Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-16 / 24. szám
ZÍVHÁZL LEVÉL * * Valljuk be őszintén, hogy a színházi emberek éveken át tartózkodva, sőt fanyalogva fogadták a mai életről szóló új magyar drámákat, mégha hivatalosan az ellenkezőjéről nyilatkoztak is. Úgy vélekedtek, hogy a mai téma nem érdekli a közönséget. Volt ebben valami igazság. Valljuk csak be, hogy a »szuperpozitív« hősök drámai korszaka, a termelési százalékokkal és szűnni nem akaró lerendezéssel teli sematikus darabok ideje, főként csak ásításra és bosszankodásramozgósította« a nézőket. Csakhogy mindez valójában nemmai élet« volt, hanem hamis élet, hazug élet és amellett végtelenül unalmas élet. Ha azonban a nézőt a színpadról megcsapja az őszinteség szele , a színháznak máris nyert ügye van a mai témájú új magyar darabokkal. Ezt bizonyítja Déry Tibor »Talpsimogatá«-jának és Sólyom László -Holnapra kiderül«-jének meleg fogadtatása. Hát hogyne érdekelné a mai nézőt egy mai egyetem diákjainak, vagy egy mai tervezőintézet mérnökeinek az élete, munkája, vágyai, örömei, fájdalmai és küzdelmei? Csupán az kell az érdeklődés felkeltéséhez, hogy nekancsaiul festett egeket, és lombikban kitenyésztett figurákat lássunk magunk előtt, hanem valóságos embereket, igazi életet. Hasonlót ahhoz, amit magunk körül és önmagunkban látunk. Ilyen mai témájú új magyar darabtól egyetlen színháznak sem kell félnie — ezek versenyre kelhetnek a klasszikusok sikerével. * A közönség mindkét darabnál remekül szórakozik, nagyokat nevet, izgalommal kíséri a mese kibontakozását és közben rendkívül jól érzi magát. Hiszen a »Talpsimogató« törtető, népi káderfeleségre, szovjet ösztöndíjra, egyetemi katedrára vadászó tehetségtelen, de gonosz Okos Elemérjével ma még gyakran találkozhatunk egyetemeinken éppen úgy, mint üzemeinkben, kereskedelmi vállalatainknál, vagy akár minisztériumainkban. És a nézőtéren ülő minden becsületes embernek milyen jó érzés az íróval és a szereplőkkel együtt ujjongani e semmirekelő karrierista vesszőfutásán. A színpadi Okos Elemér bukásában gyönyörködünk, de szívünkben mindannyian a magunk portáján ólálkodó okoselemérek végnapjait áhítjuk és a darab bizonyára még segít is nekünk abban, hogy ezt a kívánságunkat a saját tetteinkkel meg is valósítsuk. AHolnapra kiderül, még szélesebb területre lép az írói bátorságnak és igazmondásnak azon a kapuján, amelyet a kormányprogramm nyitott ki. Lontay Gáspár, az úgynevezettrégi értelmiségi, a főszereplője Sólyom László darabjának. Egy tervezőintézet vezető főmérnöke, aki nem félelemből, nem is csupán csak kötelességtudásból, de szívvellélekkel áldozza minden tehetségét az országépítő munkának, ám mégis teli van sértődöttséggel, keserűséggel, ingerültséggel. Magas pozíciója és számos állami kitüntetés (ahogy a darabban tréfásan mondják:pleesni«) bizonyítja, hogy a népi demokrácia elismeri és felhasználja kitűnő képességeit. De neki többre van szüksége ennél. Bizalmat akar, hogy ne csak a kezénél fogva vezessék, mint egy felnőtt a gyereket, hanem kéz a kézben haladjanak vele. Sérelmének másik ága a bürokráciában gyökerezik, abban, amit Nagy Imre, a pártkongresszuson körülbelül úgy fogalmazott meg, hogy saját rendeleteink tömkelegével gúzsba kötjük önmagunkat. Lontayt, ha merészen kezdeményez, anarchistának nevezik, ha ragaszkodik az engedélyekhez és pecsétekhez, akkor ráfogják, hogy nem elég rugalmas) És mivel mindezeken túl azt a légkört is nyomasztónak találja, amely körülfogja, minden szava ingerült