Bécsi Napló, 2010 (31. évfolyam, 1-6. szám)
2010-01-01 / 1. szám
12 BÉCSI NAPLÓ 2010. január-február „Híven, becsülettel, vitézül!” Rapaich Richárd (1937-2009) Ismerőseink, barátunk vagy családunk tagja, ha elmegy, égi mezőkre költözik - mi leszünk kevesebbek. Az ő hiányukkal s azzal, amit belőlünk magukkal visznek. Nélkülük maradunk hiányosak. Mostantól Rapaich Richárddal. Az 1956-os forradalom vizuális képemlékeit keresve ismertem meg a mindig segítőkész, a legapróbb részletre is gondosan ügyelő, az 1956-os forradalmat, élete legfontosabb eseményét és élményét zsigereiben őrző magyar történelmi család tagjaként. Budapest nemcsak szülővárosa, de a legelementárisabb emberi és művészi élményeinek fundamentuma, sőt, életfonala legradikálisabb megváltoztatásának is okozója egyúttal. A családjuk kitelepítése miatt a tanulásban három év késedelmet szenvedett 19 éves ifjú kétszer rugaszkodott neki a határnak. ’56 november végén sikertelenül, ám ’57 januárjában átjutott Ausztriába, onnét Franciaországba. A Lille-i Ecole des Beaux-Arts-on (1957-1961) díszítőművészetet tanult, majd reklámgrafikusként dolgozott, ám mégis gobelinművészként vált ismertté mindkét hazájában. A szülőföldjéhez fűződő szoros érzelmi, kulturális kötődése művei egy fontos rétegének is egyedi vonásokat kölcsönöz (Attila 1978, Pannónia, 1978, Corvina 1980, Radnóti Miklós emlékére 1994, stb.). Az 1956-os forradalom szerinte „kollektív esemény volt”, és „akik rész vettek benne, azok sorstársak”. A Pesten átélt élményei és emlékei akkor mozgósították művek létrehozására, amikor Budapestről megkapta 3 tekercs előhívatlan filmjét, az 1956. október-novemberében készült rajzait és az okt. 25-én este papírra vetett följegyzéseit. A forradalom képi rögzítői között is páratlan Rapaich: Weltax Junior fényképezőgépével 45 fényképet csinált, és október 24-25- én 11 helyszíni rajzfelvételt, „vizuális sokkokat rögzítő gyorsírásos jegyzetlapokat” (és 1958-ig további harminc képet) készített. A forradalomtól fölzaklatott lélekkel írta okt. 25-én este: „a történelemkönyvek legfrissebb lapjait nyomják most füsttel és vérrel”. Emblematikussá vált fotója a fölbolydult, roncsolt EMKÉben a nyugodt újságolvasó, avagy a Szentkirályi utcában szétlőtt házhomlokzat. E fényképeket később rajz-sorozaton, pasztell-kompozícióikban és gobelineken is feldolgozta. Utolsó évtizedének részleteiben is kibontott, újraélt témája ugyancsak 1956 lett. Hitelesen tudta megidézni szavakkal is (Veszélyes képek, 2005, rendező: Kecskeméti Kálmán, operatőr: Gulyás János). Az utóbbi években még az aggódó tekintetében is volt valami erősödő remény, volt bizalma arra, hogy az igazságosan ítélkező történelem segíti egybegyűjteni és bemutatni 1956 Képtára együtt soha nem látott teljes műtárgykollekcióját, közöttük az ő műveit is. Ezeket még vele együtt láthattuk a Szabó Ervin Könyvtárban. Egyik utolsó kiállítása is forradalmas szülővárosát idézte: Budapest 1956 La Revolution hongroise. Sümegi György 1881-től e jelmondat alatt/szellemében közel hatvanöt esztendeig szolgálta a mindenkori magyar államot a magyar királyi Csendőrség (1918 novembere és 1919 márciusa között a királyi jelző nélkül, 1919 márciusa és 1919 augusztusa között pedig a testület tagjainak egy része „vörösőrként” az új hatalmat). Tagjai minden helyzetben és minden körülmények között a fennálló törvények és jogszabályok betartatására voltak kötelezve. Tevékenysége, a magyar történelemben játszott szerepe nem kevés érzelmet váltott ki és vált ki