Béke és szocializmus, 1970. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

Fontos szakasz a kommunista mozgalom fejlődésében Az 1969. évi moszkvai tanácskozás évfordulójára Az utóbbi évek forradalmi fejlődésének eseményei között kiemelkedő he­lyet foglal el a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai tanácsko­zása. Mindössze egy év telt el a tanácskozás óta, de megállapításai már érez­tették jótékony hatásukat korunk minden forradalmi osztagának tevékeny­ségére, az imperializmussal vívott harcok aktivizálására, a közös akciók meg­levő formáinak és módszereinek kiszélesítésére, s az újakért folytatott útke­resésre. A tanácskozás összehívásának és eredményeinek különösen nagy volt a jelentőségük a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából. A tanácskozás sikerei és a kommunisták munkájának ezt követő ered­ményei nem maguktól születtek. Együttes erőfeszítéseknek, annak a gyümöl­csöző elvtársi együttműködésnek köszönhetők, amelyet a testvérpártok az im­perializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcukban valósítottak meg. A 1960-as és az 1969-es tanácskozás között eltelt évtizedben a nemzet­közi kommunista mozgalom jelentős eredményeket ért el: új pártok jelentek meg, emelkedett a világ kommunistáinak száma, sok országban nőtt befo­lyásuk és tekintélyük. Egészében véve a kommunista világmozgalom korunk vezető politikai erejeként lépett föl. Ugyanakkor a sikerek mellett a kom­munisták soraiban jelentős nehézségek is mutatkoztak, nézeteltérések tá­madtak, meggyöngült az egység. Ennek következményeként a forradalmi mozgalom egyes láncszemeiben csorbát szenvedett az antiimperialista harc akcióegysége, amit arra használt ki az imperialista reakció, hogy ellentáma­dásba menjen át az osztályharc világfrontjának egyes szakaszain. A tanácskozás megtartása a kommunista és munkáspártok mélyről jövő egységtörekvéseit fejezte ki, azt az eltökéltségüket, hogy az eddiginél is szé­lesebben bontakoztatják ki a közös céljaikért vívott harcot. Az antiimperia­lista harc jelenlegi szakaszának szükségletei megértésre találtak a tanácsko­zás előkészítő munkálatai során és különösen a tanácskozáson, amelyen 75 kommunista és munkáspárt vett részt. A tanácskozás sokoldalúan megvizs­gálta a forradalmi folyamat központi problémáját: „az imperializmus elleni harc feladatait a jelenlegi szakaszban, s a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegységét”. A szabad elvtársi vita, a véle­mények kölcsönös tiszteletben tartása légkörében beható tudományos elemzés­nek vetették alá korunk fontos kérdéseit. Ez az elemzés testesült meg a ta­nácskozás dokumentumaiban. A tanácskozás megállapításai meggyőzően demonstrálták, hogy összehí­vása megfelelt a nemzetközi kommunista mozgalom objektív szükségleteinek, s megtartására tökéletesen megértek a feltételek.

Next