Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-10-20 / 42. szám
Népfront, a kiküldött így felelt: »Már késő van és fáradt vagyok. Sietnem kell, mert még az éjfél egy statisztikai kimutatást kell elkészítenem.« És anélkül, hogy válaszolt volna, elutazott. Az egyedi tanács elnökétől, ifjabb Szűcstől megkérdeztem: — Miért nem vonták be a Népfrontba a falu zömét, a középparasztokat? — Nehéz emberek — felelte. — Kívülállók. Meghökkenek: min állnak kívül? Hirtelen állunk meg az Árpásiutcában, ahol éppen sétáltunk a lágy és mézszemű őszben. Ez az ország jórészben a szorgalmas és hazaszerető középparasztok által termelt húst és kenyeret eszi! Ezek — "kívülállók«? Bisztri Jánostól, a járási pártbizottság titkárától Csornán kérdeztem meg: — Hogyan történhetett ilyen Népfrontot megcsúfoló választás Egyeden? — Az egész járásban súlyos harciban állunk tagságunk nem is jelenkéktelen részének szektás, állbaloldali magatartásával szemben. Ilyen jelszavakat hallok: a Népfrontba nem lehet bevonni olyan középparasztokat, akik nem akarnak a tszcsibebelépni. A Népfrontban nincs helye olyannak, aki templomba jár. A középparaszt azelőtt sem evett velünk egy tálból, ezután sem eszik. Ezt az eltorzult, hibás, a párt politikáját, a Népfront szellemét súlyosan sértő magatartást máról holnapra nem sikerült leküzdenünk. Súlyos baj még a járásban, hogy egyes falusi párttitkárok be akarnak ülni a falusitanácselnök jólfizetett székébe. A bogyoszlói meg kastély, párttitkár például máris elfoglalta a felfüggesztett tanácselnök helyét. A tanácstagokat sok községben nem a Népfront előkészítő bizottsága jelöli, hanem a pártszervezet. Nem egy falusi párttitkárt le fogunk váltani. A második választás Pontosan az emeleti szoba alatt, ahol az utolsó egyedi földesurat a veje megfojtotta, ült össze október tizedikén, vasárnap délelőtt tizenegy órakor a Hazafias Népfront második alakuló gyűlése. Az első választás megsemmisítésének híre hamar elterjedt a faluban. A második választásra már nem azért jöttek az emberek, mert földművesszövetkezeti beszámolót hirdettek, hanem azért, mert becsületes választást vártaik és a Népfront, ez a nagy, hazafias összefogás itt is vonzza, hívja az emberek ezreit. Körülbelül százan szorongtak a francia kastély földszinti kultúrtermében, amelynek keskeny, gótikus ablakaiból kilátni arra a dombra, amelynek mélyén működött egy földalatti teremben századokkal ezelőtt a Batthyány hercegek úriszéke. Aki kitekintett az ablakon, annak eszébe jutottak a történetek, legendák, amelyek apáról fiúra szálltak. Pallosjog, az úriszék tömlöce, a földalatti börtön feneketlen kútja, amelybe betaszították a dézsmát nem fizető jobbágyot. A falakon, bár fakón és helyenként letöredezve, még állnak a gömbölyű angyalokat, ezüst glóriákat és habos kék felhőket ábrázoló freskók, melyeken valaha a hercegnők szeme elpihent. De elég a múltból. Ma az a kérdés, hogyan éljünk a múlt teteme felett? A habos felhőket ábrázoló kastélyfalak és a sokat dolgozó, gyakran gyötrődő, új utakat kereső, napfényes, régi falu között hogyan alakítsuk ki a sokkal tágasabb és sokkal gazdagabb jövőt, amelybe mindenki belefér, aki dolgozik, jó, egyszerű, becsületes és magyar? Vagy román, német, délszláv, vend, szlovák, de nekik is ez a föld az, melyen apáik vére folyt... Idős Karakas Kálmán középparaszt nyitja meg az alakuló gyűlést: — Gazdatársak... Katona Károly, az igazgatótanító, serény és fiatal ember, ünnepi beszédet mond. És Felső Bognár György köztiszteletben álló gazdaember terjeszti be a Népfront előkészítő bizottságának új névsorát. Hogy Felső Bognár György a pártvezetőség tagja? A megjelent középparasztok közül az égvilágon senki sem kívánja, hogy a Népfrontot kommunisták nélkül csináljuk meg. A múltkori választás némasága és közönye csak annak az otromba kísérletnek szólt, amely a pártot azonosítani akarta a Népfronttal. Szélesedik a kapu... ez jut eszembe, ahogy hallom az előkészítő bizottság új névsorát: Kuti János pártonkívüli, egyéni. Halász Lajos pártonkívüli, a Virradat tagja. A háromholdas Birskás Jenőné. Katona Károly