Béke és Szabadság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1955-08-24 / 34. szám
A MINIATŰR CSODÁK BIRODALMÁBAN CSEPPKŐBARLANG égerszögön épvándorlás a Pitics-hegy IV oldalán: botra támaszkodó öregasszonyok kaptatnak fel a meredek ösvényen, előttünk egy apa egyik kezével kislányát húzza, másikkal csecsemőt szorít magához, bőrkabátos fiatalok lihegve tolják felfelé a motorkerékpárt. Csorog a homlokokról a veríték, de a jókedv még gazdagabban árad: menetközben rázendít a cigányzenekar és Égerszög község lakossága táncos léptekkel özönli el a hegytetőn terpeszkedő tisztást. Ha mesét szőnénk, szemrebbenés nélkül hozzátehetnők, hogy a hegyek lábánál meghúzódó község kíváncsi házai is útnak indultak, felkapaszkodtak a hegy oldalára és csillogó ablakszemeikkel bekukkantottak a barlang bejáratán. Barlangavatás van ugyanis Égerszögön, saját barlangja van a kis községnek és nem akármilyen! Tízezrek járnak majd csodájára, nem kell elbújnia világhírű testvérei, a közeli aggteleki Baradla- és a néhány éve feltárt Béke-barlang mellett. Új rovatot nyitnak a barlangok anyakönyvében. Neve: Égerszegi Szabadság Cseppkőbarlang. Apja, az Élelmiszeripari Minisztérium Kinizsi Sportkörének barlangkutató csoportja. Anyja: Égerszög község. Ballázs Lajos, az expedíció vezetője, a »cseppkövekkapitánya« (Novotta, felv.) Hosszúság: egyelőre 5 kilométer. Életkora: néhány (millió) év. Nekünk is lesz barlangunk Amikor három évvel ezelőtt Jakucs László geológus feltárta a gyönyörű Béke-barlangot, Égerszög község azt remélte, hogy neki ítélik oda a közelében fekvő természeti csodát. Az új barlang tulajdonosa azonban Aggtelek község lett, mire az égerszögiek az asztalra csaptak: — Nekünk is lesz barlangunk! Leásunk a föld alá, elérjük a Béke-barlangot és elfalazzuk az aggtelekiek elől! Az égerszegiek csákányt, ásót ragadtak és hozzákedtek a háztobor víznyelőjének kibontásárhoz. Lelkesedésük azonban jóval nagyobb volt, mint a szakképzettségük: amikor leástak már vagy tíz méter mélyre, beomlott az akna és eltemette a szerszámokat. A »saját barlang« reményei is összeomlottak, legalábbis két évre. A Béke-barlang feltárása azonban nemcsak az égerszegieket lelkesítette. A barlangról készült könyv és film, a földalatti kutatómunka szépségei és veszélyei, az új dolgok felfedezése iránti szenvedélyes vágyakozás, az örök emberi kíváncsiság, a természet és a haza szeretetének nemes vonása hívta életre az elmúlt évben az Élelmiszeripari Minisztérium Sportkörének barlangkutató csoportját. A csoport vezetői és szervezői, Balázs Lajos és Balázs Dénes — két unokatestvér — Jakucs László geológus támogatásával kezdte meg 1954 nyarán a kutatómunkát Égerszög közelében. Csupor István, a község tanácstitkára tárt karokkal fogadta a barlangkutatókat: — Ti majd folytatjátok azt, amit mi abbahagytunk! Égerszög község lakosai tettekkel mutatták meg, hogy nem közömbösek szűkebb pátriájuk természeti szépségei iránt: jól tartották a barlangkutatókat, s önkéntes gyűjtéssel ötezer forintot bocsátottak rendelkezésükre. 30 centiméter naponta Tizenhatan kezdték meg a barlang ostromát. Hasztalanul próbálkoztak hetekig. Három víznyelőt bontottak ki, de hiába csattogtak a csákányok, hiába robbant a paxit, sziklatömbök zuhantak a kutatókra. A kezdeti kudarcok után szeptember 21-én ott kezdtek munkába, ahol korábban az égenszögiek. Balázs Lajos és két bátor társa heteken át küszködött a makacs anyaggal, volt olyan nap, hogy csak 30 centimétert tudtak haladni. Végül mégis sikerült feltárni egy keskeny, csaknem vízszintes, ötven méter hosszú járatot. Már-már felcsendült a bűvös »Szezám, tárulj!« szó, amikor tompa dörrenés és jajkiáltás hallatszott. Mázsás szikla temette el Csupor István tanácstitkárt és zárta el társaitól az élen haladó Balázs Lajost. Csupor Istvánt több sebből vérezve szállították el a falu orvosához. Balázs Lajost Ezt láttuk a Létrás-teremben (Novotta Ferenc felv.) »Megvan a barlang!« 1954. november 14-én készült ez a felvétel. Stefanik György (jobbszélen) a felfedezőútról visszatérve elmeséli kalandjait a kutatócsoport két másik tagjának (Balázs Dénes felvétele)