Békés Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-16 / 89. szám
Magyar, román és cigány műkesrető együttes Kélegyházán A nagyobbrészt román lakosságú Kétegyháza Táncsics Mihályiba elnevezett művelődési otthonában négy műkedvelő együttes tevékenykedik. A huszonkét tagú román nemzetiségű együttes a román húsvét alkalmából ünnepi népi tánc mulatságot rendezett. Nagy sikerrel mutatkozott be legutóbb a KISZ és a MÁV magyar műkedvelő gárdája, valamint a nemrégiben alakult huszonkét tagú cigányegyüttes is tánc és ének jelenetekkel. Az új cigány együttes most, A cigány sátornál című, a cