Béke és Szabadság, 1952 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1952-08-10 / 32. szám
írta: Gulyás Gyula, a rádió riportere HALLO, ITT HELSINKI.. Gulyás Gyula közvetíti a Magyarország—USA vízilabdamérkőzést Előveszem a jegyzetemet és viszszagondolok arra a félórára, amikor ott álltam az uszoda mellett és vártam, hogy a Magyarország— USA vízilabdamérkőzést közvetítsem. Éppen az olasz—jugoszláv vízilabdázók jöttek ki a vízből. Elkezdtünk számolni. A jugoszlávok 3: 1-re győztek az olaszok ellen. Mi 7:2-re vertük az olaszokat. Most minden a gólaránytól függ. Az volt a jelszó: »Nem szabad gólt kapnunk az amerikaiaktól!* A mérkőzés előtt a mi gólarányunk 9:4 volt. A jugoszlávoké 9:5... Mialatt közvetítettem, számoltam is a gólarnyt. Az SA csapata erősen készülődött erre a mérkőzésre. Fergeteges támadásokat intéztek a magyar kapu ellen, de ellentámadás során egyszerre csak azt láttam, hogy Szívós, a magyar csatár a víz alatt van, kezét kinyújtja és már dobja is be a labdát az USA kapujába. Ha most véget érne a mérkőzés, már olimpiai bajnokok volnánk. Láttam, hogy Jeney a kapuban úgy áll ort, mint még soha és játékosaink biztonsági védelmet alkottak. Inkább kevesebb gólt dobjunk, de egyetlen egyet se kapjunk. Aztán jött a második, jött a harmadik gól, úszőink a tribünön tapsoltak, már nagy volt az öröm, de én ott a mikrofon mellett még mindig féltem, de aztán olyan fölény alakult rá, hogy az USA nem is tudta veszélyeztetni a kapunkat. 4: 0 volt az eredmény, amikor felhangzott a svéd játékvezető sípja, jelezte a mérkőzés végét, s vízilabdacsapatunk: Jeney, Vízvári, Gyarmati, Markovits, Bolváry, Szívós, Kárpáti, mint olimpiai bajnokok jöttek ki a vízből. A többiek pedig vízben maradtak. Tizenhárom gólt adtunk és csak négyet kaptunk, a jugoszlávok 9 : 5 arányával szemben. Utána következnek az olaszok és negyedik maradt a döntőben az USA. Visszaszereztük tehát az olimpiai elsőséget a vízilabda-sportban. Most pedig hadd írjak néhány sort legnagyobb olimpiai élményemről, a kardvívó-mérkőzésről. Kettőért szurkoltam. Először a magyar győzelemért. A rádiióberrondó nem tudja kivonni magát az alól, hogy a győzelem az ő ügye is. Másodszor azért szurkoltam, hogy jó legyen a közvetítés. Úgy adjam vissza, ami előttem történik, hogy együtt érezzen velem az egész hallgatóság. Mind a kardcsapatnál, mind az egyéninél volt bőven alkalom a szurkolásra. A kardvívó-csapat mérkőzésre — valljuk be őszintén — elbizakodottan mentünk mindannyian. Azt hittük, hogy egy kis harc is elengedő lesz ahhoz, hogy az olaszokat térdre kényszerítsük. Kerekedett is nagy izgalom, amikor váratlanul 7:5 arányú vezetéshez jutottakaz olaszok. Már-már úgy látszott, hogy kiesik kezünkből a kardvívás világhegemóniája. Jaj Bercelly és Jaj Ferrari, dej Kárpáthy és Darrés mondottam, amikor a hátralevő mérkőzések következtek Már alig közvetítettem, csak szurkoltam és csak mondtam, hogy mi történik. Ekkor összeszedték magukat a magyar fiúk: Berczely, Kárpáthy, Gerevich... Tehetség és rutin kellett ahhoz, hogy az utolsó pillanatban megfordítsák az eredményt. Jöttek a telitalálatok, a tussok, az olaszok alig tértek magukhoz és máris kiderült, hogy mégsem ők győztek, hanem mi. Jólesett a rádióbemondónak is a nagyszerű győzelem és úgy hiszem, a mikrofonon keresztül mindenre jól hallotta és látta a nagyszerű sporteseményt. RA-RA-HAJRA! A magyar labdarúgók Puskással és Kocsissal az élen szurkolnak stadion tribünjén TIZENNÉGY ILYEN SZÉP GÓLLAL nyertük az olimpiai bajnokságot úszóaz KOVÁCS PÁL, a kardvívás olimpiai bajnoka az otaniemi táborban, gomblyukában a magyar és finn fi immini spínén sttelt REPÜL A LABDA az amerikai kapuba a Magyarország- Egyesült Államok vízilabdamérkőzésen, amelyen az olimpiai bajnokság sorsa eldőlt, 4:0 volt a mi javunkra.