Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-10-20 / 42. szám

HÁROM VÁLASZTÁS EGYETEN Harc a Népfront körül a csornai járás egyik falujában Egyed Budapesttől több mint százötven kilométerre fekszik, a régi Sopron megye csornai járásában. Ezertíz lakosa van. Több mint ezer éves, már az ókorban fennállt, 1831-ben itt ásták ki azt a finommívű­­ büiket, amellyel Pannónia régvolt lakói az életet adó hold egyiptomi istenasszonyának, Isisnek áldoztak. A falut nem lehetett lefényképezni, mert minden oldalán fasorok takarják: rozsdái, nyárfák, égimeszelő topolyák, vén diók, az őszi szél­ben bágyadtan reszkető nyírfák. Csöndesen s látszólag álmosan bújik meg a falu a fák között. Egyik szélén kastély, másikon tó. A kastély öreg és szomorú, félig rombadőlt, valaha a Batthyány hercegeké volt, 1945-ig pedig Egyedi Artúré, az utolsó földesúré. A tó körül jókedvű az élet, tükrén, az őszi nap sugarában kacsák úszkálnak, lomhán és puhán, partján pedig iskolásgyerekek csapkodják a vizet kukorica­­csutkával, csak úgy, csak azért is, minden látható ok nélkül, harci kiál­tásokat hallatva, lihegve, egészen elfullva, egészen belefeledkezve, neki­­pirulva és csodálatosan boldogan. A falu öt utcából áll: a Fő-utca Egyed közepét szeli át, a kastélytól a tóig vezet, széles és takaros. A tanácsháza az Árpisi-utcában van. A Szanyi-utca görbe, kedves és kicsi. A Vasút-utcába még nem vezet­ték be a villanyt. A Béke-utca ragyog, csupa új házból áll. A háború a szegényparasztok negyedét elpusztította s a hatvannégy család, amely­nek rombadőlt az otthona, 1946-ban Egyedet Ágfalvával cserélte fel és elfoglalta a kitelepített volksbundisták lakásait. A falu utolsó földes­ura, az öreg Egyedi Artúr, akinek a határban háromezer holdja volt, már nem élt 1945-ben, veje még a háború előtt kastélyszobájában kötéllel megfojtotta zsugori apósát. A zsinegelő gyilkos nő két nappal azelőtt, hogy kitöltötte volna büntetését, a börtönben meghalt. A család megmaradt tagjai, az özvegy földbirtokosné és három lánya szétszéled­tek a nagyvilágban. A birtokot nagyrészt középparasztok között osztot­ták, szét Egyedet főként egyénileg gazdálkodó középparasztok lakják. A falunak van egy termelőcsoportja, általános iskolája, gyógyszer­­tára, könyvtára, postahivatala, szociális otthona, földművesszövetkezete, egy kocsmája, szövetkezeti boltja, villanyvilágítása, körzeti orvosa, védőnője, plébániája, katolikus temploma s közel kétezer holdas határa. Virradat nevű második osztályú termelőcsoportja háromszáz holdon gazdálkodik, a középparasztok csaknem ezerhétszáz holdon. Tanácselnöke, ifjabb Szűcs József, a Virradat tagja. Zömök férfi, volt cseléd fia. Ami először megragad: ez a fiatalember erősen őszül. Fekete hajába vegyülő ősz szálai alatt fürkésző, fényes és fekete szem pislant az emberre. A VB titkár szőke fiatalasszony, Gőgös Gyulánénak hívják és szégyenlősen az ablak felé fordul, mikor először le akarják fényképezni. Férje egyébként egyéni kisparaszt. A falusi pártszervezet titkára a négyholdas Kiss Sándor, egy sokat küzködött, sokat átélt idő­sebb ember. Juttatott földjén gazdálkodik. Alacsony termetű, háta kissé görbe, haja sötét és tömött. A falu egyik módos embere Turner Márton, legszegényebb lakója pedig Kozma Sándorné. Turner nagytekintélyű gazda, tizenkilenc holdas középparaszt, híres állattenyésztő, a Fő­ utcában takaros, szép kőháza van. Kozmáné magános és szomorú özvegyasszony, aki családjától elha­gyatva él. A csipkéstornyú francia kastély egyik zugában húzódott meg, naphosszat az omladozó vén kastélyfalnál ül, az odaszórt rozsét tördeli, könnyben úszó szemét a távolba veti s a litániákhoz hasonló mormo­­lással szór átkokat a menyére. A falu legöregebb lakója a kilencven esztendős Vince Antal, pipás vénember, a legfiatalabb pedig az egy­hónapos Horváth Jancsika, egy egyéni gazda