Viharsarok népe, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
Nem rejtik véka alá a tanultakat A tűzőgépek v.s.illivus kalapácsok csattogása elült, a kötények, munkaruhák a szegre kerülnek s az üzem munkatermeiben kialszik a fény. Csak a pártszervezet helyiségéből szűrődik ki világosság, ahol Serbán Sándor, a Gyulai Bőripari KSZ munkása, az SZKJ2 I. évfolyam propagandistája a kongresszusi jegyzőkönyvet lapozgatja, kissé idegesen várja a hallgatókat. Szorongató érzései vannak és nem indok nélkül, mert a múlt foglalkozáson is sokan hiányoztak. A hosszú asztal mögötti lóca lassan telik, az oktatásba bevont elvtársaknak mindössze fele van itt. Az óra is túljutott a négyen, tovább nem várnak, megkezdődik a foglalkozás. Az új szakasz politikájának megvalósítása során elért eredményekről , e politika végrehajtását fékező hibákról és helytelen nézetekről, valamint a feladatokról van most szó. A felszólalók szép sorjában elmondják az eddigi eredményeket. Azonban Debreceni elvtárs fejében más gondolatok keringenek, elő is hozakodik vele. Várjon, a parasztságnak nyújtott kedvezmény nem vezet-e oda, hogy a parasztág egy része kulákká válhat? Mert már jónéhány parasztotismer, akinek az utóbbi évben nagyon sokat fejlődött a gazdasága, kocája nem is egy van, hanem öt-hat, meg aztán házat is sokan vásárolnak. — Bár csak lenne már ennyi minden parasztgazdaságban, s a tszek is rendelkeznének még jobb és több állatállománnyal — szól közbe egy másik elvtárs. — Legalább végképp meg lenne oldva az ország olcsóbb, több zsírral és hússal való ellátása. ( Az idén Gyulán is több élelmiszert kapott a lakosság, mint tavaly, s ha lesz bőségesen, akkor számolhatnak majd árleszállítással. — Ez alég meg távoli dő— veszi át a szót K. Szabó elvtárs. — Inkább a mi bérünket kellene emelni s a vásárlóerőnket összhangba hozni a parasztságéval. — Ez sem helyes megoldás — fűzi a szót egy másik elvtárs —, amíg nincs megfelelő árualap,, hiába emelnéd a béreket, abból csak vásárlási verseny lenne, a munka termelékenysége pedig nem emelkedne. A parasztságot kell segíteni, hogy jobbat, többet és olcsóbban termeljen, csak úgy lesz olcsóbb és több élelem, olcsóbb, jobb nyersanyag az üzemeknek. E mellett hasonló feladatai vannak az üzemi munkásoknak, fokozni a termelékenységet, csökkenteni az önköltséget és minőségi munkát végezni. E közös összefogás hozhat csak eredményeket. — Milyen hibák akadályozzák a mi üzemünkben az új szakasz politikájának megvalósulását? — adja meg az újabb kérdést Serbán elvtárs. — A munkaverseny... — vágja rá az asztal végén ülő Fekete Imréné. — Hiát ez, hogy lehet? — szakítja félbe beszédét a propagandista. — Úgy, hogy, ami nálunk megy, az minden, csak nem munkaverseny. Miért nincs a mi üzemünkben sztahanovista? Mert nem értékelik az embert semmire. Sok olyan dolgozó van pedig, aki a sztahanovista szintet elérte, de kifürkészhetetlen okok miatt nem lettek kitüntetve. Mondd csak panaszaidat valamelyik kiküldöttnek, ígéret az van, de cselekedet kevés. Emiatt sok elvtárs belefáradt a munkába, de amiatt is, hogy az értekezleteken vagy taggyűlésen még kevés embernek adtak igazat s a kritikát nem igen tűrő légkör miatt csak hallgatás van a rendezvényeken. Mint festett dumából a toll, úgy fakadtak fel a keserűségek, s mindazok a problémák, amelyek az üzemben akadályozzák az új szakasz politika megvalósulását. A vita végén megfogadták, hogy nem hallgatnak tovább, s a legközelebbi taggyűlésen megmondják, mit tanultak a kongreszszus anyagából. Értésükre adják a vezetőknek és a tagságnak, az üzem minden dolgozójának mit kell tenni, hogy a kongresszus határozata valójsággá váljon. — Deák — Távirat VIHARSAROK NÉPE