Béke és Szabadság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-23 / 8. szám
1955 nálja őket senki, a leltárt gazdagítják csupán s szerepelnek mindenféle könyvelésben és kimutatásban ... A huszonhét esztendős főépítésvezető, Vaczék Miklós nem ér rá végigkalauzolni az üzemrészek között. Az utolsó negyven nap hadműveletek komoly hangulatát idéző perceiben nincs idő vendégsétáltatásra, összeigazítjuk óráinkat. Tizennégy tízkor találkozunk a harmincnyolc méter magas Convert-toronynál. Tizenöt harminckor a sóraktár óriási, szürke bogárháza alatt. (Ez az épület egyetlen az országban, amely előregyártott vasbetonrácsos ívszerkezetekből, különleges építészeti megoldással készült.) Tizenhét órára az üzem másik végén, a Garbe kazánnál adunk találkozót. Ott a legmelegebb a helyzet... Alig észrevehetően sötétedik. A kazánépület körül (akárcsak a budai Halász-bástyánál) reflektorok állnak. A hegesztőket vaslifteken emelik a traverzekre. A kéménykőművesek, magasan a fejünk felett, a ködben, mind szőkébb és szőkébb téglagyűrűket raknak maguk köré. Öt különböző vállalat emberei mint öt zászlóalj, nyomulnak éjjel-nappal felfelé a falakon. A 30-as trösztbeliek, a Fémmunkás szerelők, a 31/6-osok különítménye, a Kazán javító és a 33/3- as tröszt csoportjai. Lenn a sárban, vagy nyolcvan méterre a kazántól, drótkötelek, vasbikák, csörlőberendezések közt egy öreg pesti hídmunkás, Tóth István áll, ■rendíthetetlen nyugalommal pipázik s irányítja az ívszerkezetek, traverzek beemelési műveleteit. Ő »emelte« annak idején a déli összekötőt Budapestnél és a Sztálin-hidat. Elhozatták ide, mondja némi kis büszkeséggel, mert most már nem babra megy a játék. . A kazántól függ a próbaindítás időpontja. Kérdem, mikor készülnek el? Az építésvezető az öreg Tóthra pillant. Kérdezni könnyű... — Nem jósolgatunk — mondja. — Csináljuk. — És a negyven nap? Futó mosoly. — Lehet, hogy harmincöt... A viszontlátásra. Még egyszer végigvándorlok a sár és iszap tengerén, a savtornyok, oxigénművek, vízberendezések, gázfejlesztők, elektromos központok alatt. Nem, ez valóban nem leányálom. Férfimunka, vértelén ostrom, helyhez kötött expedíció. A megnyitás, az avatás órája valószínűleg ünnepélyes lesz és meghatott. Régi igazság: minél nehezebb az út, annál becsesebb a cél. Amundsen könnyezett az örömtől, mikor elérte az északi sarkot? Nos, ezek a gumicsizmás, vattaruhás férfiak és asszonyok, mérnökök, pesti szerelők, kocsivezetők és Miskolc környéki parasztlegények is elérzékenyülhetnek majd egy pillanatra, joguk van az ünnepi örömhöz. Megszolgálták emberül. Kilátás a 38 méter magas Convert-toronyból. A kép jobboldalán a sóraktár óriási bogárbála Nem bábra migy a játék . Tóth István, az országos hírű emelőmester (Róth Károly felv.)