Bécsi Napló, 1999 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1999-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ Interjú Magyaródy Szabolcs öregcserkésszel Reálisan látják-e Magyarországot a tisztelt Nyugaton? Hiányos-e, vagy milyen mértékben téves a magyarságkép a határainkon túl, vagy a politikacsináló USA-ban? Mit tudhatnak rólunk, múltunkról, kultúránkról; mit is tárunk a világ elé a nagy népek nyelvén? Évszázada legalább, hogy azon kesergünk, erre nincs pénzünk, ugyanakkor inkább arról volt szó mindig is, hogy a mindenkori magyar kormányokból hiányzott a szándék és a koncepció is, ezért nem teremtették meg a tudományos angol nyelvű hírverés anyagi feltételeit, így aztán sem Trianon előtt, sem azóta nem tudtuk ellensúlyozni mások ellenünkre törő sikeres propagandáját, a „jószomszédok" céltudatosan összehangolt kampányait Nyugaton, sikeres történelemhamisításait. így látja ezt a Kanadában élő Magyaródy Szabolcs kis csapatával, a hamiltoni Öregcserkészek Hunyadi Mátyás Munkaközösségében, de kesergés nélkül. Majd húsz éve már, hogy elkezdték a munkát, s mára már hihetetlennek tűnő eredményeket értek el, 2000 fontos címre 30 000 példányban juttattak el angol nyelvű magyar könyveket. Ajándék-könyvterítés — Hogyan is kezdődött? — kérdeztem a halk és szűkszavú, de tevékeny cserkésztisztet, aki Budapesten a Magyarok Világszövetsége Információs Központjában interneten irányítja itthonról a munkát. — A Külföldi Magyar Cserkészszövetség öregcserkész munkatervének hetedik pontja az idegen nyelvű könyvtárak és a sajtó figyelését kéri tagjaitól, és könyvek terjesztését szorgalmazza. Mi, hamiltoniak, ezt a munkaterületet választottuk. Tettük ezt azért, mert tudomásunk szerint az 1867-es kiegyezés óta kormányainknak fogalma sem volt arról, hogy milyen életbevágóan fontos egy ország, egy nép arculatának megismertetése külhonban. Megjegyzem, nem mi találtuk fel a puskaport. A magas színvonalú, angol nyelvű tudományos hírverés terén mások óriási és valóban úttörő munkát végeznek. (Pl. Király Béla, Nádas Gyuláék, Hámos Lászlóék, a Széchenyi Társaság, a Magyar Baráti Közösség, a Rákóczi Alapítvány... de amit Wass Albert végzett, lenyűgöző.) A mi munkánk azonban nem hasonlítható senkiéhez sem:mi gyűjtésből, a kinn élő magyarok adakozásából fedezzük költségeinket és relatíve nagy mennyiségben „terítünk". Közvetlenül vagy közvetve (más szervezeteken keresztül is), közel 2000 címre juttatjuk el ingyen könyveinket. Ezt a módszert a hirdetési szakmában szaturációnak nevezik. A módszer hasonlítható a sörétes puska hatásához, hogy egy madarat eltaláljunk, 100—150 sörétet kell rálőnünk, hogy az az egy-kettő találjon, így mi rengeteg könyvet küldünk szét a szélrózsa minden irányában, abban a reményben, hogy valamikor, valahol döntésképes politikust vagy diplomatát érünk el, aki a könyveinkből okulva jól mérlegel, javunkra dönt. 1979 márciusában tettük meg első gyermekded lépéseinket. Két hamiltoni magyar szervezet támogatásával 143 csomagot (214 darab könyvet) adtunk fel az amerikai, kanadai, angol, francia és olasz újságok, folyóiratok címére. Körlevélben adakozásra kértük honfitársainkat. Lesújtó eredménnyel. 