Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

BÉKÉS­­ MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA, 1957. OKTÓBER II., SZERDA Ara 50 fillér II. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM Világ proletárjai agy­es ttl­­etek! Giccsnek nincs helye a kultúrotthonok színpadán. (Mai számunkból:­ A járási propagandista konferenciák elé Szíriai vezérkari ionok utasításai népi ellenállási szervezet tagjainak A népfront-mozgalomban tömörülhetnek és tömörülnek mindazok, akik hívei a népi demokratikus rendszernek Kádár­­János felszólalása a Hazafias Népfront Országos Tanácsának illésén A Hazafias Népfront keddi ta­nácskozásán Nagy Dániel felszó­lalása után szünet következett, majd Kádár János, a kormány elnöke, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak a tagja emelkedett szólásra. A többi között a következőket mondotta: — Teljes meggyőződéssel val­­­­lom — és ez a Központi Bizott­ság véleménye is —, hogy a Ha­zafias Népfront-mozgalom a múlt év októberi események hatása­ként erősödött és felfelé fejlődő­ben van. Ez véleményem szerint teljesen logikus és normális is. A Hazafias Népfront-mozgalom­ban korábban tömörült emberek között nézeteltérések merültek fel az 1953-as évet követően. A múlt év októberében, az imperia­listák által támogatott ellenforra­dalmi felkelés időszakában a­­ szocialista társadalom felépíté­sének és a békének. Ez feltétel. TM Aki ennek a három célkitűzésnek nem híve, az nem tömörülhet a Hazafias Népfront-mozgalomban. Véleményem szerint minden olyan ember tömörülhet a Hazafias Nép­frontban, aki ebben a három célkitűzés­ben egyetért, még akkor is, ha nézeteltérés van köztük a fejlő­dés tempóját és az alkalmazott eszközöket illetően. A Hazafias Népfront-mozgalom éppen arra való, hogy összefogja és a fejlődés hajtóerejévé változtassa azt az erőt, amely a cél azonossá­gában jelentkezik és abban, hogy értelmesen meg kell mindenkor beszélnünk, mi mozdítja elő hatá­sosabban a cél elérését. Ez tehát igenis magában foglalja a vita le­hetőségét.­­ Minden napirendre került konkrét kérdést igenis vitassuk de soha ne harcoljunk dolgozó ka­tegóriák ellen, mert arra nincs szüksége a népi demokratikus rendszernek.­­ Már a célokból kitűnik, hogy bizonyos társadalmi osztályok nem lehetnek hívei népi demokratikus rendszernek, a szocialista jövőnek, mert ez érdekeik ellen szólna. Ná­lunk a volt kizsákmányoló osztá­lyok alól a népi hatalom a gazda­sági bázist kihúzta. De ezek a volt kizsákmányoló osztályok léteznek. Azt éppen a múlt évi októberi események bizonyítát-a­zonban — amikor a nemzeti lét és a népi haza fennmaradása került veszélybe —, teljesen törvénysze­rű, hogy pártállásra tekintet nél­kül, gyorsan tömörültek mind­azok, akik a haza és a nép bol­dogulását óhajtják. Ez valóságos, az életben végbement tömörülés, amely múlt év november 4. óta egészségesen fejlődik. Vélemé­nyem szerint nem kis mértékben az országos tanácson múlik, to­vább tart-e ez a fejlődés. — Nagyon helyes, hogy — újabb zökkenők elkerülése végett — na­pirendre került a népfront-moz­galommal kapcsolatos elvek és cé­lok tisztázása. Nekünk a Hazafias Népfront-mozgalom kérdésében — éppen úgy, mint más közérdekű kérdésben — nem szabad becsap­nunk sem önmagunkat, sem a közvéleményt. Ezért világosan meg kell mondani, hogy meg, hogy mi az, ami a fejlődést ténylegesen gyorsítja, mert néha előfordul, — erre van ta­pasztalat —, hogy olyan embe­rek, akik az élet reális ténye­zőiről nem vesznek tudomást és a nagyon gyors fejlődés hívei, a valóságban nem nagyon moz­dítják elő a szocializmus ügyét, hanem visszavetik.