Bécsi Napló, 2007 (28. évfolyam, 1-6. szám)
2007-07-01 / 4. szám
8 BÉCSI NAPLÓ 2007- július-augusztus KÖZÖTTÜNK ÉLNEK Komlóssy József A Balaton-Felvidék legszebb táján járok. Kisfaludy Sándor, a sümegi költő szerint “ily szépet nem terme még a magyar vad föld és ég.” Valóban, Szigliget regényes tája a festői várrommal, a hegyoldalakon felkúszó szőlőskertek, a jegenyék közt felcsillanó Balaton kékje, a Majális domb, a Királyné szoknyája és a Rókadomb kúpja megdobogtatja minden idelátogató szívét. Tücsökciripelés és ciprusillat fogad, ahogy belépek a székelykapun Komlóssy József, az európai kisebbségek, a moldvai csángók, az erdélyi és a vajdasági magyarok, a kettétépett Szelmenc szószólójának, az Európa Tanács és a magyar parlament tanácsadójának birodalmába. Ön évtizedek óta tevékenykedik, lobbyzik az ország határain kívül rekesztett nemzetrészek érdekében. Miért? A magyar nemzet térvesztése a Kárpát-medencében napjainkra már katasztrofális méreteket öltött. Ennek a folyamatnak a lelassításához meg kell találnunk azt az eszköztárat, amelyet a mai Európa normarendszerének a keretei közé szorítva megvalósíthatunk. Ha a következő évtizedben erre nem vagyunk képesek, akkor önhibánkból méltán teljesedik be rajtunk a herderi jóslat. Ezért voltam és vagyok jelen a különböző szakbizottságokban, és ezt a célt szolgálják a különböző fórumokon a beadványaim, a felszólalásaim és helyzetelemző szakvéleményeim is. Milyen konkrét célokat tűzött ki maga elé? Elsősorban el kell érni egy, a Székelyföld egész területét magába foglaló Eurorégiót Romániában. Másodszor az Európa Tanácsnak el kell fogadnia az Autonómiák Európai Kartáját, ami kiegészítője lenne a Nyelvi és az Önkormányzati Kartának. A harmadik cél a magyar falvak infrastrukturális fejlesztésének alapjait biztosító tagosítási és a földösszevonási terveinek fokozatos megvalósítása a községi földalapok megszervezésével. Ez biztosítaná a falvak fiatal lakosságának a szülőföldön maradását és hozzájárulhatna a kultúrkörnyezet fenntartásához is. Mit tett a fenti célok elérésének érdekében eddig? Bár szűkebb hazám, Erdély sorsa mindig a szívügyem volt, nemzetközileg 1986-tól vállaltam aktívan szerepet. Egyik alapító tagja és alelnöke voltam a zürichi Kisebbség Védő Társaságnak. 1989-ben már közreműködtem abban, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága elítélje Ceausescu falurombolásait. Az elmúlt évek alatt többször felszólaltam az ENSZ - ben, az EBESZ-ben és az Európa Tanácsban. Ez utóbbi a határozati javaslatomat el is fogadta. Számos tanulmányt készítettem a regionális önkormányzatiságról és az alapvető emberi jogokhoz tartozó területi autonómiáról. Minden alkalmat megragadtam, hogy kapcsolataim, összeköttetéseim révén felhívjam a politikusok és a nemzetközi szervezetek figyelmét az éppen aktuális kisebbségi problémákra. Úgy tudom, hogy anyagilag is rengeteg áldozatot hoz céljainak megvalósításához. Honnan veszi az erőt és a hitet, hogy mindez érdemes? Ma már az emberek elvesztették a politikába vetett hitüket. Pedig nem szabad eleve feladni! Mindig mindent meg kell próbálni! Az autonómia lakattal lezárt házát nem lehet ököllel beverni, hanem meg kell próbálni bemászni a hátsó ablakon, akkor is a házban vagyunk! Erdély magyarsága fásult és elöregedett, sokan elhagyták az országot. Persze, hogy a vezetőik csináltak hibákat, de nem siránkozni és vádaskodni kell, hanem tenni és főleg összefogni! A magyarok megosztása halálos bűn és a zseniális román politika ezt ki is használja. Azáltal, hogy én az életem nagy részét olyan országokban töltöttem, mint Kanada és Svájc, persze megtapasztalhattam a demokrácia játékszabályait. Kitől örökölte ezt a mélyből gyökerező hazaszeretetet? A szüleimtől és a rokonaimtól. Ebben a légkörben nőttem fel. Az is