Béke és Szabadság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-03-23 / 12. szám

I Réten mabadtág LEVELEZŐIM A Béke és Szabadság minden év márciusában kibővített szerkesztőségi értekezletet tart. Ezen­­a baráti találkozón nemeseik a Béke és Szabadság szer­kesztői és m­unkat­ társai vesznek rész­t, hanem a köz­vélemény parancsnokai, városok és falvaik küldöttei, az ezerszemű nép, a munkás- és parasztlevelezők. La­punkat ugyanis nemcsak a szerkesztőbizottság szer­keszti és a munkatársak írják, hanem javaslataikkal és észrevételei­kkel szerkesztik és írják a levelezők is, akik évente egyszer közös asztalihoz ülnek velünk, hogy szám­ok­kérjék a múlt éviben elhangzott javasla­taitokat és az ország előtt áló új feladatokhoz héven új javas­lataikkal járuljanak hozzá jobb s teljesebb munkánkhoz. A dolgozó népnek ezt az ellenőrzését leg­hívebben győri levelezőnk, Horváth László fejezte ki mostani találkozónkon. — Hogy mi a mérce? — vetette fel. — A Béke és Szabadságban azt olvitastam, hogy a Nemzeti Bank egyik páncéljzékrényében őrzik a leghitelesebb ma­gyar métert, a mérés alapját, egy platinarudat. Tu­dom,­hogy a platóm drága fém. De mi még értékesebb mérőeszközzel mérünk: a nép szemével, a nép hang­jával, a nép érd­ekével. Mindenki ebből a nézőpontból i­s m­érte meg mun­káinkat, egy esztendő erőfeszítése­it és eredményeit, sikereit és mulasztásait, de minden egyes levelező sa­játos harcon, egyéni módon, összhangban azzal a szak­máival, a­melyet folytat, a tájjal, ahonnan jött, az élet­korral, amelyet képvisel. Kazínicbarc­oná levelezőik a muntkásoszrtéllyal való bővebb foglalkozást kérte szá­mon, egy paksi tszcs-tag a dolgozó parasztság kérdé­seinek felvetését A debreceni óvónő egészségügyi is­mereteik közlését sürgető, a Csoregnád megyei béke­id­itkár pedig »az egyszerű és nagyszerű emberek« béke­­mozgalmának még jobb szolgálatát. Számos kérdés közt hat olyan vetődött fel, ame­lyet levelezőink nagyobb hangerővel mondtak ki. Ez a hat kérdés a következő volt: a lap előtt álló politikai feladatok, a békemozgalom ügye, az ifjúság élete, a régi és az új javaslatok, a Béke és Szabadság példány­száma és olvasottsága, levelezési rovatunk munkája. A vitában az Országos Béketanács részéről Nemes György, a sajtóosztály vezetője vett részt, a Béke és Szabadság munkatársai élén pedig Haraszti Sándor fő­­szerkesztő, Máté György, a lap főmunkatársa, Joós F. Imre, a levelezési rovat vezetője és vendégeink, a leve­lezők. 1. Lapunk politikai feladatai G­ÁT Ernő, a budapesti Klement Gottwald Villa­mossági Gyár sztahanovista szerelőtakatosa, La­dorján János, a kazándbarrarcaá épülő erőmű mű veze­tője, Adalmikovics István budapesti sztahamovista gép­szedő, Boros Antal oroszilányi sztahanovista vájár és Nagy Simon, a csepeli Rákosi Mátyás Művek koronya­­fernam­tedejének sztahanovista öntője a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi hatá­rozatával foglalkozva an­y kérték a Béke és Szabad­ság szerkesztőségeit, hogy foglalkozzék többet a nehéz­ipar fejlesztésével. Magas színvonalon és többet írjunk e munkásosztály országot építő munkájáról, minden­napjairól, az örömről és gondról, a fejlődés szépségei­­ről és a fejlődés akadályairól. Ne hallgassunk a kis eredményekről sem és ne menjünk el csukott szemmel a legkisebb h­iba mellett sem. Legyünk bőkezűek ered­ményeink bemutatásában, s legyünk bátrak a hibák