Béke és Szabadság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-26 / 4. szám
SaJCó — Hol van Paks? — A világ végén Régi anekdota ez, mégpedig abból a fajtáiból, amelyik igaz is. Ma már ugyan nem lehet megállapítani, milyen úri huncutság lappang amögött, hogy valóban itt volt a »világ vége«, mert innen nem ment tovább a vonat. A legközelebbi vasútállomás vagy Mözs, vagy Dorog, de egyikhez is, másikhoz is csak gyalogbuszon lehetett eljutni. (A gyalogbusz idevalósi kifejezés, apostolok lovát kell érteni azon.) Az anekdota már nem sokáig lesz érvényben. Készül a töltés, épül a vasút, amely majd összeköti ezt a tizenháromezer lelkes községet a megyével, az országgal. — Épül a vasút — újságolja ma a paksi ember mindenütt. És erre az építkezésre gondol az egyénileg dolgozó paraszt, amikor számot vet a mostanvaló esztendővel, a termelőszövetkezet, amikor tervet készít, meg a halász is, amikor járja a vizet. Különösen ilyenkor, amikor hó borítja a határt, hideg szél fodrozza a vén Dunát, a havas háztetők alatt arról beszélgetnek az emberek a boltban, a piacon, mennyegzen, toron, amit majd tesznek, ami lesz, ha kinyit az idő, ha megjön a tavasz. Mast_ang ****' az utcán. Hó esett éppen, nagy, még az éjjel kezdte, dél lett, mire megállít a hullás. A piac is éppen csak egy utca. De ott sincs annyi nép, mint a lakodalmas menetben, amely esküvőre kiséri az új párt. Fehér a menyasszony ruhája, mint az új hó, piros az arca, akár ősszel a szőlőlevél. — Szép pár... — suttogják itt is, ott is. És a menyasszony, Leer Katalin a vőlegénye karján úgy lépked a hóborította januári utcán, mintha fehérvirágos tavaszi réten járna. Különben üresek az utcák és néptelen a Dunapart is. Ha prémezi a partra húzott halászbárkát, jeges szél nyargal a száradó hálón. Még halász sem jár most a vizen. Kint voltak reggel, de megjöttek már délre. Sovány volt a zsákmány, hát úgy segítettek magukon a Vörös Csillag halászati termelőszövetkezet halászmesterei, hogy fülönfogták a majd másfélimázsás hízót és leültek. Így jutottak disznótoros vacsorához a híres paksi halászcsárda vendégei és ezért ettek hurkát, kolbászt a paksi halászok budai halászcsárdájában is. Ha p pedig valaki mindebből azt a következtetést vonja le, hogy Pakson nincsen más, mint tor, meg hegyen-völgyön lakodalom, roszszul teszi. Komolyabban is beszélgetni kell azokkal, akik termelik a kenyerünket, akik fogják a halat a halászléhez, meg azokkal is, akik ma a lakodalmi ebédhez ülnek. Szót kell érteni azokkal, akiket a mindnyájunk gondja, valamennyiünk jövője érdekel: a termelőszövetkezeti parasztokkal, meg azokkal, akik megértették, hogy ha külön is a föld, azért közös a gond a gazdakörbeliekkel. A kíváncsi ember furcsa dolgoknak jöhetik nyomára. Legelőször is az világlik ki, hogy Pakson még nincsen vége a múlt esztendőnek. Nincs, mert a község még nem teljesítette 1954-es beadási tervét. Kenyérgabonából megfeleltek ugyan becsülettel a kötelességüknek. Százegy százalékra teljesítették a tervet. De a kukorica beadási mutatója csak 48, a sertés 69, a tojás 48, a baromfi 38, a bor 1.9 százalék. Nehéz minderre nemcsak mentséget, de akár magyarázatot is találni. Az 1,9 százalékos borbeadást, ha mentem nem is, de legalább magyarázni lehet nem is egy okkal. — Nagyon jó a paksi víz, ha valamivel erősebb lenne, soha nem innék bort — így vallja az idevalósi ember. Persze, nem ez az ok, hanem az, hogy nagyon rossz volt a termés. Meg aztán öregek is már a paksi szőlők. Tudott dolog, úgy jó a bor, mentül öregebb. De ez csak a borra áll, a tőkére nem. Négyezer hold a szőlőterület a paksi határban. Lehetne kutatni a tőkék korát, telepítésük idejét, de többnyire csak ilyen időmeghatározáshoz jutna a kutató: — öregapáim talyigakerék után ültette. Annyit jelent ez, bizony százesztendősek, meg ennél is sokkal vénebbek a szőlők a határban. Mindez természetesen csak a borbeadás bajára lenne magyarázat. De baj van a zsírral, baj van itt sok mindennel. Több mint kétezer vágási engedélyt szoktak kiadni esztendőnként. Már az idén 160—200 azoknak a száma, akik a leolt sertés után nem adták be a zsírt. A tavalyi hátralékosok száma kerek ötszáz. Igaz, hogy 926 termelőt ért jégkár, 252-nek a földjén meg a Duna pusztított azárvíz idején, de sem a jég, sem a víz nem menti, nem magyarázza ezt a szégyenteljes elmaradást, ezt a nemtörődömséget. Pakson nem újkeletű ez a baj. Esztendejénél is több már annak, hogy a község nem teljesíti begyűjtési tervét. Felelősek ezért a hibáért nemcsak a tanács és a begyűjtési apparátus dolgozói, nemcsak a kötelességmulasztó parasztok, hanem felelősség terheli a községi és járási