Viharsarok népe, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

4 1953.január 1., csütörtöki Si Vaisaia U Hifit Párt és pártépítés Nagyobb gonddal végezze a káderkiválasztást a sarkadi járási pártbizottság Pártunk további erősítésének, egyik legdöntőbb feladata a káderek helyes kiválasztása, nevelése, hogy pártszervezeteink vezetői mindig és minden időben megtalálják a helyes utat az osztályharc bonyolult kérdései között. A káderkiválasztásnál még fokozottabb formában kell, hogy érvényesüljön a kommunista felelősségtudat pártunk és dolgozó népünk iránt. Pártunk Központi Vezetősége a kádermunka megjavítása érdekében határozatot hozott 1952. május 21-én, amely szériáit megszültek a káderosztályok, a káderes funkciók pártszervezeteinknél és felsőbb pártszervezeteinknél egyaránt. Azóta sokat javult megyénkben is a káderekkel való foglalkozás, de emellett még súlyos hiányosságok tapasztalhatók egyes járási pártbizottságoknál. A káderek kiválasztására azonban nem minden pártbizottság fordít megfelelő gondot. Például a sarkadi járási bizottságon a káderkiválasztást csupán arra alapozzák, hogy a pártiskola kész, kiforrott és minden szempontból megfelelő vezetőket nevel. Ebből a helytelen álláspontból következik, hogy az iskolára való kiválasztást nem a hosszabb idő elteltével, a káderek munkában, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának ellenőrzése közben végzik. Így adódott, hogy a legutóbb pártiskolába küldött 6 elvtárs közül csak hármat fogadott el a Megyei Bizottság. Tehát a másik 3 elvtársnál hiányzott az előfeltétel, amely biztosítékot adott volna ahhoz, hogy az iskolából hazatérve komoly pártfunkciót lehessen rájuk bízni Kornya Valér elvtárssal is hasonló eset történt. Kornya elvtárs a cukorgyári pártszervezetnek volt a titkára. Kornya elvtárs párt- és osztályhű és tudásához mérten igyekezett elvégzeni a rábízott feladatot és előképzettsége is megvolt ahhoz, hogy a 3 hónapos iskolára javasolják. (Fodor elvtárs, a JB agil. prop. osztályának vezetője ezt mondja). Mégsem volt minden rendben Kornya elvtársnál. Iskolába küldés előtt is tapasztalták nála, hogy hiányzik a határozott fellépés és kisebbségi érzése van a szakemberekkel szemben. De mivel a járási pártbizottságnál a már említett álláspont érvényesül, úgy vélték, majd a pártiskolában teljes egészében le tudja küzdeni ezt a hibáját. Bizonyos mértékben ez sikerült is. A legnagyobb hiba azonban ott van a sarkadi járás munkájában, hogy az iskolából hazatérve magára hagyták Kornya elvtársat, vajmi kevés segítséget nyújtottak neki, mert azt hitték, most már nincs szüksége a további nevelésre, hiszen 3 hónapos pártiskolát végzett. Miről feledkezett meg a járási pártbizottság? Arról, hogy az elméletnek a gyakorlatba való átültetésénél a kádereknek még fokozottabb segítséget kell nyújtani, ahogy feladataikat a tanultakhoz mérten, jól végezzék el. A káderek az osztályharc pergőtüzében edződnek, tanulják meg a helyes vezetést, a határozott és soha meg nem alkuvó politikai irányítást. Ebben a pergőtűzben tanulják meg fel sorakor latni a párttagságot a soron lévő feladatok maradéktalan megvalósítására, a külső és belső ellenség leleplezésére, megsemmisítésére. De mindehhez segítséget kell adni a pártbizottságoknak. A nevelés hiánya miatt történhetett meg az, hogy Kornya elvtársad, az iskola elvégzése után rövid két hónap múlva leváltották. Mennyivel jobb munkát végezhet a járási pártbizottság, ha már iskolába küldés előtt mélyrehatóan tanulmányozza a káderanyagot. Most elkövették a fényűzést, hogy olyan termelőmunkát