hozzátartozik, hogy én nemcsak vérségileg vagyok székely, magam lettem azzá. Ez adott hitet és tartást, ebbe kapaszkodtam a „menekült“ állapot évei alatt is. Mikor menekült el Erdélyből? A családomat a háború vihara sodorta el Erdélyből Debrecenbe, majd Budapestre. Édesapám orvosként, a tudományok világában élt, édesanyám viszont két lábbal járt a földön. Apám imádta a természetet, kitűnő vadász is volt. Amikor iskolába kerültem a fák, a virágok neveit magyarul és latinul is tudtam. Az erdészeti pályát választottam, így kerültem többszöri nekifutás után 1955-ben Sopronba az Erdőmérnöki Főiskolára és itt éltem át az 1956-os felkelést. A forradalom leverése után, az oroszok bejövetelekor hagytam el Magyarországot. 1956-ban a soproni egyetemisták aktívan részt vettek a forradalomban. Ön is vállalt valamilyen szerepet? Miután a származásom miatt nehezen vettek fel az egyetemre, eleinte meghúztam magamat. Amikor azonban megérkeztek a segélyszállítmányok külföldről, kocsikísérőként többször is jártam Budapesten. Egyszer a Móricz Zsigmond körtérnél az autónk sorozatlövést is kapott az ávósoktól. Nagy szerencsénk volt, hogy megúsztuk. Nov. 4-ére virradó éjjel éppen Gyöngyösi Sanyi barátommal teherautóztunk vissza Pestről, amikor hallottuk, hogy az oroszok verik le a forradalmat. Az egyetemisták Kópházánál készültek feltartani az oroszokat, de az ágyúkból valaki kiszerelte a gyújtószegeket, így szó sem lehetett ellenállásról. Ma már azt mondom, hogy hála Istennek, mert csak vérfürdő lett volna. Még felcipeltünk a társaimmal a Muck kilátóhoz egy 76-os löveget, aztán átléptük a határt segítséget hozni. Kitől vártak segítséget? Az 1956-os események alakulásában a médiákat óriási felelősség terhelte. Állandóan azt hallottuk Nyugatról, hogy “tartsatok ki, segítünk!“, és mi naivan elhittük. Sokan haltak meg ebben a reményben. Állítom, hogy a soproni társaság jó része sem véglegesen távozott nyugatra. Az oroszok közeledtének a híre, a kópházi eset persze pánikot és elkeseredést szült, de azt hittük, hogy majd a segítő csapatokkal visszatérünk. Ausztriában aztán hamarosan átláttuk a helyzetet. Hogyan alakult a sorsa a disszidálás után? Különböző táborokba kerültünk. Engem és tíz társamat Svájc “fogadott volna örökbe”, de lemondtam. A sors fintora, hogy évekkel később mégiscsak Svájcban telepedtem le. A soproni egyetemistákat és tanáraikat, sok más menekülttel együtt Kanada fogadta be, így 1957-ben felszállhattunk az Empress of Brittain elegáns hajójára. Egy sárga tábori pokrócba gyűrtem azt a pár kapott holmit, amit a magaménak mondhattam. Csodálkozva láttam, hogy az utasok közül néhányan nehéz koffereket cipelnek. Ők foglalták el azoknak a társaimnak a helyét, akik egy görög lélekvesztőn tették meg az utat Kanadába. Vancouverben 1960-ban szerzett mérnöki diplomát. Milyennek látta a kanadai életüket? Ott éreztem először az életemben, hogy nem vagyok másodrendű állampolgár. Nem kérdezte senki, hogy ki volt az apád, mennyi földetek volt? A lényeg: te milyen ember vagy! Mint minden bevándorlóra ránk is kemény sors várt. Albérletekben laktunk és a tanulás mellett dolgoztunk. Meg kellett keresnünk a tandíjat és a megélhetésünkhöz szükséges pénzt. Az őserdőben szünnapok nélkül fakitermeléseken, felméréseknél dolgoztunk. Meggyőződésem, hogy a mai fiatalság egy tizede sem lenne képes fizikailag és lelkileg mindazt végigcsinálni, amit mi végigcsináltunk. Szinte mindenki elvégezte az egyetemet, alig volt lemorzsolódás és később is megálltuk a helyünket. Miért hagyta el Kanadát? A honvágyam azonnal elpárolgott, ha az otthoni viszonyokra gondoltam, de mindenáron látni akartam az édesanyámat. Ám az útlevélkérelmét kétszer is elutasították. Átjöttem Svédországba, ott vállaltam állást. Micsoda boldogság volt, amikor végre Bécsben átölelhettem! Egy