Bécsi Napló, 2013 (34. évfolyam, 1-6. szám)

2013-05-01 / 3. szám

2 Határok nélkül A 10 éves jubileumi ünnepség Május második hétvégéjén az idén nemcsak anyák napját, hanem játékos magyar gyermek­óra jubileumát is ünnepelte a Burgenlandi Ma­gyar Kultúregyesület. Május 10-én a BMKE és Donas Katalin kétnyelvű óvónő a felsőőri kon­taktcentrumban látta vendégül az érdeklődőket. Seper Mariann vezetőségi tag köszöntő beszé­dében hangsúlyozta a korai többnyelvű nevelés fontosságát és a magyar nyelv és kultúra tovább­adásának jelentőségét, majd egy kis ajándékkal és virágcsokorral köszönte meg Donas Katalin­nak eddigi munkáját. Ezután a színpadot vidám gyermekek lepték el. Dr. Villányi Eszter zon­gorán kísérte a 3-6 évesek bemutatóját. A ver­seket, közjátékokat, dalokat és táncokat a gye­rekek magyar népviseletben adták elő, a lányo­kon piros szoknya és hímzett blúzocska volt, a fiúk a fehér inghez mellényt viseltek. Az utolsó évek után meglepetésként a szülőket is a szín­padra hívták. Az édesanyák gyermekeikkel együtt a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt énekelték el és anyák napja alkalmából egy szál rózsát kaptak. A műsor fénypontja a Zalaeger­szegről érkezett „Zsongi bohóc” volt. Nem csak labdákkal és tányérokkal zsonglőrködött, még tüzes fáklyákat is a levegőbe repített. Produkci­ójába a gyermekeket is bevonta. Kacagtató mű­sora kicsiket és nagyokat egyaránt szórakozta­tott. Az előadás végén lufikat hajtogatott a gyer­mekeknek. Az alsóőri UMSZ együttműködésével dia­­show formájában fényképes visszatekintést lát­hatott a közönség. A több mint 300 fotó mutat­ta, hogy 2001 novemberétől kb. 200 gyermek vett részt a játékos gyermekórán. Néhányan már teenagerként ültek a nézők közt... A magyaróra résztvevői játékos módon sa­játítják el a magyar nyelvet, magyar népszoká­sokkal is megismerkednek és rendezvényeken is fellépnek: a hagyományos pásztorjátékokon, az őrvidéki anyák napi ünnepségeken, a felső­őri városi park rendezvényein, könyvbemuta­tókon, stb. Az egyesület gazdag büfével vendégelte meg az ünnepségen résztvevőket. A BMKE és az UMSZ többnyelvű gyermek­könyveket, dalos füzeteket, történelmi könyve­ket is árusított. BÉCSI NAPLÓ 2013. május-június Pünkösdi világtalálkozó a volt Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumban 2013. május 18-19-én Burg Kastl, a bajoror­szági volt magyar iskola 55 éves jubileumát ünnepelte. A 2008 pünkösdjén rendezett 50 éves jubileumi világtalálkozó sikerére tekintet­tel az iskola elhatározta, hogy az osztályok érettségi találkozóinak mintaképére, ötévente világtalálkozót rendez Burg Kastl területén a volt “kastlis” diákok számára. Az iskola 1958-ban alakult meg, a diktatúra évtizedei alatt nyugatra menekült magyarok gyer­mekei számára, hogy megőrizhessék anyanyelvü­ket és identitásukat. Múltja azonban visszanyú­lik egészen a második világháború után mene­külttáborokba került magyarokig. Az iskola 2006- os megszűnése után Burg Kastl Alumni közös­sége továbbra is arra törekszik, hogy megőrizze az egykori alma mater emlékét és szellemiségét. Fedor Aliz, az Alumni Egyesület vezetője és a jubileumi világtalálkozó szervezője egy rádi­ós interjúban elmondta, ugyan a Burg Kastl-i gimnázium jelenleg nem működik, ám az Alumni