Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2005-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ XXVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 2005. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENIK 2 HAVONTA ÁRA: 1,50 Euro Erscheinungsort Wien Österreichische Post AG • 02Z032898 M R b. b. VERLAGPOSTAMT 1010 WIEN Magyar Örökség díjat kapott a Bécsi Napló A Magyarországért Alapítvány által felkért Magyar Örökség és Európa Egyesület részéről megerősített Bizottság úgy ítélte meg, hogy „a Bécsi Napló a nyugati magyar diaszpóra megőrzéséért kifejtett negyedszázados tevékenysége Magyar Örökség”, melynek kinyilvánítására 2004. december 18-án Budapesten, az MTA dísztermében került sor. A Bécsi Napló nevét az Aranykönyv őrzi. A díszoklevél és érem átadása előtt lapunk tevékenységét Dr Újváry Gábor méltatta. Bécsnek a magyar történelem alakulásában játszott kitüntetett és meghatározó szerepe közismert. Tisztában vagyunk azzal is - részben éppen a Bécsi Napló írásai, illetve főszerkesztője, Deák Ernő és gyakori szerzője, Juhász László tanulmányai nyomán -, hogy a Kárpát-medencén kívüli városok közül Bécs gyakorolta a magyar kultúra fejlődésére a legerősebb, elsősorban közvetítő hatást. Azt viszont már kevésbé tartjuk számon, hogy a magyar nyelvű sajtó történetében is előkelő hely illeti meg a császárvárost. Itt indult ugyanis a 18. század végén a magyar nyelvű lapkiadás, és itt jelenik meg az utolsó magyar „emigráns” periodika, a Bécsi Napló. A magyar újságírás 1800 körüli bécsi központja hamar átkerült ugyan Pestre és Budára, ám az 1930-as évekig számos magyar sajtótermék látott Bécsben napvilágot. (Az első világháború utáni bécsi magyar emigráció lap- és könyvkiadási tevékenységét éppen a Napló alapító főszerkesztője, Hanák Tibor elemezte mesterien.) 1945 után hosszabb-rövidebb ideig fennálló periodikák jelentették a folytonosságot. Az ’56-ot követő magyar emigráció legfontosabb ausztriai szellemi fórumává pedig vitathatatlanul a Bécsi Napló vált. A Napló 1980 áprilisától folyamatosan, kéthavonta jelenik meg. Tulajdonosa és kiadója az ugyanebben az esztendőben alakult Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége. Fő célja is azonos volt a Központi Szövetségével: az ausztriai magyarok érdekvédelme, azonosságtudatának ápolása a pluralizmus jegyében. A szépirodalom, a magyarságismereti esszék és könyvszemlék, az ausztriai és az emigráns magyarságra vonatkozó legfontosabb hírek közlése segítségével. A Deák Ernő vallotta, kettős identitást elfogadó elvek alapján, miszerint a menekülteknek két hazájuk is lehet. Az egyik földrajzi értelemben - az új otthont adó, befogadó állam. A másik az anyaország - mint szellemiségünk, gondolkodásunk, szokásaink, érzéseink meghatározója. Folytatás a 6. oldalon Ferenczy Béla rajza ELVETÉLT ALKOTMÁNYTERVEZET Dr. Franz Fiedler az alkotmányozó Osztrák Konvent elnöke, bár lehet, hogy úgy gondolja, elvégezte, sőt jól végezte dolgát, az eddigi visszhang pártpolitikailag egyöntetűen megoszlott, de szakemberek is kritikusan nyilatkoznak az elkészített alkotmánytervezetről. A nagyobbik kormánypárt, nevezetesen Wolfgang Schüssel kancellár és Helmut Khol, a Parlament elnöke elégedettségüknek adtak kifejezést, míg a Szociáldemokrata Párt a Zöldek pártjával együtt elfogadhatatlannak tartja a jelen szöveget, s már a parlamenti vita előtt megbukottnak nyilvánította a vállalkozást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy még csak megvitatásra sem kerülhet az alkotmánytervezet. Kétségtelen, a 2005. január 18-án átnyújtott szöveg egyáltalán nem mondható