­­ Ugyanígy vagyunk az alkal­mazott eszközöket illetően is. Mi, kommuniták, amikor a népi de­­mokratikus rendszer védelméről, a szocialista jövő védelméről és a béke védelméről beszélünk, hívei vagyunk az erőszak alkalmazásá­nak is. Itt félreértés ne legyen, ez nem is lehetséges másképp. Egy rendszernek, amely fenn akar ma­radni, harcolnia kell ellenségeivel szemben. De óriási különbség van abban, hogy a tényleges ellenség­gel szemben harcoljunk és ne a vélt ellenségei szemben­­ták be. Két-három nap alatt talpraállt a magyar burzsoázia, s mint osztály rendkívül szerve­zetten lépett fel. A népfront keretében kialakuló összefogásról beszélve, a további­akban kijelentette: — Az országos tanácsban egy­idősben tagsággal rendelkeznek na­gyon különböző emberek. Pél­dául, hogy a két szélső sarkát ve­gyem elő a dolognak, ma itt je­len van Grősz érsek úr, egyház­fő és Apró Antal, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnö­ke, — kommunista. — Lehetséges-e ilyen összefo­gás, valódi összefogás, nem olyan, amit tessék-lássék csinálunk, hogy valamit mutassunk a népnek, ha­nem valódi összefogás? Én állí­tom, hogy lehetséges! Ezután a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tervezett ki­bővítésével foglalkozott: — Felmerült olyan személyek nevei, akik bizony a második vi­lágháború időszakában nem a nép oldalán álltak, hanem a nép el­lenségeinek oldalán, Horthyék és Hitlerék oldalán. Mi nem akarjuk Ezért nem lehetnek ennek a mozgalomnak a tagjai olyan em­berek, akik reakciós eszmék hí­vei, általában nem lehetnek a tagjai olyanok, akik a volt ki­zsákmányoló osztályokhoz tartoz­nak és saját osztály- és személyes érdekeik azok ellen a célok ellen hatnak, amelyekért a Hazafias Népfront dolgozni és harcolni kí­ván. Történelmi tény, hogy a társa­dalom élén a munkásosztály jár. És ezért kívánatos ,hogy a mun­kásosztály vezető szerepe a Ma­gyar Népköztársaság társadal­mi életében is, a Hazafias Nép­frontban is növekedjék. — Mi volt itt eddig a hiba? Az volt a hiba, hogy míg a Hazafias Népfront országos vezetőségében és — mondjuk — budapesti és megyei vezetőségében ott volt a munkásosztály — abban az érte­lemben, hogy forradalmi pártja és a szakszervezet által képvisel­tette magát — addig lejjebb, a Népfront mindennapi életében valahogy nem voltak ott a mun­kások. Ez önmagában torzulást idéz elő. Hogyan lehet egy olyan mozgalom erős, amelynek egyik fő elve, hogy munkások, alkalma­zottak, parasztok, értelmiségiek, városi kispolgárok tömörülését fe­jezze ki, élén a munkásosztállyal s amelynek alsóbb szerveiben, a mindennapi életben nem létezik a munkásosztály? Ebből csak torzu­lás és hiba jöhet létre. Ha azt akarjuk, hogy a Haza­fias Népfront egészségesen fej­lődjék, akkor most szervezetileg úgy korrigáljuk, hogy a nép­front alsóbb szerveiben, min­dennapi tevékenységében, életé­ben is ott legyenek a munká­sok és akkor nem lesz félreér­tés.­­ Az a történelmi tény és elv, hogy a munkásosztály a magyar társadalom életének és harcának vezető ereje, törvényszerűen ma­gával hozza, hogy ennek az osz­tálynak élenjáró csapata, a párt realizálja ezt a vezetést. Ezt elvi­a hitlerista, meg a nyilas mozgal­mat beleolvasztani a nemzeti egy­ség jegyében, a Hazafias Nép­frontba. Ellenkezőleg, ahol ilyes­mi jelentkezik, harcolunk ellene. Ami Ausztriában volt, az ellen is harcolunk olyan eszközzel, ami rendelkezésünkre áll. Ezért tilta­kozunk az osztrák kormánynál, hogy ott is vessenek véget a nyi­las szervezkedésnek. Ezért nem tehetjük meg, hogy mi politikai engedményt tegyünk valamiféle szélesítés érdekében az alapvető cél kérdésében. Meg­általában el is fogadják az emberek, mind a kommunisták, mind a pártonkívüliek. E veze­tés gyakorlati megvalósításában azonban olyan hibák vannak, a­­m­elyek részben a párt oldaláról, a párton belül, részben pedig a népfront-mozgalom munkája fo­lyamán kell korrigálni. Ami a párt vezető szerepét illeti, ismét szeretném hangsúlyozni,hogy a párt