igazgatótanító. Kiss József párttag, a szövetkezet ügyvezető elnöke. Ács Gyula párttag, volt tanácselnök, a Virradat tagja. Szélesedik... de eléggé? Vájjon a második választás teljesen kitárta a kaput minden hazáját szerető, becsületes egyedi ember előtt? A helyi Népfront megalakult. De én konok vagyok s megkérdezem a tanácselnököt: — És miért nem választották meg az ötvennégy esztendős Turner Mártont is, a legtekintélyesebb helyi gazdát? Vagy testvérét, Turner Jánost? S miért nem volt itt a tizenkétholdas, pártonkívüli Szóka József, vagy Gasztonyi dr., a falu orvosa, vagy például a gyógyszerész? — Nem jöttek el. — És ha meghívták volna őket? Meghívták? A válasz rossz és tömör:"— Nem. Játékos szél dalol, kakukkfű illatát hozza a jég, az asszonyok most főzik be az aranyló levesekbe a jófajta csigatésztát, a kémények kürtőin át ízek illata keveredik el, a szomorú és szegény Kozmáné csak tördeli a rozsét a csipkés kastély falánál, a nyírfák fehér teste hajladozik, mélyen kong a nagyharang s engem elkap a képzelet, hogy milyen legyen majd a harmadik gyűlés, mikor a helybeli Népfront állandó bizottságát választják meg. A harmadik Így képzelem... így lenne jó. Nem a tanácsházán, nem a kultúrteremben,, nem is a földművesszövetkezet nagytermében vagy az iskolaudvaron gyűlnek össze az egyedi emberek, hanem egy szép és takaros portán, mondjuk például a becsült csoporttag, Felső Bognár György parasztember lakásának az udvarán. Vasárnap van megint, őszi délidő. S mikor a házigazda beszélni kezd, nem azt mondja, hogy gazdatársak, és nem azt, hogy munkatársak vagy kartársak, hanem egyszerűen, jóízűen és magyarul: — Emberek... És szót váltanak arról, hogy egymástól tanulva építsük ezt a kicsi falut, az egyedi jövendőt. Felső Bognár György kommunista szíve, meg a szava, meg meggyőződésének ereje vonja be a politikai életbe többek közt a két kiváló középparasztot, a Turnereket, a két Turner-testvér pedig adja át nehéz munkában szerzett okos tapasztalatait Felső Bognárnak, meg a többieknek. És egymástól tanulva és egymásra hatva, közösen és együtt alakítsa ki a nép a községpolitikát. És nyíltan mondják el azt, amit nekeim csak suttogva mondtak, hogy a régi tanács olyan volt, mint az iskolában, a fizikaórán a villamossági kísérlet. Hiszen összefogott akkor is a falu népe, de hogyan?! Valahogy úgy, hogy az egyik fogta a villamosgömböt, a másik az első kezét, a harmadik a másodikét, a negyedik a harmadikét, aztán végén állt a paraszt s neki állt fel a haja! Azután meghánynák-velnék, hogy az új tanácstörvény hogyan teszi lehetővé a helyi, községi politika kialakítását. Aztán felállna a tizenkétholdas Sas József: — Emberek! Csináljuk meg a régi, rombadőlt mázsaházat a répaföldeken! Hozzuk vissza Kameneczky József állatorvost, aki azért költözött a szomszéd faluba, mert Egyed nem adott neki lakást. Van itt egy kétszobás ház, kiköltözött belőle a rendőrőrs Szilbe, csak a belügyet kéne egy kissé megnoszogatni, válaszolna a falu levelére, hogy vehetnék birtokba a lakást. No és a Vasút utca? Szégyen, hogy csakitt nincs villany, az asszonynép este vakoskodik, mikor a tű fokát keresi. Vezessük be a villanyt ide is. És az a négy államosított ház az Árpási utcában, be csúf! Emberek, a mi falunk ez, a mi szégyenünk. Ki tud vakolni? Meszet keverni? Állványozni? Aztán szólni kéne odafenn Pesten, hogy jobb árat fizessen a kormány a magtermesztőknek. Mert kinek van kedve ilyen alacsony áron lucernamagot termeszteni? Ki mén? Turner János? Benne vagyunk. De menjen egyenesen a Kossuth Lajos térre, a földművelésügyi miniszterhez! Mert csak így érdemes, ami a szívemen, a számon. S ami a számon, azt már holnap meghallgatja az a messzi és nagy, gyönyörű és mindenttudó Budapest. ... így lenne jó. A jó azonban — de rossz szokása van! — nem pottyan le egyenest az égből:" verekedni, viaskodni kell érte. Ehhez a további küzdelemhez kíván Egyed népének jószerencsét a krónikás. Ruffy Péter Szűcs, a tanácselnök: »Megsemmisítették az első választást« »Nehéz emberek. Kívülállók« »Nem jöttek el« »Meghívták őket?« — »Nem« (Ráth Károly felvételei) 13