Bécsi Napló, 2001 (22. évfolyam, 1-6. szám)

2001-03-01 / 2. szám

2 BÉCSI NAPLÓ 2001 március-április Határon innen a határon túl ERHARD BUSEK KÖSZÖNTÉSE Március 25-én töltötte be 60. életévét a bécsi születésű Dr. Erhard Busek. Nevét szerte Közép- Európában a legtöbb, határokon túl tájékozódó értelmiségi ismeri, sokan közülük személyes kap­csolatban is voltak, vagy vannak vele. Busek a Bécsi Tudományegyetemen jogot végzett, de már egyetemistaként bekapcsolódott az Osztrák Nép­párt politikájába, ellenben mindig és következete­sen egyéni vonásokkal tarkította a hivatalos vona­lat. Gazdagítás helyett került ide a tarkítás, Erhard Busek vélekedését ugyanis sohasem fogadta osztat­lan lelkesedéssel a pártvezetőség, meg aztán Bécs városi ill. tartományi politikusként (1976-1987) Kunte Vögel-nek (cifra madarak) titulált moz­galmában szokatlan módon kísérletezett, amit legfeljebb értelmiségi barátai tettek magukévá. Saját bevallása szerint viszont Rudolf Sallingert tekintette politikailag tanítómesterének, ami annál inkább is érthető, hiszen Sallinger elnöksége alatt Busek 1972-1976 között az Osztrák Gazdasági Szövetség főtitkára volt. Politikusként az Osztrák Néppárt második helyezését tekintve mindent elért Busek, mert a Bécs politikai életében betöltött szerepe után 1989-1995 között pártja a közoktatásügy, majd pedig a tudományügyek élére állította, miközben 1991-től országos pártelnökként egyúttal alkan­­cellár volt a „vörös-fekete“ koalícióban. A választásokon nem sikerült neki ragyogó sikerekre vinnie pártját, ami nem utolsósorban egyé­niségéből is következett. Rá minden továbbiként alkalmazható Petőfi vélekedése a Kárpátokról, bár csodáltak, ámde nem szeretlek. Ennek folytán Erhard Busek sohasem volt igazán népszerű poli­tikus, ami iróniával tarkított intellektuális alkatá­ból fakadt. Ő sohasem átallja kellőképpen érzékel­tetni vitapartnerével az esetleges szintkülönbséget, ugyanis mindenkor tisztában van szellemi fölé­nyével. Politikusi pályafutása feladását követően végre olyan szerepet vállalt, ami teljes mértékben megfelel egyéniségének, szellemi érdeklődésének. 1995-ben átvette a bécsi székhelyű Duna-medence és Közép-Európa Intézet (Institut für den Donauraum und Mitteleuropa) vezetését és azóta az általa kitaposott széles mederben folytatja kultúra­közvetítő szerepét. Éppen az ő személyé­vel kapcsolatosan kell rátapintani arra a kevésbé örvendetes jelenségre, hogy az európai integráció árnyékában egyre-másra tűnnek el a nagy formá­tumú, igazi európai gondolkodók, közéleti szemé­lyiségek. Nem csupán Ausztriában, de a közvetlen szomszédságban is a kisszerűség, a befelé fordulás vette kezdetét. Nacionalista előítéletekkel terhel­ten a mérvadó személyiségek érdeklődését a na­cionalista egyszínűség és egyszintűség jellemzi. Ennek következtében „Európa“ egyre kevésbé közös szellemi-kulturális cél, hanem amolyan bőségszaru, amiből mindenki a lehető legtöbb előnyt és hasznot kívánja húzni, a nagyok pedig, élükön a franciákkal és a németekkel egyre inkább hegemóniára törekszenek a maguk között alig egységes kis nemzetek fölött. Amikor Erhard Busek életpályáját méltatjuk, akkor elsősorban (közép-)európaiságára kell gon­dolnunk. Mindenféle monarchista-legitimista sal­langtól mentesen vallja és vállaja ő a közös gyö­kereket, mindenekelőtt szellemi-kulturális téren. Különösen a szocialista politikusoktól eltérően ne­ki volt bátorsága Bécs városi tanácsosaként (1976- 1978), majd alpolgármesterként (1978-1987) ki­állni a „reális szocializmus“ ellenzéki csoportjai, képviselői mellett. Emlékezetes azon vállal­kozása, amikor Bécs szocialista polgármestere nagy fesztiválra hívta meg a hivatalos Magyar­­országot, míg az alpolgármester Busek éppen a városháza mögött disszidenseket, ellenzéki személyeket látott vendégül és biztosított nekik fórumot. Mert ez is hozzátartozik az ő politikusi alkatához: mindig volt bátorsága a kiállásra és az esetleges kockázat