Viharsarok népe, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)
1951-12-20 / 296. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!|------------------------------------\ MDP BÉK ES MEY 1951 DECEMBER 20. CSÜTÖRTÖK A levelezési tanfolyam hallgatói a megyei pártértekezletről Mankóban a kétegyházi pártszervezet népnevelői a begyűjtés teljes sikeréért V___________________________/ PARTBI ZOTTSAGA NAK LAPJA ÁradO fillér Vll. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM Fokozottabb munkára van szükség, hogy beadási vállalásainkat teljesítsük Községeink Rákosi elvtárs beszéde után sorra felajánlásokat tettek, hogy december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára 100 százalékra teljesítik évi tojás- és baromfibe-adási tervüket. Községeink vállalása alapján fogadta el megyénk a baranya megyei tanács versenyfelhívását s vállaltuk, hogy tervünket december 21-re teljesítjük. Megyénk járásai, községei a vállalás teljesítéséért versenyeznek. A versenyben továbbra is az orosházi járás vezet, mely kötelező tojásbaadási előirányzatát 99,3 százalékra, baromfibeadási előirányzatát pedig 106 százalékra teljesítette. A járás területén az utóbbi napokban emelkedett a tojásbegyűjtés eredménye, 10-én és 12-én a napi begyűjtés ismét meghaladta a 10 ezer darabot. Az orosházi járás községei közül a legjobb eredményt Csamátiapáca érte el, mely tervét tojásból 113, baromfiból 115 százalékra teljesítette. De nagyban elősegítette a járás fő eredményit Orosháza város is, ahol a tojásbeadást 111, a baromfitervet 112 százalékra teljesítették. Az elért eredményhez nagymértékben hozzájárul a tanácstagok és funkcionáriusok példamutatása, így például Orosházán 16 beadásra kötelezett tanácstag közül 13, Csanádapácán 47 tag és póttag közül 31 terjedtette tojás- és baromfibeadási köelztsségét. A járás eredményét visszahúzza Gádoros község, mely begyűjtési tervét a tojásnál 75, baromfinál 85 százalékra teljesítette. Hasonlóan gyenge az eredmény Békéssámson községben is, mely tojásból 85, baromfiból 78 százaléknál tart. Ezeknél a községeknél a hiba az, hogy a tanácstagok nem példamutatók a beadásban, Gádoroson 51 tanácstag közül csak 36, Békéssámsonban pedig 50 közül ugyancsak 36 teljesítette kötelezettségét. A szeghalmi járás továbbra is az utolsó helyen van, tojáselőirányzatát csak 53, baromfibeadási tervét pedig 56 százalékra teljesítette Ebben a járásban Rákosi elvtárs beszéde után sem javult meg a begyűjtési munka, mert egyes községi tanácsok gátolják a szabadpiac forgalmát. A járásban hiányosság van a tanácstagok példamutatásában is: 233 beadásra kötelezett tanácstag közül december 9-ig csak 132 teljesítette kötelezettségét. A kulákokkal szemben sem juttatják érvényre a törvény rendelkezéseit. Szeghalomban például a »hajaszála sem görbült meg« özv. Szőt Mihályné 49 holdas kislábaszonynak, aki 1500 darab tojás és 112 kiló brremitbeadás kötelezettségéből ezideig még semmit nem teljesített. A zsirbegyűjtési versenyben a gyomai járás vezet, mely tervét eddig 95 százalékban teljesítette. Utána az orosházi járás következik 75.1, a mezőkovácsházi 70.5 százalékkal. Igen gyenge a zsirbegyűjtés eredménye a szarvasi járásban, ahol csak 63 százalékra és a sarkadi járásban, ahol 57-9 százalékra teljesítették zsirbegyűjtetési tervüket. Gépállomásaink feladatairól dolgozó parasztságunk évről- é évre magasabb terméseredményeket ér el. Ebben az esztendőben búzából pl. 14,5 százalékkal magasabb volt a termésátlaga, mint az elmúlt esztendőben. A magasabb terméseredmény jórészt annak köszönhető, hogy az idén már 28 gépállomás több, mint 600 traktora végzett minőségileg sokkal jobb munkát, mint amilyent 2, vagy akár 4 lóval végezhettek dolgozó parasztjaink. Növekedett a terméseredmény, azonban még ilyen eredményekkel sem elégedhetünk meg. A terméseredmény növelésének fontosságára hívta fel Rákosi elvtárs november 30-i beszédében a figyelmünket, amikor elmondotta: »Hazánk mezőgazdasági országból, ipari országgá alakult át és ez az iparosodás gyorsan folytatódik. Az ipar fejlődésével párhuzamosan erőteljesen nőtt a bérből és a fizetésből élők száma és életszínvonala... Viszont mezőgazdasági termelésünk nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. Számokban ez úgy mutatkozik meg, hogy ipari termelésünk most 250 százaléka az utolsó Mkeév termelésének, mezőgazdasági termelésünk viszont csak 116 százaléka a háborút megelőző 10 év átlagának.