Békés Megye Tanácsának Közlönye, 1974 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1974-05-01 / 2. szám
BÉKÉS MEGYEI Békéscsaba, 1974. május III. évfolyam 2. szám. TANÁCS KÖZLÖNYE A VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁG HIVATALOS LAPJA KÖZLEMÉNYEK A HATÁSKÖRÖK DECENTRALIZÁLÁSÁNAK TAPASZTALATAI BÉKÉS MEGYÉBEN A hatáskörök decentralizálása jelentős változást eredményezett valamennyi szintű tanácsnál. Ennek vizsgálata, az eredmények összefoglalása és a problémák feltárása elősegítheti a leadott hatáskörök jobb gyakorlását, a megfelelőbb színvonalú munka ellátását. Ennek figyelembevételével vizsgálódást folytattunk a megyében a decentralizált hatáskörök gyakorlásának helyzetéről. A Békés megyei Tanács a vizsgálatról készült jelentést 1973. december 14-i ülésén tárgyalta. A decentralizált hatáskörök gyakorlásának megyei tapasztalatait ennek alapján vázolom fel. 1. A hatáskörök decentralizálását megelőző időszak jellemzése A decentralizálást megelőző időszakban a községi tanácsi szervek döntést előkészítő, környezettanulmányokat készítő és - a megyei és a járási szervek által meghatározott körben - a bizonyítási eljárásban résztvevő tevékenységet folytattak, mivel a hatósági ügyekben a döntés joga rendszerint a járási, vagy megyei tanácsi szerveknél volt. Az államigazgatási ügyekben hozott határozatok általában a községi tanácsi szervekhez kerültek vissza végrehajtásra. A határozatot hozó szerv előtt a közvetett információk nem nyújthattak alapos ismereteket az ügyről, az ügyrg A hatáskörök decentralizálásának tapasztalatai Békés megyében Beszámoló a törvényesség érvényesítésével kapcsolatos 58/1972. (III. 29.) sz. vb-határozat végrehajtásáról A hatósági ügyintézés törvényességének 1973. évi megyei tapasztalatai helyzetéről, kiszállásokkal lefolytatott bizonyítási eljárás lassú és drága volt, az esetleges hiányos határozat végrehajtásából eredő kellemetlenségek nem a határozatot hozó szerveket terhelték stb. A községi szakigazgatási szerv dolgozói nem mindig azonosultak egyes határozatokkal és előfordult, hogy idegenek voltak azok számukra jogilag és tartalmilag is. Ez leginkább olyan döntéseknél fordult elő, amelyek szemben álltak a községi tanács dolgozójának helyzetismeretével és meggyőződésével. A kialakult helyzet a községi tanácsi dolgozókat nem inspirálta igényesebb munkára, politikai és szakmai képzésük fokozására, s akadályozta hivatástudatuk kialakulását is. Mindezek ellenére a gyakorlati tapasztalat mégis az, hogy az ügyek községi előkészítése jelentős hatással volt a járási és megyei szintű döntésekre. Az ügyek jelentős részében az előkészítés során adott javaslatoknak megfelelő döntések születtek, s ennek következtében az ügyek nagy része gyakorlatilag már a javaslattevő helyi szervnél eldőlt. A döntések járásközpontúságának az ügyfelekre nézve hátrányos hatása volt. Sokszor a legapróbb, különösebb eljárást, szakmai felkészültséget nem igénylő ügyekben a járási székhelyre kellett utazni, esetleg levelezgetni. Mindezek körülményessé, lassúvá tették az ügyintézést, ugyanakkor időveszteséget is jelentettek az ügyfél és a hatóság számára egyaránt. Bizonyos mértékben vonatkozott ez a városi tanácsokra is, bár lényegesen jelentősebb jogosítványokkal rendelkeztek mint a községek. A decentralizálást megelőző időszakra a túlzott központi irányítás, a kevésbé érvényesülő önállóság volt a jellemző. A tanácsi munka korszerűsítésében jelentős szerepet játszott az 1965. évi 8. sz. tvr. nyomán kibontakozott racionalizálási folyamat, melynek során a társadalmi fejlődés által meghatározott igény mutatkozott meg a hatáskörök decentralizálása iránt. Ezzel párhuzamosan a jogalkotási munka egyik központi kérdésévé vált a helyi átazulcsi szervek jogkörének bővítése. Tartalom Szám ~gy_________________________________________ Közlemények