Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-25 / 250. szám
1997. október 35., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ŐSZINTÉN IGAZÁN A Békéscsabai Ruhagyárban eléggé vegyes a hangulat. Ugyanis a közeljövőben a munka intenzitásában módosítást hajtanak végre. Hogy miért vált szükségessé, csak egy-két tényt. Egy jelentésben ezt olvashatjuk: „A Békéscsabai Ruhagyárban 1956 harmadik negyedévéhez viszonyítva óránként 6 fillér elfutás van.” „Mi ez a 6 fillér? — gondolja az olvasó. — Az igazán nem sok.” Hogy ez a hat fillér milyen szédületes magasra tud nőni hetek, hónapok alatt, azt csak az tudja, aki számol. S hogy mennyire befolyásolja a gazdaságosságot, a nyereségrészesedést, a számok, a tények igazolják. Éppen e számok, tények mutatják, nagyon is szükségessé vált a munkaintenzitás módosítása a Békéscsabai Ruhagyárban, mert létkérdés, hogy rendet és fegyelmet teremtsünk a gazdasági élet minden területén. Igaz, van aki úgy vélekedik: „Mondjátok meg őszintén, hogy még jobban ki akartok használni bennünket.” Persze ezeket a szavakat azok mondják, akiknek munkaerkölcsében lenne egy s más tenniva- Igenis, a munkaintenzitás töléséről van szó. Mert itt, a Békéscsabai Ruhagyárban szükség van rá. Lazák a normák, az idő legtöbb részét ellazsálják, jólehet, hogy esetenként nem is a saját hibáikból. Jól tudják a ruhagyári munkások, hogy munkaidejük csak egy bizonyos hányadát töltik munkával, a többit semmittevéssel. Ülnek a gépek mellett és beszélgetnek. Annyira alacsonyra, vették még annak idején a normákat, hogy naponta 150 százalékot nyugodtan tudnának teljesíteni. Mit jelentene ez, ha már eddig is engedték volna? Azt, hogy normális munkaintenzitással négy nap alatt teljesítenék az üzem egész heti előirányzatát s a nmaradó két napban karba tennék a kezüket. Mondani semell, ez drágítaná az áruk önköltsét. Az eddigi normák pedig csak erre alkalmasak. A sok ára kihasználatlan energiába nem jelent mást, mint a nemzetgazdaság megkárosítását, hogy éljék az önköltséget nincs arról szó a Ruhagyárban hogy kapitalista módon, kapitalista méretekre növeljék a munka intenzitását. Csupán becsületes, fegyelmezett munkát, a képességek legjobb kifejtését kívánja meg a népi demokratikus állam minden dolgozójától. Ez nem csupán jámbor óhaj Meg kell találni egyrészt az ösztönzés, másrészt a fegyelmezés legjobb eszközeit. S ezek nem valami csodaszerek, hanem egészen köznapi dolgok. Ami az ösztönzést illeti, legjobb az igazságos bérezés, a jó normák, az igazságos besorolások. Igaz, a rossz normák és a rossz bérrendszer is ösztönöz — csakhogy a lazsálásra, a fegyelemsértésre. S legalább ilyen fontos a jó szervezettség, a jó anyagellátás is. Most valóban meg kell változtatni az anyagellátást is. Ha a munkaintenzitás növekszik, akkor a munkás megköveteli a folyamatos anyagellátást. S ha ez meglesz, akkor a kereset nem csökken, sőt mindenki annyit teljesít, amennyit akar. Nem lesz panasz, hogy többet csináltam volna, ha több anyagot kapnék. A felelősség mindenkire vonatkozik. Addig, míg a munkás csak azt látja, hogy az ő béréből levonnak, mert késett, őt felelősségre vonják, de a műszaki vezetőt, vagy az igazgatót nem ,aki valami hibát követett el a vezetésben — joggal mondhatja, miért csak mindig őróla beszélnek. Legyen kemény és következetes a fegyelmezés, „befelé” és „kifelé” egyaránt. Hogy igazság legyen az üzemben, őrködniök