Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-12 / 238. szám

6 VIHARSAROK NÉPE Fejlesszük a versenymozgalmat a terv teljesítésére A szocializmus építésében ed­dig elért eredmények megyénk­ben is azt bizonyítják, hogy sikeresen oldjuk meg az előttünk álló feladatokat. Az alapbéreme­lés, a normarendezés, a koreai­hét, a terménybegyűj­tés, a bé­kekölcsönjegyzés igazolják, hogy dolgozóink Pártunk irányításá­val napról-napra erősítik a bé­­kefrontot, melyet a nagy Szovjet­unió vezet. Napjainkban az előttünk meg­oldásra váró nagy feladatok szükségessé teszik, hogy szak­­szervezeteink is jobb munkát vé­gezzenek, a kampányjellegű fel­adatokat helyesen kössék össze az állandó általános feladatokkal, a termelés fokozásával, a ver­seny kiszélesítésével, ötéves ter­vünk első évének teljesítésével, illetve túlteljesítésével. Megyénk üzemeinek dolgozói több izben be­bizonyították már — például a koreai­ héten is —, hogy a mun­­kaversennyel,­­ anyagtakarékos­sággal, a minőségi munkára való törekvéssel a termelékenységet magasabb szintre lehet emelni. A Kötöttárugyár dolgozói augusz­tus hónapban — a koreai-hetet beleszámolva — anyagtakaré­kossággal 50.552 forint értékű készárut gyártottak le, így­ több árut adva a dolgozóknak. A Me­­zőberényi Szövőgyárban a ko­reai­ héten 105 százalékra telje­sítették a dolgozók előirányzóti­léti tervüket, a minőség terén pedig iti százalékban 1. osztályú árut gyártottak. Legtöbb üze­münkben igen komoly összeget takarítottak meg, melyből újabb beruházásokat lehet biztosítani ötéves tervünk során. . A­­koreai­ héten komoly fel­lendülésnek indult a verseny­­mozgalom. A Ruhagyárban pél­dául a kétórán­kénti eredm­ény­­kiértékelés állandó újabb lendü­letet adott a munkában a dol­gozóknak. Itt mutatkozott meg többek között az, hogy a ver­seny nyilvánosságának megte­remtése milyen sokat jelent. A munka­verseny fellendülésének legfontosabb előfeltétele az, hogy az egyéni versenymozgalmat fej­lesszük. Ez fontos feltétele an­nak, hogy megyénk üzemeiben a Sz­ahanov-mozgalom tovább erősödjön. Pártunk irányításával, a szakszervezeti és gazdasági funkcionáriusoknak elsőrendű kötelessége, hogy ezt a mozgal­mat üzemeinkben felelevenítsék, továbbfejlesszék helyes feladatok kijelölésével, szakképzett­séggel és politikai neveléssel, szervezett munkamódszerátadásokkal és a szükséges műszaki feltételek biz­tosításával. Néhány nappal ezelőtt a Ganz­ba­jógyár dolgozói versenyre hív­ták ki az ország összes gyárai­nak dolgozóit ötéves tervünk első évének teljesítésére. Ehhez a versenykihíváshoz számos üze­münk csatlakozott már: a gyulai Columbia, a csabai Kötöttáru­­gyár, az István-malom, a Békési Téglagyárak, stb. A Szolnoki Cu­korgyár felhívására a mezőhe­gyesi és sarkadi cukorgyárak csatlakoztak. Az üzemi bizottsá­gok fontos feladatnak tekintsék, hogy az üzemen belül fokozatos felvilágosító munkával az idő­szaki munkásokat is bevonják a versenybe, ezenkívül az elfo­gadott versenyfelhívást széles köríven tudatosítva a dolgozók­kal, mozgósítsák a versenyvál­lalások teljesítésére. Minden üze­münk csatlakozzon a Ganz-h­ajó­­gyár