Bécsi Napló, 2009 (30. évfolyam, 1-6. szám)
2009-01-01 / 1. szám
4 ft 3Vonat.fr (FR) Horvátország EU-tagsága Az EU-elnökségről leköszönő francia államfő Nicolas Sárközy az Unió december végi strasbourgi ülésén kijelentette, Horvátország valószínűleg 2010-ben, vagy 2011-ben az Európai Unió tagjává válhat. Sárközy a francia elnökség alatt történtek értékelésében kiemelte a klímacsomag elfogadását és az oroszgrúz konfliktus kezelését. Röviden elemezte a nemzetközi pénzügyi és gazdaság válság kapcsán kialakult unión belüli helyzetet. Szlovénia vétóival és Horvátország Uniós csatlakozási tárgyalásának folytatását illetően. Erre azért került sor, mert a két ország között nem rendezettek a tengeri határok. A horvátok nem biztosítják a szlovének kijárását a nemzetközi vizekre. A szárazföldön is vitatott néhány négyzetkilométer terület hovatartozása. Borat Pahor szlovén miniszterelnök szerint a december végi tanácskozáson több olyan felvezet is szerepelt, melyben a Horvátország által előterjesztett dokumentumok „prejudikálhatják a közös határt". A vétó ezen fejezetek legalizálását hivatott megakadályozni, és ezzel felhívni a figyelmet a fennálló kérdések rendezésére. NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLE Összeállította: Fejes Kata Megnyitó ünnepség elnök nélkül Ez év január elsejétől június végéig Csehország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztségét. A cseh kormány által a prágai Nemzeti Színházban rendezett megnyitó ünnepségen a cseh államfő Václav Klaus nem vett részt. José Manuel Barroso az Európai Bizottság elnöke és Mirek Topolánek cseh miniszterelnök mondott rövid beszédet. Barroso meggyőződését fejezte ki arról, hogy „a Cseh Köztársaság hatékonyan és a csehekre jellemző fantáziával sikeresen fogja ellátni az elnökségi feladatokat.“ Az államelnökkel folytatott tárgyalása után újságíróknak adott nyilatkozatában Barroso kijelentette: „a lisszaboni szerződést aláíró országoknak ratifikálniuk is kellene a dokumentumot.“ Ezzel az Európai Bizottság elnöke arra utalt, hogy Csehország aláírta ugyan a lisszaboni szerződést, de a dokumentumot a cseh parlament egyelőre még nem hagyta jóvá. Klaus államfő a cseh elnökségtől várja, hogy politikai vitát kezdeményezzen az Európai Unióról és annak működéséről. Közismert, hogy az államelnök ellenzi a lisszaboni szerződés csehországi elfogadását. A sajtótájékoztató végén Klaus elnök kijelentette: „Remélem, Barroso úr gyakrabban ellátogat országunkba, és ami a lisszaboni szerződést illeti, sikerül majd elérnem, hogy rövidesen csatlakozik véleményemhez.“ A három koalíciós párt, a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD), a Polgári Demokratikus Párt (ODS), és a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM) csak a február 3-i parlamenti ülésszakban akar szavazni a lisszaboni szerződésről. Az ODS időt akar nyerni ahhoz, hogy saját pártján belül is megfelelő támogatást szerezzen a lisszaboni szerződés megszavazásához. Az ODS ugyancsak a február 3-i ülésszakon akarja elfogadtatni a cseh-amerikai radarszerződést is. Megfigyelők nem tartják kizártnak azt sem, hogy az ODS és a CSSD között egyezség jön létre, mely lehetővé teszi a szerződések elfogadását. A cseh alkotmánybíróság legfrisseb véleménye szerint, a lisszaboni szerződés nem ellenes a cseh jogrenddel. A Föld körül keringő kutatóknak lehetőségük van olyan kutatások elvégzésére, melyek a Föld felszínén nem kivitelezhetők. Ezek segítségével, új gyógyszerek, anyagötvözetek, technológiai