« A magasabb terméseredmények eléré-sét célozza a minisztertanács határozatának az a pontja is, mely megszabja: »az őszi mélyszántást a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, valamint az állami gazdaságok kizárólag, az egyénileg termelők pedig lehetőleg traktorral végeznek...« Mindezekből az következik, hogy gépállomásainkra fokozot feladatok várnak már most is és nem kétséges, hogyezek a feladatok a következő esztendőkben tovább növekednek. Ahhoz azonban, hogy gépállomásaink a megnövekedett feladatokat is maradéktalanul megoldják, késedelem nélkül ki kell javítaniuk a hibákat, melyekre Rákosi elvtárs is rámutatott, amikor elmondotta: hogy a gépállomások, mint az állami gazdaságok még mindig azokban a gyermekbetegségekben szenvednek, melyek részben gyors növekedésük velejárói: gyenge még a szervezetük, a munka megszervezése és főleg gyenge a munkafegyelem. Ezek a bajok olyan méretűek, hogy gyors kiküszöbölésük mezőgazdaságunk továbbfejlődésének elengedhetetlen követelménye. Ha megnézzük, mit tettek eddig gépállomásaink, számos eredményről beszélhetünk. A békéscsabai gépállomás felemelt évi tervét már 150 százalék felett teljesíti, 97 százalékos üzemanyagfogyasztás mellett. Hasonló jó munkát végeztek a kondorosi gépállomáson is, ahol egy-egy erőgép átlagosan 611 normál holdat szántott fel eddig s ezzel sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a szarvasi járás már teljesítette mélyszántási tervét. Traktoristáink közül idénytervét 162, egész évi tervét 83 teljesítette már. Az eredmények mögött ott van mindenütt a párt segítő, szervező ereje. Mint mindenütt, a gépállomásokon is, ha a pártszervezet a munka motorjává válik, nem marad el az eredmény. Bizonyítja ezt a kondorosi gépállomás is, ahol pártvezetőségi üléseken rendszeresen megbeszélik a termelési feladatokat s a párttitkár elvtárs maga is személyesen foglalkozik a traktoristákkal, a kommunistákat helytállásra, példamutatásra neveli. Az ilyen gépállomáson azután nem okoz nagyobb nehézséget a két műszak megszervezése, teljesítik, túlteljesítik a tervet. Az eredmények mellett azonban meg kell látni a hiányosságokat is, melyek gépállomásaink jó munkáját gátolják. A minisztertanács őszi mezőgazdasági munkákról szóló határozata megszabja, hogy: »a gépállomások... biztosítsák a munkának kettős műszakban való végzését«. Az üzemi munkások, akik a traktorok százait, ezreit küldik a falura, joggal elvárják, hogy traktoristáink két műszakban kihasználják a rájuk bízott gépeket, jóminőségű munkát végezzenek a legkisebb önköltséggel. Gépállomásaink egy része nem váltotta be ezeket. Alig néhány gépen szerveztek két műszakot, tervteljesítésük jóval a megyei átlag alatt van s ráadásul nem egyszer, túllépik a béralapot, önköltségi tervüket. A traktorok két műszakban tíz nap alatt 100 normálholdat szántanak fel, ezzel szemben nyújtott műszakban csupán 80-at. Tie erőgépnél ez tíz nap alatt már 200 normálhold felszántását jelentené s ráadásul a nyújtott műszakokra gépállomásaink magasabb bért fizetnek, mint amennyit ténylegesen teljesítenek. A gyomai gépállomáson például, ahol majdnem minden gép nyújtott műszakkal dolgozik, több, mint 40 ezer forinttal lépték túl a béralapot és a kifizetett munkabér mögött nincs teljesítmény s nem kell külön bizonyítani, hogy ilyen munkával nem segítik, hanem hátráltatjáka tervteljesítést. Gépállomásaink pártszervezeteire nagy feladatok várnak ezen a téren" s ezt csak úgy tudják megoldani,, ha javítanak a felvilágosító munkán. Igaz ugyan, hogy kevés kivétellel minden gépállomásunkon van népnevelő a brigádokban, ezek azonban nem végeznek elegendő felvilágosító munkát, nem tudatosítják a traktoristákkal a gépek kihasználásának, fontosságát, azt, hogy tervünk teljesítésében minden trak-, toristára, minden erőgépre számítunk. Nem ismertetik azt sem, hogy a premizálásnál a nyújtott műszakban dolgozó traktorista csupán a felét kapja és azt, hogy a munkabéralapok túllépésével az egész országot s ezzel együtt saját magukat károsítják meg. Ezek a kérdések szorosan összefüggnek a tanulással. Világos, hogy az olyan gépállomáson, mint például a dobozi, ahol sorozatosan elmarad a politikai iskola, ahol nem fordítanak gondot a traktoristák tanulására, nem mehet