napjainkban is mindazok körében, akik a csendőr szót meghallják. De mi is volt a csendőrség? Európai hagyományokra és példákra épülő, a magyar vidék közbiztonságát a korábbi időszakokhoz képest, addig elképzelhetetlen módon garantáló katonailag szervezett őrtestület? A magyar nép elnyomására, a paraszt-, munkásmozgalmi megmozdulások letörésére létrehozott erőszakszervezet? A magyar állam mindenek felettiségét (is) garantáló sajátos fegyveres erő? Megannyi kérdés tehető fel és megannyi válasz adható a megfogalmazott kérdésekre. A történetírás feladata kell, hogy legyen megfogalmazni ezeket a kérdéseket és azokra hiteles, szakszerű válaszokat adni. S miként teheti meg ezt? Bemutatja az idestova hatvanöt esztendeje megszüntetett „katonailag szervezett őrtestület” létrejöttének okait, körülményeit, a közbiztonság feletti őrködése során alkalmazott módszereket, a testület tagjainak mindennapjait, a második világháború éves tragikus történéseiben vállalt szerepét és mindazt, ami ennek a mindenkori magyar állam legmegbízhatóbb és leghatározottabb rendvédelmi testületének a történetéhez tartozik. S teszi mindezt harag és elfogultság nélkül, mert ez az alapja a hiteles, őszinte és kritikus történetírásnak. Mérlegelési lehetőségük, az utasításokban, jogszabályokban előírtaktól való eltérésre joguk nem volt, lett légyen az elkövető általi cselekmény egyszerű kihágási eset, vagy a XX. századi magyar történelem tragikus eseményében, a magyarországi zsidóság gettókba tömörítésében és a deportálásban való közreműködés. Utóbbi esetben ugyanúgy jártak el, mint minden más feladat végrehajtásakor, határozottan, szigorúan, a kapott parancsok, utasítások mérlegelése nélkül. S hogy voltak a testület tagjai között olyanok is, akik visszaéltek a helyzetükkel és egyéni eljárásuk ma is elítélendő? Voltak, s többek között ez is az 1881-ben, majd 1922-ben törvénnyel létrehozott testület 1945-ös, miniszterelnöki rendelettel történt megszüntetéséhez vezetett. A volt magyar királyi Csendőrség Magyarországon maradt, illetve oda visszatért tagjai szinte kivétel nélkül a társadalom perifériájára szorultak, életük végéig örök bélyegként maradt rajtuk: csendőr. E testület egykori tagjai voltak azok, akik a szovjet hadifogságból a legkésőbb térhettek haza és a hazatérésük után még Kazincbarcikán, Tiszalökön építhették a szocializmust. Ők voltak azok, akik a nyugati hadifogságból hazaérkezve, például 1946. január 18-án Komáromban kiválogattattak, az Igmándi erődben meztelenre vetkőztettek és botokkal egész éjszaka vezettek, ahogy a következő napokban is. A magyar királyi Csendőrség története része a magyar múltnak, része a magyar rendvédelem történetének. A testület teljesítményének szakmai értékelése, a szervezet felépítésének érdemi tanulmányozása, a bűnmegelőzésben és bűnüldözésben hasznosítható módszereinek az átvétele még napjaikig sem történt meg. Pedig lehetnének a múlt tanulmányozásából leszűrhető, átemelhető tanulságok! Ahogy tanulságul szolgálhatna a testület megszüntetése és tagjai kollektív elítélése, illetve a részleges „rehabilitáció” megtörténte. Mindezek után, ami még ránk vár: a testület történetének hiteles bemutatása, a múlt történéseiből levonható tanulságok hasznosítása, a bűnök emlékezetben tartása! Ha ez így van, akkor elmondható, adott esetben is a „sine ira et studio” elvét kell alkalmazni, ami valamennyi hozzáértő. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával született meg a magyarországi Rubicon folyóirat 2010. évi 1. száma - A csendőrség története 1881-1945 felirattal a címlapon -, amelynek írásaiban a szerzők - Csapó Csaba, Kaiser Ferenc, Kovács Zoltán András, Molnár Judit, Szakály Sándor és Zlinszky János - talán elsőként tettek kísérletet arra, hogy egy sokszor és sokak által csak elítélt, míg mások által kritikátlanul csodált szervezetet - a volt magyar királyi Csendőrséget - hiteles, korabeli történeti források segítségével, annak minden pozitív és negatív tulajdonságának a megjelenítésével bemutassanak. Lehet, hogy elfogultnak tűnik az állítás, de az írásokat olvasva úgy tűnik, sikerrel tettek eleget vállalásuknak a szerzők és talán ez a tematikus szám újabb szakmai - és nem politikai! - vitákra ösztönözheti a kutatókat és a viták eredményeként újabb tényeket tárhatnak az érdeklődők elé. ÚJ KÖNYVEK BEDER Tibor: Apadó fájdalom. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda 2009, 285 old.; BÖRÖNDI Lajos: A páva szeme. Sodalitas, Wien 2010,63 old.; JAKAB Attila: Vergődésben. Magyar kisebbségek “történelmi“ egyházai az átalakuló Európában. Problématár. Kökk, Budapest 2009,319 old.; JOTISCHKY László - SÁRKÖZI Mátyás (szerk.): Októberi Tükör. A Magyarok Angliai Országos Szövetsége Évkönyve. Kiadó Pátkai Róbert, Budapest 2009,218 old.; MÉSZÁROS László és SZŐCS Géza (szerk.): Az én hazám. Hetvenhét Kárpát-medencei magyar fiatal érzelmei, gondolatai nemzetről, hazáról, jelképeinkről. Harmadik Évezred Sorozat. Magyar Múzsa Könyvek, Kecskemét 2009, 312 old. NAGY Károly: Amerikai magyar szigetvilágban. Nap Kiadó, (Szekszárd) 2009, 156 old.; ÓDOR Bálint - Dr. SZESZTAY Ádám (szerk.): Nemzetpolitikai konszenzus dokumentumokban. A KMKF együttműködési stratégiája és szakpolitikai koncepciói 2004-2009. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2009, 181 old.; TÖRZSÖK Erika -PALKÓ Ildi - ZOLNAY János (szerk.) Cigánynak lenni Magyarországon. Jelentés 2008. Út a radikalizmusba, cökk, Budapest 2009,247 old. BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA Kiadja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége Levelezési cím: A-1011 Wien, Postfach 358. Web: www.becsinaplo.eoldal.hu www.flikk.tvn.hu Tel./Fax: 00 43 1 532 60 49 E-mail: becsinaplo@aon.at Zweimonatsblatt der Ungarn in Österreich. Eigentümer, Herausgeber, Hersteller und Verleger: Zentralverband Ungarischer Vereine u. Organisationen in Österreich. A-1010 Wien, Schwedenplatz 2/1/8. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Borbándi Gyula (München), Gömöri György (London), K. Lengyel Zsolt (München), Monoszlóy Dezső (Bécs), Papp László (New York), Pomogáts Béla (Budapest), Sárközi Mátyás (London), Sulyok Vince (Oslo), Szabó A. Ferenc (Budapest), Szakály Sándor (Budapest). SZERKESZTŐSÉG: Benyák Mária, Böröndi Lajos, S. Csorna János, Deák Ernő (főszerkesztő), Ferenczy Klára, Fejes Kata, Fundarek Anna, Kántás János, Radics Éva, Rumpler Diána, Varga Sándor. GRAFIKAI SZERKESZTŐ: Uzsák Zoltán GAZDASÁGI INTÉZŐ: Deák Sonja BANKKONTO: 004-46793, BLZ: 20111, Erste Bank der oesterreichischen Sparkassen AG., Hauptanstalt A-1010 Wien, Graben 21. IBAN: AT572011100000446793 • BIC: GIBAATWW ELŐFIZETÉS egy évre: Ausztriában 12,- Euro, Magyarországon 2100,- Ft, Nyugat-Európában 18,Euro, vagy annak megfelelő összeg, tengerentúl 25,Euronak megfelelő összeg, Szlovákiában egyes számok eladási ára: 1, Euro. TERJESZTŐINK: Amerikában: Andrew Rekay, 3996 Oakmore Rd. Oakland, CA 94602-1856 E-mail, az újság számára: BecsiNaplo@yahoo.com Bankátutalás: Hungarian Freedom Fighters Inc. San Francisco