Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2005-01-01 / 1. szám
4 Folytatás az előző számunkból A 16 milliós családban való gondolkodás másik kerékkötője, hogy sokaknak a párt, az osztály, a vallás vagy az ideológiai lojalitásuk fontosabb, mint nemzeti hovatartozásuk. (Bizony gyakran szeretném nagyidai népemet, - úgy mint az unkokáimat - a térdemre fektetni, s jól elpaskolni, hogy megértsék a különbséget a családon belüli természetes kis veszekedések és a család egészének ártó, megosztó tettek között. A fenti okokból, az amerikai magyarságnak még csak kis hányada hajlandó arra a pártra szavazni, amelyik népünk számára kedvezőbb külpolitikát ígér. Persze ettől még végezhetünk hasznos munkát, elvégre akinek fontosabb a konzervatív vagy a szabadelvű ideológia, mint a magyarsága, az végezhet magyar munkát a maga pártján belül is. Az amerikai magyarság körében a pártoskodásnál is károsabb az antiszemiták és cionisták ellentéte. E két csoportnak közös vonása, hogy embertársaikat nem tetteik vagy életük minősége alapján ítélik meg, hanem attól függően, hogy kik voltak a szüleik. A két csoportból az egyik ugyanazt a származást negatívan, a másik pozitívan értékeli, de mindkettő faji alapon ítél, és olyasmi alapján, amre az embereknek nincs befolyásuk. A másik közös vonása ennek a két csoportnak, hogy vagy önmagukról vagy magyar honfitársaik egy csoportjáról úgy gondolják, hogy elsősorban zsidók, hogy nem igazán magyarok. Tudom, hogy a zsidó származású és többségükben szabadelvű amerikai magyarok, illetve a nem-zsidó származású és többségükben konzervatív amerikai magyarok csak akkor fognak akcióegységbe tömörülni, ha már elhatárolódtak faji alapon gondolkozó fanatikusaiktól. Itt is ugyanarról van szó, mint amit már említettem a lojalitással kapcsolatban. Vagyis szép és nemes dolog, ha az ember ragaszkodik apái tradícióihoz, kulturális vagy vallási gyökereihez, ha nem cserélgeti, hanem gyűjti lojalitásait. Más szóval, lehet valaki 100%-osan magyar és zsidó is. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ennek megértése és elfogadása mind a megbékélésnek és összefogásnak, mind az amerikai magyarság politikai erejének megsokszorozásának a kulcsa. Magyar származású politikusok A legtekintélyesebb magyar származású amerikai politikus George Pataki, New York állam kormányzója, aki valószínű, hogy a republikánus pártnak 2008-ban egyik elnökjelöltje lesz. Pataki származású népének szeretetét a család eper- és csirkefarmján szívta magába. Itt töltötte iskolai vakációit, itt tanult népünkről földműves nagyapjától. 1998-ban, az 1848-as szabadságharc 150-ik évfordulóján hallottam, amikor a magyar cserkészek éneklése közben az egyik éneket hallva odafordult a fiához és így szólt hozzá: „Ez volt dédapád kedvenc nótája”. A szenátusnak ugyan nincsen teljesen magyar származású tagja, de az ohioi Voinovich és a connecticuti Christopher Dodd szenátorokra mindig számíthatunk. Ennek csak részben oka, hogy mindkettőjüknek van sok magyar szavazója. Legalábbis Dodd esetében azt hiszem, fontos az az emlék is, amiről nekem csak annyit mondott, hogy „56-ban apám sírt a tv előtt”. A rövid mondat után elhallgatott, mély lélekzetet vett és sokáig nem nézett a szemembe. A magyarság számára ugyancsak biztos pont az ohioi lengyel képviselőnő Marci Kaptur és a Magyarországon született californiai politikus, Ernest Könnyű. A második legbefolyásosabb magyar származású politikus Amerikában a 76 éves, Magyarországon