Békés Megyei Nap, 1999. október (6. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-04 / 231. szám

1999. OKTÓBER 4., HÉTFŐ Ötven éve, hogy 1949 nyarán, az akkori BM Államvédelmi Hatósá­ga a hivatalban lévő Rajk László külügyminisztert és 19 társát a legsúlyosabb államellenes és egyéb bűncselekmények alapos gyanúja miatt őrizetbe vette. Rajk László, az erdélyi szász származású prole­tárból lett bölcsész 1930-ban ke­rült a nemzetközi kommunista pártok bűvkörébe. Erről a tragi­kus végű, de a korra jellemző „sakkjátszmáról” szólnak az aláb­bi szemelvényeim. A kezdetek Rajk László 13 gyermekes erdélyi szász családba született Székelyudvar­helyen. Ha élne és nem akasztatják fel párttársai egy konstruált per végén, ma 90 éves lenne. Fiatalkora a századelőn született tehetséges, igyekvő iparosgye­reke, akit a család támogatott abban, hogy középiskoláit sikerrel elvégezze Budapesti egyetemi ösztöndíjas böl­csészhallgató, majd diplomás tanár. Szo­ciális érzékenysége a fővárosi mozgal­mak felé vonzotta. Vesztére: „A pókháló” Magyarországon is dühöngött a gaz­dasági válság 1930 táján. Rajk felé ki­nyúlt az illegális Magyarországi Kom­munista Párt. Rajkot hamarosan marxis­ta röplapok terjesztésén - 1931-ben - a Horthy-rezsim politikai rendőrsége tet­ten éri. Hamis a későbbi Rákosi-kor­­szak Rajk-perében történt ügyészi, majd bírósági állítás, hogy ebben az időben (1931) Rajkot a Horthy-rendőrség Bo­kor Lajos nevű főtisztje beszervezte. A Rajk-per rejtélye innen datálható. Bo­kor Lajos nevű m. kir. rendőrkapitány, aki ráadásul a Rajk-család közeli roko­na lenne, a korabeli Tiszti Címtárban nem szerepel. (A Horthy-rezsim Tiszti Címtárai, ilyesmik, 1949-től zárolt anyagok voltak.) Tény viszont, hogy Rajk elkötelezte magát a kommunista mozgalommal, így tanári diplomájával, konfliktussal a háta mögött, a dekon­junktúrában nem kapott állást. Hol volt Rajk László több évig? Erről a koncepciós Rajk-per iratai, sőt „háttéranyagai” sem beszélnek. „Lyuk az életrajzon” - mondhatnánk. (Mint sokak esetében.) Nevüket nem szívesen adó kutatók szerint 1932-ben Rajk László „eltűnt”. Nem egységes alapkutatások szerint - sok a dezin­­formatív adat - a mélyebb illegális kommunista agitátor-ügynök és politi­kus képzés magasiskoláját járta ki. Részben cseh elvtársai körében, akik európai „modernek”, de egyúttal az angolszász titkosszolgálatok átvett metodikáját adaptálták a pártra. Ez volt a nemzetközi kommunizmus affé­le „kamikáze-egyeteme”. A spanyol polgárháborúban közismert, hogy Rajk azonnal feltű­nik a spanyol forradalom spanyol kato­nai oldalán. Az úgynevezett Magyar Légió Rákosiról elnevezett zászlóaljá­ban harcol. A frakciózások az össze­omlás idején csúcsosodnak ki a spa­nyolországi, kommunista önkéntesek közt. Még inkább a moszkovita politrukok - politikai megbízot­­tak/tisztek - körében. A Rajk-per ügyészi-bírói koholmányai ugyan azt állítják, hogy Rajkot ott kint a pártból kizárták. Ez egy a dezinformációk kö­zül. Még a per idején (1949) is érdeke volt a diktatúrának, hogy „tisztán” mentse át Rajkot a rá következő, kény­szerű franciaországi internálás idősza­kára, mint szakadár trockistát. így tud­ják 1949 nyarán képbe hozni azt a ko­holt