Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-10 / 45. szám

A BÚZAKÉRDÉS EGY BARANYAI Van-e kedve a magyar paraszt­nak búzát termelni? Érdekelt-e anyagilag a termelésben? Furcsa kérdés ez Magyarorszá­gon, a búza hazájában. Erre a furcsa és nehéz kérdésre keresek választ. A magyar paraszt a kormány­­programmra azzal válaszolt, hogy bérbevett és megművelt kilenc­­százezer hold olyan termőföldet, amely addig parlagon hevert. Hat és fél millió sertésünk van, annyi, mint felszabadulás óta még soha. A kukorica is jól fi­zet. De a búza?! Verítékkel öntö­zött aranyunk? Kincsünk, ke­nyerünk? Ez az imádságba zárt ősi fogalom, amelyet Kölcsey hrm­ikus ereje úgy fejezett ki, hogy »ért kalászt lengettél«? Ez a kérdés háborog bennem Budapesttől az Ormányságig. Mert odamegyek, ismerős faluba, a baranyai Szabadszentkirályra, amelynek élete jobbátételében kerek egy esztendőn át részt vet­­tem, ahol már nem hallgató alak, vagy megdermedt közöny fogad, hanem szíves szó és jóbarát. Ahol tehát megtudom az iga­zat, Fehér megye hulló faleveleket küld felém. Tolna ligetei közt köd szaladgál, mint utat tévesz­tett, gyapjas bárányka. A Me­csek, mint mesebeli óriás, rop­pant testét rázza s az erdő alja vörös levelek szőnyegével lesz teli. Útközben éz a hír, hogy a Poli­tikai Bizottság egyik­­tagja Pécsett beszédet mondott, amelyben érin­tette a búzakérdést is: »...az a politika helyes, amely a parasztot érdekeltté teszi ab­­ban, hogy több búzát termel­jen ...« .De olyan parasztot még nem­ láttam, aki úgy fog ter­melni, hogy csök­kenjen a jöve­delme. Lehet, hogy ilyen paraszt van azoknál, ankik ezt az elmé­letet hangoztatják, de nekünk nem mutatták meg. Elképzelé­sükben lehet, hogy van ilyen, de az életben aligha van ilyen.«­­Ezt a néhány mondatot nem mankónak kerestem ki a magam igazságához. Inkább úti társnak, még inkább fényszórónak, amely­nek lámpásaival odavilágítha­tok a kérdés lényegéhez. Mert egy kérdés boncolgatása csak úgy érdekes, ha végül megtalál­juk a világ legizgalmasabb dol­gát, az igazságot. Szabadszentkirály őszi fényben fürödve fogad. Már megint a ku­tyákat oltják veszetség ellen. Egy esztendővel ezelőtt is erre érkeztem ide! Az öregeket, az asszonyokat ott találom az iskola előtti téren, az állatorvos asztala körül szorongva, miközben ki-ki részvétteljes és együttérző pil­lantást vet a maga bozontos Hektorára, vagy éjfekete, csil­lagszemű Bodrijára. A Utiparaszt öreg Blesz! Kedves, jó ba­rát ... Amint észreveszi népes küldöttségünket (mert a gépko­csivezetővel együtt négyen ér­keztünk ide), fitos Foxiját mad­zagon vezetve odakanyarodik hozzánk és felém fordulva »je­lenti«. — Javul a valuta, főelvtárs. (Az érdemtelenül rámaggatott főnév csak nem akar lekopni ró­lam Szabadszent­királyon. »Fő­elvtárs« maradok, mert autón jö­vök). Elkattan a fényképező­gép is, amely a »javul a valuta« kimondása közben örökíti meg az öreg Blesz Mihály három­hol­­das dolgozó parasztot, szálfa ter­metével, szürkecsíkos sötétkék ruhájában, összegombolt birka­gyapjú mellényével, csak a sa­séhoz hasonlatos éles szemével, ezerszál­ú, tüskekemény