Area Chapter, 3996 Oakmore Rd. Oakland, CA 94602-1856 Angliában: Hungarian Book Agency, EO.B 1956, Durham DH1 26A. Hollandiában: Dr. Piri Zoltán. Croeselaan 254, NL- 3521 CL Utrecht. E-mail: pirizoltan@hotmail.com Kanadában: Pannónia Books Ltd., 472 Bloor St. W. 2nd floor, Toronto, Ontario M5S 1X8. Magyarországon: Librotrade Kft., H-1656, PO. B. 126, H-1173, Budapest, Pesti út 237. Bank folyószámla: KHB Rt. 10402166-21638181-00000000. Németországban: Dr. Klement Kornél, BUOD, Ringstrasse 16, D-63128 Dietzenbach Svájcban: B. Szabó Péter, Magyarház Alapítvány / Ungarnhaus Stiftung Buchmattweg 4, CH-8057 Zürich Bankszámla: UBS AG, 8098 Zürich Konto Nr. 100100 01F BBAN: CH06 0023 02301001 0001F Svédországban: Szöllősi Antal, S-12724 Skärholmen, Box 176. PlusGirot Nr.: 756987-4. Névvel vagy betűjellel megjelent cikkekért szerzőik felelnek és nem feltétlenül fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung Druck: ALWA & DEIL Druckerei Ges. m. h. H. A-1140 Wien, Sturzgasse la Kovásznak Enikő/ISLH nézi éS £1 IllCSék bÖlCSCSSégC -Adta teremtette! Ha tudnátok, hányszor elhangzik ajkáról ez a mondat! A kettős állítmányé szisszenet úgy száguldozza be a két kis szobát, mint kieresztett fullánkú, mérges darázs. így kiált fel Málika, ha kifut a tej, ezt mondja, ha a szomszéd macskája belepiszkol maroknyi virágágyásába, s így horkan föl, ha nem indul a kiszolgált Volvo. - Újat kellene venni - mondom, s arra a szép C30- asra gondolok, amellyel nemrég a szomszéd fiút láttam beállni a parkolóba. - Amíg meg tudom javítani a régit, addig az is jó - s már szedi is szét az autó levegőszűrőjét. Közben, persze, morgolódik. - Még hogy újat! Ebben téved a nép, látod-e! Mindég mindenből újat akar, ha egy kicsi baj van a régivel. Nem működik az autóm, kicserélem. Nem elég jó a feleségem, újra nősülök. Nem elég kényelmes a házam, eladom, nem elég „demokratikus” a hazám, elhagyom... Visszateszi a kitisztított szűrőt, s az öreg Volvo köhögve válaszol az indítókulcs biztatására. Máli rongyba törli összepiszkolódott kezét, kárvallottan nézi lepattogzott körömlakkját, aztán lecsapja a motorháztetőt. Már régen a konyhában ügyködünk, mikor újra megszólal. - Ami az autót illeti, valóban ki kellene cserélnünk. Amit viszont az autó kapcsán mondtam, arról még beszélnünk kellene. Nézése súlyos, szinte lehúz maga mellé a konyhaszékre. - Annyi mindent el szeretnék mondani neked! Bonyolult, de megpróbálom érthetően... Egyelőre sem érthetően sem bonyolultan nem hallani semmit, gondolkodik. Aztán mégiscsak megszólal. - Szereted a meséket, mármint a népmeséket, királyfival, kondással, sárkánnyal, ugye? Bólintok, de meglep a kérdés, jó ideje kinőttem már ebből a műfajból. Mintha belém látna. - Tudom, tudom, most úgy gondolod, hogy az gyerekeknek való, pedig nem. Régen felnőttek meséltek felnőtteknek. Na, szóval, mostanában még a meséket is újraköltik, mindenféle tanulságos meg bugyuta történettel vannak tele a gyermek- meg felnőttkönyvek, s közben fényév távolságra járnak a népmesék mitikus-mágikus világától. Az én fejemben még mindég a Volvo C30- as képe forog három dimenzióban, s nem értem, mit akar Mália meséivel. - Emlékszel még a pásztorfiúra, aki leejtette a botját egy lyukon, s utána ment az alsó vitágba? A C30-asból hirtelen táltosparipa lesz, s mint a gondolat, röpít szüleim házáig, szülőházban könyvespolcig, polcon könyvig, könyvben meséig. - A táltos kecske! - Az az! - derül föl öreg barátnőm arca. - Hát, ide hallgass! Az a mese egymagában egy beavatási