Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-18 / 3. szám

Buszmegállót kér tíz kisdiák Falunk, Tömörkény, az ötéves tervben több buszjáratot kapott már. Kisfiam ennek ellenére — akárcsak én, 30 évvel ezelőtt — gyalog jár a legközelebbi (négy kilométerre lévő!) általános is­kolába. Reggelenként mellette ro­bognak el a gyönyörű Ikarus-bu­szok, de kisfiaimat, hasonló sorsú kilenc kis társával együtt nem veszik fel, mert ezen az útszaka­szon nincs megálló. Kérjük a sze­gedi MÁVAUT igazgatóságát hogy a Csánytelekről Tömörkény­be vezető úton levő Biczó-sarok és tanácsháza­­közötti négykilo­méteres útszakasz közepén is lé­tesítsen autóbuszmegállót. Kovács Gézáné, ifj. Kovács Géza, Bozó Sán­dor, Gémes Ferenc, Mihály Teréz, Princ Ernő, Bánfi Ilo­na, Gémes Zsófia, Fábik Anna, Ormándi Gábor, Pus­kás Ilona, Tömörkény Egy ésszerű javaslat Eddig hivatalban dolgoztam, s mint ilyen, vállalati igazolvány­nyal jártam az SZTK Trefort ut­cai rendelőjébe. Most azonban, miután két apró gyermekem van, »családtag« lettem, s férjem úgy­nevezett »biztosítási igazolványá­éval kell mennem orvoshoz. Ezt az igazolványt 14 naponként kell aláíratni, azaz érvényesíteni a munkahelyen, amíg a vállalati igazolványt negyedévenként. Az lenne a javaslatom, hogy érvé­nyesítsék a családtagok­­biztosítá­si igazolványát a vállalati igazol­vánnyal egyidejűleg negyedéven­ként, amivel sok kellemetlenség­től, időveszteségtől kímélnék meg a dolgozókat. Both Attiláné, 15p. II., Zsigmond tér 8. II. 19. A Cukrászda nyílt Baktalórántházán Régi Vágya teljesült a ba­kta­­lórántházi járás dolgozóinak. Újév napján megnyílt Baktalóránthá­zán a­ járás első és egyetlen föld­művesszövetkezeti cukrászdája. A dolgozók örömmel látogatják az ízlésesen berendezett, új cukrász­dát, ahol finom sütemények so­kasága és forró, illatos feketeká­vé várja őket. Albert Antal levelező, Baktslórántháza Új székeket kapott a mozink Kedves Kiskakas! December­ben kukorékoltál az Ormosbányai mozi­székek ügyében, örömmel jelenthetem, hogy kétszázhúsz új szék vár már bennünket a mo­ziban. Gyakran járunk az elő­adásokra, majdnem minden fil­met megnézünk, örülünk tehát, hogy levelünknek ilyen komoly hatása volt. Üdvözlettel Rigó Mihályné, Ormosbánya, Sztálin u. 14. „Vasgyújtő hét" a kenyérgyárban Január 6-án, vasárnap este vá­sároltam a Lénán körúti éjjel­nappalos »Csemege« üzletben fél kiló kenyeret, amit (a rajta lévő cédula bizonysága szerint) a Fő­városi Kenyérgyár, VIII., Száza­dos út 16. szám alatti telepe sü­tött. A­­kenyérben az idemellékelt vascsavart találtam. Kérlek, Kis­kakas, kukorékold meg a telep­nek, hogy az összegyűjtött vasat máskor ne a dolgozóknak szánt kenyérbe süssék, hanem szolgál­tassák be a MÉH-nek. Ott na­gyobb szükség van rá. J­ántor Ferencné, Bp., XIV., Erzsébet királyné út 62/b. ri Szimplan­ügy Szerkesztőségben tanyázom, hát én is rászoktam a feketekávéra. A napok­ban a Sztálin úton jártam, betértem a Negro eszpresszóba, egy szimplára. Annak rendje és módja szerint megvet­tem a blokkot. A pult előtt azonban rengetegen álltak, a kávéfőző alig győz­te a munkát. Arra gondoltam, hogy egy ilyen kiskakast, mint amilyen én va­gyok, könnyen félrelökhetnek — félre­álltaim tehát magamtól és türelmesen vártam. Talán, ha majd kevesebben lesznek, rám is sor kerül. Telt, múlt az idő, tán egy óra is, amikor valóban ritkulni kezdett a pult előtti tömeg. Ekkor aztán bátorságot vettem magamnak és én is kértem a szimplámat. A kartársnő egy pillantást vetett a blokkra és csak ennyit mondott: »Nem lehet, kérem, lejárt«. Azt hittem, nem jól hallok. Hát mi ez, vilamosjegy, hogy lejárjon? Ekkor aztán meg­magyarázták, hogy a blokk sorszáma járt le, mivel az utánam következők hosszú sora is kiváltotta már a kávéját. Majd kioktat­tak a "kávéfogyasztás üzemi szabályzatára": a blokkot csak közvet­lenül a pénztártól való távozás után lehet kiváltani, utólagos s­érel­meknek helye nincs. Én csak egy­ járatlan Kiskakas vagyok, a vendéglátóipartól ösztönösen félek. Most azonban mégis megkérdezem az illetéke­sektől: nem ostobaság ez? Kukurikuuu! Vék rádióm , nincs rádióm Szeptemberben rádiót vásárol­tam a tatabányai Állami Áruház­ban 1580 forintért, örült neki az egész család — de csak két és fél hónapig. Mert akkor az R. 545. jelzésű rádiókészülék elhallga­tott Megmutattam a 6 hónapi jótállást igazoló cédulát Német Tibor osztályvezető kartársnak az áruházban, s ő intézkedett is. Be­teg rádióm visszautazott Székes­­fehérvárra, a Vadásztölténygyár­­ba. Hónapok teltek el azóta, de sürgetéseimre csak azt válaszol­ják az áruházban: »még nem kap­tunk értesítést«. Februárban le­jár a jótállási idő, pedig jóformán még nem is használtam a készü­léket. Ha esetleg ismét elromlik a rádió , már a saját pénzemen javíttathatom a gyár hibáját. Re­mélem, a Kiskakas hangját meg­hallják mindenütt az illetékesek és belátják, hogy munka után, ha feljövök a bányából, igazán meg­­érdemlek egy kis szórakozást. Jószerencsét! ifj. Ivancsics Ferenc vájár. Tatabánya, III., XIV­.