versenykihívásához. Külö­nösen sokat jelent a verseny megindítása azokban az üzemek­ben, ahol el vannak maradva a terv teljesítésével, mint például a békéscsabai Pamutszövőben, ahol azonban a dolgozók foko­zott versenylendülete már azt bi­zonyítja: azon vannak, hogy a lemaradást behozzák. Igazolja ezt az is, hogy műszakonként már ebben a hónapban 105-108 százalékos terv­teljesítést értek el,­, az előkészítőben már többen be­fejezték ez évi tervüket és az 1951-es terven dolgoznak. Az üzemi bizottságnak most az a feladata, hogy az üzemi párt­­szervezet irányításával a ver­senymozgalmat még jobban ki­szélesítse, a »Legjobb szövő« cí­mért indítsa versenybe a dol­gozókat és a legjobbakat az igaz­gatói alapból jutalomban része­­s­ítse. Az eddigi versen­y­szervezési mun­kánk legnagyobb fogyatékossága megyénkben az volt, hogy nem tel­tünk különbséget az egyes ipar­ági és egyes üzemrészek között, gépiesen szerveztük a versenyt. Így fordult elő az, hogy a mennyiségi vállalások mellett, az anyagtakaré­kosság , a minőségvállalás például a textilipari vonalon nem fejlő­dött ki tömegmozgalommá. A fel­adat: a­ ü­zem­ek sajátosságait fi­­gyelem­be véve az üzemi háromszög tárgyalja ki a verseny feladatokat, a len­ele teljesítése érdekében. Az üzemi bizottságok feladata, hogy konkrét verseny vállalásokra vegye az irányt az­ üzemen belül: pél­dául terven felül hány darab tég­lát, hány darab méterárut, stb. ad az üzem népgazdaságunk szá­mára, vagy hány kg anyagot ta­kard meg az üzem­. Ezekét a ver­senyfeladatokat a vállalatvezetők bontsák szét egyénekre, üzemré­szekre, munkahelyekre. Az üzemi bizottságok a felbontott tervet ismertessék a bizalmiakkal, a bi­zalmiak pedig a dolgozók széles tömegeivel. .A versenyválalásoknál komoly feladat hárul a műszakiak-­­ra. Rajtuk is múlik az, hogy a dolgozók által vállalt versenykö­telezettség hogyan valósul meg, megfelel-e konkrétan az üzem sa­játosságát f­igyelembe véve a ter­vek teljesítésének maradéktalan megvalósítására. A műszakiak fel­adata, hogy a dolgozók vállalá­sait műszaki vonalon támogassák. Feladatuk a tervszerűség biztosí­tása is, melyben igen nagy hiá­nyosságok tapasztalhatók még. Pél­dául a békéscsabai Magasépítésnél sok e­stben előfordul, hogy az anyagok rendszertelen szállítása­ akadályozza a versenymozgalmat, a tervezési munkálatokban is sűrűn állnak be­­— sokszor indokolatlan — változtatások, ami szintén a ver­senymozgalmat akadályozza. Ve­gyenek irányt a műszaki dolgo­zók arra minden üzemben, hogy felkutassák a sz­ű­k keresztmetsze­teket és így kiküszöböljék azokat a hiányosságokat, melyek akadályoz­zák a termelés fokozását. Tehát az üzemek sajátos adott­ságainak figyelembevételével kell tovább szerveznünk a m­unkaver­­senyt, az ippp-es tervünk telje­sítésére, túlteljesítésére. Nem sza­bad azonban megfeledkeznünk ar­ról sem, hogy október 22-a­, a ta­­­nácsok megválasztása újabb halat más mozgósító erőt jelent, majd november 2-a, népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársitok ki­­szabadulásának tizedik évfordulója nagy tömegeket se­kesít még jobb, még odaadóbb munkám. Az oros­házi Karnevál, a gyulai