Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-10-06 / 40. szám
NAPSÜTÖTTE ŐSZI KÖNYVNAPOK Hányan és kihezfohászkodhattak a könyvterjesztés illetékesei közül az időjárás érdekében, nem tudom. Tény, hogy a leghőbb óhajok meghallgatásra találtak és a múlt hétvég vigasztalanul csúf, hideg, zuhogó esővel áztatott napjai után vasárnap reggel — éppen az Ünnepi Könyvhét nyitányakor — napsugaras, enyhe ősz köszöntött be. Nagy szerencse, a könyv minden barátja őszinte örömmel fogadta, hanem azért mégsem mulaszthatunk el egy kritikai megjegyzést. Amennyire örültünk annak, hogy — nem utolsósorban a sajtó bírálatának hatására — a tavalyi »»szürke könyvhét« után az illetékesek ez évben mégis engedtek az olvasó tömegek óhajának és újra kiállították a könyvnapi sátrakat, annyira nem vettük szívesen, hogy ezt mégsem gondolták végig kellőképpen. Mert a hagyományos könyvnapokat nem valami úri szeszélyből rendezték volt évről évre mindig június elején, hanem az időjárás miatt. A logika és a tapasztalás szerint ez az idő kedvez leginkább az utcai árusításnak, míg viszont, ugyancsak a logika és a tapasztalat szerint, október elején már a hideg is, az eső is megszokott vendég. Ezúttal szerencsénk volt — de gondoljunk a jövőre. A következő évben, reméljük, ismét nyáron rendezik majd a könyvnapokat. A gyárban A Ganz Vezérlőberendezések Gyárában a hivatalosan kitűzött időpont előtt — már október elsején, pénteken délben — megnyitották a könyvhetet. Néhány perccel az ünnepélyes megnyitó előtt érkeztünk oda, amikor már egymás hegyén-hátán szorongott a sok ember a könyvesasztalok előtt. Olajosruhájú munkások, kékköpenyes tisztviselők, utcai ruhába öltözött műszakiak vegyesen , és a vásárló lényegesen több volt, mint a csak nézdegélő! Mi fogyott leggyorsabban és legnagyobb példányszámban? Jókai, Jókai és megint Jókai. De Karinthy »így irtok ti«-jének néhány ideérkezett példánya is percek alatt elkelt, s ugyancsak nagy keletnek örvendtek Mikszáth, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond könyvei. Még német könyveket isbeszerzett a gyár könyvfelelőse. Egy idősebb, szemüveges tisztviselőnő német nyelvű Thomas Mann-t szorongatott a hóna alatt, a válogatott elbeszéléseket. Egy órakor érkezett az üzembe Tamási Áron. Ebédszünet volt, addigra már a gyár jórésze lent tömörült az udvaron, hogy személyesen lássa az Ábel költőjét. Ezt azonban nemcsak az újságíró fejezi ki így. Ezen a módon üdvözölték hivatalosan is Kossuthdíjas írónkat és ahány beszélgető csoportot végighallgattunk, mindenütt így ismerték — és jól ismerték! — Tamási Áront. Ismerik és szeretik. Ezt abból is lehet látni, milyen sok Tamási-könyvet szereztek be. Ebben az egy ütemben nyolcvanöt könyvét dedikálta az író. Az ünnepség, a dedikálások, a gyárlátogatás befejeztével visszakanyarodunk az udvarba, a könyvesasztalhoz. Hű, de nagyon »megkopasztották« közben! Az utcán két nappal később, azon a verőtfényes, első októberi vasárnapon, ugyanezt tapasztaltuk az utcai sátraknál is. A könyvnap előzetes propagandája volt-e ilyen hatásos, vagy az utcai sátrak látványa vonzott olyan sok embert, vagy pedig valóban ilyen mérhetetlenül sok barátja van-e már nálunk a könyvnek, akik nemcsak egész lelkükkel, de háztartási költségvetésükkel is jó előre felkészültek az eseményre — nehéz ezt megállapítani! Annyi tény, hogy a könyvhétnek mind az érdeklődés, mind a tényleges vásárlás tekintetében már az első napon óriási sikere volt! Reggel 9-től este 9-ig tartanak nyitva az utcai sátrak. Sok olvasó már vasárnap reggel 7 órakor gyülekezett az üres sátor körül, hogy még idejében megszerezhesse, amire áhítozott. Mintha, mondjuk, tüzelőről lenne szó! Szép és megindító, örvendetes és elgondolkoztató tény. S a kép teljességéhez tartozik, hogy a holtfáradt eladók este 9-kor minden udvariasságukat latba vetve kényszerültek megmagyarázni a sátor körül tolongóknak, hogy: »»Záróra van, kérem! Holnap ismét nyitva leszünk...« — sokan még ezután is alig akartak távozni. Nemcsak egy-egy kedves könyvet vesznek az emberek. Egyáltalán nem ritka látvány az olyan vevő, aki négy-öt könyvet is szorongat a hóna alatt. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a könyvek olcsók lennének. Egyik-másik az, de a legtöbbnek elég borsos az ára. Hallatszik is erről sok panasz. És mégis vásárolnak. Az olvasás és az olvasó sikere ez a könyvnap. Sok sátrat meglátogattunk a városban, számos helyen találkoztunk könyveiket dedikáló írókkal is. Írónak és olvasónak ezekből a találkozásaiból bizonyára születtek kedves élmények, talán még maradandó barátságok is. Mi, sajnos, nem találkoztunk ilyesmivel. Talán nem is sok eset volt. De ez végeredményben nem nagy baj. Az író személye helyett mindig jobban és teljesebben beszél — maga a mű. Kívánság- és panasz-könyv A Szépirodalmi Könyvkiadónak a Nemzeti Színház előtti sátra körül láttuk mindig a legnagyobb tolongást. Itt külön széket és asztalt helyeztek el a vásárlók részére, az asztalon »►Kívánság- és panaszkönyv«-vel. Megnéztük a nagy számban sorakozó beírásokat. Sok mindent mond el ez a könyv — valóságos tükröt tár kiadók és könyvterjesztők elé az irodalmi közvéleményről, az olvasók óhajairól, elképzeléseiről és ganászairól. Másfél nap alatt hét beírás szólt Karinthyról. Ki szelídebben, ki erélyesebben követelte az »Így írtok ti*-t (amely minden sátorban már az első nap első órájában elfogyott), a »Tanár úr kérem«-et és még más Karrinthy-műveket is. Keveslik József Attilát és Mórát. A könyvnapokra a kiadóknak és a terjesztésnek viszont sikerült megfelelő mennyiségű Jókait, Mikszáthot és Móriczot piacra dobni, így e bártan írót aránylag igen kevés bejegyzés követeli. Sokan kérnek több görög klasszikust! Az Aristophanes kötet árát (30 forint) általában drágálják, de megveszik. Rengeteg bejegyzés hiányolja a Svejk-et. Sokan kérnek Thomas Mann-t, Shaw-t, Dreiser-t és még több klasszikust. »Háromszor is Cyrano« — olvasunk egy energikus írást. Nagy a kereslet operai és zenei könyvekben. (E téren semmi nem kapható!) »Mi van Ehrenburg kilencedik hullámával?* (Vannak örök telhetetlenek. Szép példányszámban, kétféle kiadásban jelent meg a könyvhétre Ehrenburg »Párizs bukása«. Persze, hogy az illetőnek most azért is a »»Kilencedik hullám« kell!) »Juhász Gyula és Tóth Árpád után szívesen látnánk egy Babitsot is!« Egy általános iskolai tanuló gömbölyű betűi: »»Tessék szíves lenni újra kiadni Verne Gyula két évi vakációját!« (Ezen a könyvhéten a »»Tizenötéves kapitány«-t árusítják, veszik is, mint a cukrot!) »Olcsó, nagy példányszámú Petőfi, Ady, József Attila kell! Hétezerötszáz példány nem elég!« — írja egy szigorú kéz. Sokan bírálják könyvkiadásunkat azért, amiért egyetlen magyar népmesegyűjteménynyel sem jelentkezett a könyvnapra. Akad olyan is, aki a rendezést kritizálja: »Miért nincs hangszóró, amely bemondaná, melyik író dedikálja a könyvét?« És így tovább, lehetne még idézni hosszasan. Ha azt akarjuk, hogy a jövő évi könyvnapok ne csak elérjék, de túlszárnyalják az idei sikerét, akkor a könyvkiadással foglalkozó valamennyi állami szervünknek alapos tanulmányozásra ajánljuk ezt a kívánságkönyvet... Barabás Tamás TAMÁSI ÁRON, A GANZ VEZÉRLŐBERENDEZÉSEK, GYÁRÁBAN dedikálja a könyvhétre megjelent könyveit. Mellette Tamási Áronné. Az asztalon a kis ajándék, amelyet a gyár dolgozóitól kapott az író. (A felvételt Jánossy Gyula, a Ganz Vezérlőberendezések Gyára rajzellenőre készítette) PATZAY PÁL, Kossuth-díjas szobrászművész nyitotta meg az ünnepi könyvhetet a művészeti könyvek sátrában, a Sztálin-úton, az Operaház előtt (Keleti Éva felvétele — Magyar Fotó) A MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ SÁTRA a November 7. téren, a Savoy kávéház előtt. A szépirodalmi könyvek mellett nagy sikere volt a jó összeállítású ismeretterjesztő könyveknek is (Novotta Ferenc felvétele) A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Nemzeti Színház előtt elhelyezett sátra körül volt a legnagyobb a forgalom. A kiadó kívánság- és bírálat-könyvet is odakészített az olvasók részére, amelybe igen sokan jegyezték fel kívánságaikat (Novotta Ferenc felvételei