Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-18 / 16. szám
KIS REGÉNY A NYIRADONYI BAKTERHÁZTÓL AZ OLIMPIAI TRAFIKIG A elmúlt napokban a Nádor utcában jártam. Láttam, amint az egyik trafikból először Kocsis Sándor, a Honvéd csatára, majd Hidegkúti és Sándor, a Vörös Lobogó góllövői, aztán Fenyvesi és Mátrai, a Kinizsi jeles játékosai jöttek ki. Benéztem a trafikba, akkor már csak Szusza Ferenc a Dózsából és Papp László kétszeres olimpiai ökölvívó bajnokunk tartózkodott bent Mindketten Harangi Imrével, az 1936-os olimpia ökölvívó bajnokával beszélgettek. A trafik címtáblája: Harangi Imre dohányosbolt" A boltba jönnek-mennek az emberek. Az egyik totószelvényeket vásárol, a másik totótippek után érdeklődik, a harmadik mérkőzésjegyet vásárol a Stadionba, a Sportcsarnokba Közben cigarettát vesznek, bélyeget, levelezőlapot, talán — az üzlet jellegének megfelelően — a Sport cigarettát viszik a legtöbben. Harangi Imre és felesége udvariasan szolgálja ki a vásárlókat. Minden kérdésükre kedvesen válaszolnak. Sokan bejönnek és megkérdezik, milyen sporteredmények várhatók vasárnap. Akik először lépnek az eléggé szűkre méretezett trafikba, azok is ott maradnak pár percig nézik a falra ragasztott képeket. A Harangi-dohányosbolt kis sportmúzeum Emlékeik Harangiról. Látjuk a híres Camera arcképét, a külföldi világhírességek mellett magyar olimpiai és világbajnokok dedikált arcképeit. Az első szembetűnő képről Kabos Endre olimpiai kardvívó bajnok mosolyog ránk. Pompás dokumentum: Papp László és Torma közrefogja Harangit. Mindhárman olimpiai bajnokok. A legkiválóbb szovjet versenyzők Haranginak dedikált fényképei. Egyik-másik rá is írta a képre, hogy a trafikban vásárolt magyar cigarettát. A trafik kora reggeltől késő estig nyitva van. A nagy forgalomban a férj és feleség együtt szolgál ki, különben Harangi rendszerint délelőtt dolgozik, mert estefelé a Vörös Lobogó ökölvívói között található. Harangi becsületet szerzett a sport mezején és a munka területén is. Az egyik vevő, miközben egy doboz Sport cigarettát vásárolt, gratulált Haranginak. — Most van húsz éve annak, hogy Harangi Imre megnyerte az olimpiai bajnokságot. Igen, akkor Harangi huszonkét éves volt, ma negyvenkét éves. A nyíradonyi vasúti bakter fiának nem volt könnyű az útja. Amikor feljött Budapestre, szerelőinasnak adták, aztán kitűnt, hogy sportra termett, Mátyásföldre került motorszerelőnek. Láttam Harangit bajnokimérkőzéseken harcolni, láttam 1934-ben a Budapesten rendezett Európa-bajnokságon küzdeni, amikor a döntőben az olasz Faccinival szemben igazságtalanul lepontozták. És aztán készült a berlini olimpiára. Nem volt sétagalopp az olimpiai bajnokság megnyerése sem. Utána pilótáinak képezték ki. Lezuhant, vesevérzést kapott, amely később egyéb súlyos bajok okozója lett. A bokszmérkőzés után versenyfutás következett a halállal. Harangi legyőzte a halált, majd az élet csatáját is megnyerte munkájával és erős akaratával. A nagy győzelem Éppen a vívóversenyen tartózkodtam, vívóinknak szurkoltam a berlini olimpia csillagvizsgáló-szerű vívótermében — 1936-ot írtunk. Megszólalt a telefon, Kankovszky Artúr, a magyar ökölvívók vezetője telefonált, hagyjam ott a vívást, tíz perc múlva kezdődik Harangi Imre küzdelme az olimpiai bajnokságért. Hamar autóba ültem és a kezdés előtt pár pillanattal megérkeztem a sportcsarnokba. Érthető izgalom uralkodott a magyar táborban. Nagy és Frigyes kiesett a küzdelemből, csak a negyedik helyre jutott, ökölvívóink közül egyedül Harangi ált veretlenül. Legyőzte legnehezebb ellenfelét, a fülöpszigeti Padillát Eddig minden jól ment, de a következő mérkőzésen a dán Kops ütése nyomán felszakadt Harangi szemhéja A szünetben elállították a vérzést, Harangi biztosan győzött. Bekerült a döntőbe. És a döntő elkezdődött. Ott állt Harangi a ringben ellenfelével, az észt Stepuloval. Steve Klaus — amerikás magyar —, a magyar csapat edzője elmagyarázta nekem, hogy Harangi mindkét szemhéját tapaszokkal látta el. Erre azért volt szükség, hogy az észt bokszoló ne tudja meg, melyik a sérült szemhéj. Mert ha tudná, akkor mindig oda ütne. Harangi már az első menetben fölényt harcolt ki. A második menetben látom, hogy Stepulov beleüt a tapaszba Nem történt semmi baj. Az egészséges szemet találta! Harangi tovább támadott, s aztán hirtelen az észt ökölvívó megint talált. Leütötte a sérült szemhéjról a tapaszt. Harangi arca vérbe borult, de tovább küzdött. Következett a szünet. Megvizsgálta az orvos, kijelentette: nem küzdhet tovább. Életveszélyes. Harangi saját felelősségére vállalta a harmadik fordulót, és a bírák egyhangú ítéletével olimpiai győztesnek hirdették ki. Turbánszerű fehér kötéssel jelent meg az eredmény kihirdetésekor az olimpiai dobogón. A tölgyfa Az olimpiai aranyérem mellé az olimpiai győztesek egy-egy tölgyfa-palántát kaptak emlékül 1936-ban. Harangi tölgyfa-palántájáért két község harcolt. Az egyik Nyíradony, ahol az olimpiai bajnok született, a másik Hajdúsámson, ahonnan Harangi édesanyja és édesapja származott. Az öreg Harangi salamoni ítéletet hozott A tölgyfa-palántának két ága volt. Kettévágta. Ma az egyik tölgyfa a nyíradonyi vasúti bakteriláznál mered az égnek, a másik pedig Hajdúsámsonban, a Harangi Imre utcában. (Mert ott ilyen utca is van.) 1946-ban fogságból, kórházból betegen került haza. Első útja így is a Mester utcába vezetett... Apja már régebben meghalt, a háború elvitte édesanyját, testvéreit, nem maradt senkije, semmije, csak egy fénykép, egy Mester utcai kislányról. A kislányt, Csuti Erzsébet tanítónőt vette el később feleségül. Előbb azonban még egy hosszú, nehéz csatát kellett megvívnia az életéért. Ebben a küzdő- HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT.. . Harangi Imre tapaszokkal a szemhéján, a berlini olimpia döntő mérkőzése előtti pillanatokban A NAGY CSATA Harangi és az észt Stepulov között az olimpiai bajnokságért 22