Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-23 / 248. szám
BÉKÉS MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA, 1957. OKTÓBER II., SZERDA Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM Világ proletárjai agyes ttletek! Giccsnek nincs helye a kultúrotthonok színpadán. (Mai számunkból: A járási propagandista konferenciák elé Szíriai vezérkari ionok utasításai népi ellenállási szervezet tagjainak A népfront-mozgalomban tömörülhetnek és tömörülnek mindazok, akik hívei a népi demokratikus rendszernek KádárJános felszólalása a Hazafias Népfront Országos Tanácsának illésén A Hazafias Népfront keddi tanácskozásán Nagy Dániel felszólalása után szünet következett, majd Kádár János, a kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a tagja emelkedett szólásra. A többi között a következőket mondotta: — Teljes meggyőződéssel vallom — és ez a Központi Bizottság véleménye is —, hogy a Hazafias Népfront-mozgalom a múlt év októberi események hatásaként erősödött és felfelé fejlődőben van. Ez véleményem szerint teljesen logikus és normális is. A Hazafias Népfront-mozgalomban korábban tömörült emberek között nézeteltérések merültek fel az 1953-as évet követően. A múlt év októberében, az imperialisták által támogatott ellenforradalmi felkelés időszakában a szocialista társadalom felépítésének és a békének. Ez feltétel. TM Aki ennek a három célkitűzésnek nem híve, az nem tömörülhet a Hazafias Népfront-mozgalomban. Véleményem szerint minden olyan ember tömörülhet a Hazafias Népfrontban, aki ebben a három célkitűzésben egyetért, még akkor is, ha nézeteltérés van köztük a fejlődés tempóját és az alkalmazott eszközöket illetően. A Hazafias Népfront-mozgalom éppen arra való, hogy összefogja és a fejlődés hajtóerejévé változtassa azt az erőt, amely a cél azonosságában jelentkezik és abban, hogy értelmesen meg kell mindenkor beszélnünk, mi mozdítja elő hatásosabban a cél elérését. Ez tehát igenis magában foglalja a vita lehetőségét. Minden napirendre került konkrét kérdést igenis vitassuk de soha ne harcoljunk dolgozó kategóriák ellen, mert arra nincs szüksége a népi demokratikus rendszernek. Már a célokból kitűnik, hogy bizonyos társadalmi osztályok nem lehetnek hívei népi demokratikus rendszernek, a szocialista jövőnek, mert ez érdekeik ellen szólna. Nálunk a volt kizsákmányoló osztályok alól a népi hatalom a gazdasági bázist kihúzta. De ezek a volt kizsákmányoló osztályok léteznek. Azt éppen a múlt évi októberi események bizonyítát-azonban — amikor a nemzeti lét és a népi haza fennmaradása került veszélybe —, teljesen törvényszerű, hogy pártállásra tekintet nélkül, gyorsan tömörültek mindazok, akik a haza és a nép boldogulását óhajtják. Ez valóságos, az életben végbement tömörülés, amely múlt év november 4. óta egészségesen fejlődik. Véleményem szerint nem kis mértékben az országos tanácson múlik, tovább tart-e ez a fejlődés. — Nagyon helyes, hogy — újabb zökkenők elkerülése végett — napirendre került a népfront-mozgalommal kapcsolatos elvek és célok tisztázása. Nekünk a Hazafias Népfront-mozgalom kérdésében — éppen úgy, mint más közérdekű kérdésben — nem szabad becsapnunk sem önmagunkat, sem a közvéleményt. Ezért világosan meg kell mondani, hogy meg, hogy mi az, ami a fejlődést ténylegesen gyorsítja, mert néha előfordul, — erre van tapasztalat —, hogy olyan emberek, akik az élet reális tényezőiről nem vesznek tudomást és a nagyon gyors fejlődés hívei, a valóságban nem nagyon mozdítják elő a szocializmus ügyét, hanem visszavetik. Ugyanígy vagyunk az alkalmazott eszközöket illetően is. Mi, kommuniták, amikor a népi demokratikus rendszer védelméről, a szocialista jövő védelméről és a béke védelméről beszélünk, hívei vagyunk