Bécsi Napló, 1999 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1999-01-01 / 1. szám

BÉCSI NAPLÓ Interjú Magyaródy Szabolcs öregcserkésszel Reálisan látják-e Magyarországot a tisztelt Nyugaton? Hiányos-e, vagy milyen mérték­ben téves a magyarságkép a határainkon túl, vagy a politikacsináló USA-ban? Mit tudhat­nak rólunk, múltunkról, kultúránkról; mit is tá­runk a világ elé a nagy népek nyelvén? Évszá­zada legalább, hogy azon kesergünk, erre nincs pénzünk, ugyanakkor inkább arról volt szó mindig is, hogy a mindenkori magyar kor­mányokból hiányzott a szándék és a koncep­ció is, ezért nem teremtették meg a tudo­mányos angol nyelvű hírverés anyagi feltéte­leit, így aztán sem Trianon előtt, sem azóta nem tudtuk ellensúlyozni mások ellenünkre törő sikeres propagandáját, a „jószomszé­dok" céltudatosan összehangolt kampányait Nyugaton, sikeres történelemhamisításait. így látja ezt a Kanadában élő Magyaródy Sza­bolcs kis csapatával, a hamiltoni Öregcserké­szek Hunyadi Mátyás Munkaközösségében, de kesergés nélkül. Majd húsz éve már, hogy elkezdték a munkát, s mára már hihetetlennek tűnő eredményeket értek el, 2000 fontos cím­re 30 000 példányban juttattak el angol nyelvű magyar könyveket. Ajándék-könyvterítés — Hogyan is kezdődött? — kérdeztem a halk­ és szűkszavú, de tevékeny cserkésztisz­tet, aki Budapesten a Magyarok Világszövet­sége Információs Központjában interneten irányítja itthonról a munkát. — A Külföldi Magyar Cserkészszövetség öregcserkész munkatervének hetedik pontja az idegen nyelvű könyvtárak és a sajtó figye­lését kéri tagjaitól, és könyvek terjesztését szorgalmazza. Mi, hamiltoniak, ezt a munkate­rületet választottuk. Tettük ezt azért, mert tu­domásunk szerint az 1867-es kiegyezés óta kormányainknak fogalma sem volt arról, hogy milyen életbevágóan fontos egy ország, egy nép arculatának megismertetése külhonban. Megjegyzem, nem mi találtuk fel a puskaport. A magas színvonalú, angol nyelvű tudo­mányos hírverés terén mások óriási és való­ban úttörő munkát végeznek. (Pl. Király Béla, Nádas Gyuláék, Hámos Lászlóék, a Széche­nyi Társaság, a Magyar Baráti Közösség, a Rákóczi Alapítvány... de amit Wass Albert végzett, lenyűgöző.) A mi munkánk azonban nem hasonlítható senkiéhez sem:­mi gyűjtés­ből, a kinn élő magyarok adakozásából fedez­zük költségeinket és relatíve nagy mennyiség­ben „terítünk". Közvetlenül vagy közvetve (más szervezeteken keresztül is), közel 2000 címre juttatjuk el ingyen könyveinket. Ezt a módszert a hirdetési szakmában szaturáció­­nak nevezik. A módszer hasonlítható a söré­tes puska hatásához, hogy egy madarat elta­láljunk, 100—150 sörétet kell rálőnünk, hogy az az egy-kettő találjon, így mi rengeteg köny­vet küldünk szét a szélrózsa minden irányá­ban, abban a reményben, hogy valamikor, va­lahol döntésképes politikust vagy diplomatát érünk el, aki a könyveinkből okulva jól mérle­gel, javunkra dönt. 1979 márciusában tettük meg első gyermekded lépéseinket. Két hamilto­­ni magyar szervezet támogatásával 143 csoma­got (214 darab könyvet) adtunk fel az amerikai, kanadai, angol, francia és olasz újságok, folyói­ratok címére. Körlevélben adakozásra kértük honfitársainkat. Lesújtó eredménnyel. 