Bécsi Napló, 2001 (22. évfolyam, 1-6. szám)
2001-03-01 / 2. szám
2 BÉCSI NAPLÓ 2001 március-április Határon innen a határon túl ERHARD BUSEK KÖSZÖNTÉSE Március 25-én töltötte be 60. életévét a bécsi születésű Dr. Erhard Busek. Nevét szerte Közép- Európában a legtöbb, határokon túl tájékozódó értelmiségi ismeri, sokan közülük személyes kapcsolatban is voltak, vagy vannak vele. Busek a Bécsi Tudományegyetemen jogot végzett, de már egyetemistaként bekapcsolódott az Osztrák Néppárt politikájába, ellenben mindig és következetesen egyéni vonásokkal tarkította a hivatalos vonalat. Gazdagítás helyett került ide a tarkítás, Erhard Busek vélekedését ugyanis sohasem fogadta osztatlan lelkesedéssel a pártvezetőség, meg aztán Bécs városi ill. tartományi politikusként (1976-1987) Kunte Vögel-nek (cifra madarak) titulált mozgalmában szokatlan módon kísérletezett, amit legfeljebb értelmiségi barátai tettek magukévá. Saját bevallása szerint viszont Rudolf Sallingert tekintette politikailag tanítómesterének, ami annál inkább is érthető, hiszen Sallinger elnöksége alatt Busek 1972-1976 között az Osztrák Gazdasági Szövetség főtitkára volt. Politikusként az Osztrák Néppárt második helyezését tekintve mindent elért Busek, mert a Bécs politikai életében betöltött szerepe után 1989-1995 között pártja a közoktatásügy, majd pedig a tudományügyek élére állította, miközben 1991-től országos pártelnökként egyúttal alkancellár volt a „vörös-fekete“ koalícióban. A választásokon nem sikerült neki ragyogó sikerekre vinnie pártját, ami nem utolsósorban egyéniségéből is következett. Rá minden továbbiként alkalmazható Petőfi vélekedése a Kárpátokról, bár csodáltak, ámde nem szeretlek. Ennek folytán Erhard Busek sohasem volt igazán népszerű politikus, ami iróniával tarkított intellektuális alkatából fakadt. Ő sohasem átallja kellőképpen érzékeltetni vitapartnerével az esetleges szintkülönbséget, ugyanis mindenkor tisztában van szellemi fölényével. Politikusi pályafutása feladását követően végre olyan szerepet vállalt, ami teljes mértékben megfelel egyéniségének, szellemi érdeklődésének. 1995-ben átvette a bécsi székhelyű Duna-medence és Közép-Európa Intézet (Institut für den Donauraum und Mitteleuropa) vezetését és azóta az általa kitaposott széles mederben folytatja kultúraközvetítő szerepét. Éppen az ő személyével kapcsolatosan kell rátapintani arra a kevésbé örvendetes jelenségre, hogy az európai integráció árnyékában egyre-másra tűnnek el a nagy formátumú, igazi európai gondolkodók, közéleti személyiségek. Nem csupán Ausztriában, de a közvetlen szomszédságban is a kisszerűség, a befelé fordulás vette kezdetét. Nacionalista előítéletekkel terhelten a mérvadó személyiségek érdeklődését a nacionalista egyszínűség és egyszintűség jellemzi. Ennek következtében „Európa“ egyre kevésbé közös szellemi-kulturális cél, hanem amolyan bőségszaru, amiből mindenki a lehető legtöbb előnyt és hasznot kívánja húzni, a nagyok pedig, élükön a franciákkal és a németekkel egyre inkább hegemóniára törekszenek a maguk között alig egységes kis nemzetek fölött. Amikor Erhard Busek életpályáját méltatjuk, akkor elsősorban (közép-)európaiságára kell gondolnunk. Mindenféle monarchista-legitimista sallangtól mentesen vallja és vállaja ő a közös gyökereket, mindenekelőtt szellemi-kulturális téren. Különösen a szocialista politikusoktól eltérően neki volt bátorsága Bécs városi tanácsosaként (1976- 1978), majd alpolgármesterként (1978-1987) kiállni a „reális szocializmus“ ellenzéki csoportjai, képviselői mellett. Emlékezetes azon vállalkozása, amikor Bécs szocialista polgármestere nagy fesztiválra hívta meg a hivatalos Magyarországot, míg az alpolgármester Busek éppen a városháza mögött disszidenseket, ellenzéki személyeket látott vendégül és biztosított nekik fórumot. Mert ez is hozzátartozik az ő politikusi alkatához: mindig volt bátorsága a kiállásra és az esetleges kockázat