végző dolgozó van a járásukban, aki háromhónapos pártiskolát végzett. Ennek a másik oldala pedig az, hogy képleténél fetölteni a járási pártbizottság osztályainak létszámát káderhiányban. A járási pártbizottságnak haladéktalanul változtatni kell ezen a helytelen módszeren. Tegyék állandó feladattá a káderekkel való foglalkozást, a káderek nevelését. Tartsák állandóan szem előtt Malenkov elv társnak a XIX. pártkongresszuson mondott megállapítását: »A párt- és az államivezetés erejét a káderek jelentik. A káderek helyes kiválasztása és nevelése,illáikus nem lehet,,sikeresen megvalósítani a párt politikai vonalát.« A Gyulai Harisnyagyár pártszervezete az 1953-as év zökkenőmentes megkezdéséért .!; ij tartani mindenekelőtt biztositani kell m 1953-es termelési év sikeres befejezését s elő kell készítenünk e símé, zökkenőmemtes szervezett átmenetet /■'ο.‹,·■/ — mondotta Gerő Ernő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén. Ha megnézzük megyénk üzemei zömét, azt látjuk, hogy kis©bb nagyobb hiányossággal teljesítették a döntő tervév rájuk eső feladatait és felkészültek it éve a tervünk negyedik évének sikeres megkezdésére. Ha megvizsgáljuk a Gyulai Harisnyagyár munkáját, láthatjuk, hogy a terv teljesítése terén hatalmas hullámzás volt az elmúlt évbien. Ez abból adódott, hogy sem a vállalat műszaki vezetősége, de még a pártszervezet sem követelte meg a tervek havonkénti, naponkénti teljre fűtését. Ezért a negyedév végén bizonyos hajrámunkát kellett végezni. Az új vállalati szervezet felépítésével, a pártszervezetnek a tervteljesítésben való fokozott ellenőrzésével elérik azt, hogy az 1953-as tervévben nemcsak havonta, hanem dekádonként, sőt napontta teljesítsék tervüket. Ehhez nem elegendő a műszaki vezetés, a pénszervezet ellenőrzése, hanem szükség van minden párttag és pártonkívüli dolgozó aktív munkájára. A pártszervezet az adott szó betartására neveli a dolgozókat A dolgozók december 21-re, Sztálin elvtára 73. születésnapjára vállalták az évi tervük teljesítését, amit december 19-ről 100,4 százalékban teljesítettek. Az 1953-as tervév beindítására már jóelőre felkészült az üzem. Az elmúlt évtől eltérően negyedéves tervet készítettek, áruit lebontottak munkapadokra. A népnevelők minden egyes dolgozónak megmagyarázták azt is, hány egységet kell elkészíteni a negyedévben és ebből mennyi esik egy napra. Valamenynyi dolgozóval külön elbeszélgettek, ahol lemaradás mutatkozott a százalék teljesítésében. A dolgozók, élen a kommunistákkal, egymást kisegítették, hogy az üzem valamennyi dolgozója 100 százalékos teljesítéssel menjen át a jövő évre, így Vidó Mária sztahanovista kötőnő Gyepes Ferencnének adta át munkamódszerét, aki három héttel ezelőtt 95 százalékra teljesítette tervét, ma már 100,1 százalékot is meghaladja. Ugyanígy Csete Erzsébet sztahanovista kötőnő Szilágyi Rozáliának adta át munkamódszerét, aki 95 százalékról 104 százalék fölé emelte teljesítményét. A pártszervezet felkarolja az újításokat, amit bizonyít az is, hogy most 52 újításból negyvenet el is fogadtak. Van olyan is, mint a gépek fordulatszámának megnövelése a Szegélykötőben, ahol 25—30 százalékkal nagyobb a forgási sebesség. Most kísérleteznek Nagy Sándor művezető szálbekötő szerkezetével, amely megjavítja az anyag minőségét és nagymennyiségű munkaidőt takarít meg. 1953 első negyedév sikeréért a párttagok kezdeményezésére, április 4 ne, felszabadulásunk évfordulójára felajánlással készülnek. A pártvezetőség, a párttagok harcolnak azért, hogy a hullámzást a termelésben elkerüljék, ezért már az új év kezdetén úgy fognak