Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-08 / 36. szám
SZÉPSÉGES KORVINÁINK !»agy volt Buda, a magyar krisrály székhelye s híres az egész világon. Ha láthatnék! Láthatjuk, ha nem is kőben, de egy régi könyvtár köteteiben. Egyszer egy hindu művész egy rizsszemből kifaragta Buddha szobrát. Mondják, bármerre vitte, honfitársai a parányi faragásból is megérezték prófétájuk csodálatos szellemét. A mi Mátyás királyunknak, Hunyadi Mátyásnak, olyan könyvtára volt Budán, hogy annak bármely darabjából el tudjuk képzelni a könyvtárt, a könyvtárból a termet, a teremből a palotát, a palotából a király hatalmát s a király hatalmából Magyarország dicsőségét. A könyvek kézzel írott művek voltak. Egy részük most is megvan, éppen 170 darab s ebből sajnos, mindössze negyvennégy van Magyarországon, Budapesten, könyvtáraink páncélszekrényeiben, a legtöbb a legnagyobb magyar könyvtárban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, de nagyon szépieket őriz az Egyetemi Könyvtár is. Korvináknak hívják Mátyás király híres, szépséges könyveit. Korvina azt jelenti, hogy Hollós, mert Mátyás könyveinek első lapjára, az alsó szegély közepére ismertetőjelként odafestette a Hunyadiak családi címerének madarát, a fekete hollót. Gondos mozdulattal, áhítattal veszi elő a tudós könyvtáros a napfénytől, portól, melegtől, molyoktól féltve őrzött kincset, nemzeti műveltségünk kézzelfogható darabjainak egyikét s mutatja, nézzük meg Olyan érzelemmel nézzük, mint az ember, aki találkozott szíve-lelke legnagyobb szerelmével. Egy ilyen régi kéziratos könyvben benne van mindaz, amire olykor hivatkozni szoktunk, ami erőt ad s ami mindnyájunké. Benne van a múltnnk, egérintjük a bársonykötés címeres, zománcos veretét és kapcsait, megsimogatjuk a szemünkkel a kötet nyíló hosszoldalán a színes festéssel díszített aranymetszést, amely ilyen stílusban sehol másutt nem fordul elő a világon. Egyenként nézzük meg Mátyás királynak a lápszéli folyondárdísz közé rejtett kis jelvényeit, a méhkast, a gyűrűt, a hordót, kutat, éggömböt, sárkányt és homokórát, melyek a legszebb emberi erényeket jelképezték. A nagy királynak országos munkája s háborúi közepette volt ideje ilyesmin is eltűnődni. Fürkésző szemmel nézzük, ott van-a maga a király képe is? Ott van mind Mátyás, mind Beatrix királyné arcmása a lapszéli díszítésben. Úgyszólván nincs két egyforma jelű Korvina, a kötések mindegyike is más-más, csak a stílusuk azonos. Mert valamennyi ugyanabban a budai királyi könyvkötőműhelyben készült. A címereket is nagyrészt itt Budán festették a király könyvfestő műhelyében A hollós címer legtöbbször a magyar és cseh címerrel fordul elő, jele tehát annak, hogy a könyvek legnagyobb része abból az időből való, amikor Mátyás magyar és cseh király volt egyszerre, tehát 1469. utáni. Későbbi szerzeményein a király feltüntette a magáé mellett a felesége aragóniai címerét is; ezekről a könyvekről így derül ki, hogy nyilván 1476. után jutottak a budai könyvtárba. Mikor Mátyás beveszi Bécset s koronáinak száma ismét bővül eggyel, ezt azonnal megfigyelhetjük a könyvein is, ott van harmadiknak az osztrák címer. Ezek az utóbbi és egyúttal utolsó szerzeményei tehát 1485. óta kerültek a Dunára néző híres könyvtárterembe. Bőrbe, bársonyba és selyembe köttette könyveit a nagy király. A megmaradt könyvek közül 154 latin kézirat, 8 görög kézirat és 8 kötet latin nyelvű ősnyomtatvány. Mert Mátyás korában már megvolt a könyvnyomtatás, tudjuk, hogy Budán működött az elsőit egyike, a Hesz Andrásé, melyet Karai László, királyi alkancellár állított fel a király rendeletére 1471-ben. Ebben az első hazai nyomdánkban, itt Budán, jelent meg 1473-ban a legelső Magyarországon nyomtatott könyv, a Magyarok története, latin nyelven. Gondoljuk meg, mily nagy dolog s mekkora újdonság volt ez, hisz Spanyolországban csak 1475-ben s Angliában csak 1476-ban jelenik meg az első nyomtatott könyv. Ezek az első nyomtatványok éppoly becsesek, mint a kézzel írottak, hívjuk is az 1500 előtt készült nyomtatott könyveket ősnyomtatványoknak. Mátyás könyvtárába ezek is bevonultak már. Mátyás király szívesen tartózkodott könyvei között. Hisz szíve szerint ő is írástudó volt, értője és résztvevője kora irodalmi műveltségének, ahogy erről a Pomponius Laetushoz írt levele is tanúskodik 