Béke és Szabadság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-23 / 12. szám
NA RJAINK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA munkájáról beszélt Faragó II. József, a Derekböszörményi tszcs üzemi párttitkára és Czukor György, a Csongéd megyei békebizottság titkára is. Faragó II. József véleménye, hogy »a Béke és Szabadság minden cikke a béke ügyét szolgálja; ez a lap nemcsak közvetlenül abákemozgalommal foglalkozó, hanem többi írásaival is a békés, szocialista élet kitalakításáért és győzelméért küzd". Czukár György felvetette lapunk néhány hiányosságát. Azt kérte, hogy a Béke és Szabadság adjon több segítséget a brkemozigalam m munkásainnak, írjon többet a nagyszerű és egyszerű békeharcosokról, a hazai békemozgalom eseményeiről. 3. Az ifjúság A levelezők többsége egyetértett velünk az ifjúság, a jövendő nemzedék ügyének állandó ébrentartásában. A szocialista szellemben nevelődő magyar fiatalság többsége becsületes, tudásra szomjas, szüleit tisztelő, az élet nagy feladataira készülő ifjú, aki jó hazafi, szereti az országot, a népet és hű a szocializmus nagy ügyéhez. De az ifjúság egy részével baj van, s nem véletlen, hogy nagyon sok felszólaló, diák és pedagógus, szülő és nevelő kért segítséget a Béke és Szabadságtól is e kérdések megoldásához. Horváth László győri levelezőnk arról beszélt, hogy nem fiatal ember már, hatvan felé ménétől, denesediik a haza, s mégis az ifjúság egy részéről kell szóljon. ►►Sorsuk iránti aggódó szeretettel« indíttatva említette fel, hogy nagyon sok rossz tapasztalata van a fiatalokkal. Albert Anital oktatási osztályvezető Baktalórántházáról segítséget kér a sajtótól nevelő munkájához, mert nehézségei súlyosak. Tud olyan iskoláról, ahol a félévi mulasztás 8,1 százalékos volt, és olyan osztályról, ahol 50 százalékos volt a bukási arány. A gyerekek egy részével baj van: durvák, kocsmáéinak Közöljön a lap az ifjúságról még több meggyőző, magaaszártvonalú írást, amelyek hatni fognak a szüleikre. Ki kellene dolgozni az ifjúság szocialista illemtanát. Foglalkozzék a lap olyan kiemelkedő példákkal, mint a ramocsaházi tanácselnöknőé, aki tíz lemorzsolódott gyereket hozott vissza az iskolapadba. Czukor György Csongrád megyei bércatdteár elnemdte, hogy »sohasem látott annyi faimpecét egy rakáson«, mint a hódmezővásárhelyi gimnázium legutóbbi bálján. »Éjfélig csak a bugi-vugi nevezetű tánc ment.« Az ifjúság egy kisebb részének rossz erkölcsei, eltévelyedése ellen nevelő munkát sürgetett és a sajtó segítségét kérte. javaslatok egy részét nem valósítottuk meg, többiközt elmaradt a folytatásos regény közlése. Az új javaslatok felvetése során Pintér Ferenc, a paksi Vörös Sugár termelőszövetkezet tagja, Ladorjára János, Albert Antal (Baktalanántiháza), Damkó Béla (Edyámg), Padányi Lajos VB-elnök (Budakeszi), Czukor György (Hódmezővásárhely) és Juhász József tanácstag (Érd) arra kérték a szerkesztőségiéit, hogy tartsa szünet nélkül napirenden a dolgozó parasztság életének és munkájának, a termelőszövetkezetek fejlesztéseinek ügyét. Nyissunk rovatot az egészségügyi ismeretek terjesztésére és a házteáj művelésének népszerűsítésére, írjunk riportot a nemzetközi békemozgalom lapjáról. Tartsuk állandóan napirenden az adófegyelem és a begyűjtés ügyét. Közöljünk sok