vállalására. Az ausztriai, bécsi magyarok nagyban Erhard Buseknek köszönhetik, hogy ma a magyar népcsoport részeként élhetik közösségi életüket. A kisebbségi politika kereteinek szűkülésén keresztül is megmutatkozik, hogy mennyire hiányzik Busek emberi és közép-európai gondolkodása. Manapság hat évtized betöltése nem jelentheti az élet alkonyát. Éppen ezért már csak az ausztriai népcsoportok érdekében is kívánható, hogy Dr. Erhard Busek továbbra is érvényesítse a közéletben gondolkodását, a népcsoportok európai szellemiségű fejlődését. Erhard Busek mindazonáltal (közép-)európai követelmény is, nehogy teljesen belefeledkezzünk a nemzeti civakodások kicsinyes kátyújába, ahonnan soha, senki sem került ki tisztán, térségünk pedig végzetesen külső erők és hatalmak játékszerévé süllyedt. PANNONICUS A Napló postába Dr. Varga László „Búcsú a múlttól...” c. cikkéhez Tanulni mindig lehet - jóval 70-en túl is, így megtudtam, hogy Magyarország a 20. században háromszor volt megszállva. Úgy látszik a cikkíró az 1919-es román megszállást - amiről édesapám mint a szolnoki ellenforradalom résztvevője sokat mesélt, valahogy az osztrákok, vagy Habsburgokkal hozza összeköttetésbe. Ilyenféle megszállásról sohasem mesélt, de Ferenc Ferdinánd trónörökös foglalkozott ezzel az elgondolással a magyar főurak hatalmának letörésére és egyúttal a magyar alkotmány felszámolására. Ez pedig azt mutatja, hogy a magyar vezető réteg összetevődése nem habsburgi maradvány volt. Mindenesetre a Habsburg-ház utolsó éveiről mint élete legszebb szakaszáról beszélt nagyapámmal együtt. A magyar élet a 30-as években, melyhez már nekem is kedves emlékeim fűződnek, nem egy 1867- óta nemlétező habsburgi megszállás miatt volt az 1918 előttinél konzervatívabb, hanem az 1919-es vörös terrorból szerzett tapasztalatai miatt. Gróf Teleki Pál főcserkész mintaképünk aligha lett volna legitimista beállítottságú, ha ifjabb éveit osztrák megszállás alatt élte volna le. Kérem Habsburg Ottó magyarországi népszerűségét ne próbáljuk történelmünk elferdítésével aláásni és ne próbáljunk mi katolikusok balról előzni. Tisztelettel: CSÉPAI LAJOS Lapzárta minden páratlan hónap 5-én TELEFAX: ++43/1/532 60 49 Császári és királyi közös emlékezet A bécsi Collegium Hungáriáim ill. az újjászervezett Bécsi Magyar Történetkutató Intézet, élén Dr. Csúri Károllyal és Dr. Ujváry Gáborral nagy fába vágta ugyan a fejszéjét, az eddigi sikerek alapján viszont csakis az elismerés hangján lehet nyilatkozni az idei, Ausztriába tervezett millenniumi megemlékezés-sorozatról (műsorát 1. a Bécsi Napló előző számában). Ami legutóbb még meghirdetett terv volt, megvalósultan annál meggyőzőbben hatott a május 8-i megnyitón. Részletek felsorakoztatása helyett elégséges három dolgot kiemelni: 1. a helyszín: az Osztrák Nemzeti Könyvtár díszterme. Bécs szívében, ennél rangosabb helyen aligha lehetett volna elhelyezni a kiállítás anyagát. 2. magyar részről Dr. Orbán Viktor miniszterelnök, osztrák részről Dr. Wolfgang Schüssel szövetségi kancellár tartott megnyitó beszédet, méltatva a két ország és nép négyszázéves közös múltját, aminek napjainkban, tekintettel az Európai Unió küszöbön álló bővítésére, különös időszerűsége van. 3. a kiálllítás anyaga és annak maradandó emléket állító katalógus. Mindkettő - habár a szükséges leegyszerűsítésekkel - kellőképpen kidomborítja, hogy ismételt ellentétek közepette is megmaradtak az 1526-tól eredeztethető „közös ügyek“. Ezeket mintegy vezérfonalul tekintve amolyan újra-kiegyezésről lehetne beszélni, ami persze évek óta tart, úgyhogy a mostani kiállítás inkább ezen folyamat ünnepi aktusának tekinthető. Feltétlen példás értékű ez az egyenrangúságon alapuló együttműködés, amikor is mindkét fél változatlanul különböző oldalról közelíti meg a közösnek elismert múltat, s ha nem is érhető el egységes vélekedés, kölcsönösen elfogadják egymás különböző kutatási eredményeit, aminek