pártszervezetet is. Nem tettek meg mindent, mert csak így juthatott odáig a helyzet, ahol most áll. Jobban fel kellene karolni, jobban kellene segíteni, többet kellene törődni azokkal a parasztokkal is, akik azon vannak, hogy kevesebb legyen a baj és több a kenyér, meg azokkal is, akik okai annak, hogy Paks állandóan elmarad a begyűjtésitervek teljesítésében. MÁR NEM LESZ A ,,VILÁG VÉGE..." rasztok közül eddig nyolcvanan iratkoztak be a gazdakörbe. A termelőszövetkezeti parasztok és a gazdakörbe már belépett parasztok a kezdeményezői, a mozgatói annak, hogy Paks ne legyen a világ vége majd akkor is, ha elkészül a vasút. Feil Ferenc, a gazdakik elnöke vetette fel az ezüstkalászos gazdatanfolyam gondolatát. Gint Adám meg Weisz Ferenc karolta föl és most már hallgatják is szorgalmasan a tagok az előadásokat. Megirjódnak a paksi szőlők, mert új táblákat telepítenek az egyéniek, meg a termelőszövetkezetiek is. Van, aki öt holvan aki csak néhányszáz négyszögölet, de telepít. Id. Hifner János, meg Pach Pál új gyümölcsöst ültetett. Francia barackot termelnek, meg Jonatán-almát Tímár János hatholdas gazda 1300 négyszögöl szőlőt telepített. Úgy beszél, úgy magyaráz róla, mint az imént látott új férj, Feil József az asszonyáról, Leer Katalinról. — Olyan, hogy csak úgy nevet — mondogatja büszkén. Születik itt az új és gyorsabban pusztulna a régi nemcsak szőlőben, de életben is, csak egy kicsit jobban segítenék. Az új gyümölcsösök, az új szőlők mellett ültetik az új erdőt is. Az őszön nyolc holdat erdősítettek, a tavaszon további öt holdat ültetnek be fával és így sorra, rendre hangyaszorgalommal majd egészen addig, míg száz, meg ezer holdakra nem nőnek az öt és tíz holdak. Számbavesz a gazdakör mindent, iparkodik, termel, dolgozik a három termelőszövetkezet. Csak nem mindig hallgatnak a gazdakörre, meg a szövetkezeti parasztokra. Esztendők óta panaszolja a község, hogy a termőföldjéből "elveszett 1301 hold. Ez rejtélynek nem rejtély, de olyan sérelem, amit már régen, könnyen, egy tollvonással orvosolni lehetett volna. Arra ugyanis még a legádázabb bürokraták sem képesek, hogy eltüntessenek több, mint ezer hold földet. És mégis ez a helyzet Pakson. A járás és a megye ugyanis a községtől 9000 hold után követeli a beadást, holott a paksi határ megművelt területe 7699 hold. Ezt esztendők óta magyarázza, bizonygatja a község, de hasztalan. Az történt, hogy a tagosításkor ezt a földterületet vagy a biritói vagy a kanacsi állami gazdaság kapta meg, de az is lehet, hogy mind a kettő, így áll elő az a helyzet, hogy a beadási kötelezettséget a községnek 1301 olyan hold föld után is teljesítenie kell, ami nincs a birtokában. A gazdaköriek kiokoskodták, hogy a vetésterületet is lehetne növelni háromezer holddal. Mégpedig olyan földdel, amelyen nemcsak a búza, cukorrépa, cikória teremne meg, hanem amelyen öntözéses gazdálkodást volna leginkább érdemes folytatni. Ha Akalastól a Dunáig és Orvoskúttól Gyapa pusztáig csatornát építenének, nem öntené el a legjobb réteket és földeket a víz. És hogy a begyűjtési bajoknak nem magyarázata sem az árvíz, sem a jégkár, arra perdöntő bizonyítéknak elég akár egymagában is a Vörös Sugár termelőszövetkezet példája is. A termelőszövetkezeti parasztok földjét is elöntötte az árvíz, a termelőszövetkezeti parasztok vetését is megdézsmálta a jég. Az árvizet 150 vagon cukorrépájuk, 10 vagon kukoricájuk is bánja. * Mégis eleget tettek állammal szemben minden kötelezettségüknek és a természetbeni részesedésen felül 11,83 forintot osztottak munkaegységenként. Elégedettek, bizakodók a tagok. A hatcsaládos Teli János, a Vörös Sugár egyik tagja most volt Lillafüreden üdülni. Futotta a szövetkezetnek arra, hogy ebben az esztendőben egy ötven férőhelyes új istállót, meg egy száz férőhelyes hizlaldást építsen. És ha még ez sem elegendő bizonyíték, akkor elmagyarázzák a Vörös Sugár tagjai azt is, hogy egyedül az ő termelőszövetkezetükbe az őszön tíz új tag iratkozott be. * így mozdul az élet Paksot. Lép előre, teremt újat, nevel erdőt, hogy legyen fa, ültet szőlőt, hogy szűrhessen bort, gyümölcsfát ültet, hogy almát szüreteljen ... Bizakodón dolgozik, jó úton halad, de hogy ne húzza vissza a régi, hogy ne állítsa meg a múlt, ahhoz többet kell vele törődni, méginkább kell neki segíteni, össze kell fogni mindazokkal, akik tudják: Paks nem a világ vége. VOCS) Havas háztetők alatt. .. Ha prémezi a halászbárkát, még a halász sem jár most a vízen ... Az egyénileg gazdálkodó ---------------------------------- paLeer Katalin és Feil József megy az esküvőre . .. mert disznót ölnek a halászmesterek (Novotta Ferenc felv.) 13