saját vezetési feladatát ne mint uralkodást fogjuk fel, hanem a párt vezető szerepe — és ezt nemcsak a központi bizottság, ha­nem a párttagság is általában meg­érti — a vezetés megvalósítása és realitása: az egész dolgozó nép és a haza ügyének tiszteletteljes és aláza­tos szolgálata! Ezt jelenti a párt vezető szerepe. Igyekszünk ezt a szellemet erősíteni. — Ebből néhány nehézség kö­vetkezik a gyakorlati munkában. Sajnos, ez az elv bizonyos években — a személyi kultusz éveiben —­­nem volt eléggé tudatos a pártköz­­véleményben és ennél fogva a munkában sem érvényesült megfe­lelően. Úgy gondoljuk, hogy a párt szervei — a Központi Bizottság, a megyei, helyi szervek — különle­ges, sorsdöntő történelmi esemé­nyek, vagy periódusok kivételével ne hozzanak olyan határozatokat, amelyek kötelezők lennének a pár­­tonkívüli emberekre. A mi pártunk — szervezett erő. Ott kell is rend­nek és szervezettségnek lennie, a párt határozatai a párttagokra le­gyenek kötelezők! Nem titkoljuk, hogy amikor a Hazafias Népfront egy-egy fontos aktusáról van szó, szükségesnek tartjuk, hogy a párt arra való szervei, vagy bizonyos népfront-szervekben dolgozó kom­munisták előzetesen megbeszélje­nek néhány alapvető dolgot, amely az ő egyöntetű fellépésükhöz fel­tétlenül szükséges. Erről mi nem mondhatunk le, mert különben nem tudjuk realizálni a párt veze­tését. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a párt funkcionáriusaiban és tagságában elmélyítsük azt a szel­lemet, hogy ha bizonyos kérdésben bizonyos álláspontot akarnak elfo­gadtatni pá­rtonkívüliekkel, sohra egyetlen fellépésnél se az legyen az érv, hogy „ez az álláspont pártha­tározat!” mert hiszen a párthatá­rozat a párttagokra kötelező , ha­nem azt a bizonyos álláspontot meggyőző érvekkel elfogadtatni, s ennek megfelelően lépjenek fel a Hazafias Népfront rendezvényein bizottsági ülésein, stb. Ha van egy pártálláspont, azt a szó igazi értelmében vett meg­győző érveléssel kell elfogadtat­ni a pártonkívü­li emberekkel és nem olyasfajta benyomás kel­tésével, hogy a kérdést már el­döntötték és most veletek, pár­tonkívüliek csak közüljük, hogy mégis tudjátok, miről van szó. Ez nem helyes vezetési módszer. — Mi, legnagyobb tanítónknak Marx és Engels után Lenint tart­juk. Lenin nagyon sokat foglal­kozott a kommunisták és a pár­tonkívüliek viszonyával, ennek a viszonynak bensőséges, szoros jel­legével, ami nélkül nem lehet hatásosan harcolni. Lenin legfőbb tétele ebben a kérdésben úgy hangzik, hogy a párt és a páron­ kívüliek közötti elszakít­hatatlan szoros kapcsolat és jó viszony alapja a kölcsönös bizalom Ezért mi, kommunisták, tehetsé­günkhöz mérten, abban a meggyő­ződésünkben akarják az embe­reket megerősíteni — vagy aki még nem rendelkezik ezzel a meg­győződéssel, erre a meggyőződés­re nevelni, — hogy a kommunis­ták munkájának lényege: nagy bizalommal legyenek a pártonkí­­vüli dolgozók széles tömegei iránt. És erre a bizalomra építeni lehet. — A kölcsönös bizalom termé­szetesen azt is jelenti, hogy ha pártonkívüliek látnak nálunk, kommunistáknál olyan hibákat, a­­mi az ő meggyőződésük szerint nem jó — figyelmeztessenek minket. Mi köszönettel vesszük ezt a figyelmeztetést, mert úgy tekintjük, hogy segíteni akarnak nekünk. De azért az alapvető kérdést illetően legyenek biza­lommal irántunk. Mi, magyar kommunisták — ugyanúgy, mint bármelyik más hazafi — valljuk, hogy a ma­gyar nép szült minket, ez a ha­za a mi egyedüli hazánk a vi­lágon és mi azért lettünk kom­munisták, mert ezt a népet és ezt a hazát akarjuk szolgálni. — Mi, nemzeti összefogásról be­­(Folytatás a 3. oldalon.) ebben­ a mozgalomban tömörülhetnek és tömörülnek mindazok, akik hívei a népi demokratikus rendszernek. Harcolunk a népi rendszer ellenségei ellen. Nem szabad engedményt tenni!

Next