Béke és Szocializmus, 1989. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)

1989-01-01 / 1. szám

tott ajtók” politikájába, amelyet a kormány a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank köve­telményeivel, valamint a „karibi kezdeménye­zés” posztulátumaival összhangban hirdetett meg. Az ország jelenlegi vezetése még olyan kényes kérdésben is üzletet kötött egy amerikai társasággal, mint az ipari hulladékok eltemeté­se. A guyanai közvélemény rendkívül élesen reagált arra, hogy a hatóságok készek szemétle­rakodó helyként használni az országot. Ez a kérdés persze visszhangra talált a Központi Bi­zottság kongresszusi beszámolójában is, s meg­született a jelszó: „Elegünk volt az amerikai szennyből!” Az élősködő kooperatív kapitalizmus elbü­­rokratizálódott államában az élet normája a korrupció lett. A GNHP és más ellenzéki erők kezdeményezésére megalakult egy állandóan működő független szerv a hivatali hatalommal való visszaélések és más társadalmi bajok ki­vizsgálására. Ez az ellenőrző bizottság megerő­sítette, hogy a korrupció és a sikkasztás való­ban járványszerű méreteket öltött. Egyes hiva­talos személyek fejőstehénnek tekintik a köztu­lajdont. A bizottság megállapította, hogy az országban létezik faji és politikai megkülönböz­tetés, és felhívta a figyelmet olyan jelenségre is, hogy a kádereket nem személyes érdemeik és szolgálataik alapján válogatják ki, hanem kon­junkturális megfontolásokból kiindulva, a párttagság, a sógorság-komaság, a rokoni és baráti kapcsolatok alapján. Fórumunkon bíráltuk a Guyanai Szakszer­vezeti Kongresszust, amely passzívan szemléli a munkások jogainak lábbal tiprását, nem tesz semmit a proletariátus életszínvonalát fenyege­tő offenzíva ellen. A GNHP határozott meg­mozdulásokra szólította fel a szakszervezeteket a munkások érdekeiért, és felvetette, hogy de­mokratizálni kellene a szakszervezetek elavult szervezeti szabályzatát. Hangsúlyozta, hogy en­nek a kormányzó párt által irányított szakmai egyesülésnek a vezetői gyakorlatilag lecsúsztak a „munkásarisztokrácia” álláspontjára, határo­zatok tömegét fogadják el évi rituális konferen­ciájukon, de nem tesznek semmit azért, hogy a tényleges harcra mozgósítsák a tömegeket.­ A XXIII. kongresszus kijelentette: támogatja azt az irányvonalat, hogy a kommunisták to­vábbra is részt vegyenek a demokráciáért küz­dő hazafias koalícióban.­ Ez a koalíció, amely válasz az 1985-ös választási eredmények meg­hamisítására, a nagy tömegekre támaszkodó képviseleti kormány megalakítására törekszik. Ebből a célból, hangsúlyozza a beszámoló, mind az országon belül, mind az országhatáro­kon kívül fokozni kell a szabad és igazságos választásokért folyó kampányt. Az ötpárti szö­vetség feladata, hogy ezután is követelje a tár­gyalásokat a köztársaság elnökével a választási rendszer reformja ügyében. A KB beszámolója megállapítja: „Pártunk megfeszítetten dolgo­zik, hogy erősítse a Hazafias Koalíció a De­mokráciáért egységét, szervezettségét és haté­konyságát.” Az események alakulása Guyanában és a vi­lágban egyaránt szükségessé tette, hogy az elő­ző kongresszus célkitűzéseit figyelembe véve objektív értékelést adjunk a GNHP tevékenysé­géről, nevezetesen arról, hogy a pártot marxis­ta-leninista típusú párttá kívánjuk változtatni. Ezzel kapcsolatban a figyelmet mindenekelőtt a szervezettségre fordítottuk, továbbá a párt belső életének demokratizálására és sorainak megszilárdítására, valamint a kommunisták te­kintélyének és harckészségének növelésére. A pártépítés terén a fórum célszerűnek tar­totta, hogy a munka súlypontját áthelyezze a lakóhelyek szerinti sejtekről a munkahelyi ala­pon szerveződő csoportokra. Készek a tervek arra vonatkozóan, hogy milyen további felada­tok hárulnak a GNHP vezérkarára. A KB- tagok, közvetlen funkciójuk ellátása mellett, ezentúl patronálják a kerületi és járási bizottsá­gokat, személyes felelősséget viselnek egyéb konkrét megbízatásokért is. Annak érdekében, hogy a területeken növe­kedjen a párt szerepe, felvetődött az a követe­lés, hogy ne szorítkozzunk gyűlések megtartá­sára, hanem kezdeményezzünk különféle ren­dezvényeket a lakosság különböző kategóriái­nak bevonásával. Fontos momentum a nő-, ifjúsági és egyéb társadalmi szervezetekkel való akcióegyeztetés. Különös jelentősége van a káderképzésnek. Mivel e téren szükségleteink elmaradnak a lehe­tőségeinktől, építünk egy új oktatási közpon­tot, amelynek a megnyitása után a mostani kétheteseknél hosszabb tanfolyamokra lesz le­hetőség. 3 1988 októberében a hét legharcosabb szakszervezet beje­lentette, hogy kilép a Guyanai Szakszervezeti Kongresszus­ból, és megalakítja a szakszervezetek független föderációját. 4 A Hazafias Koalíció a Demokráciáért öt résztvevője: a Népi Haladó Párt, a Guyanai Dolgozók Szövetsége, a De­mokratikus Munkapárt, a Nemzeti Demokratikus Front és a Népi Demokratikus Mozgalom.­­ A szerk.

Next