jól a termelőmunka sem, mert a pártszervezet nem harcol minden eszközzel a tervteljesítésért. Beszélnünk kell a munkafegyelem megszilárdításáról is. Pártszervezeteinknek következetes harcot kell vívni a fegyelem megszilárdításáért, azért, hogy a gépállomások vezetői keményen vonják felelősségre a munkafegyelem-megbontód. Megengedhetetlen az, hogy például Vésztőn a traktoristák estefelé otthagyták a gépet a bélmegyeri »Táncsics« tszcs-ben,s a gépállomás vezetősége nem vonta őket felelősségre, a pártszervezet pedig nem követelte ezt meg a gépállomás vezetőjétől. A munkafegyelem megszilárdítása mellett beszélnünk kell a traktoristákról való gondoskodásról is. Ott, ahol a traktoristákat hősies munkájuk után szerető gondoskodás veszi körül. Ott jól megy a munka. Nem véletlen az, hogy a megye legjobb brigádja a békéscsabai gépállomás »Előre«brigádja lett, melynek tagjairól gondoskodott a vezetőség, biztosította számukra a brigádszállást, a meleg pihenőhelyet s ugyanígy nem véletlen az sem, hogy a megye egyik legrosszabb brigádja a kétegyházi gépállomás Lőkösházán dolgozó brigádja, melynek nem biztosítottak brigádszállást. Amikor gépállomásaink hiányosságairól beszélünk, fel kell vetni a felelősséget a megyeközpont felé is, mely nem ellenőrzi minden esetben és jól a gépállomások munkáját. Az ellenőrzés nem egyszer csupán annyiból áll, hogy megkérdik néhány szóval, hogyan megy a munka, nem nézik meg alaposan a hibákat s nem adnak konkrét segítséget azok kijavításához. Ezek után természetes dolog, hogy a gépállomások vezetői sem ellenőrzik a brigádok munkáját. Gépállomásaink előtt nagy fokú adatok állnak. Jó munkájuk bizonyítja be dolgozó parasztjaink előtt a gépi munka előnyét s ettől egy lépés meggyőzni a dolgozó parasztokat arról, hogy a gépeket teljesen kihasználni csak a nagyüzemi gazdálkodásban lehet. Ha gépállomás fiainkon elsősorban a pártszervezet teljes egészében látja ezeket a feladatokat, az eredmény: erősödő gépállomások és a következő esztendőben még jobb termés lesz. ((leáll) A mi községünkben is összejöttünk december 13-án, hogy megalakítsuk a Viharsarok Népe levelezőkörét. Negyven dolgozó jött el erre az értekezletre. Az értekezleten én tartottam a beszámolót, foglalkoztam a levelezés fontosságával. A beszámoló után lelkesen szóltak hozzá a dolgozók. Tizenkilencen bekapcsolódtak a levelezésbe és ígéretet tettek: rendszeresen tájékoztatják pártunk megyei lapját. A hozzászólások során többek között Nun Mária elvtársnő, a gépállomás részéről elmondotta: menynyire szükséges, hogy pártunk megyei lapjával tartsuk a kapcsolatot, mert az segítséget nyújt a munkában. Elmondotta, hogy biztosan kijavítódott volna már az a hiba a gépállomáson, ha megírta volna, hogy Sarkad területén olyan erőgépek dolgoznak, amelyek nem bírják a kötött talajt. Erről az ÁMG- nek is tettek jelentést, ha nem csinált semmit. A többi felszólalásokban is a levelezési hálózat kiszélesítésének fontosságáról beszéltek a dolgozók. Ott volt Fekete Lajos dolgozó paraszt is, aki beadását becsülettel tagjai lettek a .Viharsarok Nun Mária sarkadi gépállomás, Fekete Lajos egyénileg dolgozó paraszt, Molnár Sándor földművesszövetkezeti tag, ifj. Mezei József tszcs-tag, Paksi Imre, a »Lenin« tsz tagja, Perdi Lajos, a sütőszövetkezet tagja, Nagy János gépállomás, Szegedi Ferenc, Csuha István postások, Szabó Imre tszcstag, Szekeres István községi tanács, Debreceni Lajos községi tanács, Tamási Erzsébet Népbolt, teljesítette és örömmel jelentkezett levelezőnek. Az új levelezők négyszáz példány pártsjtó terjesztését vállalták el, között© 170 napilapot és 230 példány hetilapot, vagyis Szabad Földet, Tartós Békét. A földművesszövetkezet részéről jelenlévő dolgozó elmondta, hogy ők 50 példányra vállaltak előfizetést Sztálin elvtárs születésnapjának tiszteletére és versenyre hívták a többieket. Itt közlöm azoknak a dolgozóknak a neveit, akik bekapcsolódtak„ a levelezésbe és Népe levelezői körének“: Széplaki Mihály, Juhos Lajos, Szegedi Sándor tszcs-tagok, Csapó Pálné MNDSZ, Vas Lajos D EPOSZ, Képiró Sándor tszcstag. Mi, sarkadi levelezők azon leszünk, hogy még jobban kiszélesítsük pártunk megyei lapjának levelezői táborát. Mi élni akarunk azzal a lehetőséggel, amit pártunknak köszönhetünk. Borbély Kálmán levelező, Sarkad. Sarkadon is megalakult a „Viharsarok Népe levelezői köre".