Egyesület mindent megtesz, hogy ér­tékeiket átmentsék a jövő generációi számára. Forrás: http://www. kastlalumni. eu Verőfény Szavalóverseny tizennyolcadszor A Bécsi Magyar Iskola versmondó vetélkedő­je, a Verőfény, az idén tizennyolcadszorra várta a szép versek kedvelőit, a magyar anyanyelvű és a magyart kedvelő iskoláskorú fiatalokat. A kijelölt kötelező idézeteket az idei évben a száz éve született Jékely Zoltán verseiből válasz­tották. Jékely (1913-1982) Áprily Lajos fia, a XX. század egyik nagy költője. - Ő az egyetlen erdélyi költőnk, aki szintetizálja a kétféle ma­gyar kultúrát. (...) Gyökerei soha nem szakad­nak ki Erdélyből, sőt az évekkel egyre jobban fájnak, de fáját, lombját kinöveszti mind a két hazájára, akkor is, amikor azok már szétszakad­tak - írta róla Tornai József költő. Harmincnál is többen jelentek meg a Bécsi Magyar Otthonban április hatodikán, hogy együtt ünnepeljék a magyar verset, s szülők nagyszülők töltötték meg az előadótermet. A hagyományoknak megfelelően Kitekintők, Betűvetők, írástudók és kutakodók kategóriá­jában versenyeztek a gyerekek a legkisebbektől a már végzős gimnazistákig. Háromtagú zsűri értékelte a produkciókat. Cseh Katalin költő, tanár Kolozsvárról érkezett, Benyák Mária szer­kesztő Pozsonyból, s Böröndi Lajos költő, ta­nár Mosonmagyaróvárról. A valóban színvona­las, szép verseket bemutató versenyen az alábbi eredmények születtek: A Kitekintők csoportjában első helyezést ért el Schneider Róbert, második lett Gál András, harmadik Sass András. A Betűvetők kategóriájában Török Szilveszter végzett az első helyen, Tök Tímea a második lett, s a zsű­ri két harmadik helyezettet gondolt díjazni, Gál Izabellát és Gál Barbarát. Az írástudók­nál Szabó Bernadett lett az első, Szabó Anita a második, s Grasser Caroline a harmadik. A nagyoknál Tök Tamás végzett az első helyen, második Molnár Dávid lett, s harmadik Grubbauer Evelin. Böröndi Lajos, a zsűri elnöke értékelésében elmondta, egy évtizede vesz részt a szavalóver­senyek zsűrijében s jó érzés látni, hogy szépen beszélő gyerekeket nevelnek a magyar iskolá­ban, de a tanárok mellett a családi háttér meg­tartó ereje is kitapintható. Lengyel Ferenc, az iskola tanára zárszavában annak az örömének adott hangot, hogy az elő­ző évek kis megtorpanása után ismét gyarapo­dott az iskola, s egyre többen mernek kiállni, s magyar verset tolmácsolni. A Verőfény így min­den bizonnyal jövőre is beragyog a Bécsi Ma­gyar Iskola ablakán. Mindszenty József halálának 38. évfordu­lóján, 2013. május 6-án megemlékezést tartot­tak Bécsben az Irgalmasok Kórházában. Köszöntőt mondott Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövet, közreműködött a Cantus Arcis énekegyüttes Dombó Dániel vezetésével. A megemlékezés végén megkoszorúzták az itt elhunyt bíborosnak a kórház aulájában felál­lított mellszobrát. TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk 2002. júniusi beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adomá­nyokat - a Bécsi Napló 2013/2. számában közzétett 76.883,01 euró összeg 2013. május 21-ig az alábbi hozzájárulásokkal növekedett: Dr. BIRTALAN Iván 30,­ SZÉP Ágnes 100-CERNY Éva 20,- TARCSAY Éva 25-Dr. GAÁL, Christian Csaba 25,- UGRI Mihály 20,­PERLAKY Mária 20,- WENZEL Róbert 15,- SCHENK Gabriella 25,- összesen: 280,­ A támogatások eddig befolyt teljes összege 77.163,01 euró. Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, mely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett a „Bécsi Magyar Iskolának” is otthonul szolgál. Deák Ernő elnök, Albert László főtitkár, Hántás János pénztáros További támogatások az alábbi bankfolyószámlára utalhatók át: P.S.K., A 1010 Wien, Georg Coch-Partz 1, Bankleitzahl/Bank irányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, kontószám 725 5731 - IBANAT 55600000000725 5731 - BICOPSKATWW A Napló postája A Bécsi Napló 2013. március-áprilisi számá­nak 2. oldalán olvastam Szalay Csaba: A Corvinus körök jubileumára címmel írt értékes megemlékezését. Két körről ír, a soproniról és a bécsújhelyiről, utóbbihoz azonban egy közke­letű tévedést fűz. Nem felel meg a valóságnak, hogy a Bécsújhelyi kivégzett Zrínyi Péter horvát bán és sógora, Frangepán Ferenc ogulini kapi­tány hamvait ma is a dóm fala őrzi. Földi ma­radványaikat ugyanis - a horvátok több évtize­des törekvése után - exhumálták és 1919. ápri­lis 29-én a zágrábi Szent István (ma Mária mennybemenetele) székesegyházban újratemet­ték, sírjuk fölé mindkettejük fejszobrát helyez­ték el. Kivégzésük 300. évfordulóján, 1971. áp­rilis 30-án a Matica Hrvatska emléktáblát he­lyezett el a székesegyház falán, ez tartalmazza a zágrábi újratemetés dátumát. Zágrábi nyughelyüket megnevezi egy másik ausztriai felirat. Grazban, a Sankt Andrä Kirche oltára melletti sarokban találtam rá gróf Zrínyi János emléktáblájára. Ő Zrínyi Péter fogságba vetett fia volt, amely fogság csak Grazban 1703- ban bekövetkezett elhunytával ért véget. Vele ki­halt a Zrínyi-család. Zrínyi Jánost ebben a temp­lomban temették el. Az emléktábla latin nyelvű szövege szerint földi maradványait 1944-ben a horvát Sárkány Lovagrend Horvátországba szál­lította, atyja és nagybátyja csontjai mellé a zág­rábi katedrálisban helyezte el. (Mindkét emlék­táblát lefényképeztem.) Dr. Marossy Endre (Budapest) Ausztria kirakatkisebbsége? A burgenlandi horvátok tanulságos leckéje magyaroknak Ha egy magyar érdeklődő az osztrák Minisztertanács tagjainak névsorát fürkészi, hamar „magyar” névre akadhat. Védelmi miniszter akár egy baloldali színeze­tű magyar kormányban is helyet foglalhatna. Ha azon­ban mélyebben beleolvasunk a bécsi születésű de Bur­­genlandban felnőtt úriember életrajzába, hamar kide­rül, hogy Norbert Darabos magát mint a burgenlandi horvát kisebbség tagja tartja számon. A neve alapján magyarnak is vélhető Darabos azonban korántsem az egyetlen prominense e kisebbségnek. A kormány má­sik burgenlandija, Nikolaus Berlakovich éppúgy e nép­csoport tagja, Fred Sinowatz személyében pedig 1983 és 1986 között burgenlandi horvát töltötte be az oszt­rák szövetségi kancellár funkcióját. De a politika terüle­tén túl a gazdaság, a kultúra vagy éppen a vallás világá­ban is találhatunk befolyásos burgenlandi horvátokat. Burgenlandi horvátnak lenni nem rossz dolog, néha ki­fejezetten nagy biznisz van benne manapság. Ha Bur­genland „népei” szóba kerülnek, elsőre majdnem min­denkinek a legkeletibb osztrák tartomány valamiféle magyar történelmi és kulturális kötődése jut eszébe. Burgenland legnagyobb súlyú kisebbsége