született, zsidó származású közgazdász doktor, a demokrata párt kaliforniai képviselője, Tom Lantos, a társelnöke (Ernest Istook oklahomai és Christopher Shays connecticuti képviselőkkel együtt), a Hungarian- American Caucusnak, röviden HAC-nak (az Amerikai Kongresszus Magyar Bizottságának). A HAC-ban 25 képviselő (13 republikánus és 12 demokrata) dolgozik. Ők az elmúlt évben levélben tiltakoztak Szerbia elnökénél a vajdasági magyar ellenes atrocitások ellen. Ugyancsak a HAC kérelmezte Ukrajna, Szlovákia és az EU vezetőitől, hogy Szelmenc, a szlovák-ukrán határral kettévágott magyar falu, kapjon határállomást. Ezt elvben meg is kapta, de a gyakorlati kivitelezés, anyagiakra való hivatkozással, várat magára. A HAC-nak nagy befolyású alapító tagja még az erdélyi származású, de már Amerikában született, 54 éves, mormon vallású, oklahomai ügyvéd, a republikánus Ernest Istook is. Magyar szervezetek Ugyan léteznek pártok feletti összefogások is, mint a Lendvai-Lintner Imre vezette Hungarian American Coalition és a Steve Varga vezette Amerikai Magyar Szövetség és a William Penn Association , de az amerikai politikai életben aktív szerepet vállaló magyar szervezetek többségükben a republikánus vagy a demokrata pártokkal szimpatizálva végzik munkájukat. Ilyen szervezet a Hámos László vezette Hungarian Human Rights Foundation (HHRF). Ő az idei választáson, Tom Lantos californiai és Peter Újvági ohiói képviselőkkel, Maxim Telekivel és Richard Holbrookkal (kinek felesége Márton Kati), összefogva aktívan dolgoztak Kerry szenátor megválasztásáért. Hasonló munkát végzett a republikánus párton belül Pásztor László és több, a háttérben dolgozó, magát megnevezni nem kívánó magyar. A HAC létrehozásában fontos szerepet játszott Nagy Sándor, aki a “Center for Hungarian American Congressional Relations - CHACR” megalapítója. Sajnos közte és a magyar belpolitikai szempontok alapján tevékenykedő Simonyi András magyar nagykövet között rossz a viszony. Ez azért veszélyezteti a HAC jövőjét, mert Simonyi úrnak nagy befolyása van Tom Lantosra, aki egyben a HAC-nak társelnöke és legtekintélyesebb tagja is. Itt kell megemlítenem, hogy a magyar belpolitikai célokat szolgáló washingtoni követségünk sajnos néha politikai ellenfelet lát az amerikai magyarságban, s ezért nem támogatja annak politikai erővé szerveződését. Ez megnyilvánul abban is, hogy a követség szinte lehetetlenné teszi a kettős állampolgárok résztvételét a népszavazásokban, de Simonyi András nagykövetnek talán legsajnálatosabb “eredménye”, hogy káderkérdéssé tette a népünk kultúrájának ismertetésében példátlanul jó munkát végző New Yorki Magyar Kultúrintézet jövőjét. Az amerikai magyarság körében a legeredményesebb munkát talán éppen azok végzik, akik nem pártokon, hanem egyéni politikusokon keresztül igyekeznek befolyást gyakorolni az Egyesült Államok külpolitikájára. Ilyen a colorádói Megyesy Jenő tiszteletbeli magyar konzul, aki a múlt évben elérte, hogy Thomas Tancredo colorádói képviselő (a HAC tagja) a Kongresszusban benyújtotta a 632-es határozati javaslatot, mely követeli az erdélyi egyházi vagyonok visszaadását. Nagyon fontos lennne, hogy idén újra beadassék ez a határozati javaslat és ez a HAC 25 tagjának támogatásval történjen. Hasonló munkát végez és Koszorús Ferenc washingtoni ügyvéd az (ACE PAC - American Central European Political Action Committee) elnöke, aki a múlt nyáron, pártérdekek feletti tárgyalásokat folytatott az országos republikánus