hangszerelésű és panaszkodásba torkollik. Ennek az értékes embernek a hitét és bizalmát adja vissza -felső szinten- a kormányprogramm, közvetlen környezetében pedig a kommunista Molnár mérnök. Hogyan? Az egyedüli jó módszerrel, a kölcsönösség elve alapján. Úgy, hogy végre ő is érezze: teljes hittel és bizalommal vannak iránta. Ezt mondja el a darab. A négy új magyar színdarabról digi képet, hogy Dérynek kitűnő humora is van és jó érzéke a valósággal burleszkszerű színpadi komikumhoz. Annál nagyobb meglepetést — igen kellemes meglepetést! — okozott Sólyom László, akit — most már nyugodtan kimondhatjuk — eddig a szürke sematizmus egyik jellegzetes képviselőjének ismertünk. AHolnapra kiderült-ből az is kiderül, hogy Sólyom tehetséges író, mulatságos vígjátéki helyzeteket és típusokat tud alkotni és ha még nem is drámaiságával (darabja inkább életkép, mint dráma), de mondanivalójának őszinteségével, merészségével és tömény igazságával mindvégig le tudja kötni a nézőt. A Néphadsereg Színházának érdeme, hogy hitt ebben a fiatal íróban, és pompásan gördülő, rendkívül mulatságos előadásban hozta színre ezt a megérdemelten sikert arató darabot. Ajtay Andor szinte Gulliverként magaslik ki az előadásból, holott a többiek sem törpék, sőt, egytől egyig élvezetes alakítást nyújtanak. Dehát Ajtay művészete, úgy látszik, mostanában érte el egész eddigi pályájának csúcspontját. Nagyon örültünk, hogy Berky Lili esztendők óta először végre nemcsak színpadra lép, de szerepet kapott és kitűnően mintázza meg az öreg reakciós, bőbeszédű Toncsi néni találó alakját. Nagyon jó Ladányi Ferenc Molnárja, Sulyok Mária Lontaynéja, Ruttkai Éva Habija, Vass Irma Bözsiaszszonytársai, Ruttkai Ottó, Szatmári István, Nagy István és a Miskolcról felkerült tehetséges, egyéni ízű Németh Gabriella vidám játéka teszi teljessé az előadást, amelyet Herényi Gábor rendezett. Nem egyes színészek játszanak itt jól, hanem a Néphadsereg Színháza kiforrott együttesének játékában gyönyörködhetünk. ABéke és Szabadság hasábjain mondotta néhány héttel ezelőtt Sinkovits Imre, hogy a Nemzeti Színház a fiatalok bölcsője. Különösen áll ez éppen aTalpsimogatók előadására, amelyben csupa fiatal színész mutatta be tehetségének legjavát. Nincs helyünk, hogy valamennyit külön méltassuk, de mindnyájan annyi szívvel, lelkesedéssel és tehetséggel teszik emlékezetes élménnyé az előadást, hogy le kell írni a nevüket: a Talpsimogatót Kálmán György, Rendes Pétert Sinkovits Imre, a bájosan naiv Katit Berek Kati, a bátran okos Húst Máté Erzsi, aközéputas Pettyes Jenőt Horkai János, a zsúrbámy Babát Csernus Marianne, a nyíltszavú Esztert Rohonczy Judit, Tisztes Pált Kenderesei Tibor, Klárit Láng Mária játssza. A komédián belül még külön komédiával kelt derűt Sinkovits Imre — aki a darab szerint, diák létére egy öreg szakállas professzor maszkját ölti magára — azáltal, hogy e maszkban egy kicsit Major Tamást, a színészt, az igazgatót, a rendezőt — e tehetséges ifjú színészgárda nevelőjét is utánozza. * ATalpsimogató«-val egy műsorban még két egyfelvonásost mutatott be a Katona József Színház. Az egyiket Nagy Lajos írta,1919. május« című novellája alapján. Darabjának címe: »Új vendég érkezett«. Már az eredeti elbeszélés is teli volt drámai feszültséggel és ezt az író, a rendező és a színészek híven átmentették a színpadra. Szép és érdekes életkép ez az egyfelvonásos. Úgy adja viszsza egy örökké fénylő hősi korszak (a Tanácsköztársaság) egyik igen drámai és rendkívül emberi