1985 májusában újabb felhívást tettünk közzé a magyar újságokban, majdnem sikertelenül. Fordulatot jelentett az Apple II számítógép, amit Miklós Dezső vállalkozó adományozott 1988 januárjában. Felgyorsult a munka. Először felmérést végeztünk, (sokat okulva az előzményekből), annak megállapítására, milyen angol nyelvű magyar történelmi, politikai és katonai tárgyú könyvek kaphatók az amerikai könyvpiacon. Majd az észak-amerikai magyar egyetemi tanárokhoz (történészekhez, írókhoz) fordultunk véleményüket kérve. Ez is nehéz dió volt, mert szigorúan vett nemzetpolitikai szempontokat figyelembe véve, nem tehettünk világnézeti különbséget. Akkor még nem írhattunk haza, vagy ha mégis megkíséreltük, választ Magyarországról nem kaptunk. Csak az a bökkenő, hogy a még hasonló politikai szemléletű történészek sem tudták a művek hasonló fontossági sorrendjét felállítani. A hallgatás nem semlegesít — Milyen jellegű kiadványokra koncentráltak? — Mi a párizsi békeszerződések és az utódállamok, valamint a területükön élő magyarság helyzetével s a védelmükkel kapcsolatos könyveket szerettük volna terjeszteni. Köztudomású, hogy megfelelő szintű propaganda nélkül egy országnak úgyszólván semmi lehetősége nincs céljai elérésére. A csehek, a románok, a szerbek ezt régen felismerték és költségvetésükből óriási összegeket biztosítanak a nyugati nagyhatalmak és a média befolyásolására. A módszerekben sem válogatnak; az újságírók megvásárlásától a politikusok lekenyerezéséig sokféle módszert alkalmaznak. Hihetetlenül agresszív történelemhamisítási kampányuk (dákó-román elmélet, Nagy-Morva Birodalom...) ugyancsak jól szolgálja a tájékozatlanok megtévesztését. Ma például 35 olyan román könyvről van tudomásunk, amelyek fittyet hányva a tényekre, a tudományosságra, nyíltan, vagy burkoltan magyarellenesek. Ilyen könyveket jelentettek meg a nagy kultúrnyelveken: „Erdély, az irredenta hungarizmus agyréme” című „mű”, vagy a „Székelyföldi románok szenvedéseiről" írt „tanulmány”. S miután ezekre nem reagáltunk, azt hiszik, ezután is kényükre-kedvükre rágalmazhatnak. A korábbi kormányok nem értették, hogy a ránk fröcskölt hazugságokat nem lehet hallgatással semlegesíteni. A Horn-kormány még meg is szüntette a Nemzeti Tájékoztatási Irodát. A múltbéli szűkmarkúságra jellemző, hogy nemcsak a követségek nem rendelkeznek ajándékozható jó anyaggal, de a Magyarország képviseletében kilátogatók sem tudnak ilyesmit osztogatni. — Milyen szempontok alapján döntenek a könyvek „ elosztásáról ’’? — Felmértük a kanadai, majd az Egyesül Államok egyetemi könyvtárainak magyar tárgyú anyagát. Lassan ment, mert sokszor csak a harmadszorra kiküldött kérdőívünkre válaszoltak. Természetesen a megbízható statisztikai adatot szolgáltató szelektív módszerrel dolgoztunk, hiszen a mi kis csapatunk a legjobb korszakában sem volt húsz főnél nagyobb. Ma már csak a megcélzott könyvtár visszaküldött válasza után postázzuk a könyveket. Előre sosem ajándékozunk. Más a helyzet, ha elegendő könyvünk van. Eredetileg a 200 legnagyobb egyetemi könyvtárat akartuk 8—10 könyvvel ellátni. Alaposabb vizsgálódásaink során azonban kiderült néhány lényeges dolog. Például az, hogy az amerikai elnökök legalább fele úgynevezett „Liberal Arts”-on, parányi egyetemen, főiskolán szerzett diplomával a zsebében lépett a politika porondjára. W. Wilson például — akinek a javaslatát semmibe véve darabolták fel hazánkat — a Davidson Collegeban végzett, Roosevelt Harvardon, Truman sehol, Eisenhower West Pointon, Kennedy szintén Harvardon s ezeken az ezer—ezerötszáz fős egyetemeken — ez ott kicsinek számít — valószínűleg hírét sem hallották hazánknak. Ki tudja megmondani, hogy például az USA jövendőbeli külügyminisztere, vagy a határon túl élő magyarok sorsával foglalkozó diplomatája nem ilyen — amerikai viszonylatban — parányi egyetemen végez-e? így az ellátandó egyetemek számát 1150-re, majd 2000-re kellett emelnünk. (A 400—500 kormányzati külpolitikai kutatóintézet és a média-könyvtárakkal együtt.) S legújabban pedig Európa és Ázsia