Bécsi Napló, 2005 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2005-01-01 / 1. szám

4 Folytatás az előző számunkból A 16 milliós családban való gondolkodás má­sik kerékkötője, hogy sokaknak a párt, az osz­tály, a vallás vagy az ideológiai lojalitásuk fon­tosabb, mint nemzeti hovatartozásuk. (Bizony gyakran szeretném nagyidai népemet, - úgy mint az unkokáimat - a térdemre fektetni, s jól el­­paskolni, hogy megértsék a különbséget a csa­ládon belüli természetes kis veszekedések és a család egészének ártó, megosztó tettek között­. A fenti okokból, az amerikai magyarságnak még csak kis hányada hajlandó arra a pártra sza­vazni, amelyik népünk számára kedvezőbb kül­politikát ígér. Persze ettől még végezhetünk hasznos munkát, elvégre akinek fontosabb a konzervatív vagy a szabadelvű ideológia, mint a magyarsága, az végezhet magyar munkát a maga pártján belül is. Az amerikai magyarság körében a pártosko­dásnál is károsabb az antiszemiták és cionisták ellentéte. E két csoportnak közös vonása, hogy embertársaikat nem tetteik vagy életük minő­sége alapján ítélik meg, hanem attól függően, hogy kik voltak a szüleik. A két csoportból az egyik ugyanazt a származást negatívan, a másik pozitívan értékeli, de mindkettő faji alapon ítél, és olyasmi alapján, amre az embereknek nincs befolyásuk. A másik közös vonása ennek a két csoportnak, hogy vagy önmagukról vagy magyar honfitársaik egy csoportjáról úgy gondolják, hogy elsősorban zsidók, hogy nem igazán ma­gyarok. Tudom, hogy a zsidó származású és többsé­gükben szabadelvű amerikai magyarok, illetve a nem-zsidó származású és többségükben kon­zervatív amerikai magyarok csak akkor fognak akcióegységbe tömörülni, ha már elhatárolód­tak faji alapon gondolkozó fanatikusaiktól. Itt is ugyanarról van szó, mint amit már említettem a lojalitással kapcsolatban. Vagyis szép és ne­mes dolog, ha az ember ragaszkodik apái tradícióihoz, kulturális vagy vallási gyökereihez, ha nem cserélgeti, hanem gyűjti lojalitásait. Más szóval, lehet valaki 100%-osan magyar és zsidó is. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ennek megértése és elfogadása mind a megbékélésnek és összefogásnak, mind az amerikai magyarság politikai erejének megsokszorozásának a kul­csa. Magyar származású politikusok A legtekintélyesebb magyar származású ame­rikai politikus George Pataki, New York állam kormányzója, aki valószínű, hogy a republiká­nus pártnak 2008-ban egyik elnökjelöltje lesz. Pataki származású népének szeretetét a család eper- és csirkefarmján szívta magába. Itt töltöt­te iskolai vakációit, itt tanult népünkről föld­műves nagyapjától. 1998-ban, az 1848-as szabad­ságharc 150-ik évfordulóján hallottam, amikor a magyar cserkészek éneklése közben az egyik éneket hallva odafordult a fiához és így szólt hozzá: „Ez volt dédapád kedvenc nótája”. A szenátusnak ugyan nincsen teljesen magyar származású tagja, de az ohioi Voinovich és a con­­necticuti Christopher Dodd szenátorokra min­dig számíthatunk. Ennek csak részben oka, hogy mindkettőjüknek van sok magyar szavazója. Legalábbis Dodd esetében azt hiszem, fontos az az emlék is, amiről nekem csak annyit mon­dott, hogy „56-ban apám sírt a tv előtt”. A rövid mondat után elhallgatott, mély lélekzetet vett és sokáig nem nézett a szemembe. A magyar­ság számára ugyancsak biztos pont az ohioi len­gyel képviselőnő Marci Kaptur és a Magyaror­szágon született californiai politikus, Ernest Könnyű. A második legbefolyásosabb magyar szárma­zású politikus Amerikában a 76 éves, Magya­rországon