állítást, hogy Rajkot a franciák hí­res 2. irodája (állambiztonság) és a ju­goszláv hírszerzők a táborban becser­készhették. Ugyanígy - elég kezdetle­gesen - a vád az amerikaiak OSS kém­szervezetét is összefüggésbe hozza Rajkkal, mint leendő amerikai ügynök­kel. Noha közismert, hogy kompromit­tált személy az OSS-nek még a közelébe sem kerülhetett. Ugyanakkor egy mukkot nem hall a kutató vagy a kortárs arról, hogy a kommunista min­takép magyar miniszter 1948 márciusa és 1948 augusztusa között bizony rez­zenéstelenül végrehajtotta a Magyar Kommunista Párt - és Moszkva - ke­mény utasításait. Nem lehet elhallgat­ni, hogy maga Rajk belügyminiszter is koholt megtorlásokat kezdeményezett. Hogy külügyminiszterségének 10 hó­napja alatt hogyan építette ki a magyar külügyi apparátust és annak bizonyos szerveit, másik történet. Rajk belügyminiszter tisztségébe Kádár került A forradalmároknak is megvan a ma­guk sorsa. El kell ismerni, hogy a kom­munista elitnek egy szűk csoportja fel­tétel nélküli „hívő” volt. Ez a folyamat már a misztika világát súrolja. Ez a „hit” egy „vírus”, mint - mondjuk - bármely fanatikusnál. Szekta-szellem. A freudi mélylélektannál találhatunk rá magyarázatot. Modelleket. Rajk és Ká­dár is ide tartozott. De nem­­ például­­ Kun Béla, jóval később Nagy Imre, vagy akár Rákosi Mátyás. Jellemző példa, hogy az új belügyminisztert, Rajk helyén egy év múlva 1950-ben szintén letartóztatja az államvédelem hasonló forgatókönyvvel. Kádár János részben megúszta. Mert ismerte teljes mélységében a Rajk-rejtélyt. A kirakatper A per olajozottan pergett hat tárgya­lási napon át dr. Jankó Péter tanácsve­zető, az ismert „halálbíró” vezetésé­vel. Rajk László - és a többiek - min­den szájukba rágott, legsúlyosabb vá­dat - alázattal - beismertek. Itt van valójában a Rajk-rejtély! Tudni kell, hogy az Államvédelmi Hatóság speci­ális vizsgáló (kínzó) csoportja bizony sokszor véresre verte. A teljes „beis­merés” mellett... Ugyanakkor jött a „megértő brigád”, mely lágy, „baráti szöveggel súgta, hogy ez az egész csak „játék” és az imperialisták elleni világpropaganda, a Tito-ellenes nagy­­politika része, s majd a végén... Hogy a „végén” a vádlottat (elítéltet) majd kimentik, elkonspirálják a világ másik sarkába... Bántatlanul, békében élhet családjával, mint az akkor már működő amerikai tanúvédelmi prog­ram köddé váló, veszélyeztetett alak­jai. Andersen elszégyelhette volna magát. Az ítélet Rajk László volt bel- és külügymi­nisztert, az MKP neves tagját és társa­it végül elítélték. Hármukat halálra. Rajk Lászlón a halálos ítéletet 1949. október 15-ikén hajnalban az ÁVH Conti utcai börtönének teljesen zárt udvarán hajtották végre. Felakasztot­ták. Élt negyven évet. Egy-két túlélő rabtársa később úgy emlékezett, hogy hallotta zárkájában Rajkot a bitófa alatt kiáltani. Mások szerint az ÁVH hírhedt orvosai - Balassa és Kele­men főorvosok - megszánták „elvtár­sukat” hódító injekcióval, ha már a vizsgálók, bírók becsapták őt. Ezek ma már ellenőrizhetetlen szájhagyo­mányok. Az viszont keserves tény, hogy Rajkék tetemeit a „halálbrigád” nem a közismert rabtemetőben, a 298. és 301. számú parcellában ásta el, ha­nem egy pesti kiserdőben. Később - 1956-ban - onnan exhumálták őket. Rehabilitáció vagy valami más? A Magyar Dolgozók Pártja (az MKP jogutódja) 1956. október 3-ikai közleményében tudatta, hogy az „ár­tatlanul elítélt és kivégzett elvtársain­kat” - Rajk Lászlót, Pálffy György volt altábornagyot, Szőnyi Tibor új­ságírót és Szalai Andrást katonai tisz­teletadással újratemetik a Kerepesi úti temető díszsírhelyén. Előzetes teljes rehabilitálásuk után. Az ünnepélyes gyászaktusra bizottság alakult. Né­hány név: Apró Antal, Bata István, Gáspár Sándor, Major Tamás, Maro­sán György, Mező Imre, Münnich Fe­renc és mások. Kádár János és Gerő Ernő nincs jelen... A megtört család­tagok újra gyászolhattak. Köztük az „előkerült” kis Rajk Lacika, a fiú. Ifjú Rajkot a per után kiszakították a csa­ládból. Görög sorstragédiák nem pro­dukáltak ilyen drámákat. Epilógusféle Nem szívesen emlékszem vissza, írok a hírhedt Rajk-perről. De meg kell emlékeznünk róla. Ne higgyük, hogy Rajk belügyminiszterként nem csinált rendet az akkor is virulens ha­zai alvilágban. Kevesen tudják, hogy Budapest akkor a kábítószer-csempé­szet átmenő állomása volt. A morfium és a kokain volt a „divat”. A forrás: a német hadsereg raktárai. Rajk újra lét­rehozta a KEKSZ-et, a kábítószer el­leni osztályt. Ő alapította a máig működő Rendőrtiszti Akadémiát. Főtanácsadója dr. Münnich Ferenc, a háború utáni rettegett „R”-csoportok megalakítója volt, a konspiráció nagy­mestere, akár Rajk maga. A széleskö­rű hazai besúgórendszer „atyja”. Ér­dekes módon Rákosi Mátyást nem kedvelte. A Rajk-rejtély egyik kulcsa itt keresendő! A történelmi feltárás a tiszta fejű, következő nemzedékre vár. Az is tény, hogy sok rab, elítélt, inter­nált kellett a rezsimnek. Ne feledjük, hogy Kazincbarcikát, Dunaújvárost, Tiszapalkonyát, Sajóbábonyt és más ipari, új gócokat rabok építették. Egy sor bányában ők termelték a szenet. Mindezek végrehajtásához fanatikus vezetők kellettek. Ezért óvakodjunk a fanatikusoktól, a hidegvérű, öntörvényű manipuláto­roktól. Ma is. A Rajk-temetés után húsz nappal kirobbant a népfelkelés,­ az 1956.­­ok­tóber 23-ikai forradalom és szabad­ságharc. Igaz, november 4-ikéig tartott, de máig megalapozta hírnevünket a szabad világban, a demokráciákban. Nemere Gábor A Rajk-rejtély Róti József: A faluszélen itt is víz alatt álltak a kertek. Az emberek árkokat vág­tak a veteményesek fölázott tala­jába, ragadós agyagrögöket cipel­ve a csizmájukon, átvezették a szennyesen bugyorgó vizet a gyü­mölcsfák között, a baromfiudva­ron, bele az utcai elvezető árokba. Idestova fél éve ennek: a víz visszahúzódott, a gyalogösvények fölszikkadtak, a kertek művel­­hetővé váltak, hatodszor kaszál­tunk azóta. Virágba borultak a gyümölcsfák, méhek zsongtak, cseresznyét ettünk, földiepret, szilvát, most a szőlő elejét csipe­getjük. Sürgős munkám lévén a házon, a kőművest keresem a délidőben néptelen Sziléz utcában. A kutya a láncot rázva ugat jöttömre, kény­telen távoztakor megkötni, mert utána szökne. A múltkor, szertelen jókedvében macskákat hajkurá­­szott mellette, és gyerekeket akart lerángatni a bicikliről. - Pista bátyádnál dolgozik - mondja a gazdasszony, és kikísér a kapuig. A keze gyúrt tésztától ragacsos, tarka köténye lisztes. - Délre