Viharsarok népe, 1951. július (7. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-01 / 151. szám

2 A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának jegyzéke a Szovjetunióhoz a japán békeszerződés kérdésében Phenjan. (TASZSZ). Pak Hen En, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság külügyminiszte­re a Szovjetunió június 10-i jegy­zékére hivatkozva, melyet a Szov­jetunió az USA kormányához in­tézett, Korea moszkvai nagykö­vete útján jegyzéket küldött a Szovjetunió külügyminiszteré­nek. A jegyzék elöljáróban megálla­pítja, hogy a Japánnal kötendő békeszerződést a potsdami egyez­ményben megállapított eljárásnak megfelelően kell előkészíteni és az, előkészületekből semmi­képpen sem lehet kirékesí­teni a Kínai Népköztársaság kormányát. A Kínai Népköztársaság a bé­ke döntő fontosságú tényezője Távol-Keleten és részvétele nél­kül semmiféle békés rendezés sem lehet érvényben — állapít­ja meg a jegyzék. A továbbiak­ban Pak Hen En hangsúlyozza, hogy az USA megkísérli a többi államokat távoltartani, hogy az igazságos, mindenoldali szerződés helyébe külön békeszerződést csempésszen. Ebből arra követ­keztet Pak Hen En, hogy az USA Japánt az amerikai agresz­­szió ázsiai főtámaszpontjává akar­ja tenni. A jegyzék szerint a japán békeszerződés elő­készítésében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának is részt kell vennie, miután Korea volt az első áldo­zata a japán agressziónak és a koreai nép különös érdeke fűző­dik ahhoz, hogy a japán impe­rializmus újjáéledését megakadá­lyozzák és biztosítsák Japán de­­mokratikus fejlődését. Japán alkotmánya kimondja, hogy Japán soha többé nem foly­tat háborút. Ennek ellenére Ja­pán jelenleg is aktívan rész­t vett az amerikaiak Koreában folyta­tott rablóháborújában. Az ENSZ nem válaszolt a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának ismételt tiltakozására. En­nek eredménye, hogy Japán rész­vétele a Korea elleni háborúban, jelentékenyen megnőtt. A jegyzék itt idézi az amerikai Chicago Daily News tudósítójá­nak cikkét: «Ha Japán nem nyúj­tana segélyt, már kiűztek volna bennünket Koreából!» Pak Hen En ezután kijelenti, hogy a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság kormánya támo­gatja a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy Japán vállaljon kötelezettsé­get, miszerint nem vesz részt olyan koalícióban, amely a békeszerződést aláíró hatal­mak egyike ellen irányul. Ugyanilyen fontos a koreai nép számára az amerikai megszálló csa­patok Japánból való kivonásának kérdése is, melyet az amerikai bé­ketervezet céltudatosan kikerül. Az amerikai megszállás Japánban egy­értelmű a japán reakció és m­ilita­­rizmus további megszilárdulásával. A japán, militarizmus pedig — és az amerikai fegyveres erők tart­­­tózkodása Korea tőszomszédságában — állandó veszélyt jelentenek Ko­reára. Pak Hen En befejezésül ismét kijelenti, hogy kormánya minden kérdésben csatlakozik a szovjet kormány álláspontjához és hangoz­tat­j­a azt a véleményét, hogy be­­csületesen teljesíteni kell a kairói nyilatkozat, a ga­tai egyezmény és a potsdami nyilatkozat megfelelő kikötéseit. " Ahol jól és ahol rosszul halad a szén­abegyű­jtés Nagyszénáson Ötéves tervünk sikeres megva­lósítása, ezen f­elül kétéves állat­tenyésztési tervünk teljesítéséhez hozzájárul az is, mennyire te­szünk eleget szénabeadási köte­lezettségünknek. Természetesen a megfelelő felvilágosító munka nélkül ez sem megy. Ezt a fel­adatot igyekezett jól megoldani a nagyszénási tanács, amely a to­jásbeadás fontosságának ismerte­tése mellett, a takarmánybeadás jelentőségét is ismertette a dol­gozó parasztsággal s ezzel­­egy­­időben a növény ápolásra is moz­gósította a dolgozó parasztokat. Ennek eredménye, hogy a nö­­vényápolási munkák a befejezés­hez közelednek, csupán a szikesi talaji­ rész van elmaradva. Nagyszénáson a szénabeadás­nak eddig 80 százalékig tettek ele­get a dolgozó parasztok. Emel­lett jelentős szénát adtak be «C» jegyre is. A jó beadást a helyi tanács úgy jutalmazta, hogy akik eleget tettek a szénabeadásnak, minden engedély nélkül daráltat- 1 látnak és az állataik etetésére használhatják, vagy pedig érté­kesíthetik. A kulákok itt is megmutatják foguk fehérjét. Naponként jön­nek üres szekérrel: «Mikor lehet, vagy, mikor kell a szénát be­adni?» Azzal szeretnének bennün­ket félrevezetni, mintha nem tud­nának a beadás időpontjáról. Bez­zeg tudták, ismerték a Jurcsek­­féle időpontot, mert az ő érde­kükben volt, nem pedig a dolgo­­­zók érdekében. Tótkomlóson Míg Nagyszénáson általában jól halad a szénabeadás, addig a bő­séges szénatermés ellenére Tót­komlóson jóformán alig gyűjtöt­tek be valamit az idei termésből. Ennek oka az, hogy a helyi ta­nács nem fordított elég gondot, hogy megfelelő felvilágosító mun­kával értesse meg a dolgozó pa­rasztokkal a szénabeadás jelen­tőségét. De nem törődik azzal sem, hogy a felvásárlással meg­bízott földmű­vesszöve­tkezet mi­ért nem veszi át a szénát. A szö­vetkezet arra hivatkozik, nincs helye, ahová berakja. Ezzel ép­pen, hogy csak azt nem mondja: «Mi szükségünk nekünk a szé­nabeadásra»? Azonban arra nem gondoltak, hogyha idejéb­en nem javítjuk ki az esetleges hibákat, később még nagyobb akadályok­ba ütközünk. Nem gondoltak ar­ra, hogy a dolgozó parasztságnak dupla munkát csinálnak, először, amikor hazahordja szénáját és összerakja, másodszor, amikor beviszi a szövetkezetbe. Megfe­ledkeztek arról is, hogy mentül többször villázzák, rakják a szé­nát ide-oda, éppen a legér­téke­sebb részek, a levelek töredeznek le. A tótkomlós­ tanácsnak sürgő­sen meg kell szüntetnie ezt a hiányosságot, hogy a többi fel­adatokkal együtt a szénabegyűj­­tési előirányzatot is teljesítse Tót­komlós. Patakfalvi István, Orosháza, Járási Tanács. Fejlődik az újítóm­ozgalom­ a­­­sabai Magasépítés munkahelyein A békéscsabai Magasépítési Vállalatnál az újitómozgalom ál­talában jól fejlődik. Különösen, szép eredmények vannak ezen a soren a vasbe­tonte­lepen, ahol az is többi időben 10 újítást vezet­,­tek be. Csepregi András és Ko­vács János közös újítása volt itt, egy vassablon, amelyet a be-, tünepgyártásnál használnak. Ezeket a sablonokat előzőleg fá­ból készítették és két-három-­ szeri használat után el kellett dobni. Ezzel sok faanyag kárba­­veszett. Ezért ez az újítás kü­lönösen jelentős a fával való ta­karékosság szempontjából. En­nek az újításnak a gazdasági ér­tékét még most számolják ki. Tapasztalatcsere útján vette át a vállalat a táblás zsaluzást, amellyel négyzetméterenként 3,82 forint értékű faanyagmegtakarí­­tást érnek el. A táblás zsaluk készítésénél a legapróbb deszka­darabokat is összeszegezik, olya­nokat, amit azelőtt hulladékba dobtak. A lakatos üzemben Tö­mő Mihály lakatos dolgozott ki egy újítást, egy derékszögű he­gesztőkeretet, amelyet vasablakok készítésénél használnak fel. En­nek a szerkezetnek az az elő­nye, hogy a centiméter beosz­tás segítségével könnyen beállít­ható a keretek hegesztésénél a kívánt mérethez. Ez elősegíti a szériaszerű hegesztést. Az újitómozgalom fejlődését elsősorban az újitóbizottság jó munkája segíti elő. Rendszere­sen megtartják a havi értekezle­tet, ahol megtárgyalják a be­érkező­­ újításokat. A