újszülött fia. A legöregebb egyedi esténként pipadohányért dohog és nagyokat morog. A legfiata­labb a tulipános bölcsőben ámulva hallgatja az altatót. Ebben a faluban hirdette ki 1954 szeptember 25-én, egy verőfényes szombati napon az öreg Horváth Imre, a tanács kisdobosa, kissé rekedt és tremolázó hangján, ahogy szokásos, minden ötödik ház előtt megállva: — Tudatik mindenkivel, akiket illet, hogy a földművesszövetkezet holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor a szövetkezet nagytermében tag-­öVülést tart. Utána megalakul a Népfront. Az első választás A földművesszövetkezet nagytermében körülbelül százötvenen gyűltek össze szeptember 26-án, vasárnap délelőtt tizenegy órára, hogy meghallgassák Kiss József ügyvezető elnök beszámolóját. Szép, meleg őszidő volt. Sokan csak úgy jöttek, kabát vagy bekecs nélkül, ünneplő feketében, nyakkendő nélküli, patyolatfehér ingben, rántás csizmában. Sok itt a­­középkorú, meg öreg ember. Olyan arcok néztek az elnöki emelvény felé, amilyeneket Munkácsy festett régen, mikor a »Honfog­lalás­« modell­je:-­ kereste, ezeket a tömzsi és szélesvállú, nyakas és kiálló járomcsontú, diós szemöldökű és tömötthajú, aprószemű és kerekarcú magyarokat. Az elnöki emelvényen Kiss József ült, az ügyvezető elnök és egy névrokona, Kiss Sándor, a párttitkár. Kiss József egy óra lefor­gása alatt végzett beszámolójával. Utána az elnöki széket a párttitkár foglalta el. — Kedves elvtársak — kezdte —, most átalakulunk Népfront­gyűléssé és megalakítjuk a Hazafias Népfront egyedi előkészítő bizott­ságát. A felsőbb szervek úgy kívánják, hogy a helyi Népfront elnöke a helyi pártszervezet egyik vezetője legyen, titkára pedig én. Az emberek egymásra néztek: akkor mi a különbség a párt és a Népfront között? És akkor miért van szükség Népfrontra? Pillanatnyi értetlen, feszült csend következett. A párttitkár olvasni kezdte az előkészítő bizottság névsorát: Kiss Sándor, párttitkár, Horváth Lajos pártvezetőségi tag, Felső Bognár György, a Virradat és a pártvezetőség tagja... Az emberek szállingózni kezdtek. Nem azért, mintha Felső Bognár Györgyöt, ezt a becsületes, derék embert nem szeretnék, nem becsül­nék ... hanem azért, mert egyszerűen n­em tudták, hogy miért vannak itt? Miért kell itt választani? Mit kell megvitatni? Hol fog érvényesülni az ő akaratuk? Lehet, hogy Felső Bognár Györgyöt ők maguk is jelölték volna, ment ,tiszte, egyenes em­ber, de imi­esc választani, ha Felső Bognár Györgyöt meg kell­­választani? A végén tizennyolc ember maradt a nagyteremben. Ellen­vetést senki sem tett. A név­sorhoz senki sem szólt hozzá. — Tessék, elvtársaik! Kit akarnak? Kit nem akarnak? Mély, álmos csend volt. A pártpotitikiár­­nem értette a rész­­vétlenséget és megsemmisítő közönyt Hangjában kissé ke­sernyésen zárta be a gyűlést. — A Népfront helyi előké­szítő bizottsága ezennel meg­alakult. Néhány nap múlva a fa­luba érkezett Vécs József, a járási pártbizottság munka­társa és közölte a hírt: a Haza­fias Népfront járási előkészítő bizottsága az egyedi választást megsemmisítette és október tizedikére új alakuló gyűlést írt ki. Nézzünk a kérdés mélyére. Három ember­nek három kér­dést tettem fel. Az egyedi­­párttitkártól ezt kérdeztem: — Ha a Népfront azonos a pártszervezettel, akkor m­i szükség lenne rá? A párttitkár beismerte, hogy hibát követett el, de védekezett is: az egyedi pártszervezetet a járási pártbizottság teljesen magára hagyta. Neki senki sem mondta meg vagy magyarázta meg, hogy mi lesz a Népfront? A járási pártbizottság kiküldötte, Tóth Mihály, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályának egyik munkatársa a választás előtt járt ugyan nála, hogy segítségére legyen, de mikor azt kérdezte tőle, mi a Kiss Sándor, a párttitkár Gőgös Gyuláné, a VB-titkár Turner János középparaszt Kameneczky József dr. állatorvos

Next