ígérte magát. Kőhajításnyit sem gurulok a betonúton (az elsők között készült el a sáros faluban, mert az egyko­ri tanácselnök tanyája ezen közelíthető meg), meghallom a betonkeverő egyhangú duruzsolá­­sát, mellette Pista bácsi támasztja­­ a lapátot, a fejére kopott svájcisap­ka, a szájában félig kiszívott csikk füstölög. — Éppen jókor jössz. Magam is úgy látom, ebben erősít meg a hálás-súlyos kézfo­gás. Öt perc múlva már tolom a betonnal megtöltött talicskát, és méterről méterre kibontakozik előttem a földúlt, bemocskolt porta. A talicska széles, recés gumike­reke fölhordja a tornácra, folyosó­ra a baromfipiszkos sarat, melyet a továbbiakban az erre-arra igyekvő, gumicsizmás léptek jut­tatnak el a vályogház különböző szegleteibe. A küszöbök mellett a megdöccenő talicskából ki­buggyanó betonkupacok éktelen­kednek, a keresztgerendás mennyezetet vaskos akád­ámok tartják, akárha bányában lennénk. A falak így is repedeznek, pattog a meszelés, hullik tenyérnyi dara­bokban, hengermintás szilánkjai­val vannak tele a székek, az asztal és a bevetetlen ágyak: minden szeglet az elesettség, a teljes ki­szolgáltatottság érzését kelti. A festmények és a házi áldás bepo­rosodva gubbaszt a sarokban. A gazdasszony a munkásoknak készített, nagy fazék paprikás mellett pityereg. - Biztosításunk sem vót, úgy­sem fizetnének. Belvízre?... Megette az idő ezekben a régi épületekben a szigetelést, föl­szívja a fial a vizet, aztán csak iz­zad meg mozog. Recseg iccaka a fejünk fölött. - Az önkormányzat hátha ad segélyt. - Azok? - lemondóan legyint. - A cigányoknak, választások előtt. - Vannak, akik föliratkoznak. - Most a koma, negyvenkette­diknek. Egy huncut vasat­­ nem kaptunk soha, most mire föl száll­nának meg? Tolom a talicskát, a Mester újabb kockát vág ki a fal tövéből. Az elázott, dohos vályogot öt-hat­­szorra kitalicskázom, bezsalu­zunk, hordhatom a betont. Mindehová a háziak hálája kísér. Az újabb betonkeverés előtt be­húzódunk a hátsó kamrába, az Pista bácsi birodalma: pálinka és bor az elvásott faládán, mellette szódás üveg, a levegő füstölt sza­lonnától, kolbásztól mámorító. - Iszod ezt a rossz kannás bort - mondom. - Olyan lesz tőle az agyad, mint a gumilabda. - Nem igaz az — mondja meg­győződés nélkül. A Mester csatlakozik mellém. - Műanyagban hordják, tőkét sosem látott. - Nekem meghozza az étvá­gyamat. - Jó gyomrod van. - Csak a házam rossz. - Mert annyiban hagyod. - Hogyan fussak az igazam után? Telefonra nem telik. Kimos­dok, fölülök a biciklire, vagy szó­ba állnak velem a hivatalban vagy nem. Csak a jószomszédi segede­lemben hihet az ember. Csöndesen kortyolunk, a papír­zsákok között egér motoz. - A harmadik fuvar sóder - emeli föl a mutatóujját Pista. - Hozzá a cement, a Mester sem dolgozhat ingyen, ez már legalább százezer víz. Nem marad vésztar­talék, még temetésre sem futná, ha hirtelen meg találnánk halni. Megtörli a száját, rágyújt. - És a maga munkáját sosem számolja az ember. A disznót is úgy nézzük, mennyi tápban és ta­karmányban van. Az etetést, ga­­nozást, állatorvost nem számol­juk. Ahogy a tengerinél, amitől gyarapodik a kétszeri kapálást, a kézi törést, zsákolást, morzsolást, góréfoltozást, miegymást. Miből legyen píze