legfontosabb egyetemeit is felvállaltuk. Internet és hatékonyság — Anyagilag lehet ezt győzni? A magyarság önerejéből? — Nem. Azért vagyok itthon, hogy a kormánnyal tárgyaljak erről. Könyveinket általában 2000 példányban nyomtatjuk. Háromszáz oldal költsége 7—10 000 USA-dollár körüli öszszeg. De számoljunk 8000 dollárt 2000 példányban megjelenő könyvre. Ha még a csomagolás, postázás hozzájön, összesen 10 000 dollár. Felkészültségünkkel évente 5—7 könyv kiadására és elosztására vagyunk képesek. Tehát 50—70 000 dollárra volna szükségünk még 4—5 éven keresztül. Kereken úgy 250 000 dollárra, hogy az ellenfeleink mögötti lemaradás ne növekedjék. Ez nem több, mint egy pénzével jól gazdálkozó észak-amerikai átlagpolgár vagyona — ház, kocsi, nyugdíjalap, bankbetét — nyugdíjaztatásakor. Persze csökkennek is a költségek az elektronika jóvoltából. Nagy-nagy örömünkre szolgál, hogy a világ egyik legnagyobb elektronikus könyvtára, a The On-Line Book Page az általunk terjesztett könyvek nagy részét átvette. Lépést tartunk a technikai haladással úgy is, hogy „HONLAP"-ot indítottunk az interneten (Home Page). Címe: http:www.hungary.com/corvinus. 50 értékes könyvünket lehet látni és teljes terjedelmében kinyomtatni a világ minden táján. S ez a szám havonta és előreláthatólag 4—5 könyvvel nő. Rövidesen a Hungarian History című CD-ROM lemezünk következik, körülbelül 5000 példányban. Az elkövetkező kiadások 70—90 művel tárják majd a világ elé a magyar problémát és megoldásának lehetőségeit. — Mérhető-e valahogyan tevékenységük hatása? — Az eredmény igazán majd az amerikai politikusok cselekedeteiben lesz mérhető. Az egyetemek és a kutatóintézetek szintjén azonban már biztató jelenségeket észlelünk. (Az előbbiek a jövő, az utóbbiak a jelen szempontjából fontosak.) A könyvigénylésekből és a köszönő levelekből ítélve örvendetesen erősödik az érdeklődés Magyarország iránt (Közép-Európa iránt is). Szerintem megkülönböztetett figyelmet tulajdoníthatunk a politikai kutatóintézetek érdeklődésének. Ugyanis az amerikai kormány külpolitikáját hatékonyan befolyásolhatják ezen intézmények jelentései, háttér-információi. Ha Hoover, Brooking, Yale kutatói kérnek kiadványainkból, az feltétlenül jó jel. Gyűjtjük az egyetemekről érkező köszönőleveleket is — a tanároktól és a hallgatóktól egyaránt. Néhány tanár arról számolt be, hogy a tőlük kapott értékes és tárgyilagos könyvekre magasabb fokú kurzusokat épített. Mások azon csodálkoznak, hogyan engedhetjük meg magunkat azt, hogy ilyen értékes könyveket ajándékozunk. Olyan történész is akadt, aki egyeteme közép-európai könyvtárának alapjait a mi könyveinkből rakja le. — S a jövőt illetően biztatóak-e a kormány képviselőivel folytatott tárgyalásai? — Örömmel mondhatom, hogy igen. Magyarország új kormánya nemcsak általában keresi az úgynevezett nyugati emigráció Magyarország számára hasznosítható szerepkörét, de konkrétan anyagilag támogatja is a jó elképzeléseket, különösen az eredményes munkát. Erre ígéretet kaptam. ÓNODY ÉVA MAGYARSÁGSZOLGÁLAT Angol nyelvű magyar könyvek terjesztése Amerikában A KELET-KÖZÉP-EURÓPA LEGŐSIBB REFORMÁTUS GIMNÁZIUMA A „kis Debrecenének (ahogy hiteles források szerint Túr mezővárosát a régebbi századokban emlegették) a reformáció idején alapított középiskolája egyike Magyarország legrégibb iskoláinak: megelőzi a híres pataki, a debreceni és pápai kollégiumot is. Püspöki Süllye János prédikátor ezt jegyezte fel az általa vezetett matricula 5. oldalára 1714- ben korábbi források alapján: „Anno Dominia 1526 ... A többek között voltának fó erős, szép tudományú és nagytehetségű két