Columbi dolgozóinak többsége ezekre nagy ünnepnapokra már lelkes fel­ajánlásokat tett, ezzel is kifejezve­ hálájukat Pártunk és a Szovjet-­­unió iránt. Ezt a kezdeményezést szakszem­ezte­i­­funkcionáriusaink­nak fel kell karolniok és széles politikai felvilágosító munkával kell továbbfejleszteni más üzeme­inkben is. A dolgozók egyéni vállalásaival ki kell alakítani az üzem egészé­nek végleges versenytervét, mely az 56-os terv teljesítését, túltelje­sítését biztosítsa. A tömeges egyéni vállalásokkal egyidejűleg az üzemi bizottságok feladata feleleveníteni az üzemen belű­l, üzemrészenként­­ a műhely és az üzem legjobb szak­ági munkájánál,­ címéért folyó ver­senyt. Ezekben a versenyekben bi­zonyos lanyhulás észlel­­ető. Ép­pen ezért sürgős feladat újabb lendületet vinni e versenyeiébe. Biztosítani kell az eredmények ki­értékelését is. Hiba az, ha a ki­értékelések elmaradnak, mint pél­dául a gyulai Columbiában, ahol július óta nincs kiértékelve a ver­­íteny és a dolgozók nem tudják hol tartanak a hosszú lejáratú ver­seny szerződésben vállaltak teljesí­tésével. Sűrű időközönként kell megtartani a munkacsoport, bri­gád, műhely termelési egység rö­vid termelési értekezleteit, ahol, röviden megvitatják az elért ered­ményeket és a hibák kijavítására javaslatot tesznek. Ezeket a javas­latokat a vállalatvezetőség minden es­et­ben vegye figyelembe. A m­­unkaverseny és Sztabanov­­mozgalom­ további fejlődésének fontos előfeltétele az, hogy kímé­letlen harcot f­oly­tassunk a meg­búvó ellenség,­­a jobboldali szoc­­demek ellen, akik a termelés fo­kozásának lendületét, a munkaver­­senyt, a Sztuhánov-mozgalmat kü­lönféle módszere­kk­el akarják az­a­a­­dályozni. Nemrég leplezték le pél­dául a békéscsabai Magasépítő N­V lakatos üzemében Tyirityán Péter volt malomt­ula­jdonost és ifjú Len­gyel László kulákot akik a mun­kaverseny ellen agitáltak és a köl­csön jegyzéskor is megmutatták, hogy ellenségei dolgozó népünk­­­­ek, fejlődésünknek. A dolgozók éberek voltak, leleplezték az el­lenség ügynökeit és kívül tették őket az üzem kapuján. Az előttünk álló feladatokat, melyek fejlődésünket meggyorsít­ják, úgy tudjuk sikeresen elvégez­ni, h­a munkánkban érvényesít­jük Rákosi elvtársunk tanítását, hogy a jó pártmunka próbaköve a jó termelése. Most, a tanács­­választásokra, Rákosi elvtársunk kiszabadulásának évfordulójára le­­ felajánlások azt bizonyítják, hogy megyénk dolgozói szorosan felzár­kóznak szeretett Pártunk, Rákosi elv­társ mögé és a termelés fokozá­sával szilárdan helytállnak a bé­kéért folyó harcban. IGA /.SZT­ LV a SzOT békés megyei bizott­ságának term­elési felelőse. Az emberiség története, a fej­lődés, a kultúra értékelés© és for­rása, a társadalmak kialakulása és bukása annyiféleképpen került az olvasók kezébe, ahányféleképpen az illető korok vezető szellemiségei feltárták, vagy ahogy az írók a kor leh­etőségeihez, képest feltár­hatták! Erről beszél a Megyei Ta­nács szervezeté­ben a békéscsabai körzeti könyvtár által, a bé­ké­s­­csabai múzeumban rendezett könyv kiállítás. Nézzük m­ost" mit "mon­danak maguk a könyvek? Mit je­lent számunkra ez a kiállítás ? A szénen dekorált kiállítási te­rem egyik asztalán, szvet-tíz öreg könyvek vannak. Ami az, első pil­lanatban meglepi a látogatót az, hogy két könyv külső fedőlapján valami írás látszik, megsér­rgül­t már, de azért a lúdtoll karcsú vonalai után kibontakozik a hal­vány latin szöveg. Sokat ér ez a középkori származású kézzel írt pergament kódex. Az inói mester­ség gyermekkoréból való, a kö­zépkori könyvkötő nem ismerte a kódex értékét és majdnem elte­mette­ kötésre való alkalmazásá­val az emberi szellem egyik fel­villanó mécsesét: ' A könyv belül latinul van írva. 'egyházi munka. Evangélium« a középkorból. Az egyes mondatok kezdőbetűit díszí­téssel, «iniciálé­­val díszítették. 1659-ben Lipcsén adták ki. Itt van Bél Mátyásnak, a WIII szá­zad legnagyobb, nacionalista föld­rajzi­­­ójának M­agy­aror­szág föld-' rajzáról írott könyve. 1735-ben ad­ták ki, szintén­­ latin nyelvű. A mellette lévő 1767-b­en nyomtatott, a Bécsi Képes Krónikához ha­sonló Magyarországról írott, gyö­nyörű rajzokkal díszített krónika szintén nagyon éetékes könyv. Ezek a könyvek a régmúlt időről beszélnek, a másik könyvcsoport­ már közelebb esik korban és szel­lemben hozzánk. A szabadsághar­cok történetét eleveníti meg. Vay Ádám 1706-ban kiadott, kézzel írott. röpirata Rákóczi szabadság­­harcának igazáról szól. Gombos Ferenc Albin könyve Budai Nagy Antal parasztforradalmárt is tár­gyalja. Van itt egy ismeretlen szerzőtől e eredő mű is, melyet 1844- ben Parisban adtak ki,, a cin«», «Sajtó szabadságról nézetei egy rabnak is. Itthon, Magyarországon cenzúra volt. Bécs vaskalapos urai, gúzsba kötötték a' szabadságnak, a szabad sajtónak még a gondola­tát is, idegenben kellett kiadni a művet. Itt van a Táncsics által irt, 1846-ban Lipcsében kiadott hi­res «Népkönyv» eredeti példánya is. Táncs­ics személy© és írása vö­rös posztó volt Bécs szemében, de Táncsics írását mégis élvezte a nép. «Felsőmagyarországi 1831 esz­tendői zendülések történetéről ol­vasható a sokatmondó cím az egyik könyvön. E művet 1832-ben adták ki, Balásházy János irta. A nagy szabadságharc előzményeit tárgyalja. A következő könyv büszke emléke a szabad magyar függetlenségi mozgalomnak. Kos­suth Lajos 1832-ben megindított, kézzel irt eredeti országgyűlési tu­dómításait tartalmazza, a mellette lévő írások az országgyűlés m­eg­sz­ű­nése után, az abszolut­izmus teljes töm­böki­sa alatt folyó tör­vény­hat­óság­i gyűlésekről szódó tu­dósítás, ezt is kézzel írták és illegálisan terjesztették. Kossuth haladó "szellemű megvilágításban közli bennük a «törvényhozás» ese­­mé­­yeit. Ezek a munkák «gróf» Wenckheim birtokáról kerültek ide, sokáig a «gróf úr» gyönyörködött bennük, most a Megyei Tanács a dolgozó nép közkincsévé tetteteket. Itt vannak Kossuth Emigrációs Iratai is. A következő könyvcsoport a rég­i magyar írók első kiadásait mu­tatja b­e. Itt van Kazinczy 1808-ban kiadott «Magyar régiségek és­­ ritkaságok» cí­m­. könyve, V­i­rág Benedek I­Il-ben­ megjelent «Poé­mák» című mi­v«. A tudományos irodalom nyelve a XVII. században latin volt. Ist­­vánfi Miklós 1622-ben nyomtatott magyar történelmi is hitű nnyelvűt. Pray György U63-b­an írott ma­gyar történelm­ munkája is latin. A hires «egy magyar társaság» által 1795-ben kiadott «Debreceni Grammatika.) már ifiagvártt falvai és nagyon sok vitát keltett meg­jelenésével. Rotterdami Erasmus 1532-ben és­­ 1537-b­en megjelent, műve, a XVII. századbeli Seneca mű, szintén dí­sze a tudományos irodalomnak.