Béke és Szocializmus, 1981. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

­ Újból a világuralmi téboly RODNEY ARISMENDI, Uruguay Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára Ám túl korai, hogy örüljetek . Még termékeny az öl, honnan kijött. Bertolt Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit! (Hajnal Gábor fordítása) Rögtön a kiváló német író figyelmeztetése jut eszünkbe, amint olvasni kezd­jük az „Új Amerika-közi politika a nyolcvanas évekre”­ című titkos dokumen­tumot, amelyet az Egyesült Államok Amerika-közi Biztonsági Tanácsa számá­ra készítettek. Minden jel arra mutat, hogy a Reagan-kormány legfőbb poli­tikai céljainak vázlatával van dolgunk. Ez a maga egész kegyetlenségében, szépítés nélkül kifejtett doktrína az amerikai imperializmusnak a latin-amerikai és karib-tengeri országokkal kap­csolatos katonai-politikai doktrínája. Ez a dokumentum, amely Hitler „Mein Kampf’-jára emlékeztet, az Egyesült Államok világhegemóniájának elvén ala­pul, amely világhegemóniával szemben áll a „nemzetközi kommunizmus”. Eb­be az utóbbi politikai kategóriába egyébként beleértik mind a Szovjetuniót és más szocialista országokat, mind a gyarmatrendszer felbomlása eredményekép­pen létrejött fiatal államokat, mind pedig az összes olyan nemzeti felszabadító mozgalmakat és politikai erőket (pártokat és kormányokat), amelyek független külpolitikát, a béke és a nemzeti szuverenitás megőrzésére irányuló politikát folytatnak. Ezzel az egyetemes koncepcióval összhangban Latin-Amerikának és a Karib-tenger medencéjének azt a szerepet szánják (az „Amerika-közi kap­csolatok” mechanizmusa révén), hogy „az új nemzetközi biztonsági rendszer pajzsa és az Egyesült Államok kardja legyen a világuralmi politika megvaló­sításában”. „Történelmi szempontból az Egyesült Államok latin-amerikai po­litikája a globális stratégia része volt... És éppen Latin-Amerika és a Ka­rib-tenger országai tették lehetővé számára, hogy lerakja erős hatalmának alapját az európai, ázsiai és afrikai törekvések ellensúlyozása végett.” Az „Új Amerika-közi politika a nyolcvanas évekre” szerves folytatása az ame­rikai imperializmus hagyományos latin-amerikai politikájának, amely „Mon­­roe-elv” néven ismeretes. Ez a doktrína már több mint száz éve geopolitikai alapja a Rio Grandétól délre levő országok elleni intervencióknak. Nincsen sem történelmi, sem jogi alapja; az Egyesült Államok fügefalevélként hasz­nálja, hogy álcázza bűntetteit. Ha jól belegondolunk, a doktrína fő gondolata nem más, mint az az el-­ ­ „A New Inter-American Poliey for the Eighties” for the Council for Inter-American Se­­curity, Inc. Washington 1980. A dokumentumot az úgynevezett Santa Fé Bizottság (Egyesült Ál­lamok) készítette csaknem egy évvel Reagan elnökké választása előtt. Alaptételei mégis meg­egyeznek Reagannek és közvetlen munkatársainak legutóbbi kijelentéseivel. A dokumentum ösz­­szeállításában L. Francis Bouchey, Roger W. Fontaine, David C. Jordan, Gordon Summer és Lewis Tambs (kiadó) vett részt. Az előszót Ronald F. Docksai, az Egyesült Államok Amerika­­közi Biztonsági Tanácsának munkatársa írta. 3

Next