vállalására. Az ausztriai, bécsi magyarok nagyban Erhard Buseknek köszönhetik, hogy ma a magyar nép­csoport részeként élhetik közösségi életüket. A kisebbségi politika kereteinek szűkülésén keresz­tül is megmutatkozik, hogy mennyire hiányzik Busek emberi és közép-európai gondolkodása. Manapság hat évtized betöltése nem jelentheti az élet alkonyát. Éppen ezért már csak az ausztriai népcsoportok érdekében is kívánható, hogy Dr. Erhard Busek továbbra is érvényesítse a közélet­ben gondolkodását, a népcsoportok európai szellemiségű fejlődését. Erhard Busek mindazon­által (közép-)európai követelmény is, nehogy tel­jesen belefeledkezzünk a nemzeti civakodások kicsinyes kátyújába, ahonnan soha, senki sem ke­rült ki tisztán, térségünk pedig végzetesen külső erők és hatalmak játékszerévé süllyedt. PANNONICUS A Napló postába Dr. Varga László „Búcsú a múlttól...” c. cikkéhez Tanulni mindig lehet - jóval 70-en túl is, így megtudtam, hogy Magyarország a 20. század­ban háromszor volt megszállva. Úgy látszik a cikkíró az 1919-es román megszállást - amiről édesapám mint a szolnoki ellenforradalom résztvevője sokat mesélt, valahogy az osztrá­kok, vagy Habsburgokkal hozza összeköttetés­be. Ilyenféle megszállásról sohasem mesélt, de Ferenc­ Ferdinánd trónörökös foglalkozott ezzel az elgondolással a magyar főurak hatalmának letörésére és egyúttal a magyar alkotmány fel­számolására. Ez pedig azt mutatja, hogy a magyar vezető réteg összetevődése nem habs­­burgi maradvány volt. Mindenesetre a Habs­­burg-ház utolsó éveiről mint élete legszebb sza­kaszáról beszélt nagyapámmal együtt. A ma­gyar élet a 30-as években, melyhez már nekem is kedves emlékeim fűződnek, nem egy 1867- óta nemlétező habsburgi megszállás miatt volt az 1918­ előttinél konzervatívabb, hanem az 1919-es vörös terrorból szerzett tapasztalatai miatt. Gróf Teleki Pál főcserkész mintaképünk aligha lett volna legitimista beállítottságú, ha if­jabb éveit osztrák megszállás alatt élte volna le. Kérem Habsburg Ottó magyarországi nép­szerűségét ne próbáljuk történelmünk elfer­dítésével aláásni és ne próbáljunk mi katoliku­sok balról előzni. Tisztelettel: CSÉPAI LAJOS Lapzárta minden páratlan hónap 5-én TELEFAX: ++43/1/532 60 49 Császári és királyi­­ közös emlékezet A bécsi Collegium Hungáriáim ill. az újjá­szervezett Bécsi Magyar Történetkutató Intézet, élén Dr. Csúri Károllyal és Dr. Ujváry Gáborral nagy fába vágta ugyan a fejszéjét, az eddigi si­kerek alapján viszont csakis az elismerés hangján lehet nyilatkozni az idei, Ausztriába tervezett mil­lenniumi megemlékezés-sorozatról (műsorát 1. a Bécsi Napló előző számában). Ami legutóbb még meghirdetett terv volt, megvalósultan annál meg­győzőbben hatott a május 8-i megnyitón. Részletek felsorakoztatása helyett elégséges három dolgot kiemelni: 1. a helyszín: az Osztrák Nemzeti Könyvtár díszterme. Bécs szívében, en­nél rangosabb helyen aligha lehetett volna elhe­lyezni a kiállítás anyagát. 2. magyar részről Dr. Orbán Viktor miniszterelnök, osztrák részről Dr. Wolfgang Schüssel szövetségi kancellár tartott megnyitó beszédet, méltatva a két ország és nép négyszázéves közös múltját, aminek napjainkban, tekintettel az Európai Unió küszöbön álló bővítésére, különös időszerűsége van. 3. a kiáll­­lítás anyaga és annak maradandó emléket állító katalógus. Mindkettő - habár a szükséges leegy­szerűsítésekkel - kellőképpen kidomborítja, hogy ismételt ellentétek közepette is megmaradtak az 1526-tól eredeztethető „közös ügyek“. Ezeket mintegy vezérfonalul tekintve amolyan újra-ki­­egyezésről lehetne beszélni, ami persze évek óta tart, úgyhogy a mostani kiállítás inkább ezen folyamat ünnepi aktusának tekinthető. Feltétlen példás értékű ez az egyenrangúságon alapuló együttműködés, amikor is mindkét fél változat­lanul különböző oldalról közelíti meg a közösnek elismert múltat, s ha nem is érhető el egységes vélekedés, kölcsönösen elfogadják egymás külön­böző kutatási eredményeit, aminek