Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-10-06 / 40. szám

NAPSÜTÖTTE ŐSZI KÖNYVNAPOK Hányan és kihez­­fohászkodhattak a könyv­terjesztés illetékesei közül az időjárás érde­kében, nem tudom. Tény, hogy a leghőbb óhajok meghallgatásra találtak és a múlt hét­vég vigasztalanul csúf, hideg, zuhogó esővel áztatott napjai után vasárnap reggel — éppen az Ünnepi Könyvhét nyitányakor — napsu­garas, enyhe ősz köszöntött be. Nagy sze­rencse, a könyv minden barátja őszinte örömmel fogadta, hanem azért mégsem mu­laszthatunk el egy kritikai megjegyzést. Amennyire örültünk annak, hogy — nem utolsósorban a sajtó bírálatának hatására — a tavalyi »»szürke könyvhét« után az illeté­kesek ez évben mégis engedtek az olvasó tömegek óhajának és újra kiállították a könyvnapi sátrakat, annyira nem vettük szí­vesen, hogy ezt mégsem gondolták végig kellőképpen. Mert a hagyományos könyv­napokat nem valami úri szeszélyből rendez­ték volt évről évre mindig június elején, hanem­­ az időjárás miatt. A logika és a tapasztalás szerint ez az idő kedvez leginkább az utcai árusításnak, míg viszont, ugyancsak a logika és a tapasztalat szerint, október elején már a hideg is, az eső is megszokott vendég. Ezúttal szerencsénk volt — de gon­doljunk a jövőre. A következő évben, remél­jük, ismét nyáron rendezik majd a könyv­napokat. A gyárban A Ganz Vezérlőberendezések Gyárában a hivatalosan kitűzött időpont előtt — már ok­tóber elsején, pénteken délben — megnyi­tották a könyvhetet. Néhány perccel az ün­nepélyes megnyitó előtt érkeztünk oda, ami­kor már egymás hegyén-hátán szorongott a sok ember a könyvesasztalok előtt. Olajos­­ruhájú munkások, kékköpenyes tisztviselők, utcai ruhába öltözött műszakiak vegyesen , és a vásárló lényegesen több volt, mint a csak nézdegélő! Mi fogyott leggyorsabban és legnagyobb példányszámban? Jókai, Jókai és megint Jókai. De Karinthy »így irtok ti«-jének né­hány ideérkezett példánya is percek alatt el­kelt, s ugyancsak nagy keletnek örvendtek Mikszáth, Móra Ferenc, Móricz Zs­igmond könyvei. Még német könyveket is­­beszerzett a gyár könyvfelelőse. Egy idősebb, szemüve­ges tisztviselőnő német nyelvű Thomas Mann-t szorongatott a hóna alatt, a váloga­tott elbeszéléseket. Egy órakor érkezett az üzembe Tamási Áron. Ebédszünet volt, addigra már a gyár jórésze lent tömörült az udvaron, hogy sze­mélyesen lássa az Ábel költőjét. Ezt azonban nemcsak az újságíró fejezi ki így. Ezen a módon üdvözölték hivatalosan is Kossuth­­díjas írónkat és ahány beszélgető csoportot végighallgattunk, mindenütt így ismerték — és jól ismerték! — Tamási Áront. Ismerik és szeretik. Ezt abból is lehet látni, milyen sok Tamási-könyvet szereztek be. Ebben az egy ütemben nyolcvanöt könyvét dedikálta az író. Az ünnepség, a dedikálások, a gyárlátoga­tás befejeztével visszakanyarodunk az udvar­ba, a könyvesasztalhoz. Hű, de nagyon »meg­­kopasztották« közben! Az utcán két nappal később, azon a verőtfényes, első októberi vasárnapon, ugyanezt tapasztaltuk az utcai sátraknál is. A könyvnap előzetes propagandája volt-e ilyen hatásos, vagy az utcai sátrak látványa vonzott olyan sok em­bert, vagy p­edig valóban ilyen mérhetetlenül sok barátja van-e már nálunk a könyvnek, akik nemcsak egész lelkükkel, de háztartási költségvetésükkel is jó előre felkészültek az eseményre — nehéz ezt megállapítani! Annyi tény, hogy a könyvhétnek mind az érdeklő­dés, mind a tényleges vásárlás tekintetében már az első napon óriási sikere volt! Reggel 9-től este 9-ig tartanak nyitva az utcai sátrak. Sok olvasó már vasárnap reg­gel 7 órakor gyülekezett az üres sátor körül, hogy még idejében megszerezhesse, amire áhítozott. Mintha, mondjuk, tüzelőről lenne szó! Szép és megindító, örvendetes és elgon­dolkoztató tény. S a kép teljességéhez tarto­zik, hogy a holtfáradt eladók este 9-kor min­den udvariasságukat latba vetve kényszerül­tek megmagyarázni a sátor körül tolongók­­nak, hogy: »»Záróra van, kérem! Holnap ismét nyitva leszünk...« — sokan még ezután is alig akartak távozni. Nemcsak egy-egy kedves könyvet vesznek az emberek. Egyáltalán nem ritka látvány az olyan vevő, aki négy-öt könyvet is szo­rongat a hóna alatt. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a könyvek olcsók lennének. Egyik-másik az, de a legtöbbnek elég borsos az ára. Hallatszik is erről sok panasz. És mégis vásárolnak. Az olvasás és az olvasó si­kere ez a könyvnap. Sok sátrat meglátogat­tunk a városban, számos helyen találkoztunk könyveiket dedikáló írókkal is. Írónak és ol­vasónak ezekből a találkozásaiból bizonyára születtek kedves élmények, talán még ma­radandó barátságok is. Mi, sajnos, nem ta­lálkoztunk ilyesmivel. Talán nem is sok eset volt. De ez végeredményben nem nagy baj. Az író személye helyett mindig jobban és teljesebben beszél — maga a mű. Kívánság- és panasz-könyv A Szépirodalmi Könyvkiadónak a Nemzeti Színház előtti sátra körül láttuk mindig a leg­nagyobb tolongást. Itt külön széket és asztalt helyeztek el a vásárlók részére, az asztalon »►Kívánság- és panaszkönyv«-vel. Megnéztük a nagy számban sorakozó beírásokat. Sok min­dent mond el ez a könyv — valóságos tükröt tár kiadók és könyvterjesztők elé az irodalmi közvéleményről, az olvasók óhajairól, elképze­léseiről és ganászairól. Másfél nap alatt hét beírás szólt Karinthy­­ról. Ki szelídebben, ki erélyesebben köve­telte az »Így írtok ti*-t (amely minden sá­torban már az első nap első órájában elfo­gyott), a »Tanár úr kérem«-et és még más Karrinthy-műveket is. Keveslik József Attilát és Mórát. A könyv­napokra a kiadóknak és a terjesztésnek vi­szont sikerült megfelelő mennyiségű Jókait, Mikszáthot és Móriczot piacra dobni, így e bártan írót aránylag igen kevés bejegyzés követeli. Sokan kérnek több görög klasszikust! Az Aristophanes kötet árát (30 forint) általában drágálják, de megveszik. Rengeteg bejegyzés hiányolja a Svejk-et. Sokan kérnek Thomas Mann-t, Shaw-t, Drei­­ser-t és még több klasszikust. »Háromszor is Cyrano­« — olvasunk egy energikus írást. Nagy a kereslet operai és zenei könyvekben. (E téren semmi nem kapható!) »Mi van Ehrenburg kilencedik hullámá­val?* (Vannak örök telhetetlenek. Szép pél­dányszámban, kétféle kiadásban jelent meg a könyvhétre Ehrenburg »Párizs bukása«. Persze, hogy az illetőnek most azért is a »»Kilencedik hullám« kell!) »Juhász Gyula és Tóth Árpád után szíve­sen látnánk egy Babitsot is!« Egy általános iskolai tanuló gömbölyű be­tűi: »»Tessék szíves lenni újra kiadni Verne Gyula két évi vakáció­ját!« (Ezen a könyv­héten a »»Tizenötéves kapitány«-t árusítják, veszik is, mint a cukrot!) »Olcsó, nagy példányszámú Petőfi, Ady, József Attila kell! Hétezerötszáz példány nem elég!« — írja egy szigorú kéz. Sokan bírálják könyvkiadásunkat azért, amiért egyetlen magyar népmesegyűjtemény­­nyel sem jelentkezett a könyvnapra. Akad olyan is, aki a rendezést kritizálja: »Miért nincs hangszóró, amely bemondaná, melyik író dedikálja a könyvét?« És így tovább, lehetne még idézni hossza­san. Ha azt akarjuk, hogy a jövő évi könyvna­­pok ne csak elérjék, de túlszárnyalják az idei sikerét, akkor a könyvkiadással foglalkozó valamennyi állami szervünknek alapos tanul­mányozásra ajánljuk ezt a kívánságkönyvet... Barabás Tamás TAMÁSI ÁRON, A GANZ VEZÉRLŐBERENDEZÉSEK, GYÁRÁBAN dedikálja a könyvhétre megjelent könyveit. Mellette Tamási Áronné. Az asztalon a kis ajándék, amelyet a gyár dolgozóitól kapott az író. (A felvételt Jánossy Gyula, a Ganz Vezérlőberendezések Gyára rajz­­ellenőre­ készítette) PATZAY PÁL, Kossuth-díjas szobrászművész nyitotta meg az ünnepi könyvhetet a művészeti könyvek sátrá­ban, a Sztálin-úton, az Operaház előtt (Keleti Éva felvétele — Magyar Fotó) A MŰVELT NÉP KÖNYVKIADÓ SÁTRA a November 7. téren, a Savoy kávéház előtt. A szépirodalmi könyvek mellett nagy sikere volt a jó összeállítású ismeretter­jesztő könyveknek is (Novotta Ferenc felvétele) A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Nemzeti Színház előtt elhelyezett sátra körül volt a legnagyobb a forgalom. A kiadó kívánság- és bírálat-könyvet is odakészített az olvasók részére, amelybe igen sokan jegyezték fel kí­vánságaikat (Novotta Ferenc felvételei

Next