Béke és szocializmus, 1971. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1971-08-01 / 8. szám
kárt okoz a népek érdekeinek. Amellett, hogyagressziós, világháborús fenyegetést hordoz magában, a dolgozókat a mérhetetlen hadikiadások terhének viselésére kényszeríti. Egyetlen nép számára sem lehet közömbös a béke sorsa, azok számára sem, amelyek különféle okok folytán nem ismerték meg közvetlenül a háború rémségeit. Ebben a közgyűlés résztvevői egyetértettek. Hangsúlyozva, hogy egy nukleáris háború katasztrofális következményekkel járna az egész emberiségre nézve, a küldöttek kifejezték azt a véleményüket, hogy a tőkésországokban számos problémát — amilyen az éhínség, a munkanélküliség, a lakások, kórházak, iskolák hiánya stb. — részben meg lehetne oldani, ha ezek az országok hatalmas hadiköltségvetéseiket békés célokra fordítanák. Rendkívül jellemző e tekintetben Indira Gandhi indiai miniszterelnöknek a közgyűléshez intézett üzenete, amelyben a többi között ezt mondja: „A béke nemcsak azt jelenti, hogy nincs háború. A béke olyan feltételek megteremtését jelenti, amelyek elősegítik a konfliktusok megelőzését és a háborúk megszüntetését; olyan feltételek megteremtését, amelyek elősegítik majd az emberi személyiség fejlődését, s lehetővé teszik az embernek, hogy harmonikusan éljen önmagával és környezetével.” A közgyűlés által elfogadott kiáltvány hangsúlyozza: „A világháborús veszély még reális. E katasztrófa megakadályozása az összes békeszerető erők létfontosságú feladata. Az imperializmus agresszív politikájával aktív békepolitikánkat és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcunkat szegezzük szembe.” E dokumentum alapgondolata az, hogy egységre szólítja fel a jóakaratú embereket. A közgyűlés teljes szolidaritásáról biztosította a szocialista közösséghez tartozó országok és kiváltképp a Szovjetunió békeszertő, a békés egymás mellett élés elvein alapuló politikáját. Nem véletlen, hogy a küldöttek oly nagy figyelemmel hallgatták Nyikolaj Podgornij üzenetének szavait. A Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke kijelentette: „A Szovjetunió, híven a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére vonatkozó lenini elvekhez, politikájával következetesen szolgálja a béke aktív védelmét és a nemzetközi biztonság megszilárdítását. Ez világosan kifejezésre jutott a béke megőrzésének és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének ama programjában, amelyet az SZKP nemrég lezajlott XXIV. kongresszusa hirdetett meg.” A közgyűlés képviseleti jellege és az a körülmény, hogy korunk legégetőbb problémáinak megvitatása során a résztvevők azonos álláspontra helyezkedtek, megteremti a valóban egyetemes békemozgalom továbbfejlesztésének és elmélyítésének fontos előfeltételét. Mind szélesebb társadalmi rétegek fejezik ki készségüket, hogy csatlakoznak a harc különféle formáihoz, s e harci formák végül is mind egyetlen áramlatban egyesülnek: az emberiség minden nyomorúságáért felelős imperializmus elleni nagy küzdelemben. Longino Beceira Budapest—Prága