külön felhajtó ereje éppen a „közös ügyekből“ származik. Végre olyan történelmi múlt ami nem terhel és nem fordít egymás ellen, hiszen még Burgenland kérdéséből sem származnak manapság ellen­téteket szülő feszültségek, sőt, kimondottan a magyar álláspontot jelentő értekezések is kife­jezésre juthatnak osztrák fórumokon. A második és első pont kimondottan jó diplomáciai érzékre és előkészítésre vall, hiszen i­­lyen szinten befogadni a szomszédot, aki lényegében mégis csak saját államiságának 1000. évforulójára emlékeztet, nem kis eredmény. Schüssel kancellár mellett a kormány több minisz­tere és számos közéleti személyiség is megje­lent a megnyitó ünnepségen; jelen volt a Parlament első elnöke, a szociáldemokrata Dr. Heinz Fischer is, az Osztrák Néppárt parlamenti frakciójának elnöke Dr. Andreas Khol, úgyszintén a Néppárt főtitkára Maria Rauch-Kallat, de tiszteletét tette a magyarbarát Dr. Kurt Waldheim volt köztársasági elnök valamint az évtizedeit meghazudtoló D­r. Franz König bíboros. A le­véltárosok és történészek „felvonulása“ mellett akkora érdeklődés kísérte a megnyitót, hogy a zsúfoltság miatt sokan nem tudták bevárni a ceremónia végét. Ez a szellem- és gondolatközvetítő szerep na­gyon jól beválik, már csak azért is, mert a Colle­gium Hungaricum ilyen és hasonló vállalkozá­sokkal még inkább megalapozhatja tulajdonkép­peni célját és rendeltetését. Ugyanakkor ezáltal még nagyobb szerep és felelősség hárul az ausztri­ai magyar egyesületekre, ugyanis fokozott mérték­ben nekik kell ellátniuk az itteni magyarokkal való törődést, nyelvük és kultúrájuk felkarolását, ápolását, így kiegészíthetik egymás tevé­kenységét, bizonyos vonatkozásban pedig hasz­nosan együttműködhetnek. A kiállítás május 1-ig tekinthető meg; helyszíne: Österreichische Nationalbibliothek, Prunksaal, Bécs Josefsplatz. Elhunyt Obersovszky Gyula költő és újságíró, 74 éves korában Budapesten. Az 56-os forradalom alatt az Igazság címen újságot alapított, majd a forradalom elfoj­tása után Élünk címmel egy földalatti lapot szerkesztett. A Kádár-rendszer kötél általi halálra ítélte. A nemzetközi tiltakozás hatására, melyhez Bertrand Russel is csatlakozott, a halálos ítéletet sokévi börtönbüntetésre változtatták. Mint előző, január-februári számunkban hírt adtunk, a Collegium Hungaricum és a bé­csi Magyar Történeti Intézet 2001. március 2-2001. március 17-ig Bécsben a magyar mil­lennium tiszteletére nagyszabású kiállítást és kulturális sorozatot rendez. Az eseménnyel kapcsolatos szervezési munkák ismertetésére 2001. február 27-én a bé­csi magyar nagykövetségen sajtófogadás ke­retében került sor, ahol a tudósítókat osztrák részről HR Dr. Hans Marte, az osztrák nemzeti könyvtár vezérigazgatója, Hon. Univ.­Prof. Dr. Lorenz Mikoletzky, az osztrák országos levéltár vezérigazgatója, magyar részről Univ. Prof. Dr. Csúri Károly, a Collegium Hungaricum igazgató­ja, Dr. Ujváry Gábor, a bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, Dr. Fazekas István levéltári delegátus, valamint Mag. Tóth Kinga, a Collegium Hungaricum művészeti irányítója tájékoztatta. A rendezvénysorozat elsődleges célja, hogy Ausztria és Magyarország közös államban eltöltött 400 éves történetét bemutassa, egyben jelezze a magyar fél önállósodási törekvéseit, ki­térve az 1848-19-es eseményekre, az aradi vér­tanúkra, de utalva pl. a Bach-korszak pozitívu­maira is. Érzékeltesse a kölcsönös egymásrautalt­ságot, a sokszor cívódó, mégis egyfajta testvé­riséget. Amire mind osztrák, mind magyar részről hangsúly helyeződik a rendezvénysorozat fon­tosságát illetően: megfelelő képet vetíteni a fel­növekvő nemzedék számára azon történelmi múltról, mely e két szomszédos nép évszázadait közössé tette. CSOMA A magyarok elégedetlenek az osztrák kormány kisebbségpolitikájával Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szer­vezetek Központi Szövetsége március 10-én Grácban tartotta 22. rendes évi közgyűlését. A különböző