közeljövő­ben a tapasztalatcseréket a vál­lalaton belül és kívül is rend­szeresítik, hogy ezzel is még eredményesebbé tehessék mun­kájukat. l/iUai&awU hfyie A fiú a néphadseregben küzd a békéért­,­­ az apának a búzaföldön kell harcolni BELESUHANTAK a kaszák a magyarbánhegyesi határban is az érett kalászokba. A »Dózsa« terme­lőszövetkezet­ földjén aratógép is jár, de persze, kézikaszával is vág­ják a gabonát. Az asziárpát már levágták, most a búza aratásához kezdenek majd. A termelőszövet­kezet tagjainak feleségei, c­a­ndtag­­jai részt vesznek a munkában, pél­dául eljön aratni Bódi Józsefné is, a k­érőcsaládos óda­­anya. Miért? Gyermekeiért, azok nyugodt álmá­ért, a hazáért. Nyári János középparaszt is ké­szülődik a búza vágására. Estén­ként, de napközben is sokat gon­dol egy tevésre, annak tartalmára. A levelet a fia küldte neki, aki páncélos törzsőrmester a néphadse­regben. Miről írt az apa páncélos fia­? Arról, hogy kitűnő egészség­nek­ örvend, sokszor csókolja szere­tett szüleit, hogy dolgozzon nyu­godtan az apa, mert a néphadsereg katonái, bék­ünk és alkotó munkánk védői őrködnek. Aztán olyasmi is volt a tevésben, hogy a fiú a nép­­hadse­regben küzd a békéért, az Inának­ meg a földön kell harcolni­a a szemveszteség nélküli ter­­ménybetakarítással. VOLT MEG A LEVÉLBEN egy rész, amely különösképpen elgon­dolkoztatta és elgondolkoztatja még most idős Nyári Jánost. Ez pedig az. Apám gondolja meg ad­­ói termelő csoport ügyét, é­s mondom, hogy az könnyebbséget jelent, jó­lét hoz vele­. A fia mondja ez­t, mert a javát akarja. Szüleim gon► dőljük meg a dolgot...a Az öreg Nyári János nem­ tudja kiverni fejéből fiának sorait. Hi­szi, hogy a fia az ő érdekében ja­vasolta azt, hogy legyen tagja a femyelőcsoportnak. D© nehéz a dön­tés... Nagyon nehéz... Hiszen Nyá­ri János is hosszú esztendőkön át küszködött egy­ maga a földdel, húzza vissza a régi megszokás. Nyári Jánosban bírókra kelt az ár a régivel. A KÖZÉPPARASZT most aratásnál nagyon figyeli a termelő­szövetkezet munkáját, és-elbeszélget a tsz. tagjaival, érdeklődik a mun­káról, az eredményekről, a hibák­ról. A tsz tagjai válaszolnak neki és bizony, nem tagadják, hogy a sok eredmény mellett, vannak ne­hézségek, de az útjuk biztos a­z igazi jóléthez. Még nem határozta el Nyári János, hogy tsz-tag lesz, még gondolkozik a dolgon. De sze­reti nagyon a fiát, hazáját, azt akarja, hogy a fiának nagyon jó élete legyen, meg persze, saját ma­­gának is. És éppen ezért előbb. Vagy utóbb nem kétséges, hogy jó döntést hoz: megtalálja a helyes utat. Súlyos visszaélések a szeghalmi malomban A szeghalmi dolgozók már régeb­ben gyanították, hogy a szeghalmi malomban nincsen minden rend­ben. A malomipari egyesülés kikül­döttei vizsgálatot tartottak és meg­állapították, hogy kereken 300 má­zsa lisztet csempésztek ki a ma­lomból. A bírósági tárgyaló, ősi megállapítást nyert, hogy Szabó Fe­renc malmi mázsmé, Gulyás­ Jó­zsef mázsáié és f­ekete József „cser­jetelepi vezetővel hosszabb ideje óta folytatják a lisztcsempészést. Ke­vesebb súlyban mérlegelték a ter­ményt, amikor beszállították és ke­vesebb lisztet adtak ki. Az ello­pott­ lisztet Nagy József szeghalmi péknek adták el, aki a lisztet fel­dolgozva a kenyeret elfeketézte. Hogy ez idáig fajulhatott oka az is, hogy a szeghalmi malomban nincsen pártszervezet, nem kielé­gítő a munkafegyelem. Már volt ennél a malomnál hiány, de akkor »ügyesen« elszámolták a hi­ányokat azzal, hogy rossz volt a kiőrlés. Elküldték az akkori fő­­mobtárt és ab Isin a hiszemben volt a malom igazgatója, Btelik János, hogy most már minden rendben, megy. D© ez