kell az ottani kommunistáknak Mondják meg mindenkinek a színtiszta igazságot, érthetően, a maga valóságában tárják fel azt, hogy miért van szükség a munka intenzitásának a növelésére. De mielőtt erről beszélnek, fontos, hogy maguk győződjenek meg ennek fontosságáról. A maguk módjával, példamutatással, őszinte agitációval járuljanak hozzá, hogy az üzem minél gazdaságosabban tudjon termelni, hiszen ez az alapja az év végi nyereségrészesedésnek. Most még nem valami kecsegtető ez a kép, igaz eddig van már minimálisan hat munkanapra eső nyereségvisszatérítés. De hogy 8-10, vagy ennél több napra nyereségvisszatérítést kapjanak, szükséges, hogy minél gazdaságosabban termeljenek. Nem kell külön hangsúlyoznunk, de elmondhatjuk, hogy a megspórolt hat filléreket, amelyek óránként eddig feketén elúsztak volna, az a nyereségrészesedés osztásakor visszakerül a dolgozók pénztárcájába. Csepkó Eta A mesterséges hold létrejötte és az űrhajózás fejlődése címmel, A Magyar Honvédelmi Sportszövetség 1957. október 25-én 18 órakor a Balassi Kultúrotthon nagytermében előadást tart. Előadó: Nagy István György mérnök, a Haditechnikai Intézet munkatársa, az űrhajózás szakcsoport tagja. ÜZENETEK Békéscsabai utazók aláírása levélíróknak üzenjük: Tekintettel arra, hogy a levélben három olyan problémát írtak meg, melyekre közvetlenül a szerkesztőség nem tud választ adni — panaszukat eredetiben elküldtük az Autóközlekedési Vállalat igazgatójának. Ha a választ megkapjuk, azt szerkesztői üzenetekben közöljük. Palkó Lajos, Battonya: A napokban küldött levelében azt kérdi: augusztus 31-én, mint tsz-tagot a közös munkában érte a betegség, s jár-e részére baleseti kártalanítás? Keddi lapunk első oldalán jelent meg erre vonatkozólag egy rendelet, azonban — mivel a levélben mást is kérdez — a pontosság miatt panaszát eredetileg elküldtük az SZTK békéscsabai alközpontjához. Néhány nap múlva pontos felvilágosítást adunk. Nagy József, Tardos: A megyei Állatforgalmi Vállalat kivizsgálta panaszát és jogosnak találta. Ugyanis megállapították, hogy felvásárló járt el tévesen, mert október óta új felvásárlási szerződéses árak vannak, s azt nem alkalmazta. A felvásárló — mint ahogyan az a vizsgálat során be is bizonyosodott — nem tudta, hogy olyan esetben, amikor a termelő hosszabbítást kap, az előző szerződéses akcióban érvényesített átvételi árakat kell továbbra is alkalmazni. A vállalattól azt írták, hogy a 966 forint elszámolási különbözetet panaszosunknak kiküldték, írja meg, megkapta-e. ik ármány répa prizmázási bemutató Mezőhegyesen Hazánk egyik legjelentősebb tarmányrépamag-termő vidéke ágyarbánhegyes környéke. Évente ezer és ezer mázsa jó csíraképességű 90—95 százalékos tisztaságú répamagot szállítanak inen az ország más vidékeire és földre. A Bánhegyes-környékiek örömmel termelik ezt a jól jelmező növényt, amiből kolént 10—12 ezer forint bevét számíthatnak. A répamagtermelés alapja a jóványnevelés és annak gondos tárolása. Ennek érdekében a ZWfiZÖMAG Vállalat Magyarbánhegyesen takarmányrépa-dugvány prizmázési bemutatót rendezett Temesvári Béla régi magtermelő dugvényrépa-földjén. A prizmázás legfontosabb tudnivalóiról, Schmillár Manó, a Sopronhorpácsi Kutató Intézet tudományos munkatársa tájékoztatta a jelenlevő termelési felelősöket és termelőket. Többek között elmondotta a kutató, hogy nagyon fontos a földelés előtt alaposan leinteni a kis répákat, hogy megóvjuk a száraz penésztől. A földtakaró vastagsága — főleg oldalt — el kell hogy érje az 1 métert, hogy a várható legnagyobb téli hidegben se fagyjon meg a répa. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy gondoskodni kell a prizmák kellő szellőztetéséről is. A kártevők elleni védekezésre szintén felhívta a figyelmet, amit a gyakorlatban is bemutattak Temesvári frissen rakott prizmáján. A bemutatón sok jó tanácsot kaptak a termelők. Előreláthatólag Nagybánhegyesen, Magyarbánhegyesen és Kunágotán 200 holdnyi területen termelnek jövőre répamagot, ahonnan 20—22 vagonnyi termés várható. Mindenkit érhet baleset , avagy szerencse A Békési Nyomda 12 női dolgozója: Cselovszki Mihályné, Vidove- Inyecz Mária, Szabó Andorné, Szék Pálné, Zsilek Jánosné, Erdős Imréné, Bánszki Zsófia, Sebestyén Rozália, Varga Erzsébet, Balogh Ilona, Viczián Mária és Czutor Vilmosné harminckilenc forint hatvan filléres kollektív szelvénynyel 132 979 forintot nyertek. A szerencsés nyerőknek október 24-én adták át a békéscsabai totózóban a nyereményt 2 A szovjet hatalom megvalósította a parasztok évszázados álmát A cári Oroszországban több mint 232 millió hektárnyi földterület volt a földesuraik, papok, kulákok kezében. A parasztoknak alig 135 milió hektárjuk volt. A szovjet hatalom első dekrétuma a földről több mint 150 millió hektárnyi földet juttatott a parasztoknak. Ezenkívül a kolhozokba egyesült parasztság több mint 80 millió hektárnyi Mákföld megművelését kezdhette meg. A parasztok megszabadultak a dézsmáktól és a földvásárlási adótól. A kolhozoknak örökre és ingyen 653 millió hektárnyi földet adtak. Ezenkívül az állami föld- és erdőalapból 185 millió hektárt hosszúlejáratú használatra vettek át. 1956 elején a szovhozok és a kisegítő gazdaságok 91 millió hektárnyi területtel rendelkeztek. Néhány összehasonlító adat körvonalazza a szovjet falu útját az elmaradottságból a haladásig. A forradalom előtt a parasztok primitív eszközökkel művelték meg földjüket. 1910-es adatok szerint mindössze 7,8 millió faeke, 4,2 millió vaseke, s 17,7 millió fakorona állt a parasztok rendelkezésére. 1957 elején a szovjet mezőgazdaság 1 577 200 traktorral (15 lóerősökre átszámítva), 385,1 ezer gabonakombájnnal rendelkezett. A kolhozgazdaságban döntő erőt képviselnek a gépállomások. Számuk állandóan növekszik. Míg 1928-ban csupán egy gépállomás működött, 1940-ben már 7069, jelenleg pedig 8742. A legkorszerűbb technikával ellátott gépállomások a kolhozok mezei munkájának több mint 80 százalékát végzik. A szocialista mezőgazdaság tudományos alapokra épül. A cári Oroszországban mindössze 53 kísérleti és szelekciós állomás, 130 mintatelep, 7 mezőgazdasági főiskola és 3 gépkísérleti állomás működött. Jelenleg a Szovjetunióban 3 mezőgazdasági akadémia, 138 tudományos kutatóintézet, 413 tudományos és szelekciós állomás, 224 kísérleti telep, 100 mezőgazdasági főiskola, 22 gépkísérleti állomás, és 1553 kísérleti parcella található. A szakemberképzés iramát tekintve, a Szovjetunió túlszárnyalta valamennyi kapitalista országot. Csupán az ötödik ötéves terv idején 203 000 szakembert képeztek ki. (A cári Oroszországban 1909-től 1913-ig valamennyi mezőgazdasági közép- és felsőfokú szakiskola összesen 2100 szakembert adott.) Jelenleg a gépállomások gépész szakembereit 3 millióra becsülhetjük. A munka termelékenysége a forradalom előtti időkhöz viszonyítva, a szovjet mezőgazdaságban háromszorosára növekedett. 