Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-08 / 82. szám
Újabb jelentések a Justh Zsigmond színjátszó fesztiválról Orosházán nagy sikerrel folytatódtak az elmúlt napokban is a Justh Zsigmond megyei színjátszó fesztivál előadásai. Április 4- én, a Sarkadi Cukorgyár színjátszói ünnepi előadás keretében mutatták be K. Krapiva: Partizánok című egyfelvonásosát, és a darab több szereplője szép sikert aratott. Április 5-én, a Békési Földművesszövetkezet színjátszói Ewald: Ragizon ügy, a Dévaványai Művelődési Otthon színjátszói Csehov: Háztűznéző, és végül a gyomaiak Móricz Zsigmond: összemesélés című egyfelvonásos Vígjátékot játszották. A három egyfelvonásos közül a gyomaiak előadása tetszett a legjobban, és ezért elsősorban Jámbor Gyulánét, a rendezőt és a darab egyik főszereplőjét illeti dicséret. A dévaványaiak Csehovbemutatója is megállta a helyét, sajnos, a Békési Földművesszövetkezet kultúrcsoportjának egyfelvonásosa már gyengébben sikerült. Április 6-án, délután 3 órakor léptek színpadra az orosházi művelődési házban a mezőkovácsházi KISZ-szervezet öntevékeny színjátszói. Moliére: Scapin csíny) ei Ugyancsak április 6-án került sor a medgyesegyházi művelődési otthon színjátszóinak bemutatkozására. Kodolányi: Földindulás című 3 felvonásos drámáját játszották. A dráma bemutatója után az az egyhangú megállapítás hangzott el a bíráló bizottság és a közönség soraiban is, hogy a fesztivál eddig legjobb színjátszó csoportját, és legjobb bemutatóját látták. Külön ki kell emelni a rendező Gazsi Endre, és a főszereplő Gazsi Endre kitűnő munkáját. Kántor János szerepében magasan az öntevékeny színjátszói színvonal feletti alakítást produkált. Igen jó volt még Gál Istvánná is, Böbékné szerepében. Az egész együttesen látszik, hogy jól összeszoktak már, és a Kodolányi-dráma bemutatása csak új állomás, új fejlődési határkő a medgyesegyházi öntevékeny színjátszó-mozgalomban. A jelentések tehát arról beszélnek, hogy helyes volt a Justh Zsigmond színjátszó fesztivál megrendezése. Az elkövetkező napokban tovább folytatódik a fesztivál, melynek eseményeiről rendszeres tudósításokban számolunk be lapunk olvasóinak. a 3 felvonásos vígjátékát ad elő, meleg sikert aratva. Az igen jó együttesből elsősorban Eleki Jánost (Scapin) kell kiemelnünk, de jól sikerült Balázs István (Argante) és Szemző Zoltán (Géronte) alakítása is. Sajnos, a női szereplők nem értek fel a férfiakhoz, és a legtöbben az „éneklő beszéd” hibájába estek, amit azonban több gyakorlással, nagyobb rutinszerzéssel idővel el lehet tüntetni. Az előadás után Eleki Jánost — aki egyébként a darab rendezője is volt — a bíráló bizottság értékes könyvjutalomban részesítette. A mezőkovácsházi kiszesek első komolyabb próbálkozása volt a Scapin csínyjeinek betanulása és bemutatása, és megállapíthatjuk, hogy megfefelelő sikert értek el. Természetesen sok csiszolni való akad még játéktechnikájukon, beszédmodorukon, és a rendezésben is — mindez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben már sokkal kiforrottabb együttes benyomását kelthetik a nézőkben. " Olvasókör alakult Gyúrón A közelmúltban a kamuti Petőfi Tsz és az egyéni dolgozó parasztok 30 taglétszámmal olvasókört alakítottak a gyári határrészen. Az alakuló közgyűlésen Nagy János pedagógus ismertette az olvasókör célkitűzéseit és feladatait A megalakulás után tervbe vették, hogy minden hónapban tartanak mezőgazdasági előadásokat, és a KISZ-szel közösen alakítanak egy kultúrcsoportot. Minden két hétben egyszer filmet vetítenek, és megszervezik az ezüskalászos tanfolyamot. Rendeznek szaklapokat és folyóiratokat Már hozzáfogtak egy új kuglipálya létesítéséhez, melyet társadalmi munkával készítenek el. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG imtóaitalád Sarkadon (Tudósítónktól) Dobpergés. Ütemes léptek. A sarkadi 1. számú általános iskola 1905-ös Ságvári Endre úttörőcsapata fogadástételre és zászlóavatásra sorakozik fel az iskola udvarán. Két óra után néhány perccel megkezdődött az ünnepség. Az ifivezetők jelentést tesznek a csapattitkárnak, majd a csapattitkár a csapatvezetőnek. A jelentéstétel után vezényszó pattog: — Csapat vigyázz! Fogadás balról/ Minden tekintet az épületből az udvarra nyíló ajtó felé fordul. Három kékegyenruhás munkásőr jelenik meg, a középső kezében egy gyönyörű selyemzászlót lobogtat a tavaszi szellő. Ünnepélyes pillanatok következnek. A munkásőrök átadják a zászlót az úttörők küldötteinek. Bertalan Julianna csapattitkár ígéretet tesz az úttörőcsapat nevében, hogy úgy fognak élni és dolgozni, hogy becsületet szereznek zászlójuknak. A község vezetői, a tömegszervezetek képviselői egymásután szegelik fel a zászlórúdra jelvényeiket. A fogadalom tétel után Tóth Ferenc elárs mondott ünnepi beszédet. — Számotokra különös jelentősége van ennek a napnak, ennek az április 4-nek — mondotta többek között. — Ezen a napon zászlót kaptatok, amelyet valahányszor kibontotok, jusson eszetekbe, hogy ez a zászló, mely alatt fogadalmat tettetek, számonkéri tetteiteket. Ne feledkezzetek meg soha arról, amit fogadtatok. A dolgozó népért, a hazáért előre! — fejezte be beszédét Tóth elvtárs. Az utolsó szavaira válaszul így harsogott az úttörőcsapat: — Rendületlenül! Ezután a munkásőrök mintegy 250 pajtásnak kötötték fel a vörös, illetve a kék nyakkendőt. P. J. Leveleimből Ma nem én szürkülök, hanem a szaktársak. Azok, akik panaszaik közlésével felhívták figyelmemet a szúrkálásra. Ezekből a levelekből közlök egy kis tűszúrásnyit. Több udvariasságot Nemrég bementem a Békéscsabai Gyermekruházati Boltba és 5 éves kislányomnak kötényt kértem. Előbb mutattak egy kétévesre valót, utána egy tízévesre valót. Nem felelt meg egyik sem, kértem, adjanak le többet, hogy választhassak. De csak feleletet kaptam, hogy nincs, ha tetszik megveszem, ha nem, tovább megyek. Pedig egész halom kötény volt a polcon. Az is rosszul esett, hogy amikor engemet szolgált ki az illető, jött valami ismerőse és erre engem otthagyott, az ismerősét szolgálta ki. Kedves Szűr Kálmán! Sok más édesanyával együtt kérünk, szürküld meg egy kicsit a Békéscsabai Gyermekruházati Bolt alkalmazottjait, hogy figyelmesebbek, udvariasabbak legyenek vevőikkel szemben. Baráti üdvözlettek Viczián Jánosné, Békéscsaba, Meddig tart a huza vona? 1957-ben férjem meghalt és itttmaradtam három apró gyermekkel, özvegyen, kenyér nélkül A temetés után bementünk a községi tanácshoz, hogy segítsenek rajtunk. Ígéretet kaptam, de segítséget egyelőre nem. Körülbelül háromszor voltam ott, amikor kaptam munkát a mozinál, de csak úgy, hogy a szabadságon lévő dolgozókat helyettesítettem. Bementem a MOKÉP-hez Békéscsabára, hogy alkalmazzanak állandóra mint rászorultat. Azt a választ kaptam, hogy „ügyemet átteszik a helyi tanácshoz”. Mikor visszamentem a tanácshoz, azt mondták, hogy senkit nem lehet kirúgni azért, mert én oda akarok menni. Nemrég megtudtam, hogy valamelyik hely meg fog üresedni. És most sem egy rászorult asszonyt helyeznek oda, hanem valaki mást, közelebb állót. Kálmánkám! Ha nem is engem nézel, legalább a kenyérért síró három pici gyereken segíts tolladdal. őszinte barátod, özv. Cser Imréné Bélmegyer Ha ez nem segít, írja meg még egyszer kedves asszonyom, és akkor személyesen szúrok. SZ. K. 5 Eltörött a hegedűm ... Emlékezés Dankó Pistára Száz esztendővel ezelőtt, 1853. június 13-án, a szegedi cigánynegyed „Hangász" utcájában született a múlt század utolsó évtizedeinek leghíresebb nótaköltője, Dankó Pista. Apját korán elvesztette és az alig serdülő kisfiút, ahíres szegedi cigányprímás, Erdélyi Náci vette védőszárnyai alá, de Dankó nem tudott beleilleszkedni a zenekarba, s hamarosan elbúcsúzott tanítómesterétől. Hasonló, vándorlásra Hajlamos cigány legényekből megalakította első saját bandáját, öt esztendeig vándorolt a Szeged környéki tanyákon. Hamarosan ismertté vált a szegedi tanyavilágban Dankó Pista bandája 1877 szeptemberében a szüretjárásban Joó Ferenc akadémiai festő szőlőjébe is bevetődött Pista