Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-15 / 37. szám
HÉTKÖZNAPI JEGYZETEK A A kiállítás ma már »hétköznapi« életet él, ötvenhárom holdnyi területétbirtokba vették a látogatók. Száz és százezer ember indul naponta a felfedező izgalmával a pavilonok, gépterek, karámok, istállók, veteményeskertek és csemegetooltok lármás útvesztői felé, hogy reménytelen kísérletet tegyen: rövid órák alatt mindent látni, mindent kipróbálni, megkóstolni és véleménynyel illetni. Lehetetlen feladat. Aki büszkén jár meg azzal, hogy látta Durcasit, a díjnyertes bikát és a hatszázezer porontyot fiadzó csodapontyot, kissé sápadtan veszi tudomásul, hogy nem jutott ideje megvárni a mosógépbemutatót és eltévedt, mielőtt a bocskonkészítő kisiparos sástracskájához ért. (Mások látták a vadászház lázacnakötött erdei farkasát, az igazi vesszőiből font, kisüsti pálinkát árusító óriás demizsont, de nem leltek ara az istállóra, ahol a harminckilenc liter tejet adó Terka tehén tartózkodik. Ahhoz, hogy valaki áttekintő képet rajzoljon az egész kiállításról, legalább is kisebbfajta könyvet kell írnia. A bőség, szépség, gazdagság birodalmába tett felfedező útról azon melegében inkább csak naplójegyzetek közölhetők. Termékek, árufajták és mesterségek olyan sokasága késztet ámulatra, hogy az ember végül is szégyenkezik, mintha nem ismerné az országot, amelyben él. Az egyik vásár utcában egymás mellett kínálja portékáját a rádiógyár és a hordókészítő kádármester, az ostorszíjfonó, a szegedi papucsos, a késes, a lánckészüő, a kendőfestő, a szőnyegszövő, a műanyag-feldolgozó. Kaphatsz szakmaikallapat és sátorponyvát, legújabb típusú Orionrádiót és alumínium vedret, zsineget, jutazsákot, filcet, laticelpárnát, színes bocskort, tarka kendőrt, hús- és kávédarálóba betétet, feketefőzőt, kerékpárgiumit, szénásszekeret. A baromfiházban ismét elámulsz, hányfajta ludat és kacsát, tyúkot és kakast, óriási mérges pulykát, tarkatollú víziszárnyast nevelnek az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, az egyéni parasztok. Van itt pekingi kacsa és kendermagos tyúk, fogolyszínű leghorn, magyar lúd, bronzpulyka, tengernyi sáfránysárga naposcsibe. A haltenyésztés ventfalú tömör tornya mögött, terméskőbe süllyesztett üvegmedencében rizsföldön nevelt pontyok bámulják a látogatót. A vadászház kertjében bokor alatt hűsöl a vaddisznó, kis patak felett szökken át a Bükkfennsík muflonja. És amikor már azt hiszed, mindent láttál, a szürke gémet és a gyöngytyúkot, a vidrát és az őzsutákat, váratlanul, mintha az erdők elvarázsolt királya lenne, kápráztató színek palástjában méltóságteljesen eléd lépeget az aranyfácán. E kedves, vendéglős cégérnek gyakran alkalmazott madarat szótlanul nézi a tömeg. Akárha koronát viselne a fején s aranyos ékszert karcsú nyakában. A fekete, a kobaltkék, a vörös, s türkizzöld, a sárga, a gyöngyszürke és az arany színárnyalatai népmesék csodálatos pillanatait idézik: várom, talán megszólal s elkérdi a bámulóktól három legtitkosabb kívánságukat ... 2. A romantikát, különös módon, nem a lovasjátékok jelmezei képviselik, a térden felül érő vértes csizmák, a kopjáslobogók, a római versenyfogat, a quadriga AZ Országos Mezőgazdasági Kiállítás egy részlete közvetlen a megnyitás előtt. A felvétel a 39 méter magas szovjet olajfúrótoronyból készült A Német Demokratikus Köztársaság gépkiállítása A nagysikerű borkóstoló a Szőlészeti Kutatóintézet kísérleti telepeinek borospincepavilonjában. A rendkívüli sikert aratott pavilont Hornicsek László építész tervezte Terka, a juhépusztai állami gazdaság nagydíjat nyert tehene