Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1952-01-06 / 1. szám

2 EGY „ELTŰNT“ AMERIKAI KATONA A gyermeküket féltő amerikai édes­anyák, a gyermeküket és velük együtt egész hazájukat féltő amerikai férfiak most egy eltűnt amerikai katona ügyé­vel foglalkoznak. Igen, egyetlenegy el­tűnttel, pedig a koreai háború az áldo­zatok tízezreit és százezreit követeli meg az amerikai családoktól. Ennek az egy­nek az esete ugyanis nemcsak a koreai háború véres értelmetlenségét példázza, hanem az amerikai vezető körök ember­telenségét saját népük fiai iránt és félel­müket a béke erőitől. Az eltűnt amerikai katona: Neil W. Meagher őrmester. Húsz esztendős, a kaliforniai Hawthorne városból szárma­zik. Nem ütközetben tűnt el. Nem fek­szik halottan a koreai csataterek szik­láin. Nem hadifogoly. Nem küldték haza és nem szerelték le. Hát akkor hol van? Mi történt vele? Ezt akarja tudni mindenekelőtt édes­anyja, de ezt a­ kérdést teszi fel a békére vágyó és haladó gondolkodású ameri­kaiak egyre növekvő tábora is. Neil Meagher tizenhét éves korában önként jelentkezett a hadseregbe. Egészségügyi osztagba osztották be, gyógyszerésztan­­folyamot végzett, majd a japánt meg­szánó erőkhöz helyezték. Amikor tábor­nokai és azok főnökei kirobbantották a koreai háborút, ezredével együtt Koreába vezényelték. 1950 november 2-án Uszan mellett fogságba esett. November 20-án 27 más amerikai hadifogollyal együtt a koreai néphadsereg szabadon bocsátotta. Visszatért csapatához és itt haditudósítók meginterjúvolták. Fényképészek egész sereg felvételt készítettek a visszatért hadifogolyról. Neil Meagher Őrmester nagyon boldog volt, de még boldogsá­gának napján repülőgépre ültették és Japánba vitték, az oszakai főhadiszál­lásra. Minden Távolkeleten harcoló ame­rikai katona és minden Amerikában ma­radt családtag tudja és rettegi Oszaka nevét: itt székel Bedell­ Smith tábornok japáni fiókintézete, az amerikai had­sereg hírszerző és kémelhárító osztálya. Meagher őrmester csapatjabeli bajtár­sainak a tisztek azt mondták, »kihallga­tásra viszik a visszatért hadifoglyot, hogy beszámoljon élményeiről«. Különös »véletlen« folytán az őrmester édesanyja, ugyancsak november 20-án kapott táviratot a Koreában működő amerikai hadsereg parancsnokságától. »Sajnálattal értesítjük, hogy fia ütközet­ben eltűnt...« Ez az ,a távirat, amelytől minden amerikai anya reszket. Idősebb Meagherné asszony is összeesett a táv­irattal a kezében. Férje, családja, barátai vigasztalták: hátha nincs is semmi baj vele, csak hadifogoly. Meagherné hitte is, nem is, amíg a távirat vétele utáni kilencedik napon, november 29-én a los angelesi lapok első oldaláról rá nem mosolygott »ütközetben eltűnt« fia képe. Ezek voltak azok a fényképek, amelyeket november 20-án Neil Meagher őrmester kiszabadulása napján készítettek a hadi­­tudósítók a koreai fronton. »Él a fiam, szabad a fiam« — sírta is, nevette is egyszerre és várta magát a fiút, vagy legalábbis levelet tőle. Elmúlt egy hét, elmúlt kettő, e­lúlt egy hónap, egy negyedév. Se a fiú se levél, se értesítés a parancsnoksí­gtól. Neil Meagher édesanyja, mint minden anya, százszoros erőre kapott, mert gyermekéről volt szó. Ez év tavasz­tól kezdve levelet írt képviselőjének, szenátorának, MacArthur­­nak, Ridgewaynak, Achesonnak, Tru­­mannak, de még választ sem kapott. Nem adta fel a harcot. Pénzzé tette bú­torait, vett egy öreg kocsit és elindult városról városra, azokra a helyekre, ahol tudta, hogy fiának egykori csapattársai élnek. Egy kisvárosi újságban talált olyan fényképet, amelyen a koreai fog­ságból elbocsátott amerikai foglyok kö­zött fia neve is fel volt tüntetve. Ezzel a fényképpel a kezében azután sorra járta a hatóságokat, felkereste a sebe­sülten leszerelt bajtársakat. A hatóságok kidobták, a bajtársak komor képpel a vállukat vonogatták és esküjükre hivat­koztak. Neil Meagher őrmester szabadonbocsá­­tásának évfordulóján a National Guar­dian tudósítója felkereste az egy év alatt egy évtizedet öregedett édesanyát. »Lehet, hogy elvesztek a fiam papírjai« — mormolta Meagherné ... Lehet, hogy elvesztette az emlékezőtehetségét... De az is lehet, hogy olyat látott Észak- Koreában, amiről a tisztjei nem akarják, hogy beszéljen ...« Az anyai szív alighanem megérezte az igazat. A szabadon bocsátott fogoly a koreai néphadsereg katonái között fel­ismerte az igazi hazaszeretetnek a szel­lemét, a felperzselt koreai falvakban meglátta az amerikai katonák szörnyű bűntetteit. A koreai hadifogolytáborban rövid egy hónap alatt megismerkedett a békeharc eszméjével és ez a fiatal, fogé­kony amerikai gyógyszerészkatona, meg­érezte a béke erejét. Nyilván el is mondta bajtársainak és tisztjeinek, amit látott. Ezért vitték Oszakába. Ezért nincs róla hír. Ezért tartják a kiszabadult hadifog­lyot most saját parancsnokai »hadifog­ságban«. Híre jár, hogy nemcsak ez az egy amerikai katona tűnt el ilyen külö­nös körülmények között, miután egy szabadságáért harcoló nép hadserege szabadon bocsátotta. A koreai háború ki­robbantói, a harmadik világháború elő­készítői olyan nyomorultul félnek a békétől és az igazságtól, hogy eltüntetik azt a katonájukat, aki megmondja az igazat a koreai háborúról és kimondja azt a szót, amelyre az egész Koreába küldött amerikai sereg vár: béke! Az egész nemzetközi közvélemény előtt ismeretes az a csúnya játék, ame­lyet a Keszonban­ tárgyaló amerikai megbízottak a hadifogoly-ügyben foly­tatnak. A fegyverszüneti megegyezést azzal szabotálják, hogy tízezres listákat nyújtanak a koreai-kínai delegációnak. A békére vágyó amerikaiak, most azt kérdik: vájjon Neil W. Meagher őrmes­ter neve is szerepel-e ezeken a listákon? Mi hozzátehetjük ehhez a kérdéshez: mit érhet az egész amerikai érvelés, ha ők maguk vetik fogságba és tüntetik el saját katonáikat?­ ­ Boldizsár Iván Amerikai hadifoglyok egy koreai táborban vidáman énekelnek a karácsonyi ünnep ebéd után­­A Daily Worker koreai tudósítójának felvétele

Next