Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-08 / 36. szám

SZÉPSÉGES KORVINÁINK !»­­agy volt Buda, a magyar kr­­is­­­­rály székhelye s híres az egész világon. Ha láthatnék! Láthatjuk, ha nem is kőben, de egy régi könyvtár köteteiben. Egyszer egy hindu művész egy rizs­szemből ki­faragta Buddha szobrát. Mondják, bármerre vitte, honfitársai a pa­rányi faragásból is megérezték prófétájuk csodálatos szellemét. A mi Mátyás királyunknak, Hu­nyadi Mátyásnak, olyan könyv­tára volt Budán, hogy annak bár­mely darabjából el tudjuk kép­zelni a könyvtárt, a könyvtárból a termet, a teremből a palotát, a palotából a király hatalmát s a király hatalmából Magyarország dicsőségét. A könyvek kézzel írott művek voltak. Egy részük most is megvan, éppen 170 darab s ebből sajnos, mindössze negyvennégy van Magyarországon, Budapesten, könyvtáraink páncélszekrényei­ben, a legtöbb a legnagyobb ma­gyar könyvtárban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, de na­gyon szépieket őriz az Egyetemi Könyvtár is. Korvináknak hívják Mátyás király híres, szépséges könyveit. Korvina azt jelenti, hogy Hollós, mert Mátyás köny­veinek első lapjára, az alsó sze­gély közepére ismertetőjelként odafestette a Hunyadiak családi címerének madarát, a fekete hol­lót. Gondos mozdulattal, áhítattal veszi elő a tudós könyvtáros a napfénytől, portól, melegtől, mo­lyoktól féltve őrzött kincset, nem­zeti műveltségünk kézzelfogható darabjainak egyikét s mutatja, nézzük meg Olyan érzelemmel nézzük, mint az ember, aki talál­kozott szíve-lelke legnagyobb sze­relmével. Egy ilyen régi kéziratos könyvben benne van mindaz, amire olykor hivatkozni szoktunk, ami erőt ad s ami mindnyájunké. Benne van a múltnnk, egérintjük a bársonykötés cí­meres, zománcos veretét és kapcsait, megsimogatjuk a sze­münkkel a kötet nyíló hosszolda­lán a színes festéssel díszített aranymetszést, amely ilyen stílus­ban sehol másutt nem fordul elő a világon. Egyenként nézzük meg Mátyás királynak a lápszéli fo­lyondárdísz közé rejtett kis jel­vényeit, a méhkast, a gyűrűt, a hordót, kutat, éggömböt, sárkányt és homokórát, melyek a legszebb emberi erényeket jelképezték. A nagy királynak országos mun­kája s háborúi közepette volt ideje ilyesmin is eltűnődni. Für­késző szemmel nézzük, ott van-a maga a király képe is? Ott van mind Mátyás, mind Beatrix ki­rályné arcmása a lapszéli díszí­tésben. Úgyszólván nincs két egyfor­ma jelű Korvina, a kötések mindegyike is más-más, csak a stílusuk azonos. Mert valamennyi ugyanabban a budai királyi könyvkötőműhelyben készült. A címereket is nagyrészt itt Budán festették a király könyvfestő mű­helyében A hollós címer legtöbb­ször a magyar és cseh címerrel fordul elő, jele tehát annak, hogy a könyvek legnagyobb része ab­ból az időből való, amikor Má­tyás magyar és cseh király volt egyszerre, tehát 1469. utáni. Ké­sőbbi szerzeményein a király fel­tüntette a magáé mellett a fele­sége aragóniai címerét is; ezek­ről a könyvekről így derül ki, hogy nyilván 1476. után jutottak a budai könyvtárba. Mikor Má­tyás beveszi Bécset s koronáinak száma ismét bővül eggyel, ezt azonnal megfigyelhetjük a köny­vein is, ott van harmadiknak az osztrák címer. Ezek az utóbbi és egyúttal utolsó szerzeményei te­hát 1485. óta kerültek a Dunára néző híres könyvtár­terembe. Bőrbe, bársonyba és selyembe köt­tette könyveit a nagy király. A megmaradt könyvek közül 154 la­tin kézirat, 8 görög kézirat és 8 kötet latin nyelvű ősnyomtatvány. Mert Mátyás korában már meg­volt a könyvnyomtatás, tudjuk, hogy Budán működött az elsőit egyike, a Hesz Andrásé, melyet Karai László, királyi alkancellár állított fel a király rendeletére 1471-ben. Ebben az első hazai nyomdánkban, itt Budán, jelent meg 1473-ban a legelső Magyaror­szágon nyomtatott könyv, a Ma­gyarok története, latin nyelven. Gondoljuk meg, mily nagy dolog s mekkora újdonság volt ez, hisz Spanyolországban csak 1475-ben s Angliában csak 1476-ban jele­nik meg az első nyomtatott könyv. Ezek az első nyomtatvá­nyok éppoly becsesek, mint a kézzel írottak, hívjuk is az 1500 előtt készült nyomtatott könyve­ket ősnyomtatványoknak. Mátyás könyvtárába ezek is bevonultak már. M­átyás király szívesen tartóz­kodott könyvei között. Hisz szíve szerint ő is írástudó volt, értője és résztvevője kora irodal­mi műveltségének, ahogy erről a Pomponius Laetushoz írt levele is tanúskodik 