kész munkának, sokkal inkább - nem egy vonatkozásban - tákolmány benyomását kelti. Hiányzik belőle a bátor kezdeményezés, újítási szándék; sokkal inkább olyan szöveggyűjteménynek mondható, amely egymáshoz illeszt már ismert és alkalmazott (alkotmányjogi) törvényszövegeket. A közel kétszáz oldalas tervezet 13 fő részre tagozódik, és lényegében minden olyan kérdéskörrel foglalkozik, ami alkotmányilag biztosítja az állam felépítését és intézményeinek működését, így a harmadik fő rész Ausztria helyzetét határozza meg az államok közösségében, jelesen az Európai Unión belül. A negyedik a szövetség és a tartományok illetékességéről szól, birkózva az állami centralizmus és a tartományi föderalizmus eddig kielégítően működő, alkotmányjogilag azonban mindig vitára okot adó gépezetével. Az ötödik fő rész a törvényhozással foglalkozik éspedig két részben: a szövetség és a tartományok jogalkotását ismertetve. A hatodik fő részben a közigazgatásra vonatkozó javaslatok olvashatók, szintén szövetségi és tartományi szinten, majd pedig a hetedik a bírósági intézmények felépítését és jogkörét határozza meg stb. A népcsoportokat érintő javaslatok az alapjogokat taglaló második fő részben találhatók. Nevezetesen A népcsoportok jogai c. 39. cikkely négy bekezdést szentel ennek a nagyobb figyelmet és törődést igénylő kérdéskörnek. Az első szó szerint a 2000 augusztusában életbe lépett az állam rendeltetéséről szóló alkotmányjogi törvénynek ismétlése, mely egyrészt úgy hangzik, az Osztrák Köztársaság vallja a kialakult nyelvi és kulturális sokszínűséget, amely az (őshonos) autochton népcsoportokban jut kifejezésre. Ezen népcsoportok nyelve, kultúrája, összetétele és fennmaradására ügyelni kell ill. biztosítani és támogatni kell őket. Másrészt kimondja, hogy a szlovén és a horvát kisebbségeknek az Osztrák Államszerződésben lefektetett jogai érintetlenül maradnak. (Ez tulajdonképpen az Osztrák Néppárt megbízottjának, Dr. Christoph Grabenwarter névjegyét hordja magán). A második bekezdésben úgyszintén a Burgenlandban, Karintiában és Stájerországban élő, osztrák honosságú szlovén és horvát népcsoportról esik szó, amennyiben nyelvükön joguk van az elemi iskolai oktatásra és megfelelő számú középiskolára. A harmadik bekezdés - szintén a területi elv alapján - kizárólag Burgenlandra szűkítve úgy határoz, hogy törvényileg lefektetett területeken és iskolákban a horvát és magyar népcsoportnak jogot kell adni a magyar nyelvnek oktatási nyelvként való használatára vagy pedig kötelező tantárgykénti oktatására. A negyedik bekezdés ugyanezen jogot az osztrák honosságú szlovénekre mondja ki, mindenesetre kizárólag Karintiában. Stájerországra tehát nem történik utalás. Nem kell kimondottan szakértőnek lenni a felületesség és a népcsoportokkal való ellehetetlenülő bánásmód megállapításához. A Bécsi Napló 2004/6. számában (A népcsoportok jogai a készülő új osztrák alkotmányban) bár óvatosan, de bizakodó hangot ütve megértékeltük a Konvent munkáját, külön kitérve mindazon hiányosságokra, amiket a népcsoportok fennmaradása érdekében a végleges változatban ki kellett volna küszöbölni. Utalás történt Dr. Franz Fiedler elnök azon kijelentésére is, hogy fontosnak tartja az új alkotmányban a népcsoportok jogainak lefektetését. Akinek bármilyen illúziója volt, most kijózanodva állapíthatja meg: még a tervezet kidolgozásával megbízott testület sem vette magának a fáradságot ahhoz, hogy megfontolja, tulajdonképpen mi is a célja az ilyen valóban elfogadhatatlan kisebbségjogi hányavetiséggel. Bizonyos jóindulattal úgy lehetne fogalmazni, a Konventnek nem volt módjában