szertartás annak, akinek van sütnivalója hozzá. Tele van szimbólummal, s ha azokat megfejted, megtudod az élet titkát. Elszorítja a csöpögő csapot, hogy ne zavarjon. - Én sokáig értelmeztem rosszul. Ne kövesd el ezt a hibát te is! Az élet utazás, tapasztalatszerzés, önmagunk korlátainak leküzdése. Figyeld csak meg, ezekben a mesékben a hősnek soha nem kell senkivel versenyre kelnie. Csak önmagával. Saját nagylelkűségét, bátorságát, eszességét, vágyainak leküzdését kérik tőle számon a mesebeli utazás akadályai. Nos, eddig meg is értettem az üzenetet, s magamon kívül soha senkivel nem keltem versenyre felnőtt életemben. Valamiben viszont igen nagyot tévedtem. Tekintete hideg s tárgyilagos, mint diagnózist fölállító orvosé. - Amikor elhagytam a hazámat, azt hittem, alsó világot a felső világért, és sokáig egy törekvésem volt: gyűjtögetni a tapasztalatot (megszerezni az aranyalmákat), s aztán hazamenni - hogy, ugye, értelme legyen a mesének. Tévedés volt, mekkora tévedés! Tárgyilagos tekintetében valami meglobban. Új gyógymód fölfedezésének csillanása? - Tudd meg, fiam, kozmikus dimenziókban mindegy, hogy Magyarországon, Erdélyben, vagy Svédországban keresede a szerencsédet. Alsó világnak számít mind. Pedig de sokáig hittem, hogy valami mást tartogat a sors nekem itt. Hogy valami jobbat, valami hasznosabbat kaphatok a Balti tenger partvidékétől, mint amit a Küküllő menti dombok adhattak volna. Micsoda badarság volt! Tekintete még mindég a dolgát végző orvosé. - Mert a vége mindenhol ugyanaz: saját combból kikanyarított, emberhúson vett utazás abba a felső viágba... S ez nem fizikai síkon történik. Fejét ingatja. - Hazát cseréltem, pedig azokat az „almákat” szülőföldem „alsó” világában is összeszedhettem volna. Ott né, a Jézus kiáltó árnyékában. Az otthon képe egy pillanatra meglágyítja a vonásait. Az emléket, mint zavaró tényezőt, hamar elhessenti, s tudományos józansággal folytatja. - Valamire azért jó volt a svédországi távlat. Amit közelről soha nem vettem volna észre, az messziről tisztán látszik...Nos, a hazánkat elhagytuk, ez, sajnos, tény. A nyelvet viszont, az anyanyelvet, soha ne dobd el magadtól! Mert amíg a nyelvet őrzöd, addig tied a nyelv bölcsessége is. Addig megérted a mesét, s a mese segít tájékozódni a viágban. Amíg a nyelv a tied, addig foghatjuk egymás kezét, segíthetünk egymáson, mert van eszközünk hozzá. Én például elmondhattam neked ezt itt. Vagy hogy a „teremt” és az „odateremt”, bár mai embernek különböző dolgokat jelent, nem véletlenül fakad egy tőről. Adta teremtette! - jut eszembe, miközben rágódom a hallottakon. Újra kellene olvasnom A táltos kecskét. - A nyelv nem cél, hanem eszköz! Nagyobb tudás elérésének kitaposott útja! - tekintetével mintha szuggerálna. - Ide nézz! Újságcikket tart elém. Döbbenten olvasom. Már neve is van a tragédiának: „félnyelvű gyermekek”, így hívják a svéd iskolákban azokat a gyerekeket, akiknek „nincs anyanyelve”. Vegyes házasságok gyümölcsei, akikkel az egyszerűség kedvéért a nem svéd szülők svédül beszélnek. Nincs apanyelvük, mert soha nem hallották, nincs anyanyelvük, mert azt sem tanították nekik, mindössze valami összetákolt és nagyon hiányos, mert a szülők által is rosszul beszélt svéd nyelv ad nekik fogódzót a világ megértéséhez. Szóval vannak dolgok, melyeket nem érdemes csereberélni - zárja le a témát, s indul mosogatni. - Az autót, hát, azt viszont csakugyan kicserélhetnénk. Hiszen nem azzal a kikötéssel vettem, hogy ásó, kapa s a nagyharang válasszon el tőle....