olaszországban is — kommunista részvételű — koalíciós kormány működött, és hogy Magyarországot szovjet csapatok tartották megszállva.) A Kisgazdapárt igyekezett — társadalmi súlyának megfelelően — minden területen növelni saját embereinek a számát, a kommunisták meg arra törekedtek, hogy a Szovjet Hadsereg árnyékában 1945 elején megszerzett túlhatalmukat megőrizzék. 1946 őszére patthelyzet alakult ki, vagyis egyik erő sem rendelkezett döntő fölénnyel, de két ijesztő tény figyelmeztette Rákosiékat a belső realitásra. Az egyik az 57 százalékos kisgazda győzelem volt, mely a valóságban 83 százalékos demokratikus elkötelezettséget jelentett, a másik pedig az 1946 szeptemberében Budapesten megrendezett parasztnapok félmilliós tömege. Ilyen eredmények felmutatására a kommunisták képtelenek voltak. Belátták, hogy demokratikus úton, vagyis a nép támogatásával nem képesek a hatalom megszerzésére. Elhatározták hát, hogy egy konstrukciós perrel törik meg a Kisgazdapárt erejét. 1946 őszén — Rákosi, Révai, Gerő és mások tollából — ilyen mondatok jelentek meg a Szabad Népben: „Harcba indulunk. A cél: visszaverni a jobboldali reakciót...” (szept. 22.); „...elhatároztuk, hogy végre rendet teremtünk... Erre a célra minden eszközt fel fogunk használni...” (szept. 28.); „...a Kisgazdapártot az ország kisebbségét kitevő reakciós erők uralják.” (okt. 6.); „Ez a reakciós jobbszárny az, amelyet ki kell söpörni a Kisgazdapártból... Ki ezzel a szeméttel a koalícióból!” (dec. 11.); „Nem fogjuk tűrni, hogy népellenes összeesküvések fokozzák a nyomorúságot és gyalázzák meg az ország jó hírét.” (dec. 15.); „A reakció legveszedelmesebb része az, amely elsősorban a Kisgazdapártba befurakodva, a kormányzáson, a koalíción belül folytatja harcát a demokrácia ellen.” (1947. jan. 1.) Január 5-én aztán nyilvánosságra hozták a „köztársaságellenes összeesküvés” leleplezését és 55 személy őrizetbe vételét. A vád pillanatokon belül kiterjedt kisgazda politikusokra is. A Kisgazdapárt vezetői, sőt, az érintett személyek (pl. fiam Tibor, Kiss Sándor stb.) is — ártatlanságuk tudatában — nem ismerték fel, hogy az egész ügynek mi a célja (a Kisgazdapárt szétverése) és mi a jelentősége (kisebbségként többségre kerülni). Bizonyosak voltak, hogy az igazság győzni fog a bírósági tárgyalásokon s kiderül a vádlottak ártatlansága. Sokan önként lemondtak képviselői mentelmi jogukról is. A már decemberben letartóztatott Arany Bálintnak azonban sikerült kijuttatni egy levelet, melyben tájékoztatta Nagy Ferencéket a lényegről: a vádlottakból válogatott kínzásokkal a párt vezetőit, elsősorban Kovács Bélát kompromittáló vallomásokat kényszerítenek ki. Hám Tibornak például öt nap és öt éjjel kellett a fal mellett állnia, a végén már önkívületi állapotban beszélt. Arany Bálintnak az NKVD budapesti börtönében két hétig éjjelnappal járkálnia kellett, kínjában megtanult járva aludni. A vallatási módszerek közül a verés sem hiányzott. Egyesek drog hatása alatt vallottak. Egyikük később elmondta, hogy nem tudta megkülönböztetni a vízszintest a függőlegestől. Ekkor megkeményedtek a kisgazdák. Rajk követelését, hogy függesszék fel Kovács Béla mentelmi jogát, visszautasították. Rákosiék azonban már mindenre és „minden eszköz felhasználására” el voltak szánva. De még mindig nem érezték magukat elég erősnek ahhoz, hogy egy képviselőt a parlament hozzájárulása nélkül letartóztassanak. 