Békés Megyei Nap, 1994. október (1. évfolyam, 124-149. szám)
1994-10-07 / 129. szám
f1 BÉKÉS MEGYEI NAP GAZDAKÖR Orosházán válaszolt a miniszter Keserű Zsuzsa A közelmúltban Orosházán találkozott a mezőgazdasági termelőkkel Lakos László földművelésügyi miniszter. Előadása után válaszolt a hallgatóság kérdéseire. Valószínűleg olyan kérdések ezek, amelyekre a választ a teremben ülőkön kívül mások is szívesen meghallgatták volna. Ezért szemelgettem közülük néhányat. - Szemére hányták a miniszternek azt, hogy sertéshúst importál az ország. - Nem tagadom, megengedtem, hogy szeptemberben négyezer tonna sertéshúst hozzanak be az országba, azzal a kikötéssel, hogy ez nem jelentheti a hazai felvásárlási árak csökkenését. Szerintem egy olyan országban, amelyik ennyire érdekelt az exportban, a piacépítés, a vágóhidak esetében, a korábban kiépített exportpiacok érdekében ez a lépés nemcsak hogy megengedhető, hanem szükséges is. Az viszont megengedhetetlen, hogy ezzel a hazai termelőket kiszolgáltassuk. Mindannyian láthatjuk, hogy a négyezer tonnás sertésexport nem járt a hazai sertésárak csökkenésével. - Mi lesz a szövetkezeti üzletrészekkel? - Mi azt szeretnénk, ha a mezőgazdaság annyi jövedelmet termelne, hogy az üzletrészekre valamilyen osztalékot lehessen fizetni, vagy pedig a mezőgazdasági termelőknek legyen olyan érdekeltsége, annyi pénze, hogy ezeket megvásárolják. Az 1995-ös programunkban szerepel, sajnos nagyon kis összeggel, hogy ehhez a vásárláshoz valamilyen kedvezményt adunk a szövetkezeteknek, és szeretnénk megtartani azt az adókedvezményt, ami az ilyen üzletrészek megvásárlásakor jár. - Mire számíthat az, aki a földjét több részletben, egymástól távol eső területen kapta meg és szeretné egy helyen tudni azokat? Sajnos ez a szövetkezeti törvény és a szövetkezési részaránytulajdon kiadásáról szóló törvény és az a tény, hogy sok helyen különböző időpontokban árverezhettek, ilyen következményekkel jár. Elképzelhetetlen, hogy rövid időn belül valamiféle új tagosítás történjen az országban, de az önkéntes földcserékre vonatkozó illeték, adózási és egyéb kötelezettségek enyhítését tudjuk megígérni. Később, ha a földtulajdonok rendeződnek és csökkentjük a földvásárlási illetéket, akkor ezek révén elképzelhető, hogy ezek a földek úgymond művelhetőbb állapotba kerülnek. A gazdák érdekein alapuló tagosításra van szükség, amiben az állam majd segít, kényszert semmiképpen nem akarunk alkalmazni. - Mi lesz a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap elfogadott pályázataival? - Erre pontosabb választ akkor tudok adni, ha a Parlament dönt arról, hogy a mezőgazdaság mennyi támogatást és milyen címen fog kapni. Most az ezen a pályázaton elnyert pénzekre nem számíthatnak, de számíthatnak arra, hogy jövőre valamilyen formájú támogatás lesz a gépvásárlás megkönnyítésére. Olyan támogatási rendszert szeretnénk működtetni, ami pályázat nélkül is elérhető lesz. - Békés megyében 15 ezer magángazda van, miért nem lehetnek az agrárkamara tagjai? Miért nem lehet a kamara érdekvédelmi szervezet? - A gazdasági kamaráknak nem az érdekképviselet a szerepük, hanem az, hogy bizonyos állami feladatokat átvállaljanak. Ne Budapesten, a minisztériumban döntsenek egy csomó olyan ügyről, amit helyben jobban el lehet intézni. Nem az érdekképviselet a feladata, hanem gazdasági és ágazati önirányítás. Az érdekképviselet az teljesen más jellegű munka. Alighanem félreértés van a gazdasági kamarákról, az agrárkamarákról szóló törvény értelmezésében. Szó sincs arról, hogy magángazda nem lehet tagja az agrárkamarának. A kötelező tagsággal kapcsolatban van egy új elképzelés, ami szerint a tagság csak vállalkozók számára kötelező és nem kötelező annak a közel egymillió kistermelőnek, akik mezőgazdasági termeléssel is foglalkoznak, de nem is tiltja meg az ő kamarai tagságukat. Érdekképviseleti szerv pedig azért nem lehet a kamara, mert az egészen más funkció. Mikor és milyen formában kap a termelő az aszálykárra támogatást? Az aszálykár nagyon súlyos probléma, az volt három évvel ezelőtt is, a megállapítása is nehéz feladat és az az igazság, hogy erre nagyon kevés pénze van a kormányzatnak és a