hónapig voltunk együtt. Utána mindenemet zálogházba téve Zürichbe utaztam, ahol barátaim segítségével és a kanadai jó végzettségem révén útépítőmérnökként önállósítottam magamat. Soha nem bántam meg a döntéseimet. Általában az a véleményem, hogy nem érdemes a kifutott tej fölött sírni! Önálló vállalkozóként utakat építettem és főleg erdészeti tagosításokat végeztem. Emellett maradt időm az önképzésre is. Mi adta az impulzust a kisebbségi politikai tevékenységéhez? Erdélyben járva találkoztam a magyarsága miatt börtönviselt nagybácsimmal, aki megkérdezte, hogy mit teszek az otthonmaradottak érdekében? Ez adta a döntő lökést. Hamarosan elkísértem egy barátomat Clevelandbe, a Magyarok Világkongresszusára, ahol fel is szólaltam. Ezzel kezdődött politikai pályafutásom. Felfigyeltek rám. Eleinte nem volt könnyű egyeztetni a megélhetést biztosító foglalkozásomat a lelkesedésből végzett kisebbségi munkával. 1998- ban nyugdíjba mentem, azóta könnyebb a dolgom, de 8 évig, minden szabadidőmet a kisebbségi munkára fordítottam. Apámtól örökölve én is kicsit a felhők között járok, de ha nem ilyen lennék, nem csinálnám azt, amit ma. A diplomáciában nem elég akarni, sok minden másra is szükség van: nyelvtudásra, jó modorra, kapcsolatokra és kitartó, szívós munkára. Sokszor ígéreteken kívül, semmit sem kapok cserébe, de azért szerencsésnek érzem magamat, mert például a szelmenci határmegnyitást még az életemben elérhettem. Az egyszerű emberek köszönete legalább annyit jelent számomra, mint a Mádl Ferenc által átnyújtott lovagkereszt. 15 év tapasztalata áll mögöttem. Két kormányszintű szervezetnek vagyok az alelnöke és továbbra is mindenfajta pártpolitikától függetlenül képviselem a magyar érdekeket az Európa Tanácsban. Ferenczy Klára Statisztikai felmérés a menekültekről Szerbiában (Vajdaságma.info, 2007. július 11.) Hosszú időn át csak találgatni lehetett, hány menekült él Szerbiában, azon belül a Vajdaságban. A szerb kormány menekültügyi megbízottja a minap a nyilvánosság elé tárta az adatokat. A köztársaságban jelenleg mintegy 500 ezer olyan menekült él, akik a délszláv térségben dúlt háborúk időszakában érkeztek a harcoktól mentes térségbe. Szerbiában ma a lakosság 5 százaléka menekült. Az 500 ezer ideérkezett bő egyharmada Koszovóból jött, a többiek Horvátországból és Bosznia-Hercegovinából. A szerbiai menekülteknek több mint a fele a Vajdaságban él. A Vajdaságba került menekültek 75 százaléka Horvátországból került ide. Szerbia számára a legnagyobb gondot még ma is az jelenti, hogy akadályokba ütközik a menekültek visszaköltözése szülőföldjükre. Koszovóba a több mint 200 ezer elmenekült szerb közül eddig alig 3 ezren tértek vissza. Horvátország sem igyekszik megteremteni a feltételeket az onnan elkerültek visszatéréshez. Jellemző, hogy zágrábi adatok szerint 120 ezer szerb menekültet fogadtak vissza, ezzel szemben a belgrádi dokumentáció arról tanúskodik, hogy ezeknek csupán a kétharmada tekinthető valós visszatérőnek. A visszatérést és az újbóli beilleszkedést egyedül a vegyes nemzeti összetételű Bosznia-Hercegovinában sikerült szinte maradéktalanul megvalósítani. A félmillió szerbiai menekült közül 105 ezer rendelkezik, rendezett menekültstátusszal, ezek közül 51 911-en a Vajdaságban várják, hogy sorsukra valaki megoldást találjon. A többi mintegy 400 ezer menekült, már szerb állampolgársággal rendelkeznek. Ezek nagyobbik részének (a koszovóiaknak) korábban is megvolt a szerb állampolgársága. Kétszázezerre tehető azoknak a száma, akik a elmúlt években, menekültként kaptak szerb állampolgárságot. Itteni beilleszkedésüket hatékonyan segíteni igyekszik a szerb állam, a vajdasági vezetés és több európai ország. Belgrádi források szerint az év végéig Szerbia hét városában 670 lakás építését fejezik be, melyek