a munkához, hogy egyenletes, folyamatos legyen egész éven szenesztül a termelés. A párt népnevelői ott vannak a dolgozók között, állandó felvilágosító munkát végeznek, úgy mint Szabó Ferenc elvtárs, aki az orsózóban anyagpocsékolást látva, felhívta a munkatársak figyelmét, s elmondotta, hogy a nyári rossz időjárás miatt jóval kevesebb lett a gyapottermésünk, ez a vállalatot is érinti, ezért kell kétszeresen takarékoskodni az anyaggal, úgy, ahogyan azt népgazdaságunk elvárja tőlünk. Nagy lendületet ad a munkák menetéhez az, hogy a dolgozók 30 éves vágya teljesült, az üzem több új gépet kapott. A műszaki előfeltételeket is megteremtették. A gépeket kijavították és az átszervezést december 31-én befejezik. A pártszervezet vezetősége rendszeresen részt vesz a smitszaldi osztályvezető értekezleten, a művezetői megbeszéléseken és minden alkalommal javaslatokkal segíti a párt által megadott célkitűzéseket. Rendszeresen beszámoltatja az osztályvezetőket a termelés állásáról. A legutóbbi taggyűlésen értékelték az üzem egész évi munkáját, ahol a párttagok bírálták a vezetőség munkáját és helyes javaslatokat adtak a hibák kijavítására. Ez döntő lépés volt az 1953-as tervév zökkenőmentes megkezdéséhez. Csapáti Etelka. OLVASD a Viharsarok Képét! A forradalmár költő örökké és Százharminc esztendeje született, Petőfi Sándor Százharminc esztendeje annak, hogy egy szalmatetős kiskőrösi házban napvilágot látott Petőfi Sándor. Gyermekkorát Kiskunfélegyházán töltötte, a serdülő ifjú pedig végig vándorolta szinte az egész országot. Nem találta meg a helyét a nemesi úri iskolákban, melyek azidőtájt kezdtek polgári színezetű tanodákká változni. Nem találta helyét amódos rokonok, a kis városi, értelmiség és a vaskalapos tanárok világában. Egyelőre keresett, kísérletezett, felcsapott színésznek, majd katonának állott be, d© kínzó nyugtalanságát mindez nem csillapította. Petőfi Sándor akkor talált igazán talajra, otthonra, és belső biztonságra, midőn felfedezte a népet, ráébredt, hogy hozzá tartozik és sorsa elszakíthatatlanul összefügg a népnek a sorsával. A költővé serdült Petőfi nem tétovázott. Nagyon gyorsan ráébredt arra, hogy nemcsak a népről, hanem a népnek kell ína. A népsorsnak az átérzése és a vállalása pedig egyhamar megtanította arra, hogy nem elegendő írni a népről és írni a népnek, hanem a nép érdekében cselekedni is kell. A versek Petőfi nemcsak remekművé, hanem cselekedetté is nemesítette. Petőfi költeményei nélkül elképzelhetetlen a márciusi forradalom, de Petőfi Sándor nem állott meg a versnél, hanem a forradalom elindítója és tevékeny részese lett. Pályája: az élet és az irodalom, a teremtő és a cselekvő széllem páratlan egysége. Az 1848 március 15-iki forradalommal szemben csakhamar tevékenykedni kezdtek a reakció erői. Sokan feladták forradalmi álláspontjukat, Petőfi Sándor azonban mindhalálig hű maradt a forradalmi eszmékhez. Vállalta a pillanatnyi népszerűséget, vállalta az álforradalmi és félforradalmi politikusok gáncsoskodását, nagyképű tábornokok gorombaságait, a gonosz vádakat, a méltatlan bánásmódot és mégsem állott félre. Nem tántorodott meg egy pillanatra s ám s mint nagy távlatban szemlélő forradalmár, kardjával tárni gáttá a függetlenségi harcot. A forradalmár költő megtalálta az igazán forradalmár katonát, Bem tábornokot. Élet halálra szóló kapcsolat keletkezett közöttük s Petőfi utolsó leheletéig kitartott Bam tábornok mellett, a dicsőség mezejéről elment meghalni, példát mutatni, jövőt építeni a segesvári csatatérre. Petőfi Sándor irodalmi jelentősége páratlan a