Földművelésügyi Minisztériumnak. A kormány ugyan a közelmúltban döntött arról, hogy az aszálykárosultaknak segít, de ez zömmel a hitelek visszafizetésére vonatkozik és valamilyen kamatkedvezményre. Ezen kívül van egy nagyon kicsi összeg, amit az aszálykárok enyhítésére tudunk fordítani. Ennek az elbírálása októbertől várható. Senki nem számíthat jelentős segítségre. Nagyon nehéz megítélni már ilyenkor, hogy mi okozta a terméskiesést, nagyon nagy a visszaélés lehetősége. Arról döntött a kormány, hogy jövőre felül kell vizsgálni a mezőgazdasági katasztrófával kapcsolatos támogatási rendszert. Valószínűleg jobb lenne valamilyen biztosítási rendszert beállítani és ehhez támogatást adni. - Van-e még árverésre kijelölhető terület? Még nagyon sok az igénylő. - Ahogy haladunk előre a kárpótlásban, sajnos egyre nőnek a feszültségek. Én csak egy tisztességes befejezésre tehetek ígéretet; arra, hogy mindenki földet vásárolhat, arra semmi esély nincsen. Főleg nincs esély az olyan városokban, ahová az elmúlt negyven évben sokan beköltöztek. Régebben is az volt a véleményem, hogy a kárpótlási törvény nem jó. Több az igénylő, mert eleinte kétszer annyi területet is kaphatott valaki, mint amennyi az eredeti területe volt, nemcsak azok vásárolhattak, akik a földjüket vesztették el, és az elmúlt években a földön kívül nem volt egy olyan tisztességes állami vagyon, amibe az emberek szívesen fektettek volna. Elfogadott a Parlament egy olyan törvénymódosítást, hogy az állami gazdaságok területéből kijelölt húsz százaléknak a felét a helyben lakóknak kell odaadni. Ez valami könnyítést jelent. Lakos László az orosházi fórumoni Ciba kukoricabemutató Hungán R.P. Hazánkban a búza mellett a kukorica vetésterülete és termesztése a másik igen jelentős ágazat. A kukorica vetése a közismert gondok ellenére nem csökkent, ma is mintegy 1,2 millió hektárra tehető. Ezzel Közép- és Nyugat-Európában a harmadik legnagyobb kukoricatermesztők vagyunk. Fontos növényünk volt és lesz is tehát ez a növény. A közelmúltban Hunyán, az Agrofarm Kft. területén mutatta be a Ciba a hibridjeit és a hibridjelöltjeit. A bemutatót a Ciba Hungária Kft. svájci igazgatója, Márkus Ritter úr nyitotta meg. Szavait Simonyi Gerzson, a cég Békés megyei megbízottja tolmácsolta. Kiderült, hogy a Ciba kukorica hibridek már 1985 óta jelen vannak a hazai piacon. A szerződéses partnerek által 1991-ben vezették be a FURIO hibridet, mely az utóbbi évek legkeresettebb hibridje lett. Ez a hibrid kiválóan hasznosítja a talaj tápanyag- és vízkészletét, és nálunk bárhol vethető (FAO száma 390 Le). Ma már több elismert és jó néhány jelölt hibriddel szálltak be a ringbe a kukorica vonalán. A PACTÓL - mint korai (300-as), kétvonalas kukorica, az országos fajtakísérletekben is kiválóan szerepelt. Tág tőszámintervallum mellett és gyengébb termőhelyen is jól alkalmazkodik. Az OCCITÁN aszályos évben is a legjobbak fölött teljesített. Intenzív, műtrágya- és öntözővíz-reakciója kimagasló! Az ETALON már hosszabb tenyészidejű (FAÖ 530), az év meglepetése, jó értelemben. Az ország déli felén „gáláns” kukorica. Jelöltjeik közül a Burbon igen korai, az Astor korai, a Dolár középkorai érésűek. De a többi - ma csak számmal ellátott — jelölt talán még reményteljesebb. A Ciba teljesen új genetikai alapú hibridekkel dolgozik. A hibrideik féllefogúak, illetve sima szemű jellegűek, melyeket az állatok szívesebben esznek. Szemtípusokban közelebb állnak a régi magyar tájfajtákhoz. A bemutató azért is érdekes volt, mert az idei, több mint 50 napos aszály szétzilálta a korábban megszokott képet a hibrideknél. A stressztűrő (aszálytűrő), jobban alkalmazkodó, mélyebben gyökerező hibridek kiugró teljesítményt mutattak. Lehetett látni, vannak ilyen hibridek. Érdemes tehát szétnéznie a termelőnek az egyre élesedő, szélesedő kukorica hibrid fronton. Lehet válogatni. A kukorica továbbra is fontos növényünk FAZEKAS FERENC FELVÉTELE 1994. OKTÓBER 7., PÉNTEK Hurrá! Gombászunk! Dr. Reszkető Péter Ha csütörtök, akkor tarló őzlábgomba. Ha péntek, akkor erdőszéli csiperke. Ha szombat, akkor barna csiperke és nemsokára jön a sárguló csiperke is. Körülbelül ez volt a menetrendje a