SZERKESZTŐSÉGE, Békéscsaba. Téli gépjavításunkat a mai nappal (január 31.) befejeztük. Gyulavári Gépállomás. llll!lllllllll!!H!ll!i!l!ilifflllllll|||il|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||^ \JLUaisaial Hc\\t 1955 február 1., kedd Köszöntjük lapunk olvasóit Ma, február elsején ünnepli az ország a magyar sajtó napját. Ez akalsaimal a Viharsarok Népe szerkesztősége és kiadói maka munkatársai köszöntik a lap olvasóit, levelezőit, tudósítóit, cikkíróit, állami és gazdasági szervek sajtófelelőseit, a lap kézbesítőit, s mindazokat, akik elgíik, hogy a Megyei P Pártbizottság lapja minél több kaliberhez jusson el, akik delegátal, hogy a párt szavát minél többen hallják. Molotov elvtárs beszélgetése amerikai újságírókkal Moszkva (TASZSZ). A hétfői Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere 1955 január 29-én folyót látott a jelenleg Moszkvában tartózkodó V. H. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírók- rcal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az országot. Kiemelte, mennyire kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután engedélyt kért i V. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. A Távol-Keletre vonatkozó valamennyi, őket érdeklő kérdés után megköszönik Molotov válaszait, majd Ihearst engedélyt kér Molotovtól arra, hogy az európai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban levő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében levő katonai és légi támaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. rák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása például a Szovjetunióval határos Norvégiában, Törökországban, amely szintén határos a Szovjetunióval, sőt, kistáján Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. . Az is kiderül, hogy biztonságának szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egyesült Államoknak. H ha ilyen szélesen értelmezik az Egyesült Államok biztonságát, akkor akár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi államban támaszpontokra van szüksége. Az ilyen tervek aligha találhatnak rokonszenvre és, megértésre olyan népeknél, amelyek tudják, mi az a szuverenitás, függetlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő és Hearst tüzetesen megmagyarázhatná azokat az öközet, amelyek miatt az Egyesült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonsági érdekeinek és az egyetemes béke ügyének. Ő és Ibarst azonban attól tart, hogy haelindulnak ezen az úton, akkori dialektikus vitába sodródnak Molotovval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyüket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybevették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figyelemért. Befejezésül Hearst köszöntet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Molotov annyi időt szentelt kérdéseinek megválaszolására. Az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs Ami az osztrák kérdést illeti, szemben és a szovjet határok, Molotov feltételezi, hogy közelében létesített támaszpontbarst eléggé jól ismeri a Szovtokkal fenyegeti a Szovjetuniót, jetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratkus országok körül, létesített amerikai katonai támaszpontok kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését, s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai közelében levő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák többé más kérdés és nemcsak az észt! A LÁZAS készülődés a leg- A ^ duhajkodásba és más kilengésbe magasabb fokot talán az el- ?8 I II121-fiel I 21 flSiUtSSI M IS It SB l’*OI t llOIK !»