Béke és Szabadság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-11 / 19. szám
— Sör, sajnos, nincsen — válaszolja a számjazoknak a szolnoki les számú italboltban fa csapos, Mordány Béláné Az ügymenet, a pótigénylés megérkezett Az ügyiratot iktatják (baloldali képünk) — innen az előadóhoz kerül, aki véleményezi a Szolnok megyei Tanács VB Kereskedés felterjeszti... a Szolnok megyei Tanácshoz (jobboldali kép). Itt »beérkeztetik« delmi Igazgatóságára. A titkárság »be- és iktatják az ügyiratot, a Kereskedelmi Osztály előadójához küldik, aki véleményezi érkezteti« az ügydarabot és felterjeszti a belkereskedelmi minisztériumhoz 8 A SÖR ÉS AZ ÜGYVITEL A példa véletlen és alkalomszerű. Az első, amely utamba akadt. Sör helyett éppúgy lehetne dohány, gyógyszervegyészet, vagy útépítés — a tanulság, amelyet tartalmaz, önmagáért beszél. Maradjunk tehát a sörnél. * Sör nincsen, ugye? — kérdezte 1955. május 2-án, délután két óra tájt Szolnok legforgalmasabb vendéglátó üzemében, az 1-es számú italboltban a pultnál egy makkásember. A fehérkötényes csapos, Mordány Béláné tagadóan széttárta kezeit: — Sör, sajnos, nincsen, tessék talán egy málnaszörpöt... Megkerestem a boltvezetőt, Sári Sándor elvtársat. Sovány, árkoltarcú, szőke ember, két italmérést — ahogyan a szakmában mondják — üzemegységet vezet. — Miért nincs sör, Sári elvtárs? — Nincs. Kevesebbet gyártanak, mint amennyi a szükséglet. És amit mi kapunk, az is lassan ér ide. — Miért? — Sok a gazda. — Mégis, mit tesz ilyenkor? — Megyek pótigénylést tenni. Elkísértem. Mintegy tíz perc múlva a Ságvári út 7. számú épületben, egyik első emeleti ajtón kopogtatott, az elsőszámú felettes szervnél, a Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályán. Nagy Ferenc osztályvezető fogadta. Az osztályvezető határozott, tevékeny fiatalember, akinek szívén fekszik a fagyasztóközönség minden gondja. S mivel már befutott hozzá a többi boltból is a hasonló panasz, ezeket összesítve, szerkesztett hamarosan egy pontos kis fogalmazványt, amelynek ezt a címet adta: »Sör pótkeret-igénylés« — majd átküldte az irodaházba, a második számú felettes szervnek. * A kézbesítő belépett a házasig más fehér épületbe, amelynek kapuja felett csillogó fémtestükkel ez a felirat díszült: »Szolnok megyei Tanács VB Kereskedelmi Igazgatósága.« A kézbesítő átadta a borítékot a portásnak. A portás felküldte az elsőemeleti titkárságra. A titkárság titkárnője felbontotta a borítékot, a tartalmát elolvasta, az olvasottak sűrített kivonatát bejegyezte egy könyvbe, más szóval »beérkeztette« azügydarabot. Majd tovább küldte egy másik íróasztalhoz. Itt valaki pecsétet nyomott a kis homárny külzetére, bejegyezte ismét egy másik könyvbe és tovább küldte egy következő helyiségbe, az iktatóba. Az iktatóban pecsétet nyomtak az ügydarabra, a pecsétre számot írtak, a számot és az ügyirat címét bejegyezték a könyvbe, azaz annak rendje és módja szerint iktatták. A szolnoki sörhiány ezzel aktává nemesedett. Van hivatalos külalakja, pecsétje, ügyszáma, iktatószáma, mindene, ami kell — csak éppen foganatja nincs. Mert az eltelt egy nap alatt mindössze annyi történt, hogy a hivatalok hivatalosan, tudomásul vették az egyébként nemhivatalosan közismert tényt, hogy Szolnokon elfogyott a sör. Sebaj, most már majd csak történik valami; az ügydarab fut a legközelebbi íróasztalhoz, az előadóhoz. Az előadó gondosan megvizsgálja a kérelmet, összehasonlítja a jelenlegi sörfogyasztást a megelőző év azonos időszakáéval. Mérlegeli, vajon a pótigénylés indokolt-e? Esetleg módosít a kérelmen. Lelkiismeretesen foglalkozik az ügydarabbal. Véleményezi. Türelem, szomjastorkú szolnokiak, mindjárt lesz sör! Az előadó már intézkedik. Természetesen betartva a szolgálati utat, tehát olyan határok között, ahogyan előírja számára a további felettes hatóságok által megszabott és szentesített ügymenet. Az előadó intézkedik, azaz az aktát véleményével ellátva, szabályszerűen átküldi a Szolnok megyei Tanács Kereskedelmi Osztályára. (Időközben eltelt még egy nap.) A pótsörigénylési akta május 4-én megérkezett a Szolnok megyei Tanácshoz. Kisméretű papiros, a feladás dátuma áll rajta, a tárgy: »Sörpótkeret kérése«, a feladó: «Szolnok megyei Tanács VB Kereskedelmi Igazgatósága«, egy szám: 778—186, az előadó neve stb. Az akta tehát elkezdi útját a megyei tanácsban. Átadják a portásnak, felviszik a titkárságra, ott valaki »beérkezteti«, másvalaki lepecsételi, az iktatóban iktatják. Új Szám kerül rá: 322/10—1/ 1955. Iktatás után előadóhoz kerül. Az előadó gondosan megvizsgálja a kérelmet, összehasonlítja a jelenlegi sörfogyasztást a megelőző év azonos időszakáéval, mérlegeli, vajon a pótigénylés indokolt-e, esetleg módosít a kérelmen, stb., stb. Mindezek eredményeképpen a szolnoki sörhiány újfent aktává nemesedett és körülbelül egy hét után eljut a Belkereskedelmi Minisztériumba felterjesztés formájában. »Jelentjük, hogy kantinjaink nyári kihelyezésre mentek ki, így a meglevő keretből nem tudjuk teljesíteni a sörellátást. A zavartalan lebonyolítás érdekében az irányításunk alatt levő vállalatainknak feltétlenül szükséges még május hóra 100 hektóliter, július hóra 140 hektoliter hordósör. Indokoljuk meg kérésünket azzal..., stb., stb. A Belkereskedelmi Minisztérium ezek után intézkedik a sörgyárnál, elküldi Szolnokra az értesítést és a kiutaló cédulát, amely megteszi az előbbi utat visszafelé. Ezután már csak az van hátra, hogy közöljék a sörgyárral, milyen fajtákból, milyen mennyiséget szállítson — az engedélyezett kiutalási határokon belül — az egyes üzemegységeknek. A Budapest—Szolnok közötti távolság 100 kilométer. Ez fizikai tény, amelyet nem lehet csökkenteni, a sörnek meg kell tennie ezt az utat. Ez az út vonaton három óra. Mi az oka, hogy hiába szomjaznak az emberek Szolnokon, egy hét is beletelik, míg erről tudomást szereznek Pesten? A hosszú út Nem Budapest és Szolnok között, hanem a szolnoki Beloiannisz utcai italbolttól a megyei tanácsig. Ha a pótigénylés Szolnok város területén megtakaríthatna egy-két körforgást a különböző felettes szervek között, gyorsabban menne mindez. Például, ha az ügydarabnak nem kellene megjárnia a Kereskedelmi Igazgatóságot. Ezt a közbeiktatott szervet, amelynek tényleges hatásköre, intézkedési joga sem sör, sem egyéb ügyben nincsen, amelynek a sörakta körüli műveleteit mozzanatról mozzanatra megismétli a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya. Az Igazgatóság »beérkeztetés«, iktatás, véleményezés formájában hosszabbítja a sör útját, a cukor útját, a ruha, a cipő, a kisgép útját, minden létező áru útját. Hét helység: Szolnok, Jászberény, Törökszentmiklós, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve (s hozzá a martfűi Tisza Cipőgyár két boltja) tartozik a Kereskedelmi Igazgatóság alá, minden létező árucikk, amely az állami kiskereskedelmi forgalomban egyáltalán szerepel, papiroson átmegy a Kereskedelmi Igazgatóság kezén. Használ-e valakinek, hogy a két község áruigénye keresztülfut még egy hivatalon, mikor úgysem az intézkedik, hanem a megyei tanács? Érdemes-e ezért a — ki tudja, mire való — célért fenntartani állami költségen egy intézményt, érdemes-e harmincnégy becsületes dolgozó embert felesleges, céltalan, értelmetlen munkára kárhoztatni? * . A feleletet — amely olyan kézenfekvő, hogy szinte le sem kell írni —, maguk a Kereskedelmi Igazgatóság dolgozói adták meg. A haszontalanul agyonszervezett és felduzzasztott ügymenetnek ők nem okai — sokkal inkább áldozatai. A felesleges Kereskedelmi Igazgatóság megszüntetése majd módot ad nekik arra, hogy a jövőben más, hasznosabb tevékenységet folytassanak s megkapják a jól végzett és nélkülözhetetlen munka becsületét és önérzetét. És — bár sörgyártásunk teljesítőképessége egyelőre elmarad az igények mögött —, ha rövidebb lesz az igény útja a különböző hivatalok közt, a szolnoki dolgozó is hamarább hozzájut majd rég óhajtott pótsöréhez. Bars Sári Ha majd egyszerűbb lesz az ügymenet, ha majd az igénylés nem sétál egy hetet a közbeiktatott szervek irodáiban, a szolnoki dolgozó is hamarább hozzájut a söréhez (Dolezsál László felvételei) .*