1929- től 1953-ig (kivéve a háborús éveket) a mezőgazdaságban a munka termelékenysége évente 6 százalékkal emelkedett, (az Egyesült Államokban 1930-tól 1954-ig évente átlagban valamivel több mint két százalékkal). A mezőgazdaság áruhozamának növekedése szemléltetően bízó- nyitotta a szocialista gazdasági rendszer fölényét. 1956-ban majdnem 2,7-szer szárnyalták túl a földművelés 1913. évi össztermelését. Míg 1928-ban a kolhozok és a szovhozok 0.7 milliárd pad gaboténát adtak a népgazdaságnak, addig tavaly már 3.3 milliárd padot. Az állattenyésztés egyik legnagyobb feladata a húshozam növelésében rejlik. Az átlagos húshozam 1950—1992. években 33 százalékkal növekedett. A szovhozokban például 1953 január 1-től 1952 október 1-ig 4 millióról 3,1 millióra emelkedett a sertések száma. Az állattenyésztés sikereit részben a takarmánybázis megszilárdításának köszönhetik. A takarmánynövények vetésterülete jelenleg 12-szerese az 1913. évinek. A gyapjútermelés 1950-hez viszonyítva 45 százalékkal emelkedett. A kolhozrendszer jólétet hozott a szovjet parasztságnak. A terméseredmények növekedése, a mezőgazdasági cikkek begyűjtési árának emelése, stb. mind-mind hozzájárult az életszínvonal emelkedéséhez. A Szovjetunióban tavaly az egy főre eső nemzeti jövedelem 1913- hoz viszonyítva 13-szorosára emelkedett (az Egyesült Államokban alig kétszeresére, Angliában és Franciaországban 1,6-szeresére is. A nemzeti jövedelem mintegy háromnegyed részét az egyéni szükségletek kielégítésére, egynegyed részét pedig a szocialista termelés bővítésére és más össznépi érdekű intézkedésekre fordítják. Egy paraszt pénzbeni és természetbeni jövedelme — az adók levonásával — 1913-hoz viszonyítva, tavaly összehasonlítható árakon számítva, ,4,4-szeresére növekedett. A parasztság a cári Oroszországban kénytelen volt jövedelmének 20 százalékát a különféle adókra és dézsmákra fordítani. Jelenleg a kolhozparasztokra kiszabott adók nem haladják meg jövedelmük 4 százalékát sem. Megközelítő számítások szerint az állam tavaly egy parasztnak — nyugdíjak, segélyek, ingyenes juttatások, stb. formájában — 38-szor többet juttatott, mint a cári Oroszország 1913-ban. A szovjet parasztság kulturális színvonalának fejlődését a következő adatok bizonyítják: A forradalom előtti Oroszországban a 9 éven felüli lakosság 76 százaléka írástudatlan volt. Az írástudatlanok nagy része természetesen falun élt. Jelenleg a Szovjetunióban mindenki tud írni és olvasni, tehát még a legkisebb falvakban is. A forradalom után az ország több mint 40 nemzetisége kialakította saját írásbeliségét. A forradalom előtt a falvakban mindössze 11 000 népkönyvtárt találhattunk, amelyek összesen 4 millió könyvvel rendelkeztek. Jelenleg a Szovjetunióban több mint 119 000 falusi könyvtár működik, több, mint 300 millió könyvvel. 1900-ra még a legkisebb faluban is könyvtáraikat szerveznek. A falu villamosítása lehetővé tette a falusi mozihálózat szélesítését. Tavaly mintegy 50 000 filmvetítő berendezés dolgozott falun, a forradalom előtt mindössze 142. A szovjet falvakban mintegy 100 színházat, 115 000 kultúrházati klubot és olvasótermet szerveztek. Így például az egyik tadasik faluban lévő Vorosilov-kolhoz nemrégiben emeletes kultúrpalotát kapott, amelyben 1200 személyes népaetár, 250 férőhelyes olvasóterem » kényelmes társalgó van.