férfiak Mező- Thur városának Praedikátorai, kik buzogtak a Szentírás mellett... Vitebergába felmentenek, a vallás dolgában disputáljanak, nagy haszonnal megtértenek, kiknek neve Thuri Szabó Lukács és Thuri Sánta Jakab, kiknek emlékezetük maradjon meg eltörölhetetlen betűkkel.” Thúri Szabó Lukács méltó társa a szintén túri születésű Sánta Jakab, s ennek névrokona Kálmáncsehi Sánta Márton készítgette elő a talajt Szegedi Kis Istvánnak, a nagy ültetőnek. A jeles reformátor „hosszas bujdosás után 1551-ben Túrra, a Berettyó partján fekvő népes városba ment, főleg, hogy az iskolát igazgassa. 1551 és 1553 között virágzó iskolát és lelki közösséget hagyott Túron, úgyhogy annak idején az egész újhitű egyházmegyét a városról nevezték el. Latin nyelvű munkái Genf, Basel, Zürich és London nyomdáiban láttak világot. A túri deákiskola tanulói a Wittenberben lévő magyar diákok részére a XVI. században fél tallért küldtek támogatásként, s egész sereg, később neves túri diáktól tudjuk, hogy ide és más híres külföldi egyetemekre kerültek. A messzire került diákok, tanárok azzal hálálták meg volt iskolájuk gondoskodását, hogy ritka könyveket, ásványokat, kísérleti eszközöket, térképeket ajándékoztak a szertárnak, bővítve ezzel a helyben maradottak látókörét. A gimnázium 16 000 kötetes régi, ritka könyveket tartalmazó könyvtárának ilyen ajándékok vetették meg az alapjait. (Az iskola jelenleg 46 000 kötetes könyvtárral rendelkezik.) Az iskola történetében a XVII. század súlyos és válságos időszak volt. Hol a törökök, hol a rácok kényszerítették futásra a lakosságot, de ők pusztai sátorozásuk közben is gondoskodtak gyermekeik oktatásáról. A XVIII. században békés idők következtek, s mind az egyház, mind az iskola elérte hajdani virágzását. „...A mezőtúri fiúiskola az 1700-as években túlnőtt az úgynevezett gymnasiumi oktatás keretén, mert tantárgyai között a latin és görög nyelveken kívül a héber nyelv, philosophia és theologia is szerepelt. 1764. március hóban 300-nál is több fiúgyermek tanulója volt.” A XIX. században az iskola nagyszerűen prosperált. 1885-ben az egyháztanács kimondta, hogy a régi központi fiúiskola helyére egy „a gymnasium és a központi fiúiskola szükségletének megfelelő épületet emeltet a város támogatásával.” A mai főgimnázium épületét 1889-ben avatták, amely eklektikus homlokzatával ma műemlék jellegű épület. Az utóbbi, több, mint 100 év alatt olyan írók, költők, tudósok nőttek fel ebben az iskolában, mint Szép Ernő, Erdélyi József, Tamkó Sirató Károly, vagy dr. Lapis Károly orvosprofesszor. A református főgimnáziumot 1948-ban államosították, és 1951-ben Dózsa Györgyről nevezték el. 1964-ben beindították épületében a mezőgazdasági gépészeti szakoktatást, s ettől az évtől kezdve az iskola életében nehéz kettősség figyel- hető meg. Egyrészt aggódó féltés a nagy hagyományú, a humán művelődést terjesztő gimnázium sorvadása miatt, másrészt jogos büszkeség a feltörekvő, a hasonló intézmények között az első helyek egyikét elfoglaló szakmai oktatásra. A rendszerváltozás után a szép eredményeket felmutató szakközépiskola, az ősi gimnázium 1992. július 1-jével visszakerült az Anyaszentegyházhoz, vállalva a nemes hagyományok továbbvitelét és a kor követelményeinek megfelelő megújulást. Az egyház kezdettől együttműködésre törekedett minden tanárral, és mindenkit átvett az állami intézményből, aki vállalta a nagy elődök szellemiségét, az iskola hagyományait. Ezt Borsos Károly igazgató 1928-ban így fogalmazta meg: „A túri iskolának két hagyományos jellemvonása van: egyik a kötelességtudás, munkaszeretet, szigorú fegyelmezettség, másik