Béke és szocializmus, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)

1971-01-01 / 1-2. szám

meg kijutni a kormányválságból. Azzal, hogy Kamal Jamblatot, a Prog­resszív Szocialista Párt elnökét, ezt a haladó politikust nevezték ki belügy­miniszterré, lehetővé vált az akadályok eltávolítása pártunk és más haladó erők széles körű tevékenységének útjából. Ám nem elegendő egymagában azoknak az objektív feltételeknek a puszta elemzése, amelyek elősegítették, hogy pártunk kivívja a legalitást. Figyelembe kell még vennünk a szubjektív tényezőket is , azokat a vál­tozásokat, amelyek végbementek magában a pártban és lehetővé tették az új lehetőségek hatékony kihasználását. Az itt említett változások az LKP II. kongresszusa előkészítésének idő­szakában bontakoztak ki. Ez a kongresszus korrigálta a párt irányvonalát, s ennek eredményeképpen erősödött a pártnak a belső és a pánarab ügyekre gyakorolt befolyása, bővültek tömegkapcsolatai. A párt általános irányvonalának korrigálása a korábbi pártvezetőség jobb- és baloldali opportunista elemei elleni súlyos harcban ment végbe. A szövetség fogalma az osztályszemlélet alapján kezdett tisztázódni. A gya­korlat igazolta, hogy a szövetségek osztályszempontból való megítélése nem jelent izolacionizmust, mint az opportunisták vélték. Ellenkezőleg, az új politika eredményeképpen erősödött a párt befolyása, s megszűnt a bur­zsoázia egyik vagy másik szárnyához kapcsolódó uszálypolitika. A Központi Bizottság a II. kongresszus irányvonala alapján helyesen értékelte az arab világ bennünket közvetlenül érdeklő térségének helyzetét és határozta meg azokat az erőket, amelyek hatással vannak az ország belső életére. Éppen ezen az alapon határoztuk meg mostani szövetségi politi­kánkat. A pártnak pánarab szinten kifejtett tevékenysége nemcsak azt tette lehetővé, hogy korrigáljuk a párt általános irányvonalát, hanem azt is, hogy megszilárdítsuk a párt pozícióit az ország határain belül és kívül. Pártunk legalizálása a Központi Bizottság véleménye szerint az egész libanoni nemzeti mozgalom fontos győzelme, demokratikus vívmánya, a munkásosztály rendkívül nagy jelentőségű eredménye, olyan esemény, amely kétségtelenül hatással lesz az arab világban tevékenykedő kommunista pár­tok fejlődésére és e pártoknak az országaik haladó erőihez fűződő kapcso­lataira. De ha ilyen nagyra értékeljük is a kivívott győzelmet, nincsenek illúzióink. A valóság az, hogy fennáll a provokációk lehetősége, térségünk országaiban a helyzet nem szilárd. A Központi Bizottság az új feltételekből kiindulva nagy politikai és szervezeti feladatokat tűz ki a párt elé. Fokoznunk kell a harcot minden fronton, el kell érnünk, hogy a legális tevékenység feltételeit maximálisan hasznosítsa az egész párt, minden szervezete és minden tagja. A Központi Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a legalizálás nem vezet a párt általános irányvonalának valamiféle gyökeres megváltoztatására. Ellenkezőleg, a Köz­ponti Bizottság leszögezte, hogy a korábban elfogadott irányvonal végre­hajtása tette lehetővé a legalitás kivívását. A párt által aratott győzelem lelkesedéssel és büszkeséggel töltötte el a kommunistákat. A Központi Bizottság véleménye szerint ma az a fő fel­adat, hogy kihasználjuk az új helyzetet, fokozott erővel munkálkodjunk pártunk sorainak szorosabbra zárásán és bővítésén, az LKP II. kongresz­­szusa jelszavának — „Libanon kommunista tömegpártjáért!” — megvaló­sításán. A párt további megszilárdítása a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján, valamint a párt tömegkapcsolatainak és szö­vetségeinknek az erősítése a kivívott győzelem megóvásának biztosítéka.

Next