leleplezésében. Ladorján János, a kazincbarcikai erőmű műveze­tője elpanaszolta, hogy a sajtó jó része miagfeledkszet­t február 11-ről, amikor az épülő kazincbarcikai erőmű első gépegységét bekapcsolták az országos hálózatba. (Május 20-án­­kapcsolják be a második gépegységet, írjon erről a sajtó. Írjon annál is inkább, mert ez nem az építkezést vezető minisztérium határideje, hanem a munkások önkéntes felalámilása felazatoardulatsunk tiszteletére rendezett versenyben. A Béke és Szabad­ság legutóbb négy oldalon át foglalkozott a kazinc­barcikai építkezéssel, de nem volt elég sokoldalú. Az eredmény­ek mellett a bajokról is szólni kellett volna: igaz, hogy számos lakás felépült az új városban, de hogyan épültek fel egyes lakások? Úgy, hogy az egyik lakó egy reggel arra ébredt, hogy túlontúl jól hallat­szik az utcai térzene. Ugyanis megrepedt a fal, s egy­szerűen kinyílt a szoba sarka... Gát Ernő, a Klemerot Gottwáld Gyár sztaho­­vista szerelőlakatosa nagyobb teret kér a­lapba a munkásosztály életének és küzdelmeinek ábrázoló­hoz. Ezentúl nyúljunk hozzá bátran a termetes vet­kezeti mozgalom fejlesztéséért vívott hari kendéhez is. Adamkovics látván, a budapesti Állami Nynda sztahanovista gépszedője az őszinte, bátor, párt-, és segítő bírálat továbbfejlesztéséért szállt síkra, Boros Antal oroszlányi sztahanovista vájár, a bámymunka szervezettségének hiányosságait vetette fel ,s azt kérte, hogy segítsünk a bányászoknak. Irjun rókák többet és vessük fel munkájuk hősiessége mellett munkájuk akadályait: az ő munkahelyén példa rosz­­szak a lámpák, sötét van, hibásaik a fúrógépe, nehe­zen kapnak új alkatrészeket és gyakran viz­ a bá­nyafa. Megengedhetet­­en pazarlás folyik a tanyaiéi­val: mérete gyakran kétszer nagyobb, ma amire szükség terme. Miért? Ki a hibás ebben? N­on, látszó­lag »ldsz« dolgok is akadályozzák az ételszínonal eme­lését. Nagy Simon, az RM Művek könnyűfásöntödéjé­­nek munkája meghatódott és meleg szerek­től átfű­tött hangon beszélt a Béke és Szabadság elyik riport­jának hőséről, a csepeli Rapcsák Mihál öregmun­kásról, aki neki huszonöt esztende­je munkástársa és barátja. Sok ilyen Rapcsák van az omságban, ak­ik minden zaj és lárma nélkül dolgoznak is építenek. Szóljunk, írjunk tőlük szépe­n és megragdóan, őszin­tén és lelkesedve. Ők az első vonalban apáik — gyak­ran ismeretlenül — a mai, s a jövendő antagot. 2. A békemozgalom A­lig volt felszólaló a Béke és Szabadság levelezői közül, aki ne vetette volna fel korunk aggasztó, minden ember sorsát érintő kérdését, a békét­enyegető veszélyt, az emberiség legnagyobb ügyét. A béke és háború kérdése a világ minden egyszerű emberének legfontosabb ügye. Erről beszélt az édesanya és a párttitkár­, a pedagógus és a diá­k, a bércetad­ár és a fémöntő. Arról beszéltek, hogy a Béke és Szabadság ama törekszik, magas színvonalú felvillá­gosító mun­kát végezzen olvasói közt, s ne csak a haza, de a nemzetközi békcemozgal­om kérdéseit is felvesse. Men­nél meggyőzőbb, magasabb színvonalú, vonzóbb és ol­vasmányosabb egy írás, annál nagyobb a hatá­sa az egyszerű békeharcosok felv­ágosítá­sá­ban. Ezekről a kérdésekről, a Béke és Szabadság béke­ La­dórján János Kugler Károly Albert Antal Nagy Sándor Főzy György Az enyingi emlék­­album, amit Dankó Béla hozott Horváth László Varga Éva eseit: Sándor Kántor Antalné N­agy Simon Juhász József Both Attiláné Gát Erna

Next