1947. február 25-én a Szovjet Hadsereg egyik alakulata, két tábornok irányításával elhurcolta lakásáról Kovács Bélát. Az álarc lehullott: a Szovjetunió nyíltan beavatkozott Magyarország belügyeibe, mégpedig katonai erőszakot alkalmazva. Hiába követelte Nagy Ferenc, hogy a párt főtitkárát adják át a magyar hatóságoknak, a kommunista nagyhatalom nem merte ezt vállalni. De a nyugati demokratikus hatalmak többszöri tiltakozása is eredménytelen maradt. Kovács Béla elhurcolását többhetes huzavona előzte meg. Barátai felajánlották, hogy külföldre menekítik. Ő visszautasította ezt: „Nem kell, hogy „veszély nélkül” átjuttassatok a határon. Az ellenállás folytatása nemcsak a parlament padjairól, de nem is csak fegyverrel lehetséges. Ne becsüljétek le az áldozat értékét. Ha meg kell lenni, a pincebörtönökben folytatjuk, amit elkezdtünk. A föld alatt termést hozó erők működnek!” A „föld alatt termést hozó erők” néhány év múlva, 1956-ban ígéretes termést mutattak a magyar földeken, de a szovjet tankok eltaposták Kovács Béla és a többi magyar mártír fegyvertelen ellenállásának a gyümölcseit. S ma? Azokban a szerencsés országokban, ahol a kommunisták nem tudták megszerezni a hatalmat, az a szó, hogy „posztkommunista”, csupán egy politikai terminus technikus. Mi azonban belehalljuk a szovjet martalócok csörtetésének zaját, a meggyötört vádlottak zavaros vallomásait, a verőlegények üvöltését és az áldozatok jajszavát, a kivégzőosztagok fegyvereinek ropogását, a magyar nép 45-ös álmainak széttaposását. Talán ezért nem tud a nép a kommunista rendszer csúfos bukása után hét évvel sem hinni a demokráciában. Kovács Béla nemcsak hitt benne, de életét is e hitnek áldozta. Ő mondta: „Ne becsüljétek le az áldozat értékét!” Ezt kellene megtanulni Tőle! TÖRÖK BÁLINT A LAKITELKI NÉPFŐISKOLA ALAPÍTVÁNY (H-6065, Lakitelek, Felsőalpár 3, telefon: 003676/449 211, fax: 003676/449 212, igazgató: Lezsák Sándor, szervező: Lezsák Sándorn, ügyvezető igazgató) olyan programokat szervez a jövőben, melyek a nyugati magyarok érdeklődésére is számot tarthatnak. Az 1997. évben az alábbi programokra lehet jelentkezni: 1. Magyar anyanyelvű tábor 12—16 éves korú fiatalok számára (jelentkezési határidő: 1997. március 31.). A nyelvi tábor időpontja: 1997. július 13—26. Részvételi díj: 450 USD, amely tartalmazza a szállás, napi négyszeri étkezés költségét, az előadások, konzultációk és kirándulások díját, valamint az uszoda szabad használatát. 2. Népzenészek néptáncosok szakmai alkotótábora 1997. augusztus 9—16. között. Részvételi díj: 250 USD. A zenét tanítja: a TÉKA együttes, tánctanítók: az Állami Népi Együttes szólótáncosai. Jelentkezési határidő: ugyancsak március 31-ig. 3. Sakkozó magyarok 2. világversenye. Nyílt (open) verseny. Kilenc fordulós, svájci rendszerben. 1. forduló 1997. augusztus 4-én 10.30 órakor, játszmaidő: 2x másfél óra (36 lépés), majd 2x30 perc óraleesésig. Nevezési határidő: 1997. június 15., azonban 120 fő sakkozó nevezését követően a jelentkezést a szervezők lezárják 4. Sakkozó magyarok 2 világversenye, gyermekverseny. 14 éven aluli magyar származású gyerekek részére. 1. forduló: 1997. augusztus 4-én 10.30 órakor. VII. forduló: 1997. augusztus 8., 9.00 óra. Játszmaidő: 2x1,5 óra (36 lépés), majd 2x 15 perc óraleesésig. Nevezési határidő: 1997. június 15, amit 30 sakkozó gyermek nevezését követően lezárnak Részvételi díj: 11 000,- Ft. A kísérő szállásdíja 12 000, - Ft. • ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A KISEBBSÉGKUTATÁSRA Az 1991-ben alapított kisebbségkutatás a témában egyetlen információs orgánumként tájékoztatja olvasóit a kisebbségi kérdés tudományos irodalmáról: számonként 40—45 (túlnyomórészt idegen nyelvű) forrásból közöl alapos ismertetéseket és esetenként több forrásra alapozott szintéziseket. A folyóirat rovatai mutatják a nemzeti-nemzetiségi kérdéskör multidiszciplináris természetét, így taglalja a nemzeti és etnikai kisebbségek szociológiáját, kultúráját, irodalmát, történetét, valamint a kapcsolódó jogi és politikai aspektusokat. Hangsúlyosan jelennek meg benne a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségekre, a magyarországi nemzetiségekre, továbbá Közép- és Kelet-Európa interetnikus viszonyaira vonatkozó tanulmányok, elemzések. Az 1996. évi 3. számtól kezdve originális tanulmányokat is közöl a kisebbségkutatás: ezek a szerkesztőség