Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-06 / 1. szám

A TÖRÖK HAZAFIAK PERE ÍRTA: NAZIM HIKMET 1951 októberében Isztanbulban, Ankarában, Nazalliban, Izmirben, Adanában, Kaszemiben, Zongul­­dakban, Karabükban, valamint sok más városban és helységben házkutatást tartott a török rendőr­ség és csendőrség. Ezer és ezer bé­kés állampolgárt vettek őrizetbe. Az akciót a katonai ügyészség parancsára szervezték meg, a ka­tonai ügyészség pedig közvetlen kapcsolatban áll Mr. Engellel , az amerikai Gestapo, az FBI munkatársával. Az Isztanbulban végrehajtott tömeges razziákat Mr. Engel sze­mélyesen irányította. Ezerszámra tartóztattak le munkásokat, kis­iparosokat, egyetemi előadókat, professzorokat, tisztviselőket, tisz­teket, egyetemi hallgatókat, ope­raénekeseket, férfiakat, nőket, if­­­jakat és öregeket... Számos bírósági tárgyaláson ki­derült, hogy az isztanbuli titkos rendőrség rendszeresen kínozza a letartóztatottakat. Különösen ne­vezetes a »sir«-nak nevezett kín­­zási módszer... Erre a célra egy olyan szűk zárkát használnak, amely nem nagyobb egy felállított koporsónál. A »sír«-ban négy da­rab, egyenként ötszáz gyertya­fényerejű villanykörte ég. A le­tartóztatott kénytelen az állan­dóan megvilágított »sír«-ban tal­pon állni. Sem enni, sem inni nem adnak neki. Sokan megvakul­nak, mások megőrülnek ... A letartóztatott áldozatokat az isztanbuli rendőrség 1-es számú osztályára küldték. A »sír« kín­­zási módszerén kívül ekkor hasz­nálták első ízben az »amerikai lasszó« kínzási módszert: az ál­dozatok kezét-lábát összekötöt­ték s olyan vasvesszőkkel verték őket, amelyekbe villamosáramot vezettek be. A letartóztatottakat az első ki­hallgatások után az isztanbuli »Harbic« katonai börtönbe szállí­tották, ahol negyven kínzókamra van. Az áldozatokat arra akarták kényszeríteni, hogy hamis vallo­mást tegyenek. A »Harbic« bör­tönben a börtönőrök, élükön a pa­rancsnokkal, erőszakot követtek el letartóztatott asszonyokon és lányokon. 1952 decemberének végén a foglyok éhségsztrájkba kezdtek. A letartóztatottak házastársai, szülei, testvérei felhívással fordultak a török néphez, a világ becsületes embereihez. A felhívás a követ­kező szavakkal zárult: »Emberek, vessetek véget a gaztetteknek!« 1953. október 15-én kezdődött meg Isztanbulban 167 török haza­fi perének bírósági tárgyalása, amelyet a hadbírósági szervek a titkos rendőrséggel együtt közel két éven át készítettek elő. Kik ültek a vádlottak padján? Az Isz­tanbulban megjelenő Vatan című lap erről így számol be: »167 vád­lott közül­­ 156 férfi és 11 nő. Közülük 34 egyetemi hallgató, 43 munkás, 3 orvos, 35 tisztviselő, 7 színművész és zenész, 6 tanár, 1 kisiparos, 3 tolmács, 8 munkanél­küli, 2 katona, 2 gyáros, 1 keres­kedő, 2 ügyvéd ...«, vagyis a vád­lottak padján a török nép minden rétege képviselve van. A török hazafiak tömeges letar­tóztatása egybeesett azzal, hogy Törökország csatlakozott az At­lanti Paktumhoz. Ennek előfelté­tele volt, hogy féktelenül üldözzék mindazokat, akik állást foglalnak az ország nemzeti függetlensége mellett. « Nem tudom, hány kommunista van a letartóztatott és bíróság elé állított hazafiak­­között. Úgy hiszem, sokan közülük meggyőző­désüket illetően távol állnak a kommunizmustól. De Törökor­szágban, akár csak a többi kapita­lista országban, kommunistának neveznek a kormánykörök min­den hazafit, minden békeharcost, minden demokratát. Ez pedig vé­leményem szerint a kommunis­ták becsületére válik. Azért ítélkeznek felettük, mert ellenzik Törökország amerikai megszállását, védelmezik az or­szág nemzeti függetlenségét.. NAZIM HIKMET, nemzetközi Sztálin-díjas török költő, a Béke Világtanács tagja a budapesti Gellért hegyen NAZIM HIKMET KÉT VERSE : ort világ féakarati­ embereinek ! Apja szemelittára nő az ember gyereke, négykézláb mászik, apja térdére feltornázik, arcába bámul tágranyilt szemekkel. Ha megszólal: »papa« — ünnepnap az. Az én fiam fényképeken növekszik, S ’ Az emberek közt az apa megfogja kisfia kezét, megmutatja a villamost, a vonatot, a bogarakat, fákat, megnézik Rahmi bej kutyáit. Az emberek közt az apa kenyeret visz haza, sárkányt visz a fiának.­­ Emészt a tűz, a gyümölcsétől megrabolt ág bánata belül, előttem még a sétaút végén az Aranyszarv öböl. • Fiam után, Sztámbul után a vágy, szívembe döf kétélű tőr. Hej, Nazim Hikmet, olyan nehéz külön, hogy nem lehet kibírni? Bánatomat talán eltúlozom? Irigylem tán a többi embert? Az emberek közt sztámbuli börtönben az apa,­­ az emberek gyerekeit akasztani akarják az utcasarkon fényes napvilágnál. Én­ meg rég elfeledtem itt a vasrácsok tilalmát, mert szabad vagyok én itt, mint a népdal. Te pedig ott vagy, kisfiam, de oly kicsinyke vagy, hogy nem lehet még felakasztani. Megy a hajó Szmirnából, fügét visz vagy mazsolát visz? Megy a hajó Szmirnából, emberhús a rakomány. Megy a hajó Szmirnából, ehető az emberhús is? Megy a hajó Szmirnából, merre tartasz, kapitány? Megy a hajó Szmirnából, gond a terhe, ha a terhe, Koreába visz halált. Testvéreim, hogy az ártatlanok vérét az emberek ne ontsák, hogy az apák kenyeret és selyempapír sárkányt vihessenek haza, hogy mazsolát szállítsanak és fügét a hajók, emberhússal ne rakjanak meg Szmirnában hajókat, hogy Koreába a hajók ne vigyenek halált — testvéreink a kötelet kockáztatták hazámban. Emberek, derék emberek, minden világtájról kiáltsatok! legyetek hangosabbak, mint a puska, kiáltsatok megálljt , hogy a hóhér a hurkot meg ne húzza. ★ Ménés, melyet a Sortánból kaptam Küldjetek olyan könyveket, hogy jó legyen a végük. A töröttszárnyú gépmadár bizton szálljon le végül; az orvos jókedvű legyen műtét után; nyissa ki két szemét a vak gyerek; szabaduljon a puskacső elől a partizán; a tíz évig hiába várt levél jöjjön meg egy reggel a madarakkal; kapkodják szét a verseskönyveket; az egymást szeretők feltétlenül tartsák meg esküvőjük; jusson ezután már mindenkinek szabadság, rózsa, napsütés, kenyér. Küldjetek olyan könyveket, hogy jó legyen a végük. Mert én hiszem, hogy a mi hőstörténetünk is, úgy, mint a könyvekben, jó véget ér. Fordította: BENJAMIN LÁSZlÓl nincs egyetlen szava és nem mozdul soha, sétálni megy vele.

Next