mozzanatát, hogy ezzel az egy epizóddal az egész korszak levegőjét érzékelteti. Minden szájbarágás nélkül, izgalmas cselekménnyel és jellemző párbeszédekkel ábrázolja a dzsentrivilág erkölcsi rothadtságát és az új világ erkölcsi fölényét, a szocialista ember megrendítően tiszta és humánus magatartását, világképét Mégis, mintha utálatosságában is elevenebben élne és nagyobb hangsúlyt kapna a régi, a rothadt világ. Része van ebben annak is, hogy Sinkovits Imre olyan megdöbbentő hatással kelti életre Petur földbirtokos visszataszító alakját. Bihari József pedig egy árnyalattal túlszürkíti a vörös parancsnokot, aki ily módon nemcsak tiszta és céltudatos ember, de kissé jelentéktelen is, erkölcsi fölénye ellenére sem eléggé drámai hatású ellenfele Peturnak, így nehezen válhat eszményképpé Bihari, holott a vörös parancsnok jellemének számos adottsága és cselekvésének imponáló fölénye arra érdemessé tenné. Az előadás színvonalához, jó ritmusához és levegőjéhez sokban járult hozzá Somló István és Somogyi Erzsi megriadt, útvesztőben bukdácsoló házaspárja. * Urbán Ernő »Párviadal«-a érdekesen induló, de befejezésében egyáltalán nem kielégítő életkép. Becsületes kubikosok és ellenséges érzelmű batyuzó kupecek párviadala zajlik le egy vasúti kocsiban. A munkások panaszkodnak, sorolják a hibákat, belülről a gazda szemével, javító szándékkal bírálják rendszerünk fogyatékosságait. Ettől vérszemet kapnak a kupecfélék és rálicitálva a munkásokra, hoszszasan, kéjelegve fröcskölik gyűlöletüket a népi demokráciára. Nem belülről bírálnak — kívülről szidnak és rágalmaznak. Idáig érthető és tiszta a darab mondanivalója. De mi történik ekkor? A kubikosok öntudatra kapva alaposan megválaszolják, ízekre szedik az ellenséges tirádákat — gondolná az ember. Szó sincs róla. A rágalmakat és vádaskodásokat nem érvek cáfolják meg , hanem a felbőszült kubikosok egyszerűen kiröpítik Szikorát, a legékesszólóbb ellenagitátort a kupéból. Ez csak látszatra hatásos befejezés, valójában kiábrándító. Hiszen a kirepített Szikora úr helyenként megvesztegetően érvel, szavai kétségkívül rosszindulatból fakadtak, de mégis meggondolkoztatták a becsületes emberek egy részét, akik ezt nem is ismerik fel azonnal. Ezek pedig — a nézőtéren éppen úgy , mint az életben — érvelésre érvelést várnak, nem az ököljog működtetését. Mindamellett a darabban sok a szórakoztató elem és számos jól sikerült alakítást látunk, amelyek közül kimagaslik Somogyi Erzsi kofaasszonya. A három egyfelvonásos mindegyikét Marton Endre igen értékes rendezésében mutatta be a színház. Három új egyfelvonásos és egy új háromfelvonásos magyar darab. Ahogy visszagondolok rájuk, szinte valamennyire az a jellemző, hogy minden erénye mellett is inkább életképet mutat be, mint drámát. Mégis örvendetes sikere valamennyi mind irodalmunknak, mind színházművészetünknek. A vidéki színházak idei budapesti fesztiválját ez évben »A magyar dráma hetének«nevezik, mert a vidékiek csak magyar szerzők színműveit hozzák fel a fővárosba. A magyar drámai hétben azonban ez évben a vidékiekkel karöltve a fővárosi színházak is részt vesznek, egyebek között ezzel a három új egyfelvonásossal és a Néphadsereg Színházának új vígjátékával. APA ÉS LEÁNYA: Lontay Gáspár főmérnök és Babi, a »Holnapra kiderül« című új magyar vígjátékban (Ajtay Andor és Ruttkai Éva) (Farkas Tamás felv. — Magyar Fotó) Déry Tibor nagy művészete, valóságérzéke és bátor őszintesége már nem új dolog. ATalpsimogató« még csak azzal bővíti az ed