és jó szépirodalmat, ezen belül új vagy régi folytatásos magyarregényt. A felszólalók szinte kivétel nélkül kérték a lapot, hogy a jövőben is bátran, pártosan bíráljon és küzdjön a nehézségiek elhárításáért, életünk fejlődésének akadályai vagy akadályozói ellel. Ármos Júlia Faragó II. József Botos János Boros Antal 4. Javaslatok A harmadik országos találkozó is egyik formája volt törekvésünknek, hogy az olvasó szóljon bele a Bélke és Szabadság szerkesztésébe, hogy a nép egészséges igényeivel és szomjúságával ellenőrizze és ha kell, irányítsa munkánkat. Ezen a megbeszélésein is számos új javaslat hangzott el, de megtörtént a tavalyi javaslatok számonkérése is. Ladorján János (Kazincbarcika), Dankó Béla (Qlying), aki egyébként az olvasók üdvözüítettével díszített albumot nyújtott át a szerkesztőségnek, Leichtner Pál (Budapest), Magyar László (Soltvadként) megállapították, hogy a Béke és Szabadság szerkesztősége megszívlelte a tavalyi javaslatokat: megvalósult a gyermekrovat, több mesét közülünk, foglalkozik a lap az ifjúsággal, ismerteti fiatal színészeink, művészeink munkáiját. "Ugyanakkor megállapították, hogy a tavalyi 5. Egy millió ember A Béke és Szabadság levelezőinek harmadik országos találkozója megvitatta lapunk olvasói Hágának, terjesztésének és levelezési rovatunk munkájának kérdéseit is. Lapunk olvasottságánál a Legjellemzőbb adatot Kadorján János kazincbarcikai levelezőnk mondotta el: volt olyan példányunk, amely »kétezer kézen ment át«. A legtöbb újság rongyos, annyian végigolvassák. Minden számra legalább tíz olvasó jut, és közel egymillió embert jelent. A Béke és Szabadság írói és újságírói hetenként tehát egymillió emberrel beszélgetnek. De még ez a példányszám is elégtelen Számos levelezőnk vetette fel a terjesztés hiányosságait: sok helységbe csak a megjelenést követő héten érkezik el a lap, s van olyan helység Magyarországon, ahová a következő hét szerdáján jutunk el. Minden levelezőnk nagyobb példányszámot ér, nagyobb terjedelmet hirgetett. Levelezési rovatunk, bár igen kevés munkatársa van, a levelezők véleménye szerint jó, hasznos munkát végez. Különösen dicsérték a levelezőkkel való levelezés egyszerű, őszinte és közvetlen hangját. A Kiskakas bátor bírálatai országszerte népszerűek. A bírálat során Pintér Ferenc (Paks) kifogásolta, hogy a levelezési rovat nem közti: a dolgozók beérkezett levelei közül kinek és hogyan intézték el az ügyét? Főzy György, a sátoraljaújhelyi élelmiszeripari iskola izgatója elmondotta, hogy a Béke és Szabadságnak köszönhetni, hogy iskolája mér nem »albérletben tanít«. Alig akadt levelező, aki ne sorolta volna fel, hogy a levelezési rovat milyen tényleges eredményeket ért el a hibák kiküszöbölésében, a panaszok elmélyítésével, az emberek életének megkönnyítésében, mulasztások skipelengérezésében és különböző hiányosságok elhárításában. A Béke és Szabadság levelezőinek harmadik országos találkozóján felszólaltak még és különböző hasznos javaslatokat tettek Szamos Jánosné (Budapest), Both Attiláné (Budapest), Hájas Erzsébet (Jászberény), Geresdy Lászlónné (Budapest)., Tammits Ernő (Győrszentiván), Kántor Antalné (Paks), Kugler Károly (Vaspuszta), Csete Sándor, Varga Éva (Sarkad), Botos János (Etyek), Ármás Júlia (Debrecen), Nagy Sándor (Szombathely).