gombaszedésnek is a múlt héten, az esők utáni meleg napokban. Ha megjelennek a gombák, akkor - hogy honnan, honnan nem - de megjelennek menetrendszerűen a gombászok is. Végre a nagy nyári aszály gombaínsége után újra itt vannak a nagy boszorkánygyűrűben tömegesen kiserkenő gombaseregek. Sokan a „Jobb félni, mint gombamérgezésben meghalni” mondás alapján nem mernek gombát szedni, nem mernek belőle enni sem. Pedig a legolcsóbb és igen régi „szórakozása” az emberiségnek ez. Olyan régi, mint a halászat-vadászat. Aki viszont egyszer belekóstol, az biztosan nem fogja tudni abbahagyni. Nem csak az a szép, hogy az ember sétálva felfedezi az avarban-fűben a gombákat, de közben a szabad természet lágy ölén, no és persze ingyen jut a család egy kis változatosságot ígérő, tápláló ételhez. „Egyszer majd csak összeszedsz egy kis mérges gombát!” rosszmájú megjegyzések pedig alaptalanok. És nem is szabad félni a gombáktól. Van ugyanis néhány alapszabálya ennek a „sportnak”, szórakozásnak (?), amit szigorúan tartani ajánlatos. Az utcán már a pici gyerekünknek szorongatjuk a kezét. Még nem mehetünk át a zebrán, mert messze jön egy autó - magyarázzuk neki. Arra viszont nem tanítjuk meg, hogy ismerje - no és persze ebből eredően szeresse, sőt tisztelje - a TERMÉSZETET (csupa nagybetűvel!), de ne félje azt! Pedig meg lehet már a nagyobb gyerekeket ilyesmire is tanítani. Van rá jó néhány példám, így lehet megtanulni a gombákat is. Valaki írja az egyik újságban, hogy mintegy 250 gombaféle van nálunk, és ebből CSAK 50 körüli az ehető gombák száma! - és ide ő egy felkiáltójelet rak. Én is tennék ide egy felkiáltójelet, szerintem ugyanis valóban 50 ehető!!! - legalább. Ez ugyanis igen jelentős arány. Különösen, ha számba vesszük, hogy mintegy 100 jelentéktelen, mintegy 100 csak (sajnos) megadott helyeken terem. A maradék nem annyira sok, hogy ne lehessen felismerni. Mérges gomba pedig vagy alig van, vagy pedig jól felismerhető! Ismerni kell tehát persze őket, ha magunk vállalkozunk szedésükre. Szarvas környékén igazán mérges gomba kevés van. Persze nem szabad elbíznia sem magát az embernek, inkább vigyázni kell, óvatosan kell szedni. Van ugyanis a gombaszedésnek egy rituáléja és néhány szigorú szabálya. Ilyen rituáléja, hogy csak kosárral és késsel induljunk el. A másik ilyen, hogy csak ép és jó gombát szedjünk le. Ne tapossuk le a gombaköröket, ha ismeretlen gombát találunk. Hátha valaki jön arra, aki ismeri! Így szoktak butaságból sajnos felnőttek és az ő rossz példájukon a gyerekek is a gátoldalban letiporni seregnyi barna csiperkét. Holott ezek semmivel sem téveszthetők össze, és ízesebbek, mint akármelyik sampion. Másik ilyen rituálé, hogy az öreg gombákat hagyjuk ott! így sikerült elszaporítania D. Karcsinak a csodálatos-ízes ánizs illatú erdőszéli csiperkét. Hegyvidéken, pl. Zemplénben, ahol ma is él ez a szép hagyomány, bár sajna, ott megélhetési kényszerből általában, szóval Nagyhután az öreg gombákat felrakják a bokrokra, hadd szórják szét a spóráikat. Ne pusztuljanak ki, mint egyik-másik vargánya. A gombászhely egyébként hegyvidéken szinte szent és sérthetetlen joga mindenkinek. Halálos ágyon, örökségként kapja meg az utód a „jó gombászóhely” titkát esetleg, így az is jó, ha mások gombászóhelyét nem pocsékoljuk össze, nem szedjük le mindet a jót is, marad is elv alapján. Csodák is vannak: L. Gyuri most kapott egy csodálatos, 5 kg-os óriáspöfeteget. Ekkora volt... Szigorú szabályok is vannak: legalább a szedett gombát ismerni illik. Ha nem ismerjük, szedjük külön, gallér bocskor legyen rajta meg és mutassuk meg a gombaszakértőnek. Ingyen dolgoznak a piacokon általában. Gombaügyben persze ne bízzunk túlságosan se önmagunkban, se a szomszédban, se az ezüstkanál próbában. Nehogy úgy járjunk, mint a kezdő gombászok, amikor a maguk szedte gombát megfőzve, próbaképpen etették a macskával. Vártak egy órát, lesték a macskát, semmi. Vártak két órát, semmi. Végül megterítettek és megették a gombát. Alig végeztek vele, rohan be a szomszéd, a macska megdöglött! Lefordult mindenki a székről, még mentő sem kellett, rohantak a gyomormosásra. Másnap derült ki: a macskát elütötte egy autó! Jó gombászást!