vezetőséggel (RNC), Rand Beers-el és Madeleine Albright-al. Mint a fentiekből látható, az 1,5 milliós amerikai magyarság potenciális politikai erejével még nincsenek arányban elért eredményeink. Ezért is gondoltam fontosnak létrehozni a Magyar Lobbit. Magyar érdekszövetség (Hungarian Lobby-HL) A HL létrejöttét praktikus szempontból az elektronikus világháló, az “internet” tette lehetővé és persze Szabó Gotthárd és Kovács Árpád segítsége, akik a honlapot, címlistát stb. kezelik. Így vált lehetővé, hogy a HL akcióegységbe képes fogni a kisebbségben, nyugaton és az anyaországban élő és ma 1,643 személyből álló tagságát úgy, hogy az percek alatt közösen lépni képes. Ez a “hangerősítő” szerep azért hatásos, mert ha, mondjuk a Fehér Ház egyetlen levelet kap egy bizonyos témakörben, arra kevés figyelmet fordítanak, de ha ugyanazt a kérést 1.000 levél tartalmazza, akkor 24 órán belül jelentik az elnöknek. A gyors kapcsolattartás előnye az is, hogy percek alatt konferenciára hívhatjuk a világban szétszórtan élő, legtájékozottabb és legmegfontoltabb HL tagokat, így a clevelandi vagy floridai teendőket megvitathatjuk a Szabadkán vagy Sepsiszentgyörgyön élőkkel. Az ilyen telekonferenciák alapján, mi megérthetjük az ő szempontjaikat, ők gazdagodhatnak a mi tapasztalatunkkal és ennek eredményeként jobban szolgálhatjuk a közös ügyet. A Magyar Lobbiban igyekszünk hetente egyegy akciót úgy meghirdetni, hogy az elfoglalt tagoknak, a már megfogalmazott és megcímzett akciólevelekkel nem kell mást tenniük, mint aláírniuk és gombnyomással feladniuk. Ezt a lehetőséget, különösen a második vagy harmadik generációs fiaink és unokáink használják ki, mert ők egyrészt megbíznak akcióink helyességében, másrészt nem eléggé tájékozottak ahhoz, hogy önálló leveleket írjanak. Ugyanakkor, van lelki igényük arra, hogy segítsék származásuk népét. Hasonló a helyzet a kisebbségben vagy Magyarországon élő fiatalokkal is, akik gyakran a nyelvtudás hiánya miatt nem tudnak egyéni leveleket írni. Az én kortársaimnak még egy kicsit idegen az HS gondolata. Ennek oka az is, hogy a magamfajta nagypapákból már hiányzik a fiatalos optimizmus, az őszinte hit abban, hogy igenis érdemes! A másik oka, hogy a HL munkájában viszonylag kevés idősebb magyar vesz részt az, hogy a lobbi nem beszélgető vagy vitatkozó levelező lista, hanem munkacsoport. A mostani választáson mindkét elnökjelölt kérte a HL támogatását, de mivel magyar vonatkozású nyilatkozataik között nem volt lényeges különbség és mivel programtervébe egyikük sem vette bele az európai nagy nemzeti kisebbségek helyi önrendelkezésének, autonómiájának támogatását, ezért az HS nem állt ki egyik mellett sem a másikkal szemben. Ennek az a magyarázata, hogy Románia mind katonákkal, mind haditámaszpontok biztosításával jobban támogatta Amerikát az iraki háborúban, mint Magyarország. A képviselők közül, az HL pártállásra való tekintet nélkül támogatta a HAC minden tagját és nagy örömünkre szolgált, hogy a HAC tagságát jelentő 25 képviselő mind győzött a választáson. A HAC tagjainak támogatása mellett, támogattuk az Albán Lobbit Macedónia önállóságának követelésében, amit azóta már el is ismert az Egyesült Államok. A HL honlapja www.hungaria.org, e-mail címe: HungLobby@aol.com. A jövő Ahhoz, hogy az 1,5 milliós létszámú amerikai magyarságnak befolyása legyen az amerikai külpolitikára, elengedhetetlen képviselet választása. Ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen, elengedhetetlen a magyar külképviseleti szervek kooperációja, támogatása. Amennyiben - több más etnikuméhoz hasonlóan - a jövőben a magyar követség és konzulátusok is felvállalják és megszervezik a választást, megszámolják a szavazatokat, akkor megtörténhet a csoda. Akkor elképzelhető, hogy a következő elnökválasztáson, már a 1,5 millió amerikai magyar választott vezetője kérdezheti meg a jelöltektől, támogatják-e a nemzeti kisebbségek autonómiáját? És akkor az is elképzelhető, hogy az autonómiát támogató elnökjelölt azért győz majd, mert rászavaz mondjuk Ohio 540.000 magyar választóra. LIPTÁK BÉLA BÉCSI NAPLÓ 2005. január-február HOGYAN VÁLASZTOTT MAGYAR AMERIKA GYURCSÁNY FERENC LÁTOGATÁSA (Budapest Analyses, No. 57, January 13,2004) Gyurcsány Ferenc azzal a szándékkal utazott a Vatikánba, hogy a katolikus egyház központjában is érzékeltesse a kormány és a Magyar Katolikus Egyház között fennálló feszültséget. A nézeteltérés az aktuális társadalompolitikai kérdésekben való egyházi megnyilatkozás mértékének megítélése körül alakult ki. A Magyar Katolikus Egyház egyrészt - a magyar kormánnyal szemben - a határon túli magyarok kettős állampolgársága mellett foglalt állást a december 5-ei népszavazáson, másrészt pedig viták támadtak az egyházi iskolák finanszírozása ügyében. A miniszterelnök szándéka nemcsak visszatetszést szült a Szentszéknél, hanem vendéglátói rendre vissza is utasították felvetéseit, és határozott üzeneteket fogalmaztak meg a magyar kormány számára. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte megfigyelhető az a vélemény, mely szerint a vallás személyes magánügy, és a templomfalak között a helye. Az egyházaknak csupán karitatív, oktatási, szociális feladataik lehetnek a társadalomban azok számára, akik ezen „szolgáltatásaikért” lehetőleg hajlandóak külön fizetni is. Ezzel szemben áll maguknak az egyházaknak saját szerepükről vallott felfogása, miszerint a vallás, a hit nem „szabadidős tevékenység”, hanem az ember egész személyiségét meghatározó tényező, mely a társadalom életében is megjelenik a vallásos emberek szerepvállalása révén. A keresztény egyházaknak pedig nemcsak ún. megszentelői funkciója (szentségi élet), hanem tanítói és kormányzati küldetése is van. Ez utóbbiakba beletartozik, hogy útmutatást nyújtsanak a hívők számára nemcsak erkölcsi, hanem társadalmi kérdésekben is. A magyar kormány szerint viszont a katolikus egyház túlzottan beleavatkozott a politikába, amikor a legutóbbi, társadalmi kezdeményezésből indult népszavazás kérdéseiben a Püspöki Konferencia körlevelet fogalmazott meg, illetve amikor az egyházi iskolákat hátrányos megkülönböztetéssel sújtó költségvetési tervezet ellen ez utóbbiak tanárai, valamint az érintett szülők és gyermekeik tüntetésen adtak hangot tiltakozásuknak. A magyar legfőbb közjogi méltóságok hagyományosan első külföldi útjaik közé illesztik a Szentatyánál teendő látogatást, amit természetesen a Szentszék illetékes hivatalainál folytatott megbeszélés követ. A vatikáni protokoll alapján precízen meghatározott menetű látogatás során általában a Szentszék és Magyarország kapcsolatairól, illetve a magyarországi egyház helyzetéről esik szó, és a pápa hivatalos köszöntő beszédében fogalmazza meg üzeneteit. Vitás kérdések rendezésére többnyire nem ez a fórum szolgál. Ezért teljesen szokatlannak nevezhető annak a sajtótájékoztatónak tartalma és módja, amelyen a miniszterelnök - egyértelműen belpolitikai számítás által vezéreltetve - egyoldalú értelmezésben