Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-18 / 3. szám
Buszmegállót kér tíz kisdiák Falunk, Tömörkény, az ötéves tervben több buszjáratot kapott már. Kisfiam ennek ellenére — akárcsak én, 30 évvel ezelőtt — gyalog jár a legközelebbi (négy kilométerre lévő!) általános iskolába. Reggelenként mellette robognak el a gyönyörű Ikarus-buszok, de kisfiaimat, hasonló sorsú kilenc kis társával együtt nem veszik fel, mert ezen az útszakaszon nincs megálló. Kérjük a szegedi MÁVAUT igazgatóságát hogy a Csánytelekről Tömörkénybe vezető úton levő Biczó-sarok és tanácsházaközötti négykilométeres útszakasz közepén is létesítsen autóbuszmegállót. Kovács Gézáné, ifj. Kovács Géza, Bozó Sándor, Gémes Ferenc, Mihály Teréz, Princ Ernő, Bánfi Ilona, Gémes Zsófia, Fábik Anna, Ormándi Gábor, Puskás Ilona, Tömörkény Egy ésszerű javaslat Eddig hivatalban dolgoztam, s mint ilyen, vállalati igazolványnyal jártam az SZTK Trefort utcai rendelőjébe. Most azonban, miután két apró gyermekem van, »családtag« lettem, s férjem úgynevezett »biztosítási igazolványáéval kell mennem orvoshoz. Ezt az igazolványt 14 naponként kell aláíratni, azaz érvényesíteni a munkahelyen, amíg a vállalati igazolványt negyedévenként. Az lenne a javaslatom, hogy érvényesítsék a családtagokbiztosítási igazolványát a vállalati igazolvánnyal egyidejűleg negyedévenként, amivel sok kellemetlenségtől, időveszteségtől kímélnék meg a dolgozókat. Both Attiláné, 15p. II., Zsigmond tér 8. II. 19. A Cukrászda nyílt Baktalórántházán Régi Vágya teljesült a baktalórántházi járás dolgozóinak. Újév napján megnyílt Baktalórántházán a járás első és egyetlen földművesszövetkezeti cukrászdája. A dolgozók örömmel látogatják az ízlésesen berendezett, új cukrászdát, ahol finom sütemények sokasága és forró, illatos feketekávé várja őket. Albert Antal levelező, Baktslórántháza Új székeket kapott a mozink Kedves Kiskakas! Decemberben kukorékoltál az Ormosbányai moziszékek ügyében, örömmel jelenthetem, hogy kétszázhúsz új szék vár már bennünket a moziban. Gyakran járunk az előadásokra, majdnem minden filmet megnézünk, örülünk tehát, hogy levelünknek ilyen komoly hatása volt. Üdvözlettel Rigó Mihályné, Ormosbánya, Sztálin u. 14. „Vasgyújtő hét" a kenyérgyárban Január 6-án, vasárnap este vásároltam a Lénán körúti éjjelnappalos »Csemege« üzletben fél kiló kenyeret, amit (a rajta lévő cédula bizonysága szerint) a Fővárosi Kenyérgyár, VIII., Százados út 16. szám alatti telepe sütött. Akenyérben az idemellékelt vascsavart találtam. Kérlek, Kiskakas, kukorékold meg a telepnek, hogy az összegyűjtött vasat máskor ne a dolgozóknak szánt kenyérbe süssék, hanem szolgáltassák be a MÉH-nek. Ott nagyobb szükség van rá. Jántor Ferencné, Bp., XIV., Erzsébet királyné út 62/b. ri Szimplanügy Szerkesztőségben tanyázom, hát én is rászoktam a feketekávéra. A napokban a Sztálin úton jártam, betértem a Negro eszpresszóba, egy szimplára. Annak rendje és módja szerint megvettem a blokkot. A pult előtt azonban rengetegen álltak, a kávéfőző alig győzte a munkát. Arra gondoltam, hogy egy ilyen kiskakast, mint amilyen én vagyok, könnyen félrelökhetnek — félreálltaim tehát magamtól és türelmesen vártam. Talán, ha majd kevesebben lesznek, rám is sor kerül. Telt, múlt az idő, tán egy óra is, amikor valóban ritkulni kezdett a pult előtti tömeg. Ekkor aztán bátorságot vettem magamnak és én is kértem a szimplámat. A kartársnő egy pillantást vetett a blokkra és csak ennyit mondott: »Nem lehet, kérem, lejárt«. Azt hittem, nem jól hallok. Hát mi ez, vilamosjegy, hogy lejárjon? Ekkor aztán megmagyarázták, hogy a blokk sorszáma járt le, mivel az utánam következők hosszú sora is kiváltotta már a kávéját. Majd kioktattak a "kávéfogyasztás üzemi szabályzatára": a blokkot csak közvetlenül a pénztártól való távozás után lehet kiváltani, utólagos sérelmeknek helye nincs. Én csak egy járatlan Kiskakas vagyok, a vendéglátóipartól ösztönösen félek. Most azonban mégis megkérdezem az illetékesektől: nem ostobaság ez? Kukurikuuu! Vék rádióm , nincs rádióm Szeptemberben rádiót vásároltam a tatabányai Állami Áruházban 1580 forintért, örült neki az egész család — de csak két és fél hónapig. Mert akkor az R. 545. jelzésű rádiókészülék elhallgatott Megmutattam a 6 hónapi jótállást igazoló cédulát Német Tibor osztályvezető kartársnak az áruházban, s ő intézkedett is. Beteg rádióm visszautazott Székesfehérvárra, a