bajszá­val, szép, tiszta arcával, feje búb­jára tett prémikucsmával s bal keze ujjainak mozdulataival, amelyek nagy szerepet játszanak Blesz bácsi életében, mert az ész gondolatait közvetítik a hallgató felé a legkülönbözőbb formulák­ban. Jó öreg magyarom, mi újság? — Attól függ, mit akar ismer­ni? — A búzakérdést, Blesz bácsi. — Áztal lehet. És számolunk: Blesz Mihálynak érdemes búzát termelni. Három holdja van, minden esztendőben egy hold búzát vet. Tavaly ter­mett 11 »métere«, ahogy a má­zsát errefelé hívják, idén meg — kutyakomisz volt az időjárás — öt. Elmúlt már hatvanöt eszten­dős s mű­vel nincs eltartója, há­rom hold után beadása sincs. Ezt a kormány Programm szüntette meg a magános öregek segítésé­re. Beadása csak kis rétje, meg portája után van: tavaly be­adott búzából 3 méter 60 kilót, idén 1 méter 28 kilót. Maradt neki 3 mázsa és 72 kiló búzája a jövendő vetésre, kenyerére meg szabad értékesítésre. — Úgy terveztem, folytatja, hogy veszek néhány téli köhögőt, jövőre meg tán egy nyári rik­­kantyút is! Micsodát? Hurtcutkás mosolyán, örökké évődő arcán látom, csudamód örül. Megcsípte a betűvetőt! — Hát maga nem volt ott Ba­bilonnál, mikor a népeknek a nyelveket osztogatták? Nem, ügyi? És egy vak lóért nem adja, hogy megmagyarázhatja: a*köhö­­gő annyit teszen, mint birka. Nyári b­ikkamtyú meg a szopós erikó­. Búcsú előtt megtudakolom: másnak is így fizetett a búza, mint neki? — Nem éppen. Mert miből lesz a kenyér, kalács, de­­még a kré­­mesbéles is? Trágyából, én mon­dom. De itt bérelt földet még pé­csi tűzoltó is. Hát az mit teszen a földjére, mondja? Tatán a fecskendőjét?! A fSUbérlő Vagy a dotoverőt?! Mert mást ugyan bajosan vihe­tett voln­a-. ki a földre Tóth Gyula szentkirályi hivatalsegéd, a ta­nács dobosa, négy hold állami tartalékföld bérlője, akivel má­sodiknak váltóik szót a búzáról. Nincs ugyanis neki se állata, se trágyája, se fogata; mással szán­ta­tott, mással vettetett, mással hordatott be. A Fő­ utcán bandu­kolt homlokára tolt kordbársony sapkában, széles arcával, tömött hajával, váltóra akasztott dobjá­val, kezében a verőpálcákkal, mikor összetalálkoztunk. — Mennyi vetőmagja maradt? Csend. Pedig igyekezett, sze­gény, másfél holdba tétetett bú­zát. — És mennyi kenyérrevaló? Tagadó mozdulat a válasz, de mivel kezében dobverőt tartott, a pálca a keserűség súlyától rá­­verődött a dobra, s az ismert hangra azon nyomban ott­ termett öt-hat falusi gyermek. És most várják a folytatást. Folytatás azonban nincs. A helyzet fonák. Nagy és nyomasztó a csend körü­löttünk. Fél óra alatt elkészítjük a számvetést: Másfél hold búzaföldhöz ki­adása volt: Vetőmag 240 kilogramm A cséplés géprésze 30 kilogramm A cséplés munka­része 30 kilogramm Beadás__________365 kilogramm összesen: 665 kilogramm Készpénzben: Másfél hold bérszántás 186 forint Vetés 120 forint Behordás (két napszám) 80 forint összesen: 386 forint Ezzel szemben termett 545 toltó búzája és a beadott 365 kiló bú­záért bevett (mázsánként 60 fo­rintjával) 219 forintot. A másfél holdra ráfizetett: 120 kiló búzát AZ ŐSZI SZABADSZENTKIRÁL­Y TÓTH GYULA ZERÉNYI LAJOS

Next