Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1952-01-06 / 1. szám
2 EGY „ELTŰNT“ AMERIKAI KATONA A gyermeküket féltő amerikai édesanyák, a gyermeküket és velük együtt egész hazájukat féltő amerikai férfiak most egy eltűnt amerikai katona ügyével foglalkoznak. Igen, egyetlenegy eltűnttel, pedig a koreai háború az áldozatok tízezreit és százezreit követeli meg az amerikai családoktól. Ennek az egynek az esete ugyanis nemcsak a koreai háború véres értelmetlenségét példázza, hanem az amerikai vezető körök embertelenségét saját népük fiai iránt és félelmüket a béke erőitől. Az eltűnt amerikai katona: Neil W. Meagher őrmester. Húsz esztendős, a kaliforniai Hawthorne városból származik. Nem ütközetben tűnt el. Nem fekszik halottan a koreai csataterek szikláin. Nem hadifogoly. Nem küldték haza és nem szerelték le. Hát akkor hol van? Mi történt vele? Ezt akarja tudni mindenekelőtt édesanyja, de ezt a kérdést teszi fel a békére vágyó és haladó gondolkodású amerikaiak egyre növekvő tábora is. Neil Meagher tizenhét éves korában önként jelentkezett a hadseregbe. Egészségügyi osztagba osztották be, gyógyszerésztanfolyamot végzett, majd a japánt megszánó erőkhöz helyezték. Amikor tábornokai és azok főnökei kirobbantották a koreai háborút, ezredével együtt Koreába vezényelték. 1950 november 2-án Uszan mellett fogságba esett. November 20-án 27 más amerikai hadifogollyal együtt a koreai néphadsereg szabadon bocsátotta. Visszatért csapatához és itt haditudósítók meginterjúvolták. Fényképészek egész sereg felvételt készítettek a visszatért hadifogolyról. Neil Meagher Őrmester nagyon boldog volt, de még boldogságának napján repülőgépre ültették és Japánba vitték, az oszakai főhadiszállásra. Minden Távolkeleten harcoló amerikai katona és minden Amerikában maradt családtag tudja és rettegi Oszaka nevét: itt székel Bedell Smith tábornok japáni fiókintézete, az amerikai hadsereg hírszerző és kémelhárító osztálya. Meagher őrmester csapatjabeli bajtársainak a tisztek azt mondták, »kihallgatásra viszik a visszatért hadifoglyot, hogy beszámoljon élményeiről«. Különös »véletlen« folytán az őrmester édesanyja, ugyancsak november 20-án kapott táviratot a Koreában működő amerikai hadsereg parancsnokságától. »Sajnálattal értesítjük, hogy fia ütközetben eltűnt...« Ez az ,a távirat, amelytől minden amerikai anya reszket. Idősebb Meagherné asszony is összeesett a távirattal a kezében. Férje, családja, barátai vigasztalták: hátha nincs is semmi baj vele, csak hadifogoly. Meagherné hitte is, nem is, amíg a távirat vétele utáni kilencedik napon, november 29-én a los angelesi lapok első oldaláról rá nem mosolygott »ütközetben eltűnt« fia képe. Ezek voltak azok a fényképek, amelyeket november 20-án Neil Meagher őrmester kiszabadulása napján készítettek a haditudósítók a koreai fronton. »Él a fiam, szabad a fiam« — sírta is, nevette is egyszerre és várta magát a fiút, vagy legalábbis levelet tőle. Elmúlt egy hét, elmúlt kettő, elúlt egy hónap, egy negyedév. Se a fiú se levél, se értesítés a parancsnoksígtól. Neil Meagher édesanyja, mint minden anya, százszoros erőre kapott, mert gyermekéről volt szó. Ez év tavasztól kezdve levelet írt képviselőjének, szenátorának, MacArthurnak, Ridgewaynak, Achesonnak, Trumannak, de még választ sem kapott. Nem adta fel a harcot. Pénzzé tette bútorait, vett egy öreg kocsit és elindult városról városra, azokra a helyekre, ahol tudta, hogy fiának egykori csapattársai élnek. Egy kisvárosi újságban talált olyan fényképet, amelyen a koreai fogságból elbocsátott amerikai foglyok között fia neve is fel volt tüntetve. Ezzel a fényképpel a kezében azután sorra járta a hatóságokat, felkereste a sebesülten leszerelt bajtársakat. A hatóságok kidobták, a bajtársak komor képpel a vállukat vonogatták és esküjükre hivatkoztak. Neil Meagher őrmester szabadonbocsátásának évfordulóján a National Guardian tudósítója felkereste az egy év alatt egy évtizedet öregedett édesanyát. »Lehet, hogy elvesztek a fiam papírjai« — mormolta Meagherné ... Lehet, hogy elvesztette az emlékezőtehetségét... De az is lehet, hogy olyat látott Észak- Koreában, amiről a tisztjei nem akarják, hogy beszéljen ...« Az anyai szív alighanem megérezte az igazat. A szabadon bocsátott fogoly a koreai néphadsereg katonái között felismerte az igazi hazaszeretetnek a szellemét, a felperzselt koreai falvakban meglátta az amerikai katonák szörnyű bűntetteit. A koreai hadifogolytáborban rövid egy hónap alatt megismerkedett a békeharc eszméjével és ez a fiatal, fogékony amerikai gyógyszerészkatona, megérezte a béke erejét. Nyilván el is mondta bajtársainak és tisztjeinek, amit látott. Ezért vitték Oszakába. Ezért nincs róla hír. Ezért tartják a kiszabadult hadifoglyot most saját parancsnokai »hadifogságban«. Híre jár, hogy nemcsak ez az egy amerikai katona tűnt el ilyen különös körülmények között, miután egy szabadságáért harcoló nép hadserege szabadon bocsátotta. A koreai háború kirobbantói, a harmadik világháború előkészítői olyan nyomorultul félnek a békétől és az igazságtól, hogy eltüntetik azt a katonájukat, aki megmondja az igazat a koreai háborúról és kimondja azt a szót, amelyre az egész Koreába küldött amerikai sereg vár: béke! Az egész nemzetközi közvélemény előtt ismeretes az a csúnya játék, amelyet a Keszonban tárgyaló amerikai megbízottak a hadifogoly-ügyben folytatnak. A fegyverszüneti megegyezést azzal szabotálják, hogy tízezres listákat nyújtanak a koreai-kínai delegációnak. A békére vágyó amerikaiak, most azt kérdik: vájjon Neil W. Meagher őrmester neve is szerepel-e ezeken a listákon? Mi hozzátehetjük ehhez a kérdéshez: mit érhet az egész amerikai érvelés, ha ők maguk vetik fogságba és tüntetik el saját katonáikat? Boldizsár Iván Amerikai hadifoglyok egy koreai táborban vidáman énekelnek a karácsonyi ünnep ebéd utánA Daily Worker koreai tudósítójának felvétele