külön felhajtó ereje éppen a „közös ügyekből“ származik. Végre olyan történelmi múlt ami nem terhel és nem fordít egymás ellen, hiszen még Burgenland kérdéséből sem származnak manapság ellentéteket szülő feszültségek, sőt, kimondottan a magyar álláspontot jelentő értekezések is kifejezésre juthatnak osztrák fórumokon. A második és első pont kimondottan jó diplomáciai érzékre és előkészítésre vall, hiszen ilyen szinten befogadni a szomszédot, aki lényegében mégis csak saját államiságának 1000. évforulójára emlékeztet, nem kis eredmény. Schüssel kancellár mellett a kormány több minisztere és számos közéleti személyiség is megjelent a megnyitó ünnepségen; jelen volt a Parlament első elnöke, a szociáldemokrata Dr. Heinz Fischer is, az Osztrák Néppárt parlamenti frakciójának elnöke Dr. Andreas Khol, úgyszintén a Néppárt főtitkára Maria Rauch-Kallat, de tiszteletét tette a magyarbarát Dr. Kurt Waldheim volt köztársasági elnök valamint az évtizedeit meghazudtoló Dr. Franz König bíboros. A levéltárosok és történészek „felvonulása“ mellett akkora érdeklődés kísérte a megnyitót, hogy a zsúfoltság miatt sokan nem tudták bevárni a ceremónia végét. Ez a szellem- és gondolatközvetítő szerep nagyon jól beválik, már csak azért is, mert a Collegium Hungaricum ilyen és hasonló vállalkozásokkal még inkább megalapozhatja tulajdonképpeni célját és rendeltetését. Ugyanakkor ezáltal még nagyobb szerep és felelősség hárul az ausztriai magyar egyesületekre, ugyanis fokozott mértékben nekik kell ellátniuk az itteni magyarokkal való törődést, nyelvük és kultúrájuk felkarolását, ápolását, így kiegészíthetik egymás tevékenységét, bizonyos vonatkozásban pedig hasznosan együttműködhetnek. A kiállítás május 1-ig tekinthető meg; helyszíne: Österreichische Nationalbibliothek, Prunksaal, Bécs Josefsplatz. Elhunyt Obersovszky Gyula költő és újságíró, 74 éves korában Budapesten. Az 56-os forradalom alatt az Igazság címen újságot alapított, majd a forradalom elfojtása után Élünk címmel egy földalatti lapot szerkesztett. A Kádár-rendszer kötél általi halálra ítélte. A nemzetközi tiltakozás hatására, melyhez Bertrand Russel is csatlakozott, a halálos ítéletet sokévi börtönbüntetésre változtatták. Mint előző, január-februári számunkban hírt adtunk, a Collegium Hungaricum és a bécsi Magyar Történeti Intézet 2001. március 2-2001. március 17-ig Bécsben a magyar millennium tiszteletére nagyszabású kiállítást és kulturális sorozatot rendez. Az eseménnyel kapcsolatos szervezési munkák ismertetésére 2001. február 27-én a bécsi magyar nagykövetségen sajtófogadás keretében került sor, ahol a tudósítókat osztrák részről HR Dr. Hans Marte, az osztrák nemzeti könyvtár vezérigazgatója, Hon. Univ.Prof. Dr. Lorenz Mikoletzky, az osztrák országos levéltár vezérigazgatója, magyar részről Univ. Prof. Dr. Csúri Károly, a Collegium Hungaricum igazgatója, Dr. Ujváry Gábor, a bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, Dr. Fazekas István levéltári delegátus, valamint Mag. Tóth Kinga, a Collegium Hungaricum művészeti irányítója tájékoztatta. A rendezvénysorozat elsődleges célja, hogy Ausztria és Magyarország közös államban eltöltött 400 éves történetét bemutassa, egyben jelezze a magyar fél önállósodási törekvéseit, kitérve az 1848-19-es eseményekre, az aradi vértanúkra, de utalva pl. a Bach-korszak pozitívumaira is. Érzékeltesse a kölcsönös egymásrautaltságot, a sokszor cívódó, mégis egyfajta testvériséget. Amire mind osztrák, mind magyar részről hangsúly helyeződik a rendezvénysorozat fontosságát illetően: megfelelő képet vetíteni a felnövekvő nemzedék számára azon történelmi múltról, mely e két szomszédos nép évszázadait közössé tette. CSOMA A magyarok elégedetlenek az osztrák kormány kisebbségpolitikájával Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége március 10-én Grácban tartotta 22. rendes évi közgyűlését. A különböző egyesületek beszámolóiból