XIX. században. A lírát Petőfi Sándor tette a valóságos élet költészetévé, a dolgozó társadalom énekévé. A mindennapi élet nyelvéből ő formált dús költői nyelvet. A dolgozó tömegek érzéseit, gondolatait, és elnyomott, nagy történelmi vágyait ő szabadította fel. Ő fedezte fel az Alföld szépségét. Ő formált a népmeséből nagyszerű hőskölteményt, a «János vitéz»-t, Zlacsányi János egykor megrendítette a fonodáim! líra hangját, de Petőfi Sándor teremtett korszakokra szóló és korszakokat tanító forradalmi költészetet.. Petőfi fedezte fel a népdal, a népköltészet döntő irodalmi jelentőségét. Petőfi Sándor az első magyar költő, aki a forradalmi programmot következetesen végiggondolta és végig is cselekedte. Lírájának sodra, lázas üteme, megfélemlíthetetlen bátorsága egyenrangú az emberi haladás, a forradalmi előretörés sodrával. Ezért halhatatlan. Ezért tér vissza minden forradalmi korszak Petőfi hagyatékához. Fiáért tríz ittel a forradalmi lelkület minden időtlen a maga világát Petőfi verseiben. A második világháború idején, 1942-ben a Magyar Függetlenségi Front Petőfi nevével és költészetével fogta össze azokat a tán odaírni és politikai erőket, melyek hajlandók voltak a hitleri fasizmussal szembeszállani. A Szovjetunió 1942-ben, a Nagy Honvédő Háború éveiben «Letépjük a német zászlót» címen kötetbe gyűjtötte Petőfi nemekellenes verseit orosz fordításban és szétosztotta a Vörös Hadsereg hős katonái között, hogy erőt és lelkesedést merítsenek belőlük. Petőfi az igazi hazafiságot nagyszerűen összeegyeztette az internacionalizmussal s valóban utat is talált a haladó, a forradalmi lelkületű népek szívébe. Büszkén és megilletődv© gondolunk reá születésének százharmincadik évfordulóján. S nemcsak mi ünnepeljük, hanem ünnepli az egész haladó emberiség. Abban a tudatban állapítjuk ezt meg, hogy a költőnek sagyobb dicsőség és méltóbb emberi elismerés nem juthat osztályrészül. (F. G.) Ilyen is előfordul... Sokféleképpen lehet csoportosítani a vállalatvezetőket. Van olyan, aki szívesen veszi, ha írnak az üzemről, van olyan is, akd nem veszi szívesen. Olyan is van, aki szívesen veszi, ha már írnak, akkor a dolgozókkal is beszéljenek (ami helyes). De olyan is van, aki ezt nem veszi szívesen. Ezek bizonyára irigyek, mivel annyira szeretik (?) a dolgozókat, hogy csak ők akarnak velük beszélni. Annyira irigyek, hogy már sárgák is bele. Sárgaságukra hivatkoznak, vagyis helyesebben valami sárgacsíkos miniszteri belépőengedélyre, amely megtiltja, hogy a dolgozókat gépük mellett is felkeressük. Egy ilyen vicces emberrel találkoztunk a napokban, aki már az első percben tudomásunkra hozta: ■ — Nem igen érek rá, de talán az ab-titkár az igen... (?!) — Reméljük, nem sokáig lesz itt! — mondotta (de ezt már a telefonba, amikoris a gépe mellől hívta el az üb-titkárt). Aztán nem igen mondott sokat és annál kevesebbet magyarul. Valami ismeretlen nyelven csak ennyit jegyzett meg búcsúzóul az üb-titkárnak: — Nuha aztán belépni az üzembe! * Lehet, hogy ez szilveszteri tréfa volt, de azt gondoljuk, hasonló eset ez, mint ahogy Rákosi elvtárs mondotta 1950 február 10-i beszédében az éberség kérdésével kapcsolatban: »A Szabad Nép egyik tudósítójának az éberségre való hivatkozással nem engedték meg, hogy lefényképezze egy termelőcsoport fajbikáját...* Ez történt a Megyei Pártbizottság lapja, a Viharsarok Népe munkatársával. Úgy véljük, Rákosi elvtársnak az éberséggel kapcsolatban mondott figyelmeztetése a fenti esetre is vonatkozik* Olvasóink bizonyára * kíváncsiak, hol történt ez? •(xtadapi Ti:qusDs;»| -aq muo.q ipagazs v :1aI;1R'l)