felkérésére egy-egy jelentős vagy éppen aktuális témát dolgoznak fel. 1997-től tervezzük a folyóirathoz csatlakozó könyvsorozat kiadását, amelynek köteteit előfizetőink kedvezményes áron vásárolhatják meg. KISEBBSÉGKUTATÁS Szemle a hazai és külföldi irodalomból Megjelenik negyedévenként Főszerkesztő: Cholnoky Győző Kiadó: Hatodik Síp Alapítvány Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1055 Bp, Fálk Miksa u. 18—20. Előfizetési díj: 1 200 Ft/évfolyam Előfizethető a kiadónál az Esztergom és Vidéke Takarékszövetkezet 219-98698-631001150- 12001572-3/Kisebbségkutatás számláján. Adományokat ugyanerre a számlára lehet utalni. MIÉRT MEGY AZ OSZTRÁK TŐKE MAGYARORSZÁGRA? Az osztrákok 5500 beruházással 22 milliárd schillinget fektettek be Magyarországon. Ez az 5500 cég az összes külföldi beruházás 22 százalékát jelenti. Csak a németek és az amerikaiak múlják felül az osztrákokat, így is a magyar piac tíz százalékát uralják az osztrák vállalatok. A kilencvenes évek elején az osztrákok ugyan jobb helyzettel dicsekedhettek, de ahogy Magyarország stabilizálódott, a külföldi tőke beáramlása felerősödött, Ausztria pedig kis ország az Amerikai Egyesült Államokhoz vagy az egyesült Németországhoz viszonyítva. Mivel az osztrák gazdaságra a kis- és középvállalatok a jellemzőek, így magyarországi beruházásaikat Melega Tibor követ találóan minimultiknak nevezi (Bank és Tőzsde különszám 1995). Voltak akik csak egymillió forintot fektettek be, mert egy kft alapításához az volt a minimális követelmény. Mi ez összehasonlítva az ötszázezer schillinges osztrák minimum tőkével? Ezek a kisbefektetők nem valami gazdasági csodára spekuláltak, hanem Magyarországon ingatlant akartak vásárolni. Korábban külföldi magánszemélyeknek ehhez a Pénzügyminisztérium engedélye kellett, míg egy kft-nek sokkal egyszerűbb volt ingatlanhoz jutnia. Voltak olyanok is, akik nem annyira ingatlant akartak, hanem vámmentes és ÁFA-mentes szolgálati autót, mert erre is volt korábban lehetőség. Természetesen a nagyobb befektetőket más vonzotta Magyarországra. A legfontosabb, hogy a piac egy részét megszerezzék. Ez különösen a bankoknak, a biztosítóknak, a szolgáltatóknak, a nagy- és kiskereskedőknek az érdeke (Standard, 1995.1.16.). A magyar jogalkotás fejlettsége és a két ország földrajzi közelsége is szerepet játszik ebben. Kelet-Európában a munkaerő és a nyersanyag olcsó, de a magyar munkaerő a legszakképzettebb a térségben. A magyar vezetők a legtapasztaltabbak, hiszen korábban a gulyáskommunizmus alatt sem szigetelődtek el teljesen a Nyugattól. Ráadásul nem esik nehezükre a piacgazdaság szabályai szerint cselekedni. Ehhez jön, hogy a belső piac gép-, környezetvédelmi-, gyógyszer-, textil- és autóipar termékeivel még nem telített (EU Magazin 94/10). A magyar bérek a többi kelet-európai országhoz hasonlítva magasak, de a termelékenység és a szakképzettség ezt ellensúlyozza. Amikor a GE Tungsram a termelését Nagy-Britanniából, Németországból és Ausztriából Magyarországra telepítette, döntését a fenti okokra vezette vissza (Presse, 1994.3.14.) és ezt igazolja, hogy a cég az európai kutatóbázisát is Magyarországra vitte. Más vállalatok csak azért mentek Magyarországra, hogy az ottani cégeket tönkretegyék. Ez különösen igaz a mosószergyártókra. A beruházások okai között még meg kell említeni Magyarország hitelképességét is, ami az osztrákok szerint növekedni fog. A privatizáció során a 471 állami vállalat közül 116-ot szereztek meg az osztrákok, amelyek több, mint 52 milliárd forintot érnek. Ezen a területen viszont Németország és az Amerikai Egyesült Államok mellett Franciaország is megelőzi Ausztriát. Ezt többek között az áram- és gázszolgáltatók privatizációja okozta, ahol az osztrák befektetők csak rövidtávú gazdasági érdekeket vettek figyelembe, így a stratégiai meggondolású pályázók az osztrák ajánlat háromszorosát kínálták. Ennek következtében csak az EVN Ausztria szerzett részesedést a Kögázban. • Osztrák vállalatok már a monarchia idején megjelentek Magyarországon. A Creditanstalt 1857-ben Pesten bankfiókot nyitott és 1989-ben az elsők között tért ide vissza. Mivel a Bank Austria a CA tulajdonosa lett, a két bank összehangolja magyarországi működését, amivel a versenyhelyzetüket jelentősen erősítik. A Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút Rt-t 1872-ben császári engedéllyel alapították és a Trianont valamint a kommunizmust is átvészelte, sőt, nemrég az osztrákok növelték a részesedésüket. A legnagyobb sikertörténet a Julius Meinl cégé, amely már 1900-ban üzletet nyitott Magyarországon és 1948-ban egész üzlethálózattal rendelkezett, amit államosítottak. A vasfüggöny eltávolítása után 1991 júniusában a Billa ajánlatát felülmúlva 360 millió schillingért megszerezte a Csemege vállalat 51 százalékát. 1992 márciusában a Nyugat üzletlánc 56 százaléka is az övé lett, amelyhez még a további privatizáció során még néhány közértet szerzett. A kommunizmus alatt a Berthold and Stempel cég volt az osztrák befektetők egyik előlovasa, amely cég 1960-ban ha százszázalékos leányvállalatot alapított Kelet-Európában, az egyiket Magyarországon. Utána 1989-ig nagy szünet következett, de 1992-ben az osztrák vállalatok már minden ágazatban megjelentek, jelentős volt a jelenlétük az építőiparban (Bramac, Wienerberger és Bau-Holding), az élelmiszeriparban (Agrana, Mautner Markhof, Unilever Österreich és Brau AG), a papíriparban (Prinzhorn-csoport) és a kereskedelemben (Julius Meinl és Kleider Bauer) (Standard, 1992.10.24.). Vessünk egy pillantást két jelentős ágazatra: a kiskereskedelemre és a biztosítókra. A kiskereskedelmi cégek időben felismerték az új kihívást, hogy megfelelő üzletlánc kiépítésével piaci helyzetüket megerősíthetik, így a Ruházati Boltokból Kleider Bauer, a Szivárványból Humanic és az Aranypókból Palmers lett. Billa, Spar, Herlango és Liska is megjelent, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Baumax pedig 1996 szeptember negyedikén kilencedik üzletét nyitotta meg. Az osztrák biztosítók is otthon érzik magukat Magyarországon. A magyar piac harmadik legnagyobb biztosítója a Providencia Osztrák—Magyar Biztosító, amelynek 78 százaléka az osztrák EA-Generali csoport tulajdona. Egy másik magyar leányvállalattal, a Generali Budapest Biztosítóval együtt az EA-Generali 17 százalékos piacrészesedéssel rendelkezik. A bécsi Nordstern-Colonia 1995-ben jelent meg Magyarországon és a hatodik helyet birtokolja. 1996 augusztus elején 45 százalékkal a Wiener Städtische a Gloria Biztosító résztulajdonosa lett (Standard, 1996.8.13.). Egyedül a Grazer Wechselseitige boldogtalan, mert bár az általa alapított Prima Austria 4000 szerződést kötött, de ehhez nem volt meg a jogköre és még mindig nem kapta meg a szükséges engedélyt. A legújabban megmutatkozó tendenciák szerint az osztrákok legszívesebben százszázalékos részesedést szereznének Magyarországon. Az osztrák beruházások csökkenése észlelhető, de így is az 1996-os évben januártól szeptemberig 246 új osztrák beruházást regisztráltak. A „Gewinn” osztrák gazdasági magazin által közölt ezer osztrák cég kelet-európai érdekeltségei közül 384 Magyarországon és ebből 222 Budapesten található (TopGewinn 1996/3). Magyarországon különösen a nyugati megyékben jelentős az osztrák befektetők száma. Az Osztrák Gazdasági Kamara szeretné Kelet-Magyarországot vonzóbbá tenni és ezért e területről január 28-án Bécsben szemináriumot tartottak, amely remélhetőleg felkelti az osztrák vállalatok érdeklődését Kelet-Magyarország iránt. A privatizáció sem zárult még le. Erőművek, Hungarocamion, Főtaxi vagy az Alföldi Nyomda még eladó (csak a legaktuálisabbakat említve) és a stratégiai ágazatokon kívül az értékesítésre váró vállalatok is több milliárd dollárt érnek. PÉNZES ATTILA 4