Békés Megye Tanácsának Közlönye, 1974 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1974-05-01 / 2. szám

BÉKÉS MEGYEI Békéscsaba, 1974. május III. évfolyam 2. szám. TANÁCS KÖZLÖNYE A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG HIVATALOS LAPJA KÖZLEMÉNYEK A HATÁSKÖRÖK DECENTRALIZÁLÁSÁNAK TAPASZTALATAI BÉKÉS MEGYÉBEN A hatáskörök decentralizálása jelentős változást ered­ményezett valamennyi szintű tanácsnál. Ennek vizsgálata, az eredmények összefoglalása és a problémák feltárása elősegítheti a leadott hatáskörök jobb gyakorlását, a meg­felelőbb színvonalú munka ellátását. Ennek figyelembe­vételével vizsgálódást folytattunk a megyében a decent­ralizált hatáskörök gyakorlásának helyzetéről. A Békés megyei Tanács a vizsgálatról készült jelentést 1973. de­cember 14-i ülésén tárgyalta. A decentralizált hatáskö­rök gyakorlásának megyei tapasztalatait ennek alapján vázolom fel. 1. A hatáskörök decentralizálását megelőző időszak jellemzése A decentralizálást megelőző időszakban a községi ta­nácsi szervek döntést előkészítő, környezettanulmányo­kat készítő és - a megyei és a járási szervek által meg­határozott körben - a bizonyítási eljárásban résztvevő tevékenységet folytattak, mivel a hatósági ügyekben a döntés joga rendszerint a járási, vagy megyei tanácsi szerveknél volt. Az államigazgatási ügyekben hozott ha­tározatok általában a községi tanácsi szervekhez kerül­tek vissza végrehajtásra. A határozatot hozó szerv előtt a közvetett információk nem nyújthattak alapos ismereteket az ügyről, az ügyrg A hatáskörök decentralizálásának tapasztalatai Békés megyében Beszámoló a törvényesség érvényesítésével kapcsolatos 58/1972. (III. 29.) sz. vb-határozat végrehajtásáról A hatósági ügyintézés törvényességének 1973. évi megyei ta­pasztalatai helyzetéről, kiszállásokkal lefolytatott bizonyítási eljá­rás lassú és drága volt, az esetleges hiányos határozat végrehajtásából eredő kellemetlenségek nem a határoza­tot hozó szerveket terhelték stb. A községi szakigazga­tási szerv dolgozói nem mindig azonosultak egyes hatá­rozatokkal és előfordult, hogy idegenek voltak azok szá­mukra jogilag és tartalmilag is. Ez leginkább olyan dön­téseknél fordult elő, amelyek szemben álltak a községi tanács dolgozójának helyzetismeretével és meggyőződé­sével. A kialakult helyzet a községi tanácsi dolgozókat nem inspirálta igényesebb munkára, politikai és szakmai képzésük fokozására, s akadályozta hivatástudatuk ki­alakulását is. Mindezek ellenére a gyakorlati tapasztalat mégis az, hogy az ügyek községi előkészítése jelentős hatással volt a járási és megyei szintű döntésekre. Az ügyek jelentős részében az előkészítés során adott javaslatoknak meg­felelő döntések születtek, s ennek következtében az ügyek nagy része gyakorlatilag már a javaslattevő helyi szerv­nél eldőlt. A döntések járásközpontúságának az ügyfe­lekre nézve hátrányos hatása volt. Sokszor a legapróbb, különösebb eljárást, szakmai felkészültséget nem igénylő ügyekben a járási székhelyre kellett utazni, esetleg leve­­lezgetni. Mindezek körülményessé, lassúvá tették az ügy­intézést, ugyanakkor időveszteséget is jelentettek az ügy­fél és a hatóság számára egyaránt. Bizonyos mértékben vonatkozott ez a városi tanácsokra is, bár lényegesen je­lentősebb jogosítványokkal rendelkeztek mint a közsé­gek. A decentralizálást megelőző időszakra a túlzott köz­ponti irányítás, a kevésbé érvényesülő önállóság volt a jellemző. A tanácsi munka korszerűsítésében jelentős sze­repet játszott az 1965. évi 8. sz. tvr. nyomán kibontako­zott racionalizálási folyamat, melynek során a társadalmi fejlődés által meghatározott igény mutatkozott meg a hatáskörök decentralizálása iránt. Ezzel párhuzamosan a jogalkotási munka egyik központi kérdésévé vált a helyi átazulcsi szervek jogkörének bővítése. Tartalom Szám ~gy_________________________________________ Közlemények

Next