eljárások kerülnek az emberiség birtokába. Rendkívüli tisztaságú anyagokat, rácshibától mentes tökéletes kristályokat állíthatnak elő, melyek gyakorlati alkalmazására számtalan lehetőség nyílik. Az emberi szervezetet is a földi viszonyoktól eltérő módszerekkel vizsgálhatják a súlytalanság állapotában. Ez már eddig is sok új felismeréshez vezetett. B f X A R I JT NAPLÓ ¦»"› „Ha Krisztus növekszik...” A debreceni Református Nagytemplomban tartott újévi istentiszteleten, Bölcskei Gusztáv a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Keresztelő Jánosra utalt: „Ha Krisztus növekszik, azzal mi nem veszítünk, hanem nyerünk”. A 2009-es évre vonatkozóan figyelmeztetett arra, hogy a világ fel kell végre ismerje, hogy a növekedés nem mehet így tovább, így nem lehet már emberségesen élni, „hiszen az élet nem a javak gyors felhalmozásából és elfogyasztásából áll”. A református egyház számára 2009 fontos év. Július 10-én ünnepli a világ, a svájci reformáció sikeres ága létrehozója Kálvin János születésének 500. évfordulóját. Az általa létrehozott -kálvinizmus néven is emlegetett- alapokon működnek ma is világszerte a református egyházak. (The BiiUi CTeleriijhgbi A rasszizmus jelen van életünkben A York Egyetem kutatói szerint sokan úgy gondolják fel tudnának lépni a rasszizmus ellen, mégis legtöbbször közönyösek, ha életükben előfordul. A kutatók arra a kérdésre kerestek választ, hogyan lehetséges, hogy a rasszizmus elítélendőnek számít, mégis gyakran találkozunk vele mindennapi életünkben. A kísérlet során kiderült, hogy azok, akik csak hallomásból értesültek rasszista megnyilvánulásokról, jobban fel voltak háborodva, mint azok, akik maguk is átélték az eseményeket. A kísérlet egyértelműen kimutatta, hogy az emberek gyakran túlbecsülik reakciójukat. Hajlamosak akár tréfaként is értelmezni a rasszista megnyilvánulásokat, csupán azért, hogy ne keljen közbeavatkozniuk. Il (USA) Karácsony az Űrállomáson A Földtől 350 km távolságban 10 éve keringő Nemzetközi Űrállomás személyzete 3 karácsonyfával és egy nap pihenővel ünnepelte január 7-én a Julianus-naptár szerinti karácsonyt. Az amerikai űrhajós Michael Fincke, aki orosz származású család gyermeke, földi hagyományaihoz híven január 7-e előtt a Gergely-naptár szerinti december 24- ét is ünnepelte. Az ortodox karácsonyi ünnepen szeszesital nem, de friss gyümölcs, dió, mogyoró és sütemény emelte az ünnepi hangulatot. Az ínyencségeket a Progressz M- 01M teherűrhajó november végén szállította az űrállomásra. Az 1998 november 20-án pályára állított első modul folyamatosan bővítik a Nemzetközi Űrállomáson dolgozó űrhajósok. Az eddig elkészült szerkezet 58 x 44 x 27 méter és a ráfordított összeg 100 milliárd dollár körül mozog. A tervek szerint 2011-re készül el a teljes szerkezet. BÉCSI NAPLÓ 2009• január-február 10 éves az euró 1999. január elseje óta használják az Unió országaiban az eurót. Eleinte csak könyvelési valutaként, de 2002. január 1-je óta fizetni is lehet vele. A papírpénzt az EU akkori összes tagállamában kiír pályázat nyertese az osztrák Robert Kalina tervei alapján készítették el. A bankjegyek Európa szerte egyformák. Az 5 eurós bankjegy a klasszikus stílus, a 10-es a romantika, a 20-as a gótika, az 50-es a reneszánsz, a 100-as a rokokó, a 200-as a fém- és üvegépítészet, az 500-as pedig a 20.századi modern építészet elemeit ábrázolja. Pénzjegy elején egy korabeli ablakot, a hátulján egy, az azonos korban épített hidat ábrázol. A nemzeti érmék minden eurót használó országban