Béke és Szabadság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1955-11-16 / 46. szám
VETÉS UTÁN, ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT PAKSON »A paksi Vörös Sugár Tsz-ben nagy a sürgés-forgás, mert a fiatalok elhatározták, hogy a zárszámadásra ünnepi műsorral készülnek.« (Kántor Antalné levelezőnk leveléből.) Vetőgép zörög a sáros kocsiúton- Tratator---------------------lámpák fénye villan a sötétben. A tanácsháza ablaksora világos. Vasárnap van. Este. A titkár szobájában hármannégyen üldögélnek. Amikor megszólal a telefon, mintegy vezényszóba ugranak talpra valamennyien. — Igen, köszönöm — hallatszik Ranga József tanácstitkár hangja. Elégedett mosoly fénylik fáradt arcán. Egyik kezével befogja a telefon mikrofonját és a szobában állókhoz fordul. — Teljesítettük a vetéstervet, elvtársak. Mennyi törődés, mennyi munka, mennyi erőfeszítés van e mögött az egyszerű mondat mögött. 2507 holdat vetettek be a paksi határban kenyérgabonával. Elsőnek a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet vetett el. Három nappal előzte meg az egész községet, így érthető levelezőnknek az a híradása, hogy a Vörös Sugár készül a zárszámadásra. A munkaegység-könyveket lezárták, sőt, már megírták az újakat is. Ezen az estén éppen azt osztogatja a tagoknak Száraz István könyvelő. A fiatalok a műsorról beszélgetnek, amivel készülnek a zárszámadás napjára. Szinger Mariska, Metzger Feri, Vác Jóska, Trapp Juliska, meg Hanoi Marika lesznek a szereplői többek között a pompás kis műsornak. Marika édesapja viszi éppen a szót, Hanoi János, a dohánykertész. A termelőszövetkezet ebben az esztendőben termelt először dohányt. Két katasztrális holdon meg 375 négyszögölön nevelték a palántákat. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon első díjat nyertek a dohányukkal. Természetes, hogy erősen várják már a zárszámadás napját, mert a négytagú Hanoi-család 898 munkaegységet szerzett ebben az esztendőben. Ehhez az adathoz már csak annyit kell tudni, hogy ha a természetbeni járandóságokat is pénzre számítjuk át, akkor az idén 65 forintot ér egy munkaegység a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben. Hanoi János és családja tehát 58 370 forintot keresett. De elégedettek ! ---------------------- fogatosnak 439, Ruider János állatgondozónak 621 munkaegysége van. Az állam iránti kötelezettségének eleget tett a szövetkezet. 330 mázsa kenyérgabonát adtak be. Kifizettek 37 000 forint adót, 20 000 forint biztosítási díjat, meg 95 000 forint gépállomási díjat. Nemcsak a tagok gyarapodtak, gazdagodtak ebben az esztendőben, hanem a közös vagyon is. 1954-ben 995 763 forint értéket mondhattak magukénak a Vörös Sugár tagjai, 1955-ben azonban már 1 517 057 forint értéket képvisel a közös vagyon. Tehát most már több mint milliomos szövetkezet a paksi Vörös Sugár. Az alakuláskor mindössze tizenhárman léptek be a közösbe, most pedig száznégyen gazdálkodnak a 835 hold földön. Új belépők is akadnak szép számmal. A 65 forintos munkaegység híre olyan vonzóerő, aminek nehéz ellenállni. Szeptember 15-től november 12-ig 42 új tag kérte felvételét. Nem kell azért azt gondolni, hogy baj vagy gond nem akad a szövetkezetiek házatáján. Akad bizony az is, öregek már a híres paksi szőlők. Újakat kell telepíteni. A Vörös Sugár egyelőre öt holdat telepít. És ebből származik az egyik baj. A mözsi gépállomás lánctalpas traktora megjelent a szövetkezet földjén egy hónappal ezelőtt. Megszántott két holdat, hármat meg szántatlanul hagyott mind a mai napig. A szövetkezet már a járási tanács segítségét is igénybe vette, de még mindig késik a traktor, amelynek a szőlő alá kellene szántani. Ebben a pillanatban a mözsi gépállomás nemtörődömsége és hanyagsága okozza a legnagyobb gondot a termelőszövetkezeti parasztoknak. De különben folyik a tervezgetés, a beszélgetés, hogy lesz, mint lesz majd a zárszámadás napján. A fiatalok serényen próbálnak, Hanoi János a gyönyörű dohányról magyaráz. Jövőre majd többet termelnek. Pintér Ferenc, a Béke és Szabadság Vörös Sugár-beli levelezője az új tagok felvételi kérelmét számlálgatja, Scheidl Lajos párttitkár arról beszél, amikor még tizenhárman voltak. Kint ködöt kavar a szél, az öreg Dunát se látni a sűrű, fehér párában, olyan az egész város, mintha friss, tejszínű gyapotba csomagolták volna. Már búcsúzunk, mikor utánunk kiált ifj. Teli Gáspár, az egyik növénytermesztő brigád tagja: — Azt szeretnénk, tudja, ha lejönne hozzánk megint Palló Imre... — Az ám — mondják többen is. — Mert az olyan gyönyörűen énekel, hogy no. Még januárban történt. • Béke . .........................Szabadság szerkesztősége műsoros ankétot rendezett Pakson. Ekkor találkoztak a Vörös Sugár tagjai is Palló Imre Kossuth-díjas művészünkkel. Azóta se felejtették el, hogy elénekelte nekik az »►Egy rózsaszálat, meg azt, hogy »Elindultam szép hazámból...« Meg is állapodnak nyomban, hogy meghívják Palló Imrét a zárszámadás ünnepére. — Borunk is van, aztán majd főznek az aszszonyok olyan paprikás húst, hogy nem találja annak párját sehol az országban — Joós F. Imre »Teljesítettük a vetéstervet«. Balról jobbra: Ranga József tanácstitkár, Pintér Ferenc tanácstag. Pester József és Homok Báirt, a paksi tanács dolgozói Hanoi János, a Vörös Sugár Termelőszövetkezet dohánykertésze azért ilyen jókedvű, mert több mint 58.000 forintot keresett. Mögötte Scheidl Lajos párttitkár .Negyvenkét új belépő jelentkezett hozzánk szeptember 15-e óta« — mondja Pintér Ferenc, a Vörös Sugár Tsz tagja Németh Ferenc 306, Fink János 279, ifj. Teli Gáspár 335 munkaegységeit szerzett (Ráth Károly felvételei)