1471-ből. Kéziratos nyomtatott könyveit végigolvasta, ízlelte a szép hasonlatot, akár a költők. Milyen volt a könyvtár? Oláh Miklós harminc évvel a ki­rály halála után, mint szemtanú, így írja le: „A királyi vár gyö­nyörű épületekből áll, művészi ki­állítású boltívek díszítik, a rajta levő famunkákon arannyal és vál­tozatos színekkel festett díszíté­sek láthatók, mindez oly ragyogó, hogy ámulatra késztet. A palota fekvésén és fejedelmi fölépítésén kívül Alamizsnáé Szent János ereklyéjéről és Hollós Mátyás ki­rály könyvtárairól híres. Amerre az út az őrhely felé vezet, Szent János áttört kápolnája közelében, oldalt emelkedik a belső könyvtár két boltíves, egymással szemközti épülete. Az egyikben a király gon­dos, szorgalmas munkájával rész­ben Görögország szívéből, részint más keleti országokból összegyűj­tött görög nyelvű művek voltak felhalmozva; a másik, amely bel­jebb feküdt, mindenféle latin­­nyelvű kódexeket tartalmazott a legegyszerűbb elemi dolgoktól kezdve, úgyszólván a tudományok fellegváráig, mindegyik külön-kü­­lön tokban és szekrényben, meg­határozott rendben elkülönítve. Mindezeket színes fonállal és arannyal átszőtt selyembársony takarta, a megfelelő tudomány­os a foglalkozási ág megjelölésével. A kötetek legnagyobb része per­­gamentből való, selyemkötéssel, arannyal bevont ezüstcsatokkal. Az idősebbektől hallottam, hogy Mátyás idejében a királyi udvar­ban mindig élt mintegy harminc könyvfestésben gyakorlott má­soló, akik közül többet a király halála után magam is ismer­tem ...” Mátyás halála után elpusztult a könyvtár. A két Jagello- Király alatt kézen-közön eltűntek a legszebb példányok. Ami még maradt, azt a török vette magá­hoz, amikor elfoglalta Budát, s elvitte Sztambulba. 1875-ben az akkori török szultán, If. Abdul Hamid, harmincöt Korvinát visz­­szaajándékozott nekünk. Viszont érdemes feljegyezni, hogy 1636- ban, Buda visszavételekor megta­lált példányokat az osztrákok a bécsi udvari könyvtárba szállí­tották. Ma két világrész tizenkét országának könyvtáraiban van­nak szétszórva a szépséges ma­gyar korvinák. De mégis a leg­több itt van Budapesten, pénz­összegben kifejezhetetlen kincs­ként Szalatnai Rezső Negyvennégy Corvinát őriznek könyvtáraink páncélszekrényeik­ben 4 Ú­JJÁÉPÜL A MARGITSZIGETI ZENÉLŐ KÚT A Margitsziget felső részén, a halastó és a kénes forrás közelé­ben áll — a felszabadulás óta ro­mos állapotban — a sziget egyik nevezetessége: a zenélő kút. A karcsú oszlopokra épült kupolás építmény eredetije Marosvásár­hely főterét díszítette egykor. Bo­dor Péter híres székely ezermes­ter 1820—1822. között építette a muzsikáló csodakutat, tengernyi ötletének egyik szülöttjét. Az ezermestert okkal — ok nélkül, egyszercsak pénzhamisítással vá­dolták és Marosvásárhely főterén ki is végezték. Mielőtt azonban a vérpadra lépett, az volt az utolsó kívánsága, hogy még egyszer meghallgathassa csodakútjának zenéjét. A poroszlók odavezették az elítéltet a kúthoz, megindította a gépezetet, a dal elhangzása után még valamit igazított a szer­kezeten és ettől a zenélő kút örökre elnémult. 1935-ben a Közmunkatanács el­határozta, hogy Bodor Péter ze­nélő kútjának mását felépítteti a Margitszigeten. Páll Andor és Jankó Gyula építészek rekonstru­álták az épületet, amelynek,ku­polája fölé az eredeti gömb­ he­lyett egy bronz Neptun-szobrot helyeztek. A Rieger-féle hites or­­gonagyár készítette a bonyolult zenélő berendezést. Az épület alatt lévő vízmedencéből egy tur­bina nyomta fel a vizet az oszlo­pokban elrejtett csöveken át a kupolatérbe, ahol a víznyomás egy fújtatót működtetett és ez szólaltatta meg az orgonasípokat. A zenélő kút 12 zenedarabot — verbunkósokat, magyar dalokat — tudott játszani. Automatikusan működött, egy húszfilléres pénz­darab bedobása után megszólalt a muzsika, amely éveken át szóra­koztatta a Margitsziget látogatóit. A háború alatt, az ostrom során, mintegy 70 lövés érte a zenélő­kút épületét, erősen megsérült a Neptun-szobor, tönkrement a ku­pola vörös bádogborítása. A városi tanács most újjáépíti a Margitszigetnek ezt a neveze­tes emlékét. Pfanni Egon építő­művész vezetésével végzik a res­taurálást, amelyet még a nyár fo­lyamán befejeznek. A zenélő be­rendezés helyreállítása azonban későbbre marad, mert még nem találtak megfelelő szakembert, aki arra vállalkozik. . A margitszigeti zenélőkút tönkrement épülete

Next