bandája. Feltűnt és megtetszett Pistának a festő leánya, Ilonka. Ilonka és Pista különös vonzalmat érzett egymás iránt. Pista savét valami olyan érzés lepte meg, hogy életében még senkinek sem játszott ilyen szépen, mint azon a napon, amikor Ilonkát megismerte. A rendszívű apa kikosarazta Pistát, amikor leánykérés céljából barátját küldte el a festőhöz. Egy év elteltével Kisteleken végre megesküdtek. Nemsokára megszületett a kis Pista, de a családnak nem sokéig volt öröme a gyerekben, mert néhány hónap elteltével meghalt. Egy esztendővel később még egy gyermek született halva és többé sohasem csendült fel a gyermekkacagás a Dankó családban. Ilonka édesapja is meghalt, s a fiatalokat húzta vissz a Szeged, a tiszaparti metropolis, ahová vissza is költöztek. 1881. január 8-án Pósa Lajos, a Szegedi Napló szerkesztőségének kötelékébe lépett. A sok kedves Pósa vers közül egy, különösen mélyen megfogta Dankó Pista nótázó kedvét: „Nem Jó mindig, a fonóba eljárni, Legényeknek, szép lányokkal menyecskékké cicázni” Dankó megzenésítette a verset, azonban a ritmus kedvéért belejavított valamit: „Nem Jó mindig, minden este e fonóba eljárni, Legényeknek, szép lányokkal, menyecskékkel cicázni” s ezzel megszületett az első országos sikerű Dankó nóta. Az elsőt hamarosan még három nóta követte. A szegedi Burger-nyomda kiadta nyomtatásban Dankó nótáit. Ez volt a nótaszerző első dalos füzete. A 250 példányszámban megjelenő dalosfüzet igen nagy mértékben enyhítette Pista amúgy is zilált anyagi helyzetét. Dankó Pista sikere a hétköznapoti életből egyre jobban ívelődött felfelé, melyet maga is alig mert hinni. A szegedi Hungária vendéglőse a prímása helyet kínálta fel Pistának. Az 1886-os években népszínművek megzenésítésével is foglalkozott. Molnár György színész: „Zsellérlány” című színművének dalait Dankó elvállalta. A nóták kiváltak a színműből, melyeket még ma is énekelnek, játszanak: „Szőke kislány csitt, csitt, csitt...” Meg a: „Páros élet a legszebb a világon...” kezdetű dalokat. 1890-ben pályázaton vesz részt Dankó nyerte az első díjat és a velejáró 300 koronát a: „Zúg a szélvész, háborog a Balaton...” kezdetű dalával. Dankó dalai közelebb állnak a műdalhoz, mint a népdalhoz. De a népdal egyes elemei felfedezhetők, megtalálhatók dalaiban. Ezt mutatja Papp Zoltán versére készült: „Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom...” vágja, az „Eltörött a hegedűm..."’ dalai. Danikénak igen sok szövegírója volt: Szabolcska, Gárdonyi, Erdődi, Petőfi. Sok a Pósa vers is, de néhánynak maga is írta a szövegét. 1806 tavaszán, új nagy cigánybandájával Moszkvába utazott. Május 27-én koronázták meg II Mild őst. Dankó ott muzsikált a koronázás napján a Kremlben. A szárnyaló dalainak, nótáinak elismeréséül csillogó brilliánsokat kapott a cártól és a főuraktól. De a hánnadik napon, amikor az Anemejevszádi mezőn összegyűlt éhező, jajgató sokaságot meglátta, lehúzta ujjairól a gyönyörűen fénylő gyűrűiket és a népnek ajándékozta. Úgy jött haza, mint ahogyan elment. 1897-ben hazajövetel után Budapesten a művésziek nagy szeretettel, igaz művészbarátsággal fogadták. Jó barátai elküldték gyógykezelésbe San Remóba. A nótaköltő nem hitte, hogy beteg. San Remói tartózkodása alatt sem pihent, tizenkét dalt komponált. Egyre elponóbban dolgozott a beteg tüdő, és 1903. március 30- án, ötven évvel ezelőtt örökre elnémult Dankó Pista lágyszarvú hegedűje. Dankó Pista művészete, bár tartalmazott negatív vonásokat, nem jelentéktelen a magyarság számára és semmikép sem becsülhető le. Feltétlen érték nótáinak népzenei vonása, s a népzenével való bizonyos mértékű kapcsolata, valamint az, hogy dalai fennmaradtak s nap mint nap felcsendülnek a Dankó nóták népünk ajkén. Várnai Kornél, ált. isk. tanár, Orosháza Gyomaiak, endrődiek, figyelem! A Békés megyei Lapkiadó Vállalat antikvár könyvesboltja április hó 9-én, szerdán délelőtt 8—11-ig a gyomai könyvesboltban (thítikV’árí feáftfywkéi wbiabár Nagyobb mennyiség esetén házhoz megyünk.