Béke és Szocializmus, 1981. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)
1981-07-01 / 7. szám
Újból a világuralmi téboly RODNEY ARISMENDI, Uruguay Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára Ám túl korai, hogy örüljetek . Még termékeny az öl, honnan kijött. Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! (Hajnal Gábor fordítása) Rögtön a kiváló német író figyelmeztetése jut eszünkbe, amint olvasni kezdjük az „Új Amerika-közi politika a nyolcvanas évekre” című titkos dokumentumot, amelyet az Egyesült Államok Amerika-közi Biztonsági Tanácsa számára készítettek. Minden jel arra mutat, hogy a Reagan-kormány legfőbb politikai céljainak vázlatával van dolgunk. Ez a maga egész kegyetlenségében, szépítés nélkül kifejtett doktrína az amerikai imperializmusnak a latin-amerikai és karib-tengeri országokkal kapcsolatos katonai-politikai doktrínája. Ez a dokumentum, amely Hitler „Mein Kampf’-jára emlékeztet, az Egyesült Államok világhegemóniájának elvén alapul, amely világhegemóniával szemben áll a „nemzetközi kommunizmus”. Ebbe az utóbbi politikai kategóriába egyébként beleértik mind a Szovjetuniót és más szocialista országokat, mind a gyarmatrendszer felbomlása eredményeképpen létrejött fiatal államokat, mind pedig az összes olyan nemzeti felszabadító mozgalmakat és politikai erőket (pártokat és kormányokat), amelyek független külpolitikát, a béke és a nemzeti szuverenitás megőrzésére irányuló politikát folytatnak. Ezzel az egyetemes koncepcióval összhangban Latin-Amerikának és a Karib-tenger medencéjének azt a szerepet szánják (az „Amerika-közi kapcsolatok” mechanizmusa révén), hogy „az új nemzetközi biztonsági rendszer pajzsa és az Egyesült Államok kardja legyen a világuralmi politika megvalósításában”. „Történelmi szempontból az Egyesült Államok latin-amerikai politikája a globális stratégia része volt... És éppen Latin-Amerika és a Karib-tenger országai tették lehetővé számára, hogy lerakja erős hatalmának alapját az európai, ázsiai és afrikai törekvések ellensúlyozása végett.” Az „Új Amerika-közi politika a nyolcvanas évekre” szerves folytatása az amerikai imperializmus hagyományos latin-amerikai politikájának, amely „Monroe-elv” néven ismeretes. Ez a doktrína már több mint száz éve geopolitikai alapja a Rio Grandétól délre levő országok elleni intervencióknak. Nincsen sem történelmi, sem jogi alapja; az Egyesült Államok fügefalevélként használja, hogy álcázza bűntetteit. Ha jól belegondolunk, a doktrína fő gondolata nem más, mint az az el- „A New Inter-American Poliey for the Eighties” for the Council for Inter-American Security, Inc. Washington 1980. A dokumentumot az úgynevezett Santa Fé Bizottság (Egyesült Államok) készítette csaknem egy évvel Reagan elnökké választása előtt. Alaptételei mégis megegyeznek Reagannek és közvetlen munkatársainak legutóbbi kijelentéseivel. A dokumentum öszszeállításában L. Francis Bouchey, Roger W. Fontaine, David C. Jordan, Gordon Summer és Lewis Tambs (kiadó) vett részt. Az előszót Ronald F. Docksai, az Egyesült Államok Amerikaközi Biztonsági Tanácsának munkatársa írta. 3