napjainkban azonban nem a magyarság. Sem létszámban sem érdek­­érvényesítő erőben. Az utóbbiban főleg nem. A horvátság képviselői a mai Burgenland vidékén a 16. században, a török bécsi hadjáratai során elnépte­­lenített, korábban még többségükben magyarlakta fal­vakban telepszenek le jobbágyutánpótlásként, miköz­ben az Adria vidékéről maguk is a török elől menekül­nek. A Trianonig hátralévő századokban asszimiláció­juk dinamikusan haladt előre, a magyar érzelmű hor­vát falvak 1920-ban még fegyverekért folyamodtak Budapesthez, hogy kiverhessék az osztrák csendőrsé­get. Ausztriához kerülve azonban újra erőre kap a magyarokéhoz sokban hasonlító, a germánok közegé­ben viszont erősen elütő szláv identitásuk, egyúttal pedig megbékélnek az osztrák fennhatósággal is. Bár számuk azóta is lassan de biztosan csökken, ma Bur­­genlandban mintegy 20 ezer ember vallja magát bur­genlandi horvátnak. Itt érdekes megjegyezni, hogy a Trianonban „idehaza” maradt kb. 10 ezer határmenti horvát mára lényegében nyom nélkül asszimilálódott. Az első „nagy pillanat” a horvátok számára Lorenz Karall tartományfőnökségével érkezik el, aki Burgen­land második világháború utáni újjászervezése idején tölti be hivatalát, ezt részben arra is felhasználva, hogy a tartományi álláshelyek egy jelentős, a horvátok szám­arányát jóval meghaladó részét etnikai csoportjának tagjaival töltse fel. A horvátok Burgenlandban sok te­rületen meghatározóak a mai napig. A második „nagy pillanat” az olasz Dél-Tirol ügyében az osztrák fél szá­mára kedvező változásokkal köszönt be, cserébe ugyanis az osztrákoknak is kellett valami látványosat tenniük nemzetiségi fronton. Az Ausztria négyhatalmi megszállását lezáró 1955-ös Államszerződés által em­lített két kisebbség közül a szlovének ügyéhez nyúlni robbanásveszélyes lett volna, így maradtak a burgen­landi horvátok, akik viszont remekül bevált döntés­nek bizonyultak. Jórészt két okból: mivel Burgenland nem határos a horvát anyaországgal, nem kellett tar­tani elszakadási törekvésektől, továbbá a burgenlan­di horvátok nem is akartak teljesen jugoszláviai „test­véreikkel” azonosulni, tekintve, hogy egzisztenciális és életszínvonaluk éppen Ausztriának köszönhetően az övékénél magasabb volt. Mindezek figyelembevé­telével a hetvenes évektől egy sor gesztus igyekezett a burgenlandi horvátok identitását megerősíteni, így például nyelvhasználati kedvezmények vagy növek­vő médiajelenlét, így lett mára tulajdonképpen a bur­genlandi horvát Ausztria kirakatkisebbsége. Ha az ember a németajkú burgenlandiakkal a témá­ról bizalmasan beszélget, ők is gyakorta említik némi fásultsággal, hogy a burgenlandi horvátok „mindenütt ott vannak.” A tartomány néprajzára gyakorolt hatá­suk bemutatása nem lenne azonban teljes, ha nem tér­nénk ki a burgenlandi magyarokra, akik - az évszá­zadok során egyre csökkenő arányuk ellenére - majd­nem ezer évig voltak államalkotó nemzet a térségben. És talán éppen ez lett a burgenlandi magyarság „vesz­te:” amikor ugyanis az osztrákok garantálták, hogy - szemben a Kisantant országainak eljárásával - a bur­genlandi magyar földbirtokos, orvos, jogász, hivatal­nok stb. megtarthatta tulajdonait és státuszát, a helyi magyarok hamar azonosultak új hazájukkal, ami igen gyors