1985 má­jusában újabb felhívást tettünk közzé a magyar újságokban, majdnem sikertelenül. Fordulatot jelentett az Apple II számítógép, amit Miklós De­zső vállalkozó adományozott 1988 januárjában. Felgyorsult a munka. Először felmérést végez­tünk, (sokat okulva az előzményekből), annak megállapítására, milyen angol nyelvű magyar történelmi, politikai és katonai tárgyú könyvek kaphatók az amerikai könyvpiacon. Majd az észak-amerikai magyar egyetemi tanárokhoz (történészekhez, írókhoz) fordultunk vélemé­nyüket kérve. Ez is nehéz dió volt, mert szigorú­an vett nemzetpolitikai szempontokat figyelem­be véve, nem tehettünk világnézeti különbséget. Akkor még nem írhattunk haza, vagy ha mégis megkíséreltük, választ Magyarországról nem kaptunk. Csak az a bökkenő, hogy a még ha­sonló politikai szemléletű történészek sem tudták a művek hasonló fontossági sorrendjét felállítani. A hallgatás nem semlegesít — Milyen jellegű kiadványokra koncentrál­tak? — Mi a párizsi békeszerződések és az utód­államok, valamint a területükön élő magyar­ság helyzetével s a védelmükkel kapcsolatos könyveket szerettük volna terjeszteni. Köztu­domású, hogy megfelelő szintű propaganda nélkül egy országnak úgyszólván semmi lehe­tősége nincs céljai elérésére. A csehek, a ro­mánok, a szerbek ezt régen felismerték és költségvetésükből óriási összegeket biztosí­tanak a nyugati nagyhatalmak és a média be­folyásolására. A módszerekben sem válogat­nak; az újságírók megvásárlásától a politiku­sok lekenyerezéséig sokféle módszert alkal­maznak. Hihetetlenül agresszív történelemha­misítási kampányuk (dákó-román elmélet, Nagy-Morva Birodalom...) ugyancsak jól szol­gálja a tájékozatlanok megtévesztését. Ma például 35 olyan román könyvről van tudomá­sunk, amelyek fittyet hányva a tényekre, a tu­dományosságra, nyíltan, vagy burkoltan ma­gyarellenesek. Ilyen könyveket jelentettek meg a nagy kultúrnyelveken: „Erdély, az irre­denta hungarizmus agyréme” című „mű”, vagy a „Székelyföldi románok szenvedései­ről" írt „tanulmány”. S miután ezekre nem rea­gáltunk, azt hiszik, ezután is kényükre-ked­­vükre rágalmazhatnak. A korábbi kormányok nem értették, hogy a ránk fröcskölt hazugsá­gokat nem lehet hallgatással semlegesíteni. A Horn-kormány még meg is szüntette a Nem­zeti Tájékoztatási Irodát. A múltbéli szűkmar­kúságra jellemző, hogy nemcsak a követsé­gek nem rendelkeznek ajándékozható jó anyaggal, de a Magyarország képviseletében kilátogatók sem tudnak ilyesmit osztogatni. — Milyen szempontok alapján döntenek a könyvek „ elosztásáról ’’? — Felmértük a kanadai, majd az Egyesül Álla­mok egyetemi könyvtárainak magyar tárgyú anyagát. Lassan ment, mert sokszor csak a har­madszorra kiküldött kérdőívünkre válaszoltak. Természetesen a megbízható statisztikai adatot szolgáltató szelektív módszerrel dolgoztunk, hi­szen a mi kis csapatunk a legjobb korszakában sem volt húsz főnél nagyobb. Ma már csak a megcélzott könyvtár visszaküldött válasza után postázzuk a könyveket. Előre sosem ajándéko­zunk. Más a helyzet, ha elegendő könyvünk van. Eredetileg a 200 legnagyobb egyetemi könyvtárat akartuk 8—10 könyvvel ellátni. Ala­posabb vizsgálódásaink során azonban kiderült néhány lényeges dolog. Például az, hogy az amerikai elnökök legalább fele úgynevezett „Li­beral Arts”-on, parányi egyetemen, főiskolán szerzett diplomával a zsebében lépett a politika porondjára. W. Wilson például — akinek a javas­latát semmibe véve darabolták fel hazánkat — a Davidson Collegeban végzett, Roosevelt Har­­vardon, Truman sehol, Eisenhower West Poin­­ton, Kennedy szintén Harvardon s ezeken az ezer—ezerötszáz fős egyetemeken — ez ott ki­csinek számít — valószínűleg hírét sem hallották hazánknak. Ki tudja megmondani, hogy például az USA jövendőbeli külügyminisztere, vagy a határon túl élő magyarok sorsával foglalkozó diplomatája nem ilyen — amerikai viszonylatban — parányi egyetemen végez-e? így az ellátandó egyetemek számát 1150-re, majd 2000-re kellett emelnünk. (A 400—500 kormányzati külpolitikai kutatóintézet és a média-könyvtárakkal együtt.) S legújabban pedig Európa és Ázsia