háromezer menekültnek biztosítanak majd otthont. Ezek a lakások a Menekültek tartós integrációja Szerbiában elnevezésű program révén épülnek, amit az olasz kormány finanszíroz. Csak az olasz kormány 15 millió eurót biztosított erre a célra. A svéd kormány az év elején 600 ezer euróért 21 bánáti házat vásárolt a menekülteknek. De a vajdasági vezetés sem ül ölbe tett kézzel. A tartományi képviselőház az elmúlt év decemberében hozta létre azt a másfél millió eurós alapot, amelyből üresen maradt házakat vásárol a menekültstátussal rendelkező személyek számára, és ami miatt a vajdasági őslakosság méltatlankodik. Ugyancsak a vajdasági kormány hozta létre azt az alapot, amelyből csak a menekültek igényelhetnek mezőgép vásárlására kedvezményes hiteleket, miközben ezek a pénzek a tősgyökeres vajdasági földművesek 30 éves átlagéletkorú gépparkjának a felújítására nem vehetőek igénybe. Most, amikor komoly vita folyik arról, hogy kapjanak-e a nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok garantált helyeket a vajdasági parlamentben, a Menekülteket Segítő Vajdasági Regionális Bizottság azt követeli, hogy a nemzeti kisebbségek mellett a boszniai, a horvátországi és a koszovói szerb menekültek is kapjanak szavatolt helyeket a tartományi képviselőházban. A bizottság - pontatlanul - azzal érvel, hogy a Vajdaságban sokkal több a menekült, mint amekkora a nemzeti kisebbségek létszáma. A bizottság szerint még mindig több mint 250 ezer menekült él a tartományban. Nagy gond az is, hogy Szerbiának csak akkor van esélye felkerülnie a vízumkedvezményezettek EU-s listájára, amennyiben visszafogadja az illegálisan Nyugaton tartózkodó szerbek tömegeit. Szerb napilapok szerint csak Németországban mintegy 100 ezer szerb menekült vár kitoloncolásra. Ugyanakkor küszöbön a koszovói kérdés rendezése, aminek következményeként megtörténhet, hogy több tízezer ottani szerb vesz majd vándorbotot a kezébe. A Szerbiába menekülők zöme pedig az eddigi tapasztalatok szerint az ország leggazdagabb vidékére a Vajdaságba igyekszik. Kormányzati csúcsszerv Magyarországon A június közepén foganatosított átszervezés következtében öt fővel s három meghívottal működik a kormánykabinet. A csúcsszerv „a kormány politikai döntéshozatalának színtere”, melyben a gazdasági, a társadalompolitikai és a nemzetbiztonsági kabinetek és a két koalíciós párt vezetői vesznek részt. Az SZDSZ- szel való egyeztetés után Horn Gábor is helyet kapott. A kabinet tagja így ma Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett helyettese, Kiss Péter kancelláriaminiszter, Kóka János gazdasági miniszter, Veres János pénzügyminiszter és Szilvásy György, a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter. Mellettük meghívottként kap helyet Draskovics Tibor, a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter, Gál J. Zoltán kabinetfőnök és Horn Gábor államtitkár. A politikai döntéshozatali csúcsszerv minden héten ülésezik, előzetesen konzultál a kormánypárti frakciókkal, azok vezetésével. A kormánykabinet feladata többek között, hogy kijelölje a kormányprogramban foglaltak végrehajtásának aktuális teendőit, stratégiai ügyekben állásfoglalásaival előkészítse a kormány döntését, döntést hozzon a kormány-előterjesztések kapcsán félbemaradt vitás ügyekben. „Wie fit sind Ihre Finanzen?" BERATUNGSGUTSCHEIN im Wert von € 120,Was kann ein starker, unabhängiger Finanzpartner für Sie tun? Gemeinsam mit ihnen erstelle ich Ihr ganz persönliches, maßgeschneidertes Finanzkonzept. Damit können Sie z.B. Ihre monatlichen Fixkosten senken und andererseits Ihr kapital für sich arbeiten lassen. Mein Team und ich sorgen dafür, dass Ihr Geld für Sie arbeitet und nicht umgekehrt. Auf ein unverbindliches Überreicht durch: PIROSKA Ernest____ Telefonnummer: teté/STsf SZ063_____