­Telep 370/2 Mikor lesz már „holnap“ A XIV. kerület, Erzsébet ki­rályné útja 63. szám alatt lakom. Két évvel ezelőtt a ház padlásá­nak világítóablakát keretestül együtt elsodorta egy szélvihar. Azóta minden esőzéskor becsorog a padlásra a víz, azon keresztül a lakásom mennyezetére. Most már annyira átázott a mennyezet, hogy rövidesen a vakolat is egészen le­hullik. A h­ázkezelőségen a ház­­felügyelő már tízszer, jómagam háromszor kértem a hóba kijaví­tását. Minden alkalommal azt vá­laszolták, hogy már kiadták a munkát a műhelynek és azzal bo­csátották utunkra, hogy »holnap megjavítják a tetőt«. Ezt a »hol­napot« most már két esztendeje várjuk. A mennyezetről pedig napról napra nagyobb területen pereg a vakolat, úgy, hogy las­san már nem merünk a szobában tartózkodni. Kérlek, Kiskakas, légy a segítségemre, mert csak így remélhetem, hogy az ígért »holnap« most már rövidesen el­következzék. Kosnás István, Bo. Erzsébet királyné út 53. T. 6. BELEPTE A POR... Balassagyarmaton, a földműves­­szövetkezetben vásároltam új konyhabútort. Amikor átvettem, az eladó közölte, hogy a bútorhoz való csiszolt üvegek még nem ér­keztek meg, de legkésőbb két hé­ten belül akadják azt is- Ez ok­tóber 14-én történt. Most január van , de csiszolt üveg még nincs. Az üzletben megnyugtatták, hogy nem én vagyok az egyedüli pa­naszos, van aki már hat hónapja vár üvegre. Mindenki hivatko­zik valakire, az üzlet a gyárra, a gyár nem tudom kicsodára — és tény az, hogy a konyhaszek­rény üveg nélkül áll, hiába táro­lunk benne bármit, belepi a por, akár a mi ügyünket. Békéssy Szilárd tanító, Tolmács ­ „Egy pikoló esővíz" Még időkor jutott eszembe ez a dm, amikor ott ültem a Puskin Mozi erkélyén, néztem, az »Egy pikoló világos« című filmet és roppantmód zavart, hogy időn­ként vízcseppek hullnak a fejem­re. Ha ez nyáron történt volna, valamelyik szabadtéri előadáson, hát nem csodálkoznék. De így, be­vallom, igen kellemetlenül érin­tett az egyre sűrűbben érkező víz­­csepp-áradat. Szünetben aztán addig vizsgálódtam, kutattam, míg felfedeztem a hibák és a vi­zek forrását. Fejünk felett a tető már régen átázott és olyan csú­nya állapotban volt, amilyen iga­zán nem méltó egy elsőhetes bu­dapesti mozihoz, így hát a film helyett az eső szórakoztatott két órán át, s így lett a pikoló vilá­gosból a pikoló esővíz. Gáti Vera, Budapest, XIV. Colombus u. 54/*. A Csokoládégyár válaszol Kedves Kiskakas! Engedd meg, hogy ezúton adjunk választ Faze­kas Évikének Szikszóra, az általa kifogásolt Torta-szelet ügyében, amiről m­últ heti lapotokban olvas­tunk. Mi, a Budapesti Csokoládé­­gyár dolgozói minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a kis Faze­kas Évikéhez hasonló sok ezer gyermeknek a lehető legjobb édességet állítsuk elő. Éppen ezért leveled olvasása után érthetet­lenné vált előttünk, mi­ lehetett az a csokoládékészítményünk, amelyet ehetetlennek minősítet­tél. A mellékelten megküldött csomag felbontása után megálla­pítottuk, hogy véleményed helyt­álló volt, mert a csokoládé való­ban ehetetlen. Torta-szeletnek hívják ezt a termékünket, mely­nek romlása és eladása a kiske­reskedelmi szerv, a Szikszó-Sze­­rencs és­­Környéke Kiskereskedel­mi Vállalat szikszói 30-as árudá­sának lelkiismeret­ét terheli. A Budapesti Csokoládégyár utoljára 1955 áprilisában gyártott a kifo­gásolt Torta-szeletből, melynek szavatossági ideje 45 nap. Nem ■kell nagy számolást végezni, hogy megállapítsuk: 1­955 áprilisától 1955 decemberéig nagyon sok 45 nap telt el, így annak többszörö­sen lejárt a szavatossági ideje. A szikszód Népbolt vezetője szerint ő a bolt átvételekor, 1955 áprili­sában vett át elődjétől nagyobb mennyiségű Torta-szeletet, s ebből a mennyiségből 1955 decemberé­ben 60 darabot kiselejtezett. Ez a története annak a csokoládé Tor­ta-szeletnek, amelynek külsejétől sokat várt Fazekas Évike, de el­fogyasztani nem tudott. Remél­jük, ilyen eset többé nem fordul elő. Budapesti Csokoládégyár m

Next