$t IS Csapna át. És a ruhakérdés is bemúlt hét végén érte el a békés- ben oldó kút meg. Munkásfiuk, csabai fiataloknál. Ugyanis a gét, többek között Takács Zsig- coló-párokkal a terem közepeirálynő kedves címére. A férfi leányok, diákok, papák, mamák békéscsabai Balassi Bálint Kálmond rendőr Jantyik Mária Színpompásan keveredett a ifjúság szavazatával úgy dön a legszebb, kitisztított, kivasalt túlotthon — a népművelési és téglagyári dolgozóval, Komnok Balassi-lányok fehér-piros szót tett, hogy a 183-as, Valastyán ünnepki ruhájukat vettek fel, ki más szervek segítségével — Mihály kőműves Medovarszky tej ruháinak egyszerű szépsé- Ilona II. gimnazista, első bákaina’ ki sötétszüre, sötét e -« január 29-én minta-bálat rendez Marikával a Ruhagyárból. Büj- ge, az első bálozók és nyitó- lozó. Ezután minden fiatalévi- va£N sötétdrapp zakót. Hissen tett. Este 9-kor már megteltek olosó Sándor Nyíri Erzsébettel, keringőt táncolok rózsaszín, fehér — csak fiatal (?) — tán- "ait "igéhez minden fiatalm a táncteret körülfogó székső- mindketten diákok. Fekete dórok és az egyszerűen, ízlésesen zsef, a MÁV-tól, testvérével, és más, főleg sötét ünnepi ru- vel dekorált zenekari pódiumon Fekete Icával. A közönség nagy háknak a sokaságával, boldogan táncolt mindenkivel... nyárian szépek, ízlésesek voltak, helyet foglalt a kultúrotthon tapsa között táncoltak ki a te- Éjfélkor nagyszerű élmény- ami szintén érthető... A kultúrotthon tánczenekara szózenekara. Rövid megnyitó után rémből a keringőző párokben volt része a bálozó kő- A MINTA-BAL megrendezése tánczenét játszik, hozzájárul Ború Miklós, Csokonai „Do- A NYITÓ KERINGŐT kövezönségnek. Az első bálozók be-terves kezdeményezés volt. Ilyen a kitűzött cél eléréséhez. A hangrottyájából“ a külföldi táncotven, az első bálozók bemutat- mutatták a francia négyest. Ez színvonalas, a bál szépségeit, kel erősítő berendezés azonban jakat majmosok ostorozását és ták, hogyan lehet és kell a ma- a társas tánc kevésbé ismert fémes, üdítő, vidám hangulatát vitásra szorul. A tizennégy tagi a magyar tánc szépségét modern táncokat ízlésesen és szénálunk, de finom bájával, egy- végig biztosító táncos-rendezvény rendezőgárda nem volt tisztában tató részletet adott elő. Ezt képpen táncolni. Két új magyar szerűségével, változatosságával régen nem volt a megyében. Be feladatával, így nem látta el lövette a Balassi-tánccsoport társas táncot is bemutattak: a igen nagy tetszést aratott. Az bizonyosodott, hogy a modern ánytalanul feladatát.a Volt bizo-1840-es évekből való ünnepi „pesti sétát“ és a „röpít”. A kö- utolsó részbe a közönség is be- tanc°kat is lehet nagyon változanyos zsúfoltság a táncteremben, magyar nyitó táncközönség tapssal jutalmazta a bekapcsolódott, fosán — de ízlésesen táncolni. És ami a m a oi ott, egy to Ezután a nyitó-keringőre vo- mutatót. Még egy kedves epizódja volt n€.mzet a fS.,rdíf., 18 me.ShlV0‘ a,liak kl jmmt. i '4. w -r-^i r | ,, , ,,, . « ,, sokszor táncoltak ezen a balon ma szabad lett volna. A mintahalt be tizenkét táncoso-par. Elérkezett az ideje az alta- a bálnak: a balkirálynővalasz- _ szívvel szeretettel. Az is ■ bal előkészítésében, rendezésében Munkásfiatalok, diákok suhan- lanos tanénak, amikor a zene-tas. Hiszen minden leány szép szolást nyert, hogy reggelig lehet nagy és eredeményes munkás tak körbe a termen és mutat- kar rázendített a csárdásra, kedves, és jó táncos, ki hát szórakozni anélkül, hogy a jó- végeztek: Nyíri Lajos és Nyíri ták be a keringő igazi szépség Pillanatok alatt megtelt tán- mégis a legméltóbb a bálki- kedv túlmenne a jóízlés határán, Lajosné tánctanítók. S. I. , . két nyakkendőt kötött. A lányok, her, halványkék baliruhamnak colni akart a bál királynője- „„ A , „ . J . , , . J . asszonyok szövet-, karton-, vagy ami érthető is... Eső sebem ruhában, blúzban és szok