kellő körültekintéssel, a lényeget érintően kijelölni az utat, amin haladhat a kisebbségek fejlődése. Ez azonban nem felel meg a tényeknek, hiszen a népcsoporttanácsok vezetőit meghallgatták, igaz, véleményük csupán a parlamenti bizottságon belül jutott kifejezésre. Mint már akkor látható volt, az egész hozzáállás a pártok frakcióin belül csapódott le csonkítva, de még itt-ott lényeges különbséggel. Némi gyanakvással kijelenthető: az Alkotmányozó Testület a kormánypártok „sugallatára“ előkészítette a népcsoportok felszámolásának útját. Ausztria népcsoportjai a maguk tehetetlenségében képtelenek arra, hogy félreérthetetlenül megfogalmazzák elképzeléseiket és határozottan ki is álljanak mellettük. Sok esetben jelentéktelen egyesületekre bomolva folklorisztikus hagyományápolásban merítik ki tevékenységüket, s a szűk egyesületi kereteken túl alig képesek legalább az egyes népcsoportok keretein belül tájékozódni és cselekedni. Folytatás a 6. oldalon TESTET ÖLTÖTT A HATÁRON TÚLI MAGYAR EGYSÉG 2005. jan. 7-én megalakult Szabadkán a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF), mely egységbe foglalja a Magyarországon kívüli nemzetrészek képviseleti szervezeteit. A kezdeményező Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke és Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke volt, miután szembesültek 2004. dec. 5-én a magyar állampolgárság - Magyarországra település nélküli - könnyített megadásáról szóló népszavazás eredménytelen kimenetelével. Kasza József 2005.67-re tanácskozásra hívta a MÁÉRT határon túli szervezeteit, amelyen megvitatták a magyarországi népszavazás után előállt helyzetet és egyben kiutakat kerestek. A véleménykülönbségek egyeztetéséből egyetértés született, és mint teljesen új egyesületet megalakították a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát. Elképzeléseiket az alábbi Határozatokba foglalták. A HATÁRON TÚLI MAGYAR SZERVEZETEK SZABADKAI TANÁCSKOZÁSÁNAK HATÁROZATA A Magyar Állandó Értekezlet Magyarország határain túli tagszervezetei valamint a meghívott nyugati és tengeren túli magyar szervezetek képviselői szabadkai tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy megalakítják a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát (HTMSZF), amelynek alapító tagjaivá válnak. 1. A Fórum kárpát-medencei résztvevői szavazati joggal, más régiók résztvevői pedig tanácskozási joggal rendelkeznek. 2. A Fórum új tagjai azon magyar politikai szervezetek lehetnek, amelyeket az alapító tagok konszenzussal vesznek fel. 3. A szavazati joggal rendelkező tagok a tanácskozási jogú új tagokat is konszenzussal veszik fel. 4. A Fórum évente legalább két alkalommal ülésezik. A soron következő ülés helyszínéről és házigazdájáról a folyó ülés rendelkezik. A szavazati joggal rendelkező tagok 2/3-ának kérésére a HTMSZF rendkívüli ülése összeül, a rendkívüli ülés megszervezéséről a kezdeményezők gondoskodnak. 5. A Fórum szavazati joggal rendelkező tagjai döntéseiket a szavazati joggal rendelkező jelenlévő tagok egyetértésével hozzák meg. Szabadkán, 2005. január 7-én A Szabadkai Kezdeményezés résztvevői: Romániai Magyar Demokrata Szövetség - Takács Csaba, ügyvezető elnök; Magyar Koalíció Pártja - Bugár Béla, elnök; Vajdasági Magyar Szövetség - Kasza József, elnök; Vajdasági Magyar Demokrata Párt - Ágoston András, elnök; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - Kovács Miklós, elnök; Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége - Jakab Sándor, alelnök; Magyar Egyesületek Szövetsége - Juhász Sándor, elnök; Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség - Tomka György, elnök; Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hámos László, elnök; Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége - Klement Kornél, alelnök; Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság (LENCE) - Komlóssy József, alelnök; Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége - Benedek László; Amerikai Magyar Kongresszusi Kapcsolatok Központja - Nagy Sándor, elnök; Amerikai Magyar Szövetség - Purger Tibor; Franciaországi Délvidéki Magyarok Egyesülete - Csonka Sándor, elnök. ZÁRÓNYILATKOZAT A Magyar Állandó Értekezlet Magyarország határain túli tagszervezetei, valamint a meghívott nyugati és tengerentúli magyar szervezetek képviselői 2005. január 6-7-én Szabadkán találkoztak, hogy megtárgyalják a 2004. december 5-én, a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról tartott magyarországi népszavazás eredményét, az azt megelőző eseményeket és egyeztessék álláspontjaikat. 1/ Az értekezlet résztvevői csalódásukat fejezik ki afölött, hogy a 2004. december 5-én megtartott népszavazáson a magyarországi választóknak csak 37 %-a vett részt, és ezeknek alig több mint fele támogatta csupán a nem magyar állampolgárságú magyarok magyarországi kedvezményes honosítását. Emiatt nem vált ügydöntővé a népszavazás. Ugyanakkor köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik a népszavazáson feltett kérdésre IGEN-nel szavaztak. 21 Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy az állampolgárság ügye pártpolitikai küzdelmek tárgyává vált, és elítéljük a magyarországi politikai élet mindazon szereplőit, akik a valótlan állításokon alapuló kampánnyal félrevezették a magyarországi választópolgárok egy részét, NEM-mel való szavazásra vagy távolmaradásra bíztatva őket. A népszavazás sikertelensége ellenére továbbra is valljuk, hogy a magyar nemzet nyelvileg, kulturálisan és történelmileg egy és oszthatatlan, függetlenül a mindenkori magyarországi pártpolitikai akarattól. 3/A határon túli magyar szervezetek saját közösségük igényét kifejezve, valamint az IGEN- szavazatok többsége alapján elvárják a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől, hogy haladéktalanul alkosson olyan törvényt, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülőföldjük vagy állandó lakóhelyük elhagyása nélkül rendelkezhessenek magyar állampolgársággal. 4/ A tanácskozáson résztvevő határon túli magyar szevezetek alapvető politikai célkitűzése a szülőföldön való megmaradás és boldogulás biztosítása. Ennek egyik feltétele országainkban az autonómiaformák törvényi szavatolása és gyakorlati alkalmazása, valamint a méltányos költségvetési és gazdaságijogszabályi háttér megteremtése. Ehhez elengedhetetlen a határon túli magyar szervezetek szülőföldön meglévő lehetőségeinek kihasználásán túl Magyarország és a mindenkori magyar kormány erkölcsi, szakmai, politikai és anyagi támogatása is. 5/A tanácskozás résztvevői egyetértenek abban, hogy a legsúlyosabb helyzetben levő, az Európai Unión tartósan kívül rekedő vajdasági és kárpátaljai magyarság a támogatásokat illetően pozitív diszkriminációban részesüljön. Úgy véljük, hogy a közös álláspontok kialakításának legfontosabb színtere a Magyar Állandó Értekezlet, amelynek összehívását legkésőbb 2005. április közepére javasoljuk. 7/A tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy létrehozzák a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumát, amelyet minden olyan alkalommal összehívnak, amikor ezt a határon túli magyarság és a nemzet egészének közös ügye megkívánja. Szabadkán, 2005. január 7-én A szabadkai tanácskozás résztvevői