az erőszak alkalmazásának is. Itt félreértés ne legyen, ez nem is lehetséges másképp. Egy rendszernek, amely fenn akar maradni, harcolnia kell ellenségeivel szemben. De óriási különbség van abban, hogy a tényleges ellenséggel szemben harcoljunk és ne a vélt ellenségei szembenták be. Két-három nap alatt talpraállt a magyar burzsoázia, s mint osztály rendkívül szervezetten lépett fel. A népfront keretében kialakuló összefogásról beszélve, a továbbiakban kijelentette: — Az országos tanácsban egyidősben tagsággal rendelkeznek nagyon különböző emberek. Például, hogy a két szélső sarkát vegyem elő a dolognak, ma itt jelen van Grősz érsek úr, egyházfő és Apró Antal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, — kommunista. — Lehetséges-e ilyen összefogás, valódi összefogás, nem olyan, amit tessék-lássék csinálunk, hogy valamit mutassunk a népnek, hanem valódi összefogás? Én állítom, hogy lehetséges! Ezután a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tervezett kibővítésével foglalkozott: — Felmerült olyan személyek nevei, akik bizony a második világháború időszakában nem a nép oldalán álltak, hanem a nép ellenségeinek oldalán, Horthyék és Hitlerék oldalán. Mi nem akarjuk Ezért nem lehetnek ennek a mozgalomnak a tagjai olyan emberek, akik reakciós eszmék hívei, általában nem lehetnek a tagjai olyanok, akik a volt kizsákmányoló osztályokhoz tartoznak és saját osztály- és személyes érdekeik azok ellen a célok ellen hatnak, amelyekért a Hazafias Népfront dolgozni és harcolni kíván. Történelmi tény, hogy a társadalom élén a munkásosztály jár. És ezért kívánatos ,hogy a munkásosztály vezető szerepe a Magyar Népköztársaság társadalmi életében is, a Hazafias Népfrontban is növekedjék. — Mi volt itt eddig a hiba? Az volt a hiba, hogy míg a Hazafias Népfront országos vezetőségében és — mondjuk — budapesti és megyei vezetőségében ott volt a munkásosztály — abban az értelemben, hogy forradalmi pártja és a szakszervezet által képviseltette magát — addig lejjebb, a Népfront mindennapi életében valahogy nem voltak ott a munkások. Ez önmagában torzulást idéz elő. Hogyan lehet egy olyan mozgalom erős, amelynek egyik fő elve, hogy munkások, alkalmazottak, parasztok, értelmiségiek, városi kispolgárok tömörülését fejezze ki, élén a munkásosztállyal s amelynek alsóbb szerveiben, a mindennapi életben nem létezik a munkásosztály? Ebből csak torzulás és hiba jöhet létre. Ha azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront egészségesen fejlődjék, akkor most szervezetileg úgy korrigáljuk, hogy a népfront alsóbb szerveiben, mindennapi tevékenységében, életében is ott legyenek a munkások és akkor nem lesz félreértés. Az a történelmi tény és elv, hogy a munkásosztály a magyar társadalom életének és harcának vezető ereje, törvényszerűen magával hozza, hogy ennek az osztálynak élenjáró csapata, a párt realizálja ezt a vezetést. Ezt elvia hitlerista, meg a nyilas mozgalmat beleolvasztani a nemzeti egység jegyében, a Hazafias Népfrontba. Ellenkezőleg, ahol ilyesmi jelentkezik, harcolunk ellene. Ami Ausztriában volt, az ellen is harcolunk olyan eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Ezért tiltakozunk az osztrák kormánynál, hogy ott is vessenek véget a nyilas szervezkedésnek. Ezért nem tehetjük meg, hogy mi politikai engedményt tegyünk valamiféle szélesítés érdekében az alapvető cél kérdésében. Megáltalában el is fogadják az emberek, mind a kommunisták, mind a pártonkívüliek. E vezetés gyakorlati megvalósításában azonban olyan hibák vannak, amelyek részben a párt oldaláról, a párton belül, részben pedig a népfront-mozgalom munkája folyamán kell korrigálni. Ami a párt vezető szerepét illeti, ismét szeretném hangsúlyozni,hogy a