egyértelműen kiderült, hogy a hivatalnoki kar egy része a kisebbségi egyesületek költségvetési támogatásának lebonyolítását adminisztratív eszközökkel hátráltatja. Emiatt húzódik a Központi Szövetség új helyiségének megvétele, s a kínoskeservesen folyósított támogatás nagy részét lekötik a fenntartási költségek, ily módon meghiúsítva a magyar kisebbség megmaradását szolgáló tevékenység folyamatos biztosítását. A tagegyesületek is hasonló elbánásról számoltak be, részben olyan módszereket is felemlítve, mely a szándékos becsapást, félrevezetést, megtévesztést és megfélemlítést is jelenti. Az idén Ausztriában lefolytatott népszámlálással kapcsolatosan megvitatásra került a kisebbségekre vonatkozó kérdések megválaszolása, melyre vonatkozóan a közgyűlés határozati javaslatot fogadott el. (Lásd lapunk más helyén.) Az ausztriai magyar oktatás terén kedvező előrehaladásról számoltak be a felszólalók. Bécsben és környékén (Mödlingben) egyre több iskolában van lehetőség a magyart, mint szabadon választott idegen nyelvet tanulni népiskolai szinten. A „Bécsi Magyar Iskola” mellett Linzben is megnyílt a magyar oktatás párhuzamosan a cserkészettel, éppúgy mint Bécsben. A beszámolókból mindent egybevetve a hivatalnoki önkényeskedéstől eltekintve optimista helyzetmegítélés érződött. A Közgyűlés a vezetőségből saját óhajára egészségi állapota miatt kiváló Bohus Mártonnak egyhangúan elismerését és köszönetét nyilvánította eddigi tevékenységéért. Helyére Korán Tibort választották a pénztárosi beosztásba. SZEMERÉDI TIBOR Széchenyi István halálának 141. évfordulója alkalmából április 6-án 16 órakor koszorút helyezünk el a volt döblingi idegszanatóriumi emlékműnél. (Bécs 19, Obersteiner G. 18-22) Az AMESZ Központi Szövetsége ezúton kéri az ausztriai magyarokat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. A valamikori iselsbergi Königin Julianna Schule volt tanárai és tanítványai második iskolatalálkozójukat ez év szeptember 8-án tartják Bécsben. A következő nap családi találkozó. Szállást mindenkinek magának kell intéznie. A találkozó szervezője Passl Fekete Maja. Jelentkezni április végéig lehet faxon: +43/316/684422 ill. E-mailen: R.Passl@netway.at • A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. (európai) Kerülete március 9-11-ig tartotta vezetői találkozóját Erpflingenben/NSZK. A fiatalítás jegyében a kerület vezetését Klement Nándor vette át. A mintegy 20 Nyugat-Európában működő csapat parancsnoki beszámolóinak meghallgatása után a jelenlévő vezetők véglegesítették idei közös programjukat. FELHÍVÁS AZ AUSZTRIÁBAN ÉLŐ MAGYAROKHOZ Kedves Magyar Honfitársaink! Ausztriában 2001 májusában kerül sor ismét a tízévenként esedékes népszámlálásra. Ez alkalommal is fontos, hogy minden, környezetében (család, rokonok, baráti kör stb.) magyarul (is) beszélő személy a népszámlálási kérdőíven a német mellett a magyar nyelvet is jelölje vagy jelöltesse meg. Ez a művelet nagyon egyszerű, hiszen az „ungarisch“ megjelölésnél csupán X-et kell beírni. Habár más népcsoportok az 1976. évi nemzetiségi törvényre való hivatkozással önkéntesnek tekintik a valamely népcsoporthoz tartozás vállalását ill. megtagadását, mi magyarok legyünk annyira öntudatosak, hogy a környezetünkben beszélt magyar nyelv megadásával megvalljuk magyar mivoltunkat, vagy származásunkat. Különösen a vegyes házasságban élő személyek figyelmét hívjuk fel erre a lehetőségre, még akkor is, ha a család nyelve általában német. Ausztriai magyar mivoltunk, jövőnk alakítása szempontjából végső fokon hasznos, sőt, fontos tudni, hogy tulajdonképpen hány magyar (származású) személy él Ausztriában ill. vallja meg legalább nyelvi hovatartozását. Kérjük, éljenek ezzel a lehetőséggel, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét, hogy bejelöljék a személyükről szóló kérdőíven a magyar nyelvet. Köszönettel: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége