Béke és Szabadság, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-11 / 19. szám

— Sör, sajnos, nincsen — válaszolja a szám­j­azoknak a szolnoki les számú italboltban fa csapos, Mordány Béláné Az ügymenet, a pótigénylés megérkezett Az ügyiratot iktatják (baloldali képünk) — innen az előadóhoz kerül, aki véleményezi a Szolnok megyei Tanács VB Keresked­és felterjeszti... a Szolnok megyei Tanácshoz (jobboldali kép). Itt »beérkeztetik« delmi Igazgatóságára. A titkárság »be- és iktatják az ügyiratot, a Kereskedelmi Osztály előadójához küldik, aki véleményezi érkezteti« az ügydarabot és felterjeszti a belkereskedelmi minisztériumhoz 8 A SÖR ÉS AZ ÜGYVITEL A példa véletlen és alkalom­szerű. Az első, amely utam­ba akadt. Sör helyett éppúgy le­hetne do­hány, gyógyszervegyé­szet, vagy útépítés — a tanulság, amelyet tartalmaz, önmagáért beszél. Maradjunk tehát a sör­nél. * S­ör nincsen, ugye? — kér­dezte 1955. május 2-án, délután két óra tájt Szolnok leg­forgalmasabb vendéglátó üzemé­ben, az 1-es számú italboltban a pultnál egy mak­k­áse­mber. A fehé­rkötényes csapos, Mor­dány Béláné tagadóan széttárta kezeit: — Sör, sajnos, nincsen, tes­sék talán egy málnaszörpöt... Megkerestem a boltvezetőt, Sári Sándor elvtársat. Sovány, árkoltarcú, szőke ember, két ital­mérést — ahogyan a szakmában mondják — üzemegységet vezet. — Miért nincs sör, Sári elv­társ? — Nincs. Kevesebbet gyárta­nak, mint amennyi a szükséglet. És amit mi kapunk, az is lassan ér ide. — Miért? — Sok a gazda. — Mégis, mit tesz ilyenkor? — Megyek pótigénylést tenni. Elkísértem. M­integy tíz perc múlva a Ságvári út 7. számú épü­letben, egyik első emeleti ajtón kopogtatott, az elsőszámú felet­tes szervnél, a Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályán. Nagy Ferenc osztályvezető fo­gadta. Az osztályvezető határo­zott, tevékeny fiatalember, aki­nek szívén fekszik a fagyasztókö­zönség minden gondja. S mivel már befutott hozzá a többi bolt­ból is a hasonló panasz, ezeket összesítve, szerkesztett hamaro­san egy pontos kis fogalmazványt, amelynek ezt a címet adta: »Sör pótkeret-igénylés« — majd át­­küldte az irodaházba, a második számú felettes szervnek. * A kézbesítő belépett a házas­ig más fehér épületbe, amely­nek kapuja felett csillogó fém­testükkel ez a felirat díszült: »Szolnok megyei Tanács VB Ke­reskedelmi Igazgatósága.« A kéz­besítő átadta a borítékot a por­tásnak. A portás felküldte az első­­emeleti titkárságra. A titkárság titkárnője felbontotta a borítékot, a tartalmát elolvasta, az olvasottak sűrített kivonatát bejegyezte egy könyvbe, más szóval »beérkez­tette« az­­ügydarabot. Majd to­vább küldte egy másik íróasztal­hoz. Itt valaki pecsétet nyomott a kis h­omárny külzetére, bejegyez­te ismét egy másik könyvbe és tovább küldte egy következő he­lyiségbe, az iktatóba. Az iktató­ban pecsétet nyomtak az ügyda­rabra, a pecsétre számot írtak, a számot és az ügyirat címét be­jegyezték a könyvbe, azaz annak rendje és módja szerint iktatták. A szolnoki sörhiány ezzel ak­tává nemesedett. Van hivatalos külalakja, pecsétje, ügyszáma, iktatószáma, mindene, ami kell — csak éppen foganatja nincs. Mert az eltelt egy nap alatt mindössze annyi történt, hogy a hivatalok hivatalosan, tudomásul vették az egyébként nemhivata­­losan közismert tényt, hogy Szol­nokon elfogyott a sör. Sebaj, most már majd csak történik valami; az ügydarab fut a legközelebbi íróasztalhoz, az előadóhoz. Az előadó gondosan megvizs­gálja a kérelmet, összehasonlítja a jelenlegi sörfogyasztást a meg­előző év azonos időszakáéval. Mér­legeli, vajon a pótigénylés indo­kolt-e? Esetleg módosít a kérel­men. Lelkiismeretesen foglalko­zik az ügydarabbal. Véleményezi. Türelem, szomjastorkú szolno­kiak, mindjárt lesz sör! Az elő­adó már intézkedik. Természete­sen betartva a szolgálati utat, te­hát olyan határok között, aho­gyan előírja számára a további felettes hatóságok által megsza­bott és szentesített ügymenet. Az előadó intézkedik, azaz az aktát véleményével ellátva, szabálysze­rűen átküldi a Szolnok megyei Tanács Kereskedelmi Osztályára. (Időközben eltelt még egy nap.) A pótsörigénylési akta május 4-én megérkezett a Szol­nok megyei Tanácshoz. Kismére­tű papiros, a feladás dátuma áll rajta, a tárgy: »Sörpót­keret ké­rése«, a feladó: «­Szolnok megyei Tanács VB Kereskedelmi Igazga­tósága«, egy szám: 778—­186, az előadó neve stb. Az akta tehát elkezdi útját a megyei tanácsban. Átadják a portásnak, felviszik a titkárságra, ott valaki »beérkezteti«, másvala­ki lepecsételi, az iktatóban iktat­­­ják. Új Szám kerül rá: 322/10—1/ 1955. Iktatás után előadóhoz ke­rül. Az előadó gondosan megvizs­gálja a kérelmet, összehasonlítja a jelenlegi sörfogyasztást a meg­előző év azonos időszakáéval, mérlegeli, vajon a pótigénylés in­dokolt-e, esetleg módosít a ké­relmen, stb., stb. Mindezek ered­ményeképpen a szolnoki sörhiány újfent aktává nemesedett és kö­rülbelül egy hét után eljut a Bel­kereskedelmi Minisztériumba felterjesztés formájában. »Jelent­jük, hogy kantinjaink nyári ki­helyezésre mentek ki, így a meg­levő keretből nem tudjuk telje­síteni a sörellátást. A zavartalan lebonyolítás érdekében az irányí­tásunk alatt levő vállalatainknak feltétlenül szükséges még május hóra 100 hektóliter, július hóra 140 hektoliter hordósör. Indokol­juk meg kérésünket azzal..., stb., stb. A Belkereskedelmi Minisz­­té­rium ezek után intézkedik a sörgyárnál, elküldi Szolnokra az értesítést és a kiutaló cédulát, amely megteszi az előbbi utat visszafelé. Ezután már csak az van hátra, hogy közöljék a sör­gyárral, milyen fajtákból, milyen mennyiséget szállítson — az en­gedélyezett kiutalási határokon belül — az egyes üzemegységek­nek. A Budapest—Szolnok közötti távolság 100 kilométer. Ez fi­zikai tény, amelyet nem lehet csökkenteni, a sörnek meg kell tennie ezt az utat. Ez az út vona­ton három óra. Mi az oka, hogy hiába szomjaznak az emberek Szolnokon, egy hét is beletelik, míg erről tudomást szereznek Pesten? A hosszú út Nem Bu­dapest és Szolnok között, hanem a szolnoki Beloiannisz utcai ital­bolttól a megyei tanácsig. Ha a pótigénylés Szolnok város terü­letén megtakaríthatna egy-két körforgást a különböző felettes szervek között, gyorsabban men­ne mindez. Például, ha az ügy­darabnak nem kellene megjárnia a Kereskedelmi Igazgatóságot. Ezt a közbeiktatott szervet, amelynek tényleges hatásköre, intézkedési joga sem sör, sem egyéb ügy­ben nincsen, amelynek a sörakta körüli műveleteit moz­zanatról mozzanatra megismétli a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya. Az Igazgatóság »beér­keztetés«, iktatás, véleményezés formájában hosszabbítja a sör út­ját, a cukor útját, a ruha, a cipő, a kisgép útját, minden létező áru útját. Hét helység: Szolnok, Jász­berény, Törökszentmiklós, Kar­cag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túr­­keve (s hozzá a martfűi Tisza Cipőgyár két boltja) tartozik a Kereskedelmi Igazgatóság alá, minden létező árucikk, amely az állami kiskereskedelmi forgalom­ban egyáltalán szerepel, papiro­son átmegy a Kereskedelmi Igaz­gatóság kezén. Használ-e valakinek, hogy a két község áruigénye keresztül­fut még egy hivatalon, mikor úgysem az intézkedik, hanem a megyei tanács? Érdemes-e ezért a — ki tudja, mire való — célért fenntartani állami költségen egy intézményt, érdemes-e harminc­négy becsületes dolgozó embert felesleges, céltalan, értelmetlen munkára kárhoztatni? * . A feleletet — amely olyan ké­zenfekvő, hogy szinte le sem kell írni —, maguk a Keres­kedelmi Igazgatóság dolgozói ad­ták meg. A haszontalanul agyon­szervezett és felduzzasztott ügy­menetnek ők nem okai — sokkal inkább áldozatai. A felesleges Ke­reskedelmi Igazgatóság megszün­tetése majd módot ad nekik arra, hogy a jövőben más, hasznosabb tevékenységet folytassanak s megkapják a jól végzett és nélkü­lözhetetlen munka becsületét és önérzetét. És — bár sörgyártásunk telje­sítőképessége egyelőre elmarad az igények mögött —, ha rövi­­debb lesz az igény útja a külön­böző hivatalok közt, a szolnoki dolgozó is hamarább hozzájut majd rég óhajtott pótsöréhez. Bars Sári Ha majd egyszerűbb lesz az ügymenet, ha majd az igénylés nem sétál egy hetet a közbeiktatott szervek irodáiban,­­ a szolnoki dolgozó is hamarább hozzájut a söréhez (Dolezsál László felvételei) .*

Next