született, zsidó származású közgaz­dász doktor, a demokrata párt kaliforniai kép­viselője, Tom Lantos, a társelnöke (Ernest Istook oklahomai és Christopher Shays connec­­ticuti képviselőkkel együtt), a Hungarian- American Caucusnak, röviden HAC-nak (az Amerikai Kongresszus Magyar Bizottságának). A HAC-ban 25 képviselő (13 republikánus és 12 demokrata) dolgozik. Ők az elmúlt évben levélben tiltakoztak Szerbia elnökénél a vajda­sági magyar ellenes atrocitások ellen. Ugyancsak a HAC kérelmezte Ukrajna, Szlovákia és az EU vezetőitől, hogy Szelmenc, a szlovák-ukrán ha­tárral kettévágott magyar falu, kapjon határál­lomást. Ezt elvben meg is kapta, de a gyakorlati kivitelezés, anyagiakra való hivatkozással, várat magára. A HAC-nak nagy befolyású alapító tagja még az erdélyi származású, de már Amerikában szü­letett, 54 éves, mormon vallású, oklahomai ügy­véd, a republikánus Ernest Istook is. Magyar szervezetek Ugyan léteznek pártok feletti összefogások is, mint a Lendvai-Lintner Imre vezette Hungarian American Coalition és a Steve Varga vezette Amerikai Magyar Szövetség és a William Penn Association , de az amerikai politikai életben aktív szerepet vállaló magyar szervezetek több­ségükben a republikánus vagy a demokrata pár­tokkal szimpatizálva végzik munkájukat. Ilyen szervezet a Hámos László vezette Hungarian Human Rights Foundation (HHRF). Ő az idei választáson, Tom Lantos californiai és Peter Újvági ohiói képviselőkkel, Maxim Telekivel és Richard Holbrookkal (kinek felesége Márton Kati), összefogva aktívan dolgoztak Kerry sze­nátor megválasztásáért. Hasonló munkát végzett a republikánus pár­ton belül Pásztor László és több, a háttérben dolgozó, magát megnevezni nem kívánó magyar. A HAC létrehozásában fontos szerepet játszott Nagy Sándor, aki a “Center for Hungarian American Congressional Relations - CHACR” megalapítója. Sajnos közte és a magyar belpoli­tikai szempontok alapján tevékenykedő Simonyi András magyar nagykövet között rossz a viszony. Ez azért veszélyezteti a HAC jövőjét, mert Simonyi úrnak nagy befolyása van Tom Lantos­ra, aki egyben a HAC-nak társelnöke és legte­kintélyesebb tagja is. Itt kell megemlítenem, hogy a magyar belpo­litikai célokat szolgáló washingtoni követségünk sajnos néha politikai ellenfelet lát az amerikai magyarságban, s ezért nem támogatja annak politikai erővé szerveződését. Ez megnyilvánul abban is, hogy a követség szinte lehetetlenné teszi a kettős állampolgárok résztvételét a nép­szavazásokban, de Simonyi András nagykövet­nek talán legsajnálatosabb “eredménye”, hogy káderkérdéssé tette a népünk kultúrájának is­mertetésében példátlanul jó munkát végző New Yorki Magyar Kultúrintézet jövőjét. Az amerikai magyarság körében a legeredmé­nyesebb munkát talán éppen azok végzik, akik nem pártokon, hanem egyéni politikusokon keresztül igyekeznek befolyást gyakorolni az Egyesült Államok külpolitikájára. Ilyen a colorádói Megyesy Jenő tiszteletbeli magyar kon­zul, aki a múlt évben elérte, hogy Thomas Tancredo colorádói képviselő (a HAC tagja) a Kongresszusban benyújtotta a 632-es határoza­ti javaslatot, mely követeli az erdélyi egyházi vagyonok visszaadását. Nagyon fontos lennne, hogy idén újra beadassék ez a határozati javas­lat és ez a HAC 25 tagjának támogatásval tör­ténjen. Hasonló munkát végez és Koszorús Ferenc washingtoni ügyvéd az (ACE PAC - American Central European Political Action Committee) elnöke, aki a múlt nyáron, pártérdekek feletti tárgyalásokat folytatott az országos republiká­nus vezetőséggel (RNC), Rand Beers-el és Madeleine Albright-al. Mint a fentiekből látható, az 1,5 milliós ame­rikai magyarság potenciális politikai erejével még nincsenek arányban elért eredményeink. Ezért is gondoltam fontosnak létrehozni a Ma­gyar Lobbit. Magyar érdekszövetség (Hungarian Lobby-HL) A HL létrejöttét praktikus szempontból az elektronikus világháló, az “internet” tette lehe­tővé és persze Szabó Gotthárd és Kovács Árpád segítsége, akik a honlapot, címlistát stb. keze­lik. Így vált lehetővé, hogy a HL akcióegységbe képes fogni a kisebbségben, nyugaton és az anyaországban élő és ma 1,643 személyből álló tagságát úgy, hogy az percek alatt közösen lép­ni képes. Ez a “hangerősítő” szerep azért hatá­sos, mert ha, mondjuk a Fehér Ház egyetlen le­velet kap egy bizonyos témakörben, arra kevés figyelmet fordítanak, de ha ugyanazt a kérést 1.000 levél tartalmazza, akkor 24 órán belül je­lentik az elnöknek. A gyors kapcsolattartás előnye az is, hogy percek alatt konferenciára hívhatjuk a világban szétszórtan élő, legtájékozottabb és legmegfon­­toltabb HL tagokat, így a clevelandi vagy flori­dai teendőket megvitathatjuk a Szabadkán vagy Sepsiszentgyörgyön élőkkel. Az ilyen telekon­ferenciák alapján, mi megérthetjük az ő szem­pontjaikat, ők gazdagodhatnak a mi tapasztala­tunkkal és ennek eredményeként jobban szol­gálhatjuk a közös ügyet. A Magyar Lobbiban igyekszünk hetente egy­­egy akciót úgy meghirdetni, hogy az elfoglalt tagoknak, a már megfogalmazott és megcímzett akció­levelekkel nem kell mást tenniük, mint aláírniuk és gombnyomással feladniuk. Ezt a lehetőséget, különösen a második vagy harma­dik generációs fiaink és unokáink használják ki, mert ők egyrészt megbíznak akcióink helyessé­gében, másrészt nem eléggé tájékozottak ahhoz, hogy önálló leveleket írjanak. Ugyanakkor, van lelki igényük arra, hogy segítsék származásuk népét. Hasonló a helyzet a kisebbségben vagy Magyarországon élő fiatalokkal is, akik gyak­ran a nyelvtudás hiánya miatt nem tudnak egyé­ni leveleket írni. Az én kortársaimnak még egy kicsit idegen az HS gondolata. Ennek oka az is, hogy a ma­gamfajta nagypapákból már hiányzik a fiatalos optimizmus, az őszinte hit abban, hogy igenis érdemes! A másik oka, hogy a HL munkájában viszonylag kevés idősebb magyar vesz részt az, hogy a lobbi nem beszélgető vagy vitatkozó le­velező lista, hanem munkacsoport. A mostani választáson mindkét elnökjelölt kérte a HL támogatását, de mivel magyar vonatkozású nyilatkozataik között nem volt lényeges különb­ség és mivel programtervébe egyikük sem vette bele az európai nagy nemzeti kisebbségek helyi önrendelkezésének, autonómiájának támogatását, ezért az HS nem állt ki egyik mellett sem a másik­kal szemben. Ennek az a magyarázata, hogy Ro­mánia mind katonákkal, mind haditámaszpont­ok biztosításával jobban támogatta Amerikát az iraki háborúban, mint Magyarország. A képviselők közül, az HL pártállásra való tekintet nélkül támogatta a HAC minden tag­ját és nagy örömünkre szolgált, hogy a HAC tag­ságát jelentő 25 képviselő mind győzött a vá­lasztáson. A HAC tagjainak támogatása mellett, támogattuk az Albán Lobbit Macedónia önál­lóságának követelésében, amit azóta már el is ismert az Egyesült Államok. A HL honlapja www.hungaria.org, e-mail címe: HungLobby@aol.com. A jövő Ahhoz, hogy az 1,5 milliós létszámú amerikai magyarságnak befolyása legyen az amerikai kül­politikára, elengedhetetlen képviselet válasz­tása. Ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen, elengedhetetlen a magyar külképviseleti szer­vek kooperációja, támogatása. Amennyiben - több más etnikuméhoz hason­lóan - a jövőben a magyar követség és konzulá­tusok is felvállalják és megszervezik a választást, megszámolják a szavazatokat, akkor megtörtén­het a csoda. Akkor elképzelhető, hogy a követ­kező elnökválasztáson, már a 1,5 millió ameri­kai magyar választott vezetője kérdezheti meg a jelöltektől, támogatják-e a nemzeti kisebbsé­gek autonómiáját? És akkor az is elképzelhető, hogy az autonómiát támogató elnökjelölt azért győz majd, mert rászavaz mondjuk Ohio 540.000 magyar választóra. LIPTÁK BÉLA BÉCSI NAPLÓ 2005. január-február HOGYAN VÁLASZTOTT MAGYAR AMERIKA GYURCSÁNY FERENC LÁTOGATÁSA (Budapest Analyses, No. 57, January 13,2004) Gyurcsány Ferenc azzal a szándékkal utazott a Vatikánba, hogy a katolikus egyház központjá­ban is érzékeltesse a kormány és a Magyar Kato­likus Egyház között fennálló feszültséget. A né­zeteltérés az aktuális társadalompolitikai kérdé­sekben való egyházi megnyilatkozás mértékének megítélése körül alakult ki. A Magyar Katolikus Egyház egyrészt - a magyar kormánnyal szem­ben - a határon túli magyarok kettős állampol­gársága mellett foglalt állást a december 5-ei nép­szavazáson, másrészt pedig viták támadtak az egyházi iskolák finanszírozása ügyében. A minisz­terelnök szándéka nemcsak visszatetszést szült a Szentszéknél, hanem vendéglátói rendre vissza is utasították felvetéseit, és határozott üzeneteket fo­galmaztak meg a magyar kormány számára. Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte megfigyelhető az a vélemény, mely szerint a val­lás személyes magánügy, és a templomfalak kö­zött a helye. Az egyházaknak csupán karitatív, oktatási, szociális feladataik lehetnek a társada­lomban azok számára, akik ezen „szolgáltatása­ikért” lehetőleg hajlandóak külön fizetni is. Ez­zel szemben áll maguknak az egyházaknak saját szerepükről vallott felfogása, miszerint a vallás, a hit nem „szabadidős tevékenység”, hanem az ember egész személyiségét meghatározó tényező, mely a társadalom életében is megjelenik a val­lásos emberek szerepvállalása révén. A keresztény egyházaknak pedig nemcsak ún. megszentelői funkciója (szentségi élet), hanem tanítói és kor­mányzati küldetése is van. Ez utóbbiakba bele­tartozik, hogy útmutatást nyújtsanak a hívők szá­mára nemcsak erkölcsi, hanem társadalmi kér­désekben is. A magyar kormány szerint viszont a katoli­kus egyház túlzottan beleavatkozott a politiká­ba, amikor a legutóbbi, társadalmi kezdeménye­zésből indult népszavazás kérdéseiben a Püspö­ki Konferencia körlevelet fogalmazott meg, illet­ve amikor az egyházi iskolákat hátrányos meg­különböztetéssel sújtó költségvetési tervezet ellen ez utóbbiak tanárai, valamint az érintett szülők és gyermekeik tüntetésen adtak hangot tilta­kozásuknak. A magyar legfőbb közjogi méltósá­gok hagyományosan első külföldi útjaik közé il­lesztik a Szentatyánál teendő látogatást, amit ter­mészetesen a Szentszék illetékes hivatalainál foly­tatott megbeszélés követ. A vatikáni protokoll alap­ján precízen meghatározott menetű látogatás so­rán általában a Szentszék és Magyarország kap­csolatairól, illetve a magyarországi egyház helyze­téről esik szó, és a pápa hivatalos köszöntő beszé­dében fogalmazza meg üzeneteit. Vitás kérdések rendezésére többnyire nem ez a fórum szolgál. Ezért teljesen szokatlannak nevezhető annak a sajtótájékoztatónak tartalma és módja, ame­lyen a miniszterelnök - egyértelműen belpoliti­kai számítás által vezéreltetve - egyoldalú értel­mezésben tárta a