érvényesek, de kinézetükről a forgalomba hozó ország maga dönt. Ez a közös fizetőeszköz lassan terjed a tagállamok között, egyrészt, mert a monetáris unióhoz tartozás előfeltételei szigorúan meghatározottak, másrészt pedig egyes tagállamok kormánya még a régi pénznemhez ragaszkodik. Az euró nem csak Európában használatos fizetőeszköz, hanem az egyes Uniós országokhoz tartozó szigeteken is. Például az Azori szigeteken, Madeirán, Francia-Guayanán, Galapagoszon, a Kanári-szigeteken, Martinigon, és Réunionban is. A szigetek grafikai ábrázolása a pénzjegyek hátulján jelenik meg. Az Európai Pénzjegy Bank szerint 2010-ben egy új papírpénz sorozat jelenik meg. Ezeken is a megmarad az eddigi stílus, csak a biztonsági feltételek lesznek kidolgozottabbak. Ez év január elsejétől Szlovákia is a közös pénznemet használó tagállamok közé tartozik. A bevezetéshez szükséges első bankjegycsomagokat Ausztria kölcsönözte szomszédjának. Az érméket Körmöcbányán verték. Az eurókon a címerben levő hármashalmon álló kettőskereszt, a nagyobb centeken a pozsonyi vár látképe, a kisebbeken pedig a Tátra egyik csúcsa látható. Magyarország és Bulgária előreláthatólag 2012-ben csatlakozik az eurót használókhoz. Bitber“. Berlini napilap a szlovákiai magyarokról A német főváros egyik napilapja a „die tageszeitung 2009. január 19-iki száma Identität und Aggression ” címmel az elmérgesedett szlovák-magyar viszony kapcsán terjedelmes írásban számol be a Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzetéről. Szerzője Frank Leonhard, a lap bécsi tudósítója, aki a szerkesztőség felkérésére írta meg cikkét. Említett szerző írásához az adatokat többszöri szlovákiai látogatása során, konkrét személyekkel történt beszélgetésekből gyűjtötte össze. A cikk elején, külön keretben, pár mondatban végtelenül leegyszerűsítve szól a szlovákok és magyarok több mint ezeréves együttéléséről a Kárpát-medencében. Leszögezi, hogy ez nem volt kiegyensúlyozott viszony, „ hagyományosan a magyarok voltak az urak, a szlovákok pedig a szolgák és földművelők ”. Hasonló módon ír a két nép 19 századi történelméről is. Továbbá megállapítja, Szlovákia jelenlegi lakosságának mintegy 10 százalékát teszi ki a magyar kisebbség, amely főleg a magyar-szlovák határ mentén él „azon határ mentén, amelyet a győztes nagyhatalmak az első világháború után jelöltek ki, és amelyet a magyarok egy része kilencven év elteltével sem tud elfogadni Megjegyzi, hogy „Nagymagyarország ” víziója a mai Magyarországon létező szélsőjobboldali csoportok jelszavává vált. A komáromi Marianum egyházi alapiskolában és gimnáziumban tett látogatása kapcsán leírja, hogy milyen felháborodást váltott ki a magyar szülők és pedagógusok körében a szlovák iskolaügyi minisztérium által kiadott honismereti tankönyv, amely nem alkalmazza a földrajzi és helynevek magyar elnevezéseit. Külön hangsúlyozza, hogy az iskola valamennyi kapott példányt visszaküldte a minisztériumnak, így nem tudták ezt neki bemutatni. Egy szemtanú beszámolója alapján ír a dunaszerdahelyi futballstadionban történt, szlovák rendőrök által végrehajtott ok nélküli magyar szurkolóverésről, amely a két ország között tovább mélyítette az ellentéteket. Az ellentétek kapcsán egy bekezdést szentel Ján Slota magyarokat becsmérlő néhány nyilatkozatának az ismertetésére. További bekezdésben Duray Miklóssal folytatott beszélgetését ismerteti a szerző. Az MKP alelnökét és parlamenti képviselőjét olyan „keményvonalas” politikusként mutatja be, mint aki „ nem adta fel a magyarok