egyesületek beszámolóiból egyér­telműen kiderült, hogy a hivatalnoki kar egy része a kisebbségi egyesületek költségvetési támo­gatásának lebonyolítását adminisztratív esz­közökkel hátráltatja. Emiatt húzódik a Központi Szövetség új helyiségének megvétele, s a kínos­keservesen folyósított támogatás nagy részét le­kötik a fenntartási költségek, ily módon meghiúsítva a magyar kisebbség megmaradását szolgáló tevékenység folyamatos biztosítását. A tagegyesületek is hasonló elbánásról számoltak be, részben olyan módszereket is felemlítve, mely a szándékos becsapást, félrevezetést, megté­vesztést és megfélemlítést is jelenti. Az idén Ausztriában lefolytatott népszámlálás­sal kapcsolatosan megvitatásra került a kisebb­ségekre vonatkozó kérdések megválaszolása, melyre vonatkozóan a közgyűlés határozati javas­latot fogadott el. (Lásd lapunk más helyén.) Az ausztriai magyar oktatás terén kedvező előrehaladásról számoltak be a felszólalók. Bécsben és környékén (Mödlingben) egyre több iskolában van lehetőség a magyart, mint szabadon választott idegen nyelvet tanulni népiskolai szin­ten. A „Bécsi Magyar Iskola” mellett Linzben is megnyílt a magyar oktatás párhuzamosan a cser­készettel, éppúgy mint Bécsben. A beszámolókból mindent egybevetve a hiva­talnoki önkényeskedéstől eltekintve optimista helyzetmegítélés érződött. A Közgyűlés a vezetőségből saját óhajára egészségi állapota miatt kiváló Bohus Mártonnak egyhangúan elismerését és köszönetét nyilvánítot­ta eddigi tevékenységéért. Helyére Korán Tibort választották a pénztárosi beosztásba. SZEMERÉDI TIBOR Széchenyi István halálának 141. évfor­dulója alkalmából április 6-án 16 órakor koszorút helyezünk el a volt döblingi idegszanatóriumi emlékműnél. (Bécs 19, Obersteiner G. 18-22) Az AMESZ Központi Szövetsége ezúton kéri az ausztriai magya­rokat, hogy minél nagyobb számban jelen­jenek meg. A valamikori iselsbergi Königin Julianna Schule volt tanárai és tanítványai második isko­latalálkozójukat ez év szeptember 8-án tartják Bécsben. A következő nap családi találkozó. Szállást mindenkinek magának kell intéznie. A találkozó szervezője Passl Fekete Maja. Je­lentkezni április végéig lehet faxon: +43/316/684422 ill. E-mailen: R.Passl@netway.at • A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. (euró­pai) Kerülete március 9-11-ig tartotta vezetői találkozóját Erpflingenben/NSZK. A fiatalítás je­gyében a kerület vezetését Klement Nándor vette át. A mintegy 20 Nyugat-Európában működő csapat parancsnoki beszámolóinak meghallgatása után a jelenlévő vezetők véglegesítették idei közös programjukat. FELHÍVÁS AZ AUSZTRIÁBAN ÉLŐ MAGYAROKHOZ Kedves Magyar Honfitársaink! Ausztriában 2001 májusában kerül sor ismét a tízévenként esedékes népszám­lálásra. Ez alkalommal is fontos, hogy minden, környezetében (család, rokonok, baráti kör stb.) magyarul (is) beszélő személy a népszámlálási kérdőíven a német mellett a magyar nyelvet is jelölje vagy jelöltesse meg. Ez a művelet nagyon egy­szerű, hiszen az „ungarisch“ megjelölésnél csupán X-et kell beírni. Habár más népcsoportok az 1976. évi nemzetiségi törvényre való hivatkozással önkéntesnek tekintik a valamely népcsoporthoz tartozás vállalását ill. megta­gadását, mi magyarok legyünk annyira öntudatosak, hogy a környezetünkben beszélt magyar nyelv megadásával megvalljuk magyar mivoltunkat, vagy szár­mazásunkat. Különösen a vegyes házasságban élő személyek figyelmét hívjuk fel erre a lehetőségre, még akkor is, ha a család nyelve általában német. Ausztriai magyar mivoltunk, jövőnk alakítása szempontjából végső fokon hasznos, sőt, fontos tudni, hogy tulajdonképpen hány magyar (származású) sze­mély él Ausztriában ill. vallja meg legalább nyelvi hovatartozását. Kérjük, éljenek ezzel a lehetőséggel, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét, hogy bejelöljék a személyükről szóló kérdőíven a magyar nyelvet. Köszönettel: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége

Next