legfonto­sabb egyetemeit is felvállaltuk. Internet és hatékonyság — Anyagilag lehet ezt győzni? A magyarság önerejéből? — Nem. Azért vagyok itthon, hogy a kor­mánnyal tárgyaljak erről. Könyveinket általá­ban 2000 példányban nyomtatjuk. Háromszáz oldal költsége 7—10 000 USA-dollár körüli ösz­­szeg. De számoljunk 8000 dollárt 2000 pél­dányban megjelenő könyvre. Ha még a cso­magolás, postázás hozzájön, összesen 10 000 dollár. Felkészültségünkkel évente 5—7 könyv kiadására és elosztására vagyunk ké­­pesek. Tehát 50—70 000 dollárra volna szük­ségünk még 4—5 éven keresztül. Kereken úgy 250 000 dollárra, hogy az ellenfeleink mö­götti lemaradás ne növekedjék. Ez nem több, mint egy pénzével jól gazdálkozó észak-ame­rikai átlagpolgár vagyona — ház, kocsi, nyug­díjalap, bankbetét — nyugdíjaztatásakor. Per­sze csökkennek is a költségek az elektronika jóvoltából. Nagy-nagy örömünkre szolgál, hogy a világ egyik legnagyobb elektronikus könyvtára, a The On-Line Book Page az álta­lunk terjesztett könyvek nagy részét átvette. Lépést tartunk a technikai haladással úgy is, hogy „HONLAP"-ot indítottunk az interneten (Home Page). Címe: http:www.hun­gary.com/corvinus. 50 értékes könyvünket le­het látni és teljes terjedelmében kinyomtatni a világ minden táján. S ez a szám havonta és előreláthatólag 4—5 könyvvel nő. Rövidesen a Hungarian History című CD-ROM lemezünk következik, körülbelül 5000 példányban. Az el­következő kiadások 70—90 művel tárják majd a világ elé a magyar problémát és megoldásá­nak lehetőségeit. — Mérhető-e valahogyan tevékenységük hatása? — Az eredmény igazán majd az amerikai politikusok cselekedeteiben lesz mérhető. Az egyetemek és a kutatóintézetek szintjén azon­ban már biztató jelenségeket észlelünk. (Az előbbiek a jövő, az utóbbiak a jelen szempontjá­ból fontosak.) A könyvigénylésekből és a kö­szönő levelekből ítélve örvendetesen erősödik az érdeklődés Magyarország iránt (Közép-Euró­­pa iránt is). Szerintem megkülönböztetett figyel­met tulajdoníthatunk a politikai kutatóintézetek érdeklődésének. Ugyanis az amerikai kormány külpolitikáját hatékonyan befolyásolhatják ezen intézmények jelentései, háttér-információi. Ha Hoover, Brooking, Yale kutatói kérnek kiadvá­nyainkból, az feltétlenül jó jel. Gyűjtjük az egye­temekről érkező köszönőleveleket is — a taná­roktól és a hallgatóktól egyaránt. Néhány tanár arról számolt be, hogy a tőlük kapott értékes és tárgyilagos könyvekre magasabb fokú kurzuso­kat épített. Mások azon csodálkoznak, hogyan engedhetjük meg magunkat azt, hogy ilyen érté­kes könyveket ajándékozunk. Olyan történész is akadt, aki egyeteme közép-európai könyv­tárának alapjait a mi könyveinkből rakja le. — S a jövőt illetően biztatóak-e a kormány képviselőivel folytatott tárgyalásai? — Örömmel mondhatom, hogy igen. Ma­gyarország új kormánya nemcsak általában keresi az úgynevezett nyugati emigráció Ma­gyarország számára hasznosítható szerepkö­rét, de konkrétan anyagilag támogatja is a jó elképzeléseket, különösen az eredményes munkát. Erre ígéretet kaptam. ÓNODY ÉVA MAGYARSÁGSZOLGÁLAT Angol nyelvű magyar könyvek terjesztése Amerikában A KELET-KÖZÉP-EURÓPA LEGŐSIBB REFORMÁTUS GIMNÁZIUMA A „kis Debrecenének (ahogy hiteles források szerint Túr mezővárosát a régebbi századokban emlegették) a reformáció idején alapított közép­iskolája egyike Magyarország legrégibb iskolái­nak: megelőzi a híres pataki, a debreceni és pápai kollégiumot is. Püspöki Süllye János prédikátor ezt jegyezte fel az általa vezetett matricula 5. oldalára 1714- ben korábbi források alapján: „Anno Dominia 1526 ... A többek között voltának fó erős, szép tudományú és nagytehetségű két férfiak Mező- Thur városának Praedikátorai, kik buzogtak a Szent­írás mellett... Vitebergába felmentenek, a vallás dolgában disputáljanak, nagy haszonnal megtértenek, kiknek neve Thuri Szabó Lukács és Thuri Sánta Jakab, kiknek emlékezetük ma­radjon meg eltörölhetetlen betűkkel.” Thúri Szabó Lukács méltó társa a szintén túri születésű Sánta Jakab, s ennek névrokona Kál­­máncsehi Sánta Márton készítgette elő a talajt Szegedi Kis Istvánnak, a nagy ültetőnek. A jeles reformátor „hosszas bujdosás után 1551-ben Túrra, a Berettyó partján fekvő népes városba ment, főleg, hogy az iskolát igazgassa. 1551 és 1553 között virágzó iskolát és lelki közös­séget hagyott Túron, úgyhogy annak idején az egész újhitű egyházmegyét a városról nevezték el. Latin nyelvű munkái Genf, Basel, Zürich és London nyomdáiban láttak világot. A túri deák­iskola tanulói a Wittenberben lévő magyar diá­kok részére a XVI. században fél tallért küldtek támogatásként, s egész sereg, később neves túri diáktól tudjuk, hogy ide és más híres külföldi egyetemekre kerültek. A messzire került diákok, tanárok azzal hálálták meg volt iskolájuk gondos­kodását, hogy ritka könyveket, ásványokat, kísér­leti eszközöket, térképeket ajándékoztak a szer­tárnak, bővítve ezzel a helyben maradottak látó­körét. A gimnázium 16 000 kötetes régi, ritka könyveket tartalmazó könyvtárának ilyen aján­dékok vetették meg az alapjait. (Az iskola jelen­leg 46 000 kötetes könyvtárral rendelkezik.) Az iskola történetében a XVII. század súlyos és válságos időszak volt. Hol a törökök, hol a rá­cok kényszerítették futásra a lakosságot, de ők pusztai sátorozásuk közben is gondoskodtak gyermekeik oktatásáról. A XVIII. században bé­kés idők következtek, s mind az egyház, mind az iskola elérte hajdani virágzását. „...A mezőtúri fiúiskola az 1700-as években túlnőtt az úgynevezett gymnasiumi oktatás kere­tén, mert tantárgyai között a latin és görög nyel­veken kívül a héber nyelv, philosophia és theolo­­gia is szerepelt. 1764. március hóban 300-nál is több fiúgyermek tanulója volt.” A XIX. században az iskola nagyszerűen pros­perált. 1885-ben az egyháztanács kimondta, hogy a régi központi fiúiskola helyére egy „a gymnasi­um és a központi fiúiskola szükségletének meg­felelő épületet emeltet a város támogatásával.” A mai főgimnázium épületét 1889-ben avatták, amely eklektikus homlokzatával ma műemlék jellegű épület. Az utóbbi, több, mint 100 év alatt olyan írók, költők, tudósok nőttek fel ebben az iskolában, mint Szép Ernő, Erdélyi József, Tamkó Sirató Károly, vagy dr. Lapis Károly orvosprofesszor. A református főgimnáziumot 1948-ban álla­mosították, és 1951-ben Dózsa Györgyről nevez­ték el. 1964-ben beindították épületében a mező­­gazdasági gépészeti szakoktatást, s ettől az évtől kezdve az iskola életében nehéz kettősség figyel-­ hető meg. Egyrészt aggódó féltés a nagy hagyo­mányú, a humán művelődést terjesztő gimnázi­um sorvadása miatt, másrészt jogos büszkeség a feltörekvő, a hasonló intézmények között az első helyek egyikét elfoglaló szakmai oktatásra. A rendszerváltozás után a szép eredményeket felmutató szakközépiskola, az ősi gimnázium 1992. július 1-jével visszakerült az Anyaszentegyházhoz, vállalva a nemes hagyományok továbbvitelét és a kor követelményeinek megfelelő megújulást. Az egyház kezdettől együttműködésre törekedett min­den tanárral, és mindenkit átvett az állami intéz­ményből, aki vállalta a nagy elődök szellemiségét, az iskola hagyományait. Ezt Borsos Károly igazgató 1928-ban így fo­galmazta meg: „A túri iskolának két hagyományos jellemvo­nása van: egyik a kötelességtudás, munkaszere­tet, szigorú fegyelmezettség, másik az ideális, ne­’­mes magyar liberalizmus.” Ennek a „múltban mélyen gyökerező nemes hagyomány”-nak, ennek a „saját szellemnek” a továbbélésén, folytatásán munkálkodnak a mai gimnázium tanárai is. A tantestület létszáma az 1992-es 26 főről mára már 48 főre emelkedett. A 12 gimnáziumi osztály mellett ma is megtartotta az iskola magas színvonalú szakképzését a hét szakkö­zépiskolai osztályban. Az 1996/97-es tanévtől 8 osz­tályos gimnáziumi képzésű osztályt is indított az is­kola. A gimnáziumi osztályokban speciális angol nyelvű, matematikai és általános tantervű osztályok között válogathatnak az ide jelentkező diákok. A tanulói létszám ma 500—530 között van. A református egyház támogatása révén renge­teg pályázaton vett már részt az iskola. A Soros Alapítványtól és a Szerencsejáték Rt.-től kapták a legnagyobb támogatást. Az iskolának tíz alapít­ványa van, s ezek az alapítványok teszik lehetővé egyebek között azt is, hogy a tanárok és a diákok ismereteiket az ország határain túl is bővíthes­sék. A tíz alapítvány közül a legjelentősebb , amely csaknem 10 millió forintnak felel meg —, az Amerikában élő — Leslie Gonda — öregdiák adománya. Svájci és holland testvériskolánkkal rendszeres a kapcsolat, tanárok és diákok egya­ránt részesei a csereutaknak. A hollandok több tanterem berendezésével segítenek az iskolának, s a különböző pályázato­kon igen nagy értékben szereztek számítógépe­ket, szereltek fel nyelvi labort. A jó kapcsolat egyik megnyilvánulása az is, hogy a zürichi Ramsbühe Humán és Reál Gim­názium 75 tagú Ifjúsági Zenekara 1996 októbe­rében vendégszerepelt nagy sikerrel. Az elmúlt öt évben elért eredmények, sikerek azt bizonyítják, hogy a ma tanulói is az ősi iskola szellemét követik. Az iskolában hatféle idegen nyelv oktatása folyik: angol, német, latin, francia, olasz, orosz. A gimnáziumi tanulók többsége rendelkezik már sikeres alap-, közép- vagy felső­fokú nyelvvizsga-bizonyítvánnyal. Az országos, a területi és a megyei versenye­ken szinte számontarthatatlan az elért helyezé­sek száma. Csak néhányat: Az Oxford University Press által rendezett or­szágos angol nyelvi versenyen már 1994-ben első és második helyen végeztek az iskola tanulói. Az országos magyar nyelvi versenyen Bajcsi Dóra III. helyezést ért el. A Református Gimnáziumok II. Termé­szettudományos Diákkonferenciáján biológia­növénytan I. helyezés. A Református Gimnáziumok II. Termé­szettudományos Diákkonferenciáján biológia-ál­lattan I. helyezés, földrajz II. helyezés, III. helye­zés. Az országos középiskolai tanulmányi verse­nyen latin nyelv 6. helyezés, angol nyelv 12—13. helyezés. A Ki miben tudós televíziós vetélkedőn Papp István III. osztályos tanuló II. helyezést ért el, Móga György az arpinoi nemzetközi latin nyelvű Cicero versenyen Magyarországot képviselte egy 10 fős csapatban. Az épületet az egyház támogatásával az elmúlt öt évben felújították, korszerűsítették, átalakí­tották. Falai között a református keresztyén szel­lemiség erősödése évről-évre érezhetőbb, tapint­­hatóbb. Tanárok, diákok együtt néznek a jövőbe hálaadással, hogy visszaforrhatott Alma Mate­rük, mint ág a természetes törzsére, ahonnét fél évszázada letörte az idők forgószele. Ennek az iskolának, ennek a városnak a talp­köve, törvénykönyve a Könyvek Könyve, az isteni igazság foglalata volt. S ha most újra ez lesz az egész közösségnek, nem kell félnünk: a Szegedi Kis István alapította Alma Mater kősziklán épült ház lesz, amely új, tudós, hasznos és igaz embe­rek sokaságát küldi az országnak, a hazának. PERJÉSI SÁNDOR, lelkészelnök MEGYERI JÓZSEFNÉ, tanár Saáry Éva: Relief VI. (70), 55x80 cm, coll.

Next