Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-28 / 13. szám
mem LEVELEZŐINEK A Béke és Szabadság szerkesztősége március 25-én tartotta levelezői egy csoportjának negyedik országos találkozóját. A találkozón megjelentek a lap munkatársai. Az Országos Béketanács titkárságát Kelemen Zoltánné, az agitációs osztály vezetője képviselte. A levelezők az ország minden tájáról érkeztek. Volt itt bányász, termelőszövetkezeti paraszt, pedagógus, háziasszony, diák, béketitkár. Elmondták kívánságukat, ötleteiket. Milyen a Béke és Szabadság, mi az, ami jó benne, és mi a hiba, mi az, amit másképp kell, amit jobban kell csinálni, mint eddig. Boros Antal bányász, érdemes vájár, oroszlányi frontmester 16 órát töltött a föld mélyében azért, hogy ez az egyetlen nap se essen ki a termelésből, amíg ő itt Budapesten a Béke és Szabadság munkatársainak munkáját segíti. Elpanaszolta, hogy keveset foglalkozunk a bányászokkal. Azt is hibánkul rótta fel, hogy a Béke és Szabadság keveset kritizál. Csak a jót veszi észre. Általában ezen a negyedik országos találkozón már érzett, már tükröződött a felszólalásokban a Szovjetunió XX. pártkongresszusának szelleme. A levelezők maguk is elmondották, mennyit kell még dolgoznunk, harcolnunk majd azért, hogy megteremtsük azt a légkört, amelyben valóban érvényesülhet a bírálat fegyvere és felelősségre vonják a bírálat elfojtóit. Elsősorban Szanyi Istvánné, a Vas szegyei békebizottság titkára fejtette ki ezt a gondolatsort, amely azután végigvonult az egész tanácskozáson. A találkozó, résztvevői nagyon sokat és nagyon sokoldalúan foglalkoztak a fiatalság problémáival. A Béke és Szabadságban megjelent ,»Húszévesek« és a »Kezdődik az élet« című riportsorozat kezdeti sikere ellenére sem elégítette ki az olvasók minden igényét. Székely Erzsébet szombathelyi gimnáziumi tanár beszélt arról, hogy még inkább fel kell ébreszteni a társadalom felelősségtudatát a fiatalokkal kapcsolatban. Diáklevelező is hozzászólt a kérdéshez, Molnár Erzsike gimnáziumi tanuló, Nagykátáról. •»Diákszemmel« ugyanolyan problémákat és nehézségeket vázolt fel, mint amilyenekről nemcsak Székely Erzsébet, hanem Albert Antal, a baktalórántházi járási tanács oktatási osztályának vezetője, Pintér Ferenc, a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet tagja, Kocsis Ferenc, a pécsi békebizottság titkára, Tavi József aranyosgadányi pedagógus, béketitkár, Dankó Béla Enyingről és majdnem minden felszólaló beszélt. Faragó II. József, a berekböszörményi Szabad Föld Tsz tagja, termelőszövetkezete életéről számolt be. Már a negyedik levelezőtalálkozón vesz részt. »Olyan az író és újságíró élete, mint az országúti vándoré — mondotta. — Gondolatban bejárja az egész országot.« Kapott a levelezőankéton a szerkesztőbizottság javaslatot, riportötletet annyit, hogy akár az egész esztendei munkaprogramjára futja belőle. Belezsánszky József hiányolta, hogy a lap nem foglalkozik eleget a dolgozó nők problémájával, sőt, a termeléssel sem. Horváth László Győrből azt szeretné, ha több levelet közölnénk a lapban. Bírálatot kapott a levelezési rovat Molnár Lászlótól, a Péti Nitrogénművek dolgozójától, mert nem kapott választ egyik levelére. Kocsis Ferenc, a pécsi békebizottság titkára azt kérte: foglalkozzék a lap komolyabban és többet az ipari újítások problémájával, és ne csak évenként egyszer rendezzen országos levelezőtalálkozót, hanem tartson évközben olvasó-ankétokat vidéken. Ehhez az indítványhoz csatlakozott Richter Péter Győrből, aki különben, mint nyomdász, a szakember szemével a lap tipográ- FARAGÓ II. JÓZSEF. Berekböszörmési : KOCSIS FERENC. Per TAVI JÓZSEF. Aranyosgadány SZANYI ISTVÁNNÉ, Szombathely BOTI ATTILÁNÉ, Budapest SZÉKELY ERZSÉBET, Szombathely JAKI BÉLA. Budapest Albert antal, Vaktalórántházy HORVÁTH GYÖRGYNÉ, Budapest VARGA ÉVA. SarkadILLÉS ENDRE, Miskolc Mollnar l.vszt.0, Pétfürdő