az ideális, ne’mes magyar liberalizmus.” Ennek a „múltban mélyen gyökerező nemes hagyomány”-nak, ennek a „saját szellemnek” a továbbélésén, folytatásán munkálkodnak a mai gimnázium tanárai is. A tantestület létszáma az 1992-es 26 főről mára már 48 főre emelkedett. A 12 gimnáziumi osztály mellett ma is megtartotta az iskola magas színvonalú szakképzését a hét szakközépiskolai osztályban. Az 1996/97-es tanévtől 8 osztályos gimnáziumi képzésű osztályt is indított az iskola. A gimnáziumi osztályokban speciális angol nyelvű, matematikai és általános tantervű osztályok között válogathatnak az ide jelentkező diákok. A tanulói létszám ma 500—530 között van. A református egyház támogatása révén rengeteg pályázaton vett már részt az iskola. A Soros Alapítványtól és a Szerencsejáték Rt.-től kapták a legnagyobb támogatást. Az iskolának tíz alapítványa van, s ezek az alapítványok teszik lehetővé egyebek között azt is, hogy a tanárok és a diákok ismereteiket az ország határain túl is bővíthessék. A tíz alapítvány közül a legjelentősebb , amely csaknem 10 millió forintnak felel meg —, az Amerikában élő — Leslie Gonda — öregdiák adománya. Svájci és holland testvériskolánkkal rendszeres a kapcsolat, tanárok és diákok egyaránt részesei a csereutaknak. A hollandok több tanterem berendezésével segítenek az iskolának, s a különböző pályázatokon igen nagy értékben szereztek számítógépeket, szereltek fel nyelvi labort. A jó kapcsolat egyik megnyilvánulása az is, hogy a zürichi Ramsbühe Humán és Reál Gimnázium 75 tagú Ifjúsági Zenekara 1996 októberében vendégszerepelt nagy sikerrel. Az elmúlt öt évben elért eredmények, sikerek azt bizonyítják, hogy a ma tanulói is az ősi iskola szellemét követik. Az iskolában hatféle idegen nyelv oktatása folyik: angol, német, latin, francia, olasz, orosz. A gimnáziumi tanulók többsége rendelkezik már sikeres alap-, közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. Az országos, a területi és a megyei versenyeken szinte számontarthatatlan az elért helyezések száma. Csak néhányat: Az Oxford University Press által rendezett országos angol nyelvi versenyen már 1994-ben első és második helyen végeztek az iskola tanulói. Az országos magyar nyelvi versenyen Bajcsi Dóra III. helyezést ért el. A Református Gimnáziumok II. Természettudományos Diákkonferenciáján biológianövénytan I. helyezés. A Református Gimnáziumok II. Természettudományos Diákkonferenciáján biológia-állattan I. helyezés, földrajz II. helyezés, III. helyezés. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen latin nyelv 6. helyezés, angol nyelv 12—13. helyezés. A Ki miben tudós televíziós vetélkedőn Papp István III. osztályos tanuló II. helyezést ért el, Móga György az arpinoi nemzetközi latin nyelvű Cicero versenyen Magyarországot képviselte egy 10 fős csapatban. Az épületet az egyház támogatásával az elmúlt öt évben felújították, korszerűsítették, átalakították. Falai között a református keresztyén szellemiség erősödése évről-évre érezhetőbb, tapinthatóbb. Tanárok, diákok együtt néznek a jövőbe hálaadással, hogy visszaforrhatott Alma Materük, mint ág a természetes törzsére, ahonnét fél évszázada letörte az idők forgószele. Ennek az iskolának, ennek a városnak a talpköve, törvénykönyve a Könyvek Könyve, az isteni igazság foglalata volt. S ha most újra ez lesz az egész közösségnek, nem kell félnünk: a Szegedi Kis István alapította Alma Mater kősziklán épült ház lesz, amely új, tudós, hasznos és igaz emberek sokaságát küldi az országnak, a hazának. PERJÉSI SÁNDOR, lelkészelnök MEGYERI JÓZSEFNÉ, tanár Saáry Éva: Relief VI. (70), 55x80 cm, coll.