párt saját vezetési feladatát ne mint uralkodást fogjuk fel, hanem a párt vezető szerepe — és ezt nemcsak a központi bizottság, hanem a párttagság is általában megérti — a vezetés megvalósítása és realitása: az egész dolgozó nép és a haza ügyének tiszteletteljes és alázatos szolgálata! Ezt jelenti a párt vezető szerepe. Igyekszünk ezt a szellemet erősíteni. — Ebből néhány nehézség következik a gyakorlati munkában. Sajnos, ez az elv bizonyos években — a személyi kultusz éveiben —nem volt eléggé tudatos a pártközvéleményben és ennél fogva a munkában sem érvényesült megfelelően. Úgy gondoljuk, hogy a párt szervei — a Központi Bizottság, a megyei, helyi szervek — különleges, sorsdöntő történelmi események, vagy periódusok kivételével ne hozzanak olyan határozatokat, amelyek kötelezők lennének a pártonkívüli emberekre. A mi pártunk — szervezett erő. Ott kell is rendnek és szervezettségnek lennie, a párt határozatai a párttagokra legyenek kötelezők! Nem titkoljuk, hogy amikor a Hazafias Népfront egy-egy fontos aktusáról van szó, szükségesnek tartjuk, hogy a párt arra való szervei, vagy bizonyos népfront-szervekben dolgozó kommunisták előzetesen megbeszéljenek néhány alapvető dolgot, amely az ő egyöntetű fellépésükhöz feltétlenül szükséges. Erről mi nem mondhatunk le, mert különben nem tudjuk realizálni a párt vezetését. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a párt funkcionáriusaiban és tagságában elmélyítsük azt a szellemet, hogy ha bizonyos kérdésben bizonyos álláspontot akarnak elfogadtatni pártonkívüliekkel, sohra egyetlen fellépésnél se az legyen az érv, hogy „ez az álláspont párthatározat!” mert hiszen a párthatározat a párttagokra kötelező , hanem azt a bizonyos álláspontot meggyőző érvekkel elfogadtatni, s ennek megfelelően lépjenek fel a Hazafias Népfront rendezvényein bizottsági ülésein, stb. Ha van egy pártálláspont, azt a szó igazi értelmében vett meggyőző érveléssel kell elfogadtatni a pártonkívüli emberekkel és nem olyasfajta benyomás keltésével, hogy a kérdést már eldöntötték és most veletek, pártonkívüliek csak közüljük, hogy mégis tudjátok, miről van szó. Ez nem helyes vezetési módszer. — Mi, legnagyobb tanítónknak Marx és Engels után Lenint tartjuk. Lenin nagyon sokat foglalkozott a kommunisták és a pártonkívüliek viszonyával, ennek a viszonynak bensőséges, szoros jellegével, ami nélkül nem lehet hatásosan harcolni. Lenin legfőbb tétele ebben a kérdésben úgy hangzik, hogy a párt és a páron kívüliek közötti elszakíthatatlan szoros kapcsolat és jó viszony alapja a kölcsönös bizalom Ezért mi, kommunisták, tehetségünkhöz mérten, abban a meggyőződésünkben akarják az embereket megerősíteni — vagy aki még nem rendelkezik ezzel a meggyőződéssel, erre a meggyőződésre nevelni, — hogy a kommunisták munkájának lényege: nagy bizalommal legyenek a pártonkívüli dolgozók széles tömegei iránt. És erre a bizalomra építeni lehet. — A kölcsönös bizalom természetesen azt is jelenti, hogy ha pártonkívüliek látnak nálunk, kommunistáknál olyan hibákat, ami az ő meggyőződésük szerint nem jó — figyelmeztessenek minket. Mi köszönettel vesszük ezt a figyelmeztetést, mert úgy tekintjük, hogy segíteni akarnak nekünk. De azért az alapvető kérdést illetően legyenek bizalommal irántunk. Mi, magyar kommunisták — ugyanúgy, mint bármelyik más hazafi — valljuk, hogy a magyar nép szült minket, ez a haza a mi egyedüli hazánk a világon és mi azért lettünk kommunisták, mert ezt a népet és ezt a hazát akarjuk szolgálni. — Mi, nemzeti összefogásról be(Folytatás a 3. oldalon.) ebben a mozgalomban tömörülhetnek és tömörülnek mindazok, akik hívei a népi demokratikus rendszernek. Harcolunk a népi rendszer ellenségei ellen. Nem szabad engedményt tenni!