által lakott területek számára az autonómia elérésének célját”. Az autonómia követelésekre azonban a szlovákok idegesen reagálnak. Ugyanis Szlovákia önállósodási törekvései 1989 után szintén autonómia követeléssel kezdődtek - jegyzi meg a szerző. A cikk utolsó részében foglalkozik az EU-ba való belépés (2004) és a határellenőrzések megszűnése (2007) utáni helyzettel, amely odavezetett, hogy a két terület lassan újra összenő és az a trauma, amely a magyar lakosságot 1920-ban súlyosan érintette, ma már inkább csak a fejekben létezik. Felsorolja, hogy mennyien járnak át rendszeresen Szlovákiából a határtól nem messze fekvő magyarországi gyárakba dolgozni. Említi az esztergomi Suzuki-t, a komáromi Nokia-t és a győri Audit. A határ menti mikrorégiókban történő együttműködést a történettudomány terén szintén igyekeznek magvalósítani mindkét oldalon. Ezt Anna Fundárkova, vegyes házasságból származó fiatal pozsonyi történész szavaira hivatkozva állítja a szerző. Magyarországi kollégáikkal együtt levéltári kutatások alapján igyekeznek feltárni a közös történelemnek azokat a fehér foltjait, amelyeket az egyoldalú történetírás eddig nem tett meg. Ez a két népet közelebb hozhatja egymáshoz - állapítja meg bizakodóan. Cikkét A. Fundárková egyik mondatának szószerinti idézésével fejezi be:„Szomorú, hogy a 21. században a nacionalista kártya bevetésével szavazókat lehet megnyerni. ” (Bővebben www.taz.de) A cikk alaposabb elemzése után sem lehet kétségbe vonni a szerző jó szándékát. Néhány tárgyi tévedés és pontatlanság ellenére objektivitásra törekedett, és a hallottakat és látottakat igyekezett visszaadni cikkében. Kérdés, hogy a németországi olvasó számára ezzel sikerült-e érthetővé tenni a szlovák-magyar szembenállás valós indítékait. Félő, hogy ez a mozaikokból összerakott cikk erre nem alkalmas. Hiányzik belőle ugyanis a nemzetközileg elfogadott kisebbségi jogokra és az európai gyakorlatra való hivatkozás, amely a kérdéssel nem foglalkozó nyugat-európai olvasó számára teljesen ismeretlen, így tehát nem is tudja megítélni, hogy meddig legitim a kisebbség jogkövetelése, vagy éppen védekezése az asszimilációs törekvésekkel szemben. Ezt látszik igazolni a cikkre beérkezett egyik reagálás is. Az olvasó egyrészt azon háborodik fel, hogy a szlovák nyelvet Szlovákiában idegen nyelvként tanítják a magyar diákoknak. Másrészt az egyik riportalany azon kesergésén, hogy egy többségében magyarlakta városban, Komáromban, a kórházban az orvosok és a személyzet döntő többsége nem beszél magyarul. Ezeket a kitételeket meglehetősen durva módon ítéli el az említett olvasó. Nem tudja viszont azt, hogy a közszféra munkatársai számára a vegyesen lakott területeken, például Dániában, ahol német kisebbség él, kötelező a kisebbség nyelvét is leírni és azon kommunikálni. Mondhatni ma már ez európai norma. Az olvasó azonban tesz még egy megjegyzést az olvasottak kapcsán. A hazai németországi viszonyokra utalva negatívumként említi, hogy az útjelző táblákon a cseh határ közelében a csehországi helységneveknek a német változata szerepel, holott 1945 óta már másképpen hívják őket. Nos ez azt jelenti, hogy amit otthon helytelenít azt más országban elfogadhatónak tartja. Ez valószínűleg a náci múlt feldolgozásából eredő, az önazonosság tagadásáig is elmenő frusztráltságból ered, amely Németországban még ma is gyakran okoz furcsa zavarokat. Varga Sándor Pillantás a hitközség életébe Szokatlan lépésre szánta magát Bécsben a zsidó hitközség: első alkalommal nyitottak