nyilvánosság elé a megbeszélé­seken elhangzottakat, amiket később a Parla­mentben is megerősített. Az egyoldalú tájékozta­tást látva a budapesti Apostoli nunciatúra - rend­hagyó módon - hivatalos közleményt volt kény­telen kiadni a Szentszék álláspontjáról. Az audiencia során elmondott hivatalos be­szédében II. János Pál pápa két szokatlanul hatá­rozott üzenetet is megfogalmazott Magyarország, illetve annak kormánya számára. Először is re­ményét fejezte ki, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként a keresztény értékekre alapozva járul hozzá a kontinens jövőjéhez. Másrészt pedig felhívta a miniszterelnök figyelmét a Szentszék és Magyarország között 1997-ben kötött nemzetközi szerződés „hűséges végrehajtására ”, amely az Egy­háznak az ifjúság „erkölcsi és polgári erényekre” nevelésében betöltött szerepét hivatott elősegíteni. A pápa ez utóbbinak alapvető emberi jogi vonat­kozását emelte ki. A megállapodások betartásával kapcsolatos vatikáni elvárást Angelo Sodano bíboros-állam­titkár még nyíltabb formában fogalmazta meg, amikor egyenesen „megdöbbenését fejezte ki”, hogy a Magyar kormány azt nem tartja tisztelet­ben. Ugyancsak ő közölte a miniszterelnökkel a Szentszék azon álláspontját is, miszerint a vitás kérdéseket inkább a szentszéki­ magyar vegyes bi­zottság hivatott tárgyalni, amelynek összehívását a Vatikán el is várja. Figyelemre méltó a Gyurcsány Ferenc által a Magyar Katolikus Egyház ellen ismételten felho­zott „politizálási” vád fogadtatása. Miközben a Szentatya érdemben nem reagált rá, Sodano bí­boros-államtitkár - egy szentírási idézet segítsé­gével - egyenesen visszautasította azt. Gyurcsány Ferenc ez utóbbinak sem ismerte fel valódi mon­danivalóját, hiszen tájékoztatóján az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Isten­nek, ami az Istenél mondást a magyar püspö­köktől való vatikáni elhatárolódásként értékelte. Ezzel szemben - ahogyan azt még Hiller István kulturális miniszter is bevallotta később - azt a bíboros a szentszéki­ magyar megállapodás be­tartására való felhívásnak szánta. Bizonyos magyar elemzők a pápai üzenetet egyenesen magyarok által fogalmazottnak vélték. Feltehetőleg annak határozottsága, szokatlan ke­ménysége miatt gondolták ezt, továbbá abból ki­indulva, hogy azt egy a Vatikánban dolgozó ma­gyar pap olvasta fel. (Ez utóbbi a pápa egészségi állapota miatt általános gyakorlattá vált az utóbbi években.) A szöveg stílusának és fordulatainak elemzése, valamint a Római Kúria működésé­nek ismerete azonban nem támasztja alá ezt a véleményt. A Szentszék mindig jól tájékozott a különböző országokban, így Magyarországon az Egyházzal kapcsolatos fontosabb kérdésekben. Álláspontjának határozottságát ezért csak azok gondolhatják magyar sugalmazottságúnak, akik a miniszterelnök vatikáni látogatását elsősorban belpolitikai szempontból hasznot hozónak szán­ták, és így kellemetlenül érintette őket annak si­kertelensége. A MÚLT ÉVBEN 50 000 KILÉPŐVEL ijesztő mé­reteket öltött az ausztriai keresztény egyházak, min­denekelőtt a katolikus egyház válsága. A közvetlen okok a St. Pölten-i püspöki papneveldében felfede­zett botrányra vezethetők vissza, nem szabad azon­ban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az egyhá­zi intézményeknek egyre csekélyebb a befolyásuk az emberek erkölcsi életének alakítására, s a köz­életben is egyre kisebb szerepet játszanak. Auszt­ria lakosságának jelenleg 74%-a katolikus, az állan­dó visszaesés következtében viszont félő, hogy a számarány 50% alá csökken.

Next