Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-18 / 16. szám

KIS REGÉNY A NYIRADONYI BAKTERHÁZTÓL AZ OLIMPIAI TRAFIKIG A elmúlt napokban a Nádor utcában jártam. Láttam, amint az egyik tra­fikból először Kocsis Sándor, a Honvéd csa­tára, majd Hidegkúti és Sándor, a Vörös Lo­bogó góllövői, aztán Fenyvesi és Mátrai, a Ki­nizsi jeles játékosai jöttek ki. Benéztem a tra­fikba, akkor már csak Szusza Ferenc a Dó­zsából és Papp László kétszeres olimpiai ököl­vívó bajnokunk tartózkodott bent Mindketten Harangi Imrével, az 1936-os olimpia ökölvívó bajnokával beszélgettek. A trafik címtáblája:­ ­Harangi Imre dohányosbolt" A boltba jönnek-mennek az emberek. Az egyik totó­szelvényeket vásárol, a másik totó­­tippek után érdeklődik, a harmadik mérkőzés­jegyet vásárol a Stadionba, a Sportcsarnokba Közben cigarettát vesznek, bélyeget, levelező­lapot, talán — az üzlet jellegének megfelelő­en —­ a Sport cigarettát viszik a legtöbben. Ha­rangi Imre és felesége udvariasan szolgálja ki a vásárlókat. Minden kérdésükre kedvesen válaszolnak. Sokan bejönnek és megkérdezik, milyen sporteredmények várhatók vasárnap. Akik először lépnek az eléggé szűkre mére­tezett trafikba, azok is ott maradnak pár per­cig nézik a falra ragasztott képeket. A Ha­­rangi-dohányosbolt kis sportmúzeum Emlékeik Harangiról. Látjuk a híres Camera arcképét, a külföldi világhírességek mellett magyar olimpiai és világbajnokok dedikált arcképeit. Az első szembetűnő képről Kabos Endre olim­piai kardvívó bajnok mosolyog ránk. Pompás dokumentum: Papp László és Torma közre­fogja Harangit. Mindhárman olimpiai bajno­kok. A legkiválóbb szovjet versenyzők Haran­ginak dedikált fényképei. Egyik-másik rá is írta a képre, hogy a trafikban vásárolt magyar cigarettát. A trafik kora reggeltől késő estig nyitva van. A nagy forgalomban a férj és feleség együtt szolgál ki, különben Harangi rendsze­rint délelőtt dolgozik, mert estefelé a Vörös Lobogó ökölvívói között található. Harangi becsületet szerzett a sport mezején és a munka területén is. Az egyik vevő, miközben egy do­boz Sport cigarettát vásárolt, gratulált Haran­ginak. — Most van húsz éve annak, hogy Harangi Imre megnyerte az olimpiai bajnokságot. Igen, akkor Harangi huszonkét éves volt, ma negyvenkét éves. A nyíradonyi vasúti bakter fiának nem volt könnyű az útja. Amikor feljött Buda­pestre, szerelőinasnak adták, aztán kitűnt, hogy sportra termett, Mátyásföldre került motorszerelőnek. Láttam Harangit bajnoki­­mérkőzéseken harcolni, láttam 1934-ben a Budapesten rendezett Európa-baj­nokságon küzdeni, amikor a döntőben az olasz Facci­­nival szemben igazságtalanul lepontozták. És aztán készült a berlini olimpiára. Nem volt sétagalopp az olimpiai bajnokság megnyerése sem. Utána pilótáinak képezték ki. Lezuhant, vesevérzést kapott, amely később egyéb súlyos bajok okozója lett. A bokszmérkőzés után versenyfutás következett a halállal. Harangi legyőzte a halált, majd az élet csatáját is megnyerte munkájával és erős akaratával. A nagy győzelem Éppen a vívóversenyen tartózkodtam, ví­vóinknak szurkoltam a berlini olimpia csillag­vizsgáló-szerű vívótermében — 1936-ot ír­tunk. Megszólalt a telefon, Kankovszky Artúr, a magyar ökölvívók vezetője telefonált, hagyjam ott a vívást, tíz perc múlva kezdő­dik Harangi Imre küzdelme az olimpiai baj­nokságért. Hamar autóba ültem és a kezdés előtt pár pillanattal megérkeztem a sport­csarnokba. Érthető izgalom uralkodott a ma­gyar táborban. Nagy és Frigyes kiesett a küzdelemből, csak a negyedik helyre jutott, ökölvívóink közül egyedül Harangi ált ve­retlenül. Legyőzte legnehezebb ellenfelét, a fülöpszigeti Padillát Eddig minden jól ment, de a következő mérkőzésen a dán Kops ütése nyomán felszakadt Harangi szemhéja A szü­netben elállították a vérzést, Harangi bizto­san győzött. Bekerült a döntőbe. És a döntő elkezdődött. Ott állt Harangi­ a ringben ellenfelével, az észt Stepuloval. Steve Klaus — amerikás magyar —, a magyar csapat edzője elmagyarázta nekem, hogy Ha­rangi mindkét szemhéját tapaszokkal látta el. Erre azért volt szükség, hogy az észt bokszoló ne tudja meg, melyik a sérült szemhéj. Mert ha tudná, akkor mindig oda ütne. Harangi már az első menetben fölényt harcolt ki. A második menetben látom, hogy Stepulov bele­üt a tapaszba Nem történt semmi baj. Az egészséges szemet találta! Harangi tovább tá­madott, s aztán hirtelen az észt ökölvívó me­gint talált. Leütötte a sérült szemhéjról a ta­paszt. Harangi arca vérbe borult, de tovább küzdött. Következett a szünet. Megvizsgálta az orvos, kijelentette: nem küzdhet tovább. Életveszélyes. Harangi saját felelősségére vál­lalta a harmadik fordulót, és a bírák egy­hangú ítéletével olimpiai győztesnek hirdet­ték ki. Turbánszerű fehér kötéssel jelent meg az eredmény kihirdetésekor az olimpiai do­bogón. A tölgyfa Az olimpiai aranyérem mellé az olimpiai győztesek egy-egy tölgyfa-palántát kaptak emlékül 1936-ban. Harangi tölgyfa-palántá­jáért két község harcolt. Az egyik Nyíradony, ahol az olimpiai bajnok született, a másik Hajdúsámson, ahonnan Harangi édesanyja és édesapja származott. Az öreg Harangi sala­moni ítéletet hozott A tölgyfa-palántának két ága volt. Kettévágta. Ma az egyik tölgyfa a nyíradonyi vasúti bakteriláznál mered az ég­nek, a másik pedig Hajdúsámsonban, a Ha­rangi Imre utcában. (Mert ott ilyen utca is van.) 1946-ban fogságból, kórházból betegen ke­rült haza. Első útja így is a Mester utcába vezetett... Apja már régebben meghalt, a háború elvitte édesanyját, testvéreit, nem maradt senkije, semmije, csak egy fénykép, egy Mester utcai kislányról. A kislányt, Csuti Erzsébet tanítónőt vette el később feleségül. Előbb azonban még egy hosszú, nehéz csatát kellett megvívnia az életéért. Ebben a küzdő- HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT TÖRTÉNT.. . Harangi Imre tapaszokkal a szemhéján, a berlini olimpia döntő mérkőzése előtti pillanatokban A NAGY CSATA Harangi és az észt Stepulov között az olimpiai bajnokságért 22

Next