asszimilációt tett lehetővé. A mára megmaradt kb. 5 ezer burgenlandi magyar nem túl gyakran hallat magáról. Hogy ez mennyiben oka vagy következmé­nye a fentebb leírtaknak, nem tudni. Az azonban biz­tos, hogy a nemzetiségi lét szinte minden területén a burgenlandi horvátok mögött kullognak. Beszédes példa, hogy az osztrák állami televízióban mintegy ki­lencszer annyi a horvátok adásideje, mint a magyaro­ké, noha a horvátok nincsenek kilencszer annyian. A magukat burgenlandi horvátnak vallók egy része rá­adásul már nem is beszél horvátul, míg sok magyarul beszélő burgenlandi aligha vallaná magát magyarnak, ha kérdeznék. Az elmúlt években a horvátok (a szlovák analógiá­hoz kísértetiesen hasonlóan) elkezdtek egyes jeles, a történelmi Nyugat-Magyarországhoz kötődő személyi­séget posztumusz burgenlandi horvátként tisztelni. Legutóbb Jurisics Miklóst. Továbbá számos elmagya­­rosodott prominens horvátban is felfedezik utólag népcsoportjuk nagy szülöttét (ahogy ez Takács Jenő zeneszerzővel kapcsolatban újra és újra megtörténik), de Burgenland első püspökének, a félig horvát, félig magyar László Istvánnak az esetében is igyekeznek eltussolni a magyar „apaságot. ” Elengedhetetlen azon­ban megemlíteni, hogy jelenünk legpozitívabb ellen­példáját éppen a j­elenlegi, horvát származású burgen­landi megyéspüspök, Zsifkovics Aegidius adja, aki egy­házmegyéjén belül a magyart mint nemzetiségi mise­nyelvet gyakorlatilag a horváttal egyenrangúvá tette, és aki maga is három nyelven misézik, ezzel adva némi magabiztosságot Burgenland magyar anyanyelvű ka­tolikusainak. A jövő azonban jó eséllyel dolgozhat a burgenlan­di magyaroknak. A magyar EU-integrációval kinyílt határ, valamint a Burgenlandnak jutó egyre szeré­nyebb EU-s felzárkóztatási pénzek hirtelenjében arra késztették Burgenland politikai vezetőit és vállalko­zóit, hogy vigyázó szemeiket Sopronra és Szombat­helyre vessék, amivel a közös (magyar) gyökerek va­lamiféle „rehabilitálása” is együtt járhat, ezzel egyút­tal öntudatot kölcsönözve a burgenlandi magyarok­nak. Erre már napjainkban is láthatunk szép példá­kat. Ugyancsak figyelemreméltó fordulat, hogy az elmúlt két évtized intenzív ” jugoszláv” bevándorlá­sa a horvát nyelvet és kultúrát (legalábbis) Bécsben egyre terhesebbé teszi az őslakosok számára, ami a burgenlandi horvátok megítélésére is rányomhatja a bélyegét. Eközben a szegény de kompatibilis ma­gyar (a csehvel együtt) ma is élvezi a tehetősebb oszt­rák egyfajta „sógori” jóindulatát. De a burgenlandi magyaroknak maguknak is ten­niük kell azért, hogy helyzetük jobbra forduljon. Az intenzív anyaországi magyar bevándorlás középtá­von módosíthat az etnikai arányokon, de ez önma­gában nem sokat ér, ha a határmenti magyarok, Bur­genland ezeréves kultúrnemzetének kései utódai, nem tanulnak horvát kollégáiktól büszkeséget, némi rámenősséget és - mindenekelőtt - összetartást. Halász Ferenc Lapzárta minden páratlan hónap 15-én A CIMBALOM címmel közös délután keretében mu­tatkozott be 2013­ május 4-én Oberpullendorf/ Felsőpulyán Balogh Kálmán zenésztársaival, Tóth Ildikó és Farkas Zoltán néptáncos, néptánctanár. A Hagyományok Háza célja, hogy a határon túlon is megismertessék - ezúttal harmadik alkalommal­­ a magyar népi hangszereket.

Next