nem­­állt- A dolgo­saikkal nincs, aki foglalkozzon, a munkafegyelem kifoglazult, az el­lenőrzést elhanyagolták, így történ­hetett ilyen nagyméretű szabotázs a malomban. Azért történhetett, mert­ a vállalatvezető kiengedte a kezéből a vezetést. A jelenlegi fő­molnár sem áll hivatása magada­tán. Osztályidegenek is találhatók a malmi dolgozók között, ami le­hetővé tette, hogy Nagy József magán pékmesternek nagy meny­­ű ínségben csempésszék ki a lisztet. A dolgozó nép leleplezte a­ liszt­csempészeket és Szabó Ferencet 3 évi és hathónapi börtönre, Gulyás Józsefet 1 évi és 3­ hónapi bör­tönre, Fekete Józsefet 1 évi és 4 hónapi börtönre és Nagy József pékmestert 2 évi és 6 hónapi bör­tönre ítélte a­ bíróság. Napközi otthont avattak a mezőberényi „Előre“ tszcs-ben Nagy sürgés-forgás volt vasár­nap délután a mezőberényi «Elő­re» tszcs egyik tanyájában. Nap­­köziotthon avatásra készültek az ünneplőbe öltözött tagok. Ez a napköziothon valamennyiük, kü­lönösen a női brigád tagjainak ál­dozatos munkájából fakad. Gyer­mekeiknek készítették, hogy gon­dos felügyelet mellett játszanak a kis apróságok, míg szüleik a még szebb élet megvalósításáért vívják harcukat. A napközi léte­sítésével e fejlődés újabb határkövéhez jutottak az «Előre» tszés tagjai. S most megünneplik ezt az elért ered­ményt. De nem egyedül. Egy­másután érkeznek a mezőberényi «Petőfi-s és «Dózsa» tszcs-k kül­döttei, a községi párttitkár, Zol­­nai György elvtárs. Eljöttek a környékben lakó egyénileg dol­gozó parasztok közül Balogh And­rás, Kertész Márton és néhány paraszti fiatallal együtt ifj. Székely Dénes. Már együtt van az ünneplő so­kaság, amikor begördül a ta­nyaudvarra a békéscsabai Ruha­gyár autója az üzem kulturcsoport­­jának tagjaival. Eljöttek a mező­berényi Szövőgyár kulturcsoport­­jának tagjai is. A szívélyes üd­vözlések után kemény szorítással összefonódnak a kérges paraszti és munkáskezek Begördül ifjakkal és idősebbek­kel a békési «Szabadság» tszes kékre festett teherautója is. Néhány perc múlva színpaddá alakul át az új napköziotthon tágas terrasza és felcsendül az ének ... Egymásután peregnek le vidám és tanulságos jelenetek, melyeket a ruhagyári és a szövő­gyári kultúrcsoportok adnak elő. A műsor után Rausz Márton, a csoport egyik tagja meghatott hangon mondott köszönetet az üzemi dolgozók látogatásáért , azért, hogy­ még ünnepélyesebbé tették a napköziotthon felavatá­sát, melynek ajtaja nyitva áll az egyénileg dolgozó parasztok gyer­mekei előtt is. A csoport tagjai nevében megfogadta, hogy ezt a látogatást azzal viszonozzák, hogy szemveszteség nélkül igyekeznek learatni és élese,pestti gabonáju­kat, cséplés után pedig közvetlen a géptől beszállítják felesleg ke­­nyérgabonájukat az üzemi dolgo­zók kenyérellátásának biztosítá­sára. 1951 július­­vasárnap Amikor valaki nem jár lét az orránál Mozogván­ban is, mint a me­gye többi községeiben, az elmúlt hetekben megkezdődött a széna­­begyűjtés. Mivel a községnek nincs hídmérlege, a földműves­­szövetkezet kérte a Sarkadi Cu­korgyár vezetőségét, engedje meg, hogy a gyári hídmérlegen mérjék a dolgozó parasztok által bevitt szénát. A gyár vezetősége — hi­hetetlennek tűnik, de­ így volt — nemhogy készséggel sietett volna a dolgozó parasztok segítségére és örült volna annak, hogy elő­segítheti a szénabegyűjtést, ha­nem mereven elzárkózott ettől, nem engedte meg a hídmérleg használatát. A begyűjtés sikere érdekében a tanács felsőbb szer­veinek kellett beavatkozni, hogy a Sarkadi Cukorgyár hídmérlegét igénybe vehessék a beadott szé­na mérlegeléséhez. QLVP.SO a Viharsarok Képét!

Next