tárta a nyilvánosság elé a megbeszéléseken elhangzottakat, amiket később a Parlamentben is megerősített. Az egyoldalú tájékoztatást látva a budapesti Apostoli nunciatúra - rendhagyó módon - hivatalos közleményt volt kénytelen kiadni a Szentszék álláspontjáról. Az audiencia során elmondott hivatalos beszédében II. János Pál pápa két szokatlanul határozott üzenetet is megfogalmazott Magyarország, illetve annak kormánya számára. Először is reményét fejezte ki, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként a keresztény értékekre alapozva járul hozzá a kontinens jövőjéhez. Másrészt pedig felhívta a miniszterelnök figyelmét a Szentszék és Magyarország között 1997-ben kötött nemzetközi szerződés „hűséges végrehajtására ”, amely az Egyháznak az ifjúság „erkölcsi és polgári erényekre” nevelésében betöltött szerepét hivatott elősegíteni. A pápa ez utóbbinak alapvető emberi jogi vonatkozását emelte ki. A megállapodások betartásával kapcsolatos vatikáni elvárást Angelo Sodano bíboros-államtitkár még nyíltabb formában fogalmazta meg, amikor egyenesen „megdöbbenését fejezte ki”, hogy a Magyar kormány azt nem tartja tiszteletben. Ugyancsak ő közölte a miniszterelnökkel a Szentszék azon álláspontját is, miszerint a vitás kérdéseket inkább a szentszéki magyar vegyes bizottság hivatott tárgyalni, amelynek összehívását a Vatikán el is várja. Figyelemre méltó a Gyurcsány Ferenc által a Magyar Katolikus Egyház ellen ismételten felhozott „politizálási” vád fogadtatása. Miközben a Szentatya érdemben nem reagált rá, Sodano bíboros-államtitkár - egy szentírási idézet segítségével - egyenesen visszautasította azt. Gyurcsány Ferenc ez utóbbinak sem ismerte fel valódi mondanivalóját, hiszen tájékoztatóján az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istenél mondást a magyar püspököktől való vatikáni elhatárolódásként értékelte. Ezzel szemben - ahogyan azt még Hiller István kulturális miniszter is bevallotta később - azt a bíboros a szentszéki magyar megállapodás betartására való felhívásnak szánta. Bizonyos magyar elemzők a pápai üzenetet egyenesen magyarok által fogalmazottnak vélték. Feltehetőleg annak határozottsága, szokatlan keménysége miatt gondolták ezt, továbbá abból kiindulva, hogy azt egy a Vatikánban dolgozó magyar pap olvasta fel. (Ez utóbbi a pápa egészségi állapota miatt általános gyakorlattá vált az utóbbi években.) A szöveg stílusának és fordulatainak elemzése, valamint a Római Kúria működésének ismerete azonban nem támasztja alá ezt a véleményt. A Szentszék mindig jól tájékozott a különböző országokban, így Magyarországon az Egyházzal kapcsolatos fontosabb kérdésekben. Álláspontjának határozottságát ezért csak azok gondolhatják magyar sugalmazottságúnak, akik a miniszterelnök vatikáni látogatását elsősorban belpolitikai szempontból hasznot hozónak szánták, és így kellemetlenül érintette őket annak sikertelensége. A MÚLT ÉVBEN 50 000 KILÉPŐVEL ijesztő méreteket öltött az ausztriai keresztény egyházak, mindenekelőtt a katolikus egyház válsága. A közvetlen okok a St. Pölten-i püspöki papneveldében felfedezett botrányra vezethetők vissza, nem szabad azonban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az egyházi intézményeknek egyre csekélyebb a befolyásuk az emberek erkölcsi életének alakítására, s a közéletben is egyre kisebb szerepet játszanak. Ausztria lakosságának jelenleg 74%-a katolikus, az állandó visszaesés következtében viszont félő, hogy a számarány 50% alá csökken.