ajtót az érdeklődő kívülállóknak, akik egész napon át ismerkedhettek azzal, mi történik a hithű zsidók életében a valamikori császárvárosban. Anno datumal, valamikor több mint 250.000 volt az izraeliták száma, pontosabban még 1923-ban, vagyis az első világháború után is 200.000- rel Bécs lakosságának 11%-át alkották A „sajnálatos események” következtében olyan kevesen maradtak, hogy 1945 őszén Magyarországról deportált magyar kényszermunkásokból alakult meg az új hitközség; a nem hivatalos nyelv sokáig a magyar volt. Mint kisebbség a zsidóság is a bevándorlókra szorul ahhoz, hogy távlatosan élő közösséget tudjon alkotni. Ehhez külön integrációs politikát folytatnak; az időközben mintegy hétezerre nőtt hitközség tárt karokkal várja a bevándorlókat, de az anyakönyvi bejegyzések szerint a korábbi 260 után 2008-ban csak 200-an kérték felvételüket a hitközségbe. Már ez a néhány adat is megmutatja, hogy hitélet dolgában a zsidók sem mutatnak jelentősebb eltérést mondjuk a megkeresztelt és gyakorló katolikusoktól, ugyanis több mint a kétszeresére, kereken 15.000-re becsülik a Bécsben élő zsidók számát. A zsidóság mint felekezet viszont mindenekelőtt a hitközségen keresztül jelenül meg. Emez teljesen kiépült infrastruktúrával rendelkezik, hiszen nem csupán külön általános- és középiskolájuk és Die Gemeinde (A község) címmel német nyelvű folyóiratuk van, de ugyanúgy rendelkeznek kórházzal és öregotthonnal is. A zsidó hitközség a jövőre rendezkedik be: Bécs II. kerületében a Simon Wiesenthal utcában 90 millió euró költségvetéssel új zsidó központot terveznek. Elsőként 2008 tavaszán a Hakoah sportegylet költözött ide vissza valamikori törzshelyére, és két hektár területen fejti ki működését. Szeptemberben az óvodával egyetemben szintén odaköltözött az említett két iskola. A Bécs XIX. kerületében üzemeltetett öregotthon átköltözését 2009 decemberére tervezik. Ugyancsak itt új zsinagóga épül. A hitközséget ennek megfelelően 60 millió euró adósság terheli. A tervek megvalósításának költségeit valamint az adósság kiegyenlítését egyrészt a jóvátételből, másrészt Bécs városa és az Osztrák Köztársaság támogatásából remélik fedezni. Természetesen a hitközségre is hárul ebből bizonyos összeg, de ez biztosan nem a nagyobbik részt teszi ki. AJÁNLÓ Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bázel) 40 éves fennállását ünnepli. A 2009 április 27 - május 2. között az ausztriai St. Georgen am Längsee (Karintia) festői konferenciaközpontjában tartandó találkozón Az alapítók öröksége: egy független magyar szellemi műhely címmel előadások, kerekasztalbeszélgetések, munkacsoportok emlékeznek a Szabadegyetem alapítóira és négy évtizedes működését meghatározó személyiségeire. Arra a kérdésre, hogy mi a jövője ennek a független szellemi műhelynek, egy fontos kerekasztal próbál válaszolni Balog Zoltán ref. lelkész, Deák Ernő történész, a Bécsi Napló főszerkesztője, Masát András nyelvész professzor és Puskás-Vajda Zsuzsa antropológus részvételével, Nagy Ildikó pozsonyi újságíró vezetésével. A Szabadegyetem az ökumené szolgálatában témát Balla Bálint (ev.) szociológus, Boór János (r. kat.) filozófus, Szent-Iványi Ilona unitárius, Varga Pál és Kuti József ref. lelkészek vitatják meg. Reggeli áhítatok, hangversenyek, irodalmi- és filmest, kirándulás és ökumenikus istentisztelet egészítik ki az ötnapos gazdag programot. Érdeklődés, jelentkezés: Deák Péter, Bellerivestr. 59, 8008 Zürich, tel.: 044-383 85 37, e-mail: peter.deak@zh.ref.eh (március 6-ig).