1471-ből. Kéziratos nyomtatott könyveit végigolvasta, ízlelte a szép hasonlatot, akár a költők. Milyen volt a könyvtár? Oláh Miklós harminc évvel a király halála után, mint szemtanú, így írja le: „A királyi vár gyönyörű épületekből áll, művészi kiállítású boltívek díszítik, a rajta levő famunkákon arannyal és változatos színekkel festett díszítések láthatók, mindez oly ragyogó, hogy ámulatra késztet. A palota fekvésén és fejedelmi fölépítésén kívül Alamizsnáé Szent János ereklyéjéről és Hollós Mátyás király könyvtárairól híres. Amerre az út az őrhely felé vezet, Szent János áttört kápolnája közelében, oldalt emelkedik a belső könyvtár két boltíves, egymással szemközti épülete. Az egyikben a király gondos, szorgalmas munkájával részben Görögország szívéből, részint más keleti országokból összegyűjtött görög nyelvű művek voltak felhalmozva; a másik, amely beljebb feküdt, mindenféle latinnyelvű kódexeket tartalmazott a legegyszerűbb elemi dolgoktól kezdve, úgyszólván a tudományok fellegváráig, mindegyik külön-külön tokban és szekrényben, meghatározott rendben elkülönítve. Mindezeket színes fonállal és arannyal átszőtt selyembársony takarta, a megfelelő tudományos a foglalkozási ág megjelölésével. A kötetek legnagyobb része pergamentből való, selyemkötéssel, arannyal bevont ezüstcsatokkal. Az idősebbektől hallottam, hogy Mátyás idejében a királyi udvarban mindig élt mintegy harminc könyvfestésben gyakorlott másoló, akik közül többet a király halála után magam is ismertem ...” Mátyás halála után elpusztult a könyvtár. A két Jagello- Király alatt kézen-közön eltűntek a legszebb példányok. Ami még maradt, azt a török vette magához, amikor elfoglalta Budát, s elvitte Sztambulba. 1875-ben az akkori török szultán, If. Abdul Hamid, harmincöt Korvinát viszszaajándékozott nekünk. Viszont érdemes feljegyezni, hogy 1636- ban, Buda visszavételekor megtalált példányokat az osztrákok a bécsi udvari könyvtárba szállították. Ma két világrész tizenkét országának könyvtáraiban vannak szétszórva a szépséges magyar korvinák. De mégis a legtöbb itt van Budapesten, pénzösszegben kifejezhetetlen kincsként Szalatnai Rezső Negyvennégy Corvinát őriznek könyvtáraink páncélszekrényeikben 4 ÚJJÁÉPÜL A MARGITSZIGETI ZENÉLŐ KÚT A Margitsziget felső részén, a halastó és a kénes forrás közelében áll — a felszabadulás óta romos állapotban — a sziget egyik nevezetessége: a zenélő kút. A karcsú oszlopokra épült kupolás építmény eredetije Marosvásárhely főterét díszítette egykor. Bodor Péter híres székely ezermester 1820—1822. között építette a muzsikáló csodakutat, tengernyi ötletének egyik szülöttjét. Az ezermestert okkal — ok nélkül, egyszercsak pénzhamisítással vádolták és Marosvásárhely főterén ki is végezték. Mielőtt azonban a vérpadra lépett, az volt az utolsó kívánsága, hogy még egyszer meghallgathassa csodakútjának zenéjét. A poroszlók odavezették az elítéltet a kúthoz, megindította a gépezetet, a dal elhangzása után még valamit igazított a szerkezeten és ettől a zenélő kút örökre elnémult. 1935-ben a Közmunkatanács elhatározta, hogy Bodor Péter zenélő kútjának mását felépítteti a Margitszigeten. Páll Andor és Jankó Gyula építészek rekonstruálták az épületet, amelynek,kupolája fölé az eredeti gömb helyett egy bronz Neptun-szobrot helyeztek. A Rieger-féle hites orgonagyár készítette a bonyolult zenélő berendezést. Az épület alatt lévő vízmedencéből egy turbina nyomta fel a vizet az oszlopokban elrejtett csöveken át a kupolatérbe, ahol a víznyomás egy fújtatót működtetett és ez szólaltatta meg az orgonasípokat. A zenélő kút 12 zenedarabot — verbunkósokat, magyar dalokat — tudott játszani. Automatikusan működött, egy húszfilléres pénzdarab bedobása után megszólalt a muzsika, amely éveken át szórakoztatta a Margitsziget látogatóit. A háború alatt, az ostrom során, mintegy 70 lövés érte a zenélőkút épületét, erősen megsérült a Neptun-szobor, tönkrement a kupola vörös bádogborítása. A városi tanács most újjáépíti a Margitszigetnek ezt a nevezetes emlékét. Pfanni Egon építőművész vezetésével végzik a restaurálást, amelyet még a nyár folyamán befejeznek. A zenélő berendezés helyreállítása azonban későbbre marad, mert még nem találtak megfelelő szakembert, aki arra vállalkozik. . A margitszigeti zenélőkút tönkrement épülete