akkor az ember­nek?... Isszuk hát ezt a semmire való, pancsolt bort, erre még éppen futja. Valljam hát be, hogy ez sem ízlik? Belvíz után * Roti József Vésztőn élő író. Első novelláskötete az idei könyv­hétre jelent meg „ A Kánya-ha­­raszt balladája" címmel a Kertek 200­1 kiadónál. Újabb irodalmi szociográfiái, riportjai a sárréti emberek jelenkori v­ilágát dolgoz­zák fel. A Bárka 1999/IV. - még megjelenés előtt álló - számában „Sárréti sors” címmel olvasható hosszabb írása. BÉKÉS MEN­YEINAP 7 Megyei könyvtári napok Október 4-ike és 27-ike között rendezi meg a Békés Megyei Könyvtár immár hagyományos „Nyitott könyv­tár" hetét. A ren­dezvénysorozat majd minden megyei települést érint. A teljes­ség igénye nélkül - íme a kínálat: Békésen október 4-ikén, 17 óra­kor emléktáblát avatnak a városi könyvtár falán a könyvtár létesí­tésének ötvenedik évfordulója al­kalmából. Ünnepi beszédet ez al­kalomból Békés polgármestere, Pataki István mond. Október 13- ikán Kiss Anna költővel, 15-ikén 18 órától pedig Zalán Tibor költővel és Huzella Péterrel ta­lálkozhatnak az érdeklődők Bé­késen. (Október 15-ikén, 14 órá­tól Mezőhegyesen látható és hall­ható a művészek rendhagyó iro­dalomórája.) Békéscsabán októ­ber 11-ikén, 11 órakor nyílik a könyvtárhét, este 19 órától pedig Koltay Róbert önálló estjét „Cso­­csicsók­a család" címmel tekint­hetik meg az érdeklődők. Októ­ber 12-ikén a Magyar Könyváru­sok Egyesülete Békés megyei szervezetének szakmai napját rendezik meg a megyeszékhe­lyen: 10 órakor Jankovics Mar­cell az ezredforduló kultúrájáról szól majd, 16 órakor pedig a­­ Tolcsvay-együttes koncertezik. Október 13-ikán - többek között - dr. Ranschburg Jenő pszicholó­gussal, Bencze Ilonával és Ko­vács Istvánnal találkozhatnak a könyvtárhét látogatói. (Ugyanez a program Mezőberényben októ­ber 13-ikán 15 és 19 órakor kez­dődik.) Október 14-ikén az álta­lános iskolások mesemondó ver­senyének nyerteseié a könyvtár, akik az ovisoknak mesélik el mű­veiket, október 16-ikán pedig a Mlinár családdal táncolhatnak az „Apáról fiúra...” jegyében. Bú­csún 14-ikén Dévai Nagy Kamilla várja a gyerekeket (a művész­nővel október 14-ikén 15 órától a méhkeréki gyerekek is találkoz­hatnak a helyi községi könyvtár­ban, illetve a nagyszénásiak ok­tóber 15-ikén, 10 órától). Déva­­ványán október 4-ikén Magyari Barna és Molnár Lajos költők, újságírók mutatkoznak be. Két­­egyházán 15-ikén pedig az Ez­redvég szerkesztőségi estjén múlathatják az időt az érdek­lődők. Mezőkovácsházán októ­ber 13-ikán Gyurkovics Tibor költővel és Beregszászi Olga színművésszel találkozhatunk zenés irodalmi estjük keretében, illetve Nagyszénáson is október 13-ikán, 16 órától. Okányban október 17-ikén, 19 órakor Mar­ton Róbert színi növendék zenés irodalmi estje tekinthető meg. Orosházán a városi könyvtár ok­tóber 7-ikén - ünnepélyes keretek között - veszi fel a Justh Zsig­­mond Városi Könyvtár nevet és este Pálfy Margit lesz a vendége az intézménynek. Sarkadon ok­tóber 22-ikén, 17 órától Beke György író dedikálja könyvét. Tótkomlóson október 6-ikán Nédó Géza újságíró beszélget Witt Márta orosházi költővel. Újkígyóson október 5-ikén Szé­kely Dániel és Székely Alpár szobrait állítják ki. V. A.

Next