Vadásztölténygyárba. Hónapok teltek el azóta, de sürgetéseimre csak azt válaszolják az áruházban: »még nem kaptunk értesítést«. Februárban lejár a jótállási idő, pedig jóformán még nem is használtam a készüléket. Ha esetleg ismét elromlik a rádió , már a saját pénzemen javíttathatom a gyár hibáját. Remélem, a Kiskakas hangját meghallják mindenütt az illetékesek és belátják, hogy munka után, ha feljövök a bányából, igazán megérdemlek egy kis szórakozást. Jószerencsét! ifj. Ivancsics Ferenc vájár. Tatabánya, III., XIV.Telep 370/2 Mikor lesz már „holnap“ A XIV. kerület, Erzsébet királyné útja 63. szám alatt lakom. Két évvel ezelőtt a ház padlásának világítóablakát keretestül együtt elsodorta egy szélvihar. Azóta minden esőzéskor becsorog a padlásra a víz, azon keresztül a lakásom mennyezetére. Most már annyira átázott a mennyezet, hogy rövidesen a vakolat is egészen lehullik. A házkezelőségen a házfelügyelő már tízszer, jómagam háromszor kértem a hóba kijavítását. Minden alkalommal azt válaszolták, hogy már kiadták a munkát a műhelynek és azzal bocsátották utunkra, hogy »holnap megjavítják a tetőt«. Ezt a »holnapot« most már két esztendeje várjuk. A mennyezetről pedig napról napra nagyobb területen pereg a vakolat, úgy, hogy lassan már nem merünk a szobában tartózkodni. Kérlek, Kiskakas, légy a segítségemre, mert csak így remélhetem, hogy az ígért »holnap« most már rövidesen elkövetkezzék. Kosnás István, Bo. Erzsébet királyné út 53. T. 6. BELEPTE A POR... Balassagyarmaton, a földművesszövetkezetben vásároltam új konyhabútort. Amikor átvettem, az eladó közölte, hogy a bútorhoz való csiszolt üvegek még nem érkeztek meg, de legkésőbb két héten belül akadják azt is- Ez október 14-én történt. Most január van , de csiszolt üveg még nincs. Az üzletben megnyugtatták, hogy nem én vagyok az egyedüli panaszos, van aki már hat hónapja vár üvegre. Mindenki hivatkozik valakire, az üzlet a gyárra, a gyár nem tudom kicsodára — és tény az, hogy a konyhaszekrény üveg nélkül áll, hiába tárolunk benne bármit, belepi a por, akár a mi ügyünket. Békéssy Szilárd tanító, Tolmács „Egy pikoló esővíz" Még időkor jutott eszembe ez a dm, amikor ott ültem a Puskin Mozi erkélyén, néztem, az »Egy pikoló világos« című filmet és roppantmód zavart, hogy időnként vízcseppek hullnak a fejemre. Ha ez nyáron történt volna, valamelyik szabadtéri előadáson, hát nem csodálkoznék. De így, bevallom, igen kellemetlenül érintett az egyre sűrűbben érkező vízcsepp-áradat. Szünetben aztán addig vizsgálódtam, kutattam, míg felfedeztem a hibák és a vizek forrását. Fejünk felett a tető már régen átázott és olyan csúnya állapotban volt, amilyen igazán nem méltó egy elsőhetes budapesti mozihoz, így hát a film helyett az eső szórakoztatott két órán át, s így lett a pikoló világosból a pikoló esővíz. Gáti Vera, Budapest, XIV. Colombus u. 54/*. A Csokoládégyár válaszol Kedves Kiskakas! Engedd meg, hogy ezúton adjunk választ Fazekas Évikének Szikszóra, az általa kifogásolt Torta-szelet ügyében, amiről múlt heti lapotokban olvastunk. Mi, a Budapesti Csokoládégyár dolgozói minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a kis Fazekas Évikéhez hasonló sok ezer gyermeknek a lehető legjobb édességet állítsuk elő. Éppen ezért leveled olvasása után érthetetlenné vált előttünk, mi lehetett az a csokoládékészítményünk, amelyet ehetetlennek minősítettél. A mellékelten megküldött csomag felbontása után megállapítottuk, hogy véleményed helytálló volt, mert a csokoládé valóban ehetetlen. Torta-szeletnek hívják ezt a termékünket, melynek romlása és eladása a kiskereskedelmi szerv, a Szikszó-Szerencs ésKörnyéke Kiskereskedelmi Vállalat szikszói 30-as árudásának lelkiismeretét terheli. A Budapesti Csokoládégyár utoljára 1955 áprilisában gyártott a kifogásolt Torta-szeletből, melynek szavatossági ideje 45 nap. Nem ■kell nagy számolást végezni, hogy megállapítsuk: 1955 áprilisától 1955 decemberéig nagyon sok 45 nap telt el, így annak többszörösen lejárt a szavatossági ideje. A szikszód Népbolt vezetője szerint ő a bolt átvételekor, 1955 áprilisában vett át elődjétől nagyobb mennyiségű Torta-szeletet, s ebből a mennyiségből 1955 decemberében 60 darabot kiselejtezett. Ez a története annak a csokoládé Torta-szeletnek, amelynek külsejétől sokat várt Fazekas Évike, de elfogyasztani nem tudott. Reméljük, ilyen eset többé nem fordul elő. Budapesti Csokoládégyár m