­ A legértékesebb talán a Mátyás udva­rában élő híres humanista, Bon­­finius- mester »Magyarok történe­te« első német fordítása, az 1691- ben megjelent francia matematikai munka és az 1589 lapot tartalmazó, Japánról, Siómról és Koreáról szóló 1672-beli földrajzi mű. De figye­lemre méltó Birken Zsigmond, a magyar-török háborúkról szóló 1664-ben kiadott műve is. Az ebludt­ időkben a nép­es elérhető olvasmányai a kalendáriu­mok voltak. Ilyen a kiállításon szereplő 1899 évi kalendárium. A kalendáriumok írása mellett ki­alakult a ponyva és az úri­ ponyva irodáiém­ is. A »Kossuth Lajos kél­je«, »Dodi főhadnagya című mun­kák, a ponyvairodalom előőrsei. E kü­lön rész foglalkozik a kiál­lításon­­ Békés megye forradalmi múltjával és sajátos, szellemi ér­tékeivel. 1848-ban a pesti forradalom ha­tására országszerte népi forradal­mak keletkeztek, ezekről ir 1889- ben Oláh György, »Békés várme­gye 1848—49-ben« című művében A mű tartalmazza pétert Oláh­ Ist­ván orosházi forras­alir­tkísérő,étel. Sipos Soma 1878-ban kiadott év­könyvéből 1835. évi szarvasi úrbéri lázadást írja le. Hain Lajos 1858- ban írott, kéziratban lévő, nyom­tatásban meg nem jelent és »Bék megye hajdana -ról 1863-ban írt, nyomtatásban is megjelent mű­ve, szintén b­ékésm­egyei érték. . ’ Justh Zsigmond, Herceg Ferem hamis társadalmi, képet nyújtó irá­nyának ellenfele, Szentetornyán pa­­rasztszinházat rendezett. Klasszikus színműveket játszatott, igazi kul­­f­­úrát adott a népnek. A régi fabu­tu­sok, középkori mű­vek mellett ott vannak a legújabb kor, a ma haladó íróinak művei is a kiállításon. József Attila, Ra©­lázs Béla, Sztálin, Rákosi, Zetd­á­­nov, Makarenko, Szim­onov elv­társak művei és a még fejlődésben lévő magyar költői­ és írók munkái is. Ezeket a Könyvesbolt NY és a Szikra-fiók állítja ki. Nagyon érdekes a városi könyv­tár grafikonja, amely 1943-tól 1949- ig bemutatja a könyvtár köny­veinek gyarapodását és a kölcsö­n­­vevés hatalmas, emelkedését. 1944- ben alig olvastak a munkások, 1940-ban 3000, 1949-b­en 9500, 1950- ben eddig 20.000 olvasója volt a könyvtárnak. A körzeti könyvtár a járási könyvtárak tel- t­öltéséről közöl érdekes grafikont. 1944-ben 8, 1946-ban 15, 1949-ben 49 és 1950-ben eddig 95 új nép­könyvtárat alapítottak. Szeressétek a könyvet, a tudás forrását! — mondotta Gorkij elv­-­ társ. Ha a látogatók kijönnek a könyvki'állításról, bizonyára átérzik ezt a gorkiji tanácsot és közelebb kerülnek egy lépéssel a könyvhöz megbecsülik jobban azokat a műve­ket, amelyek az emberiség nagy­jainak alkotásaként segítik fejlő­désükben. A Megyei Tanács és a körzeti könyvtár karöltve a békés­csabai könyvtár vezetőjével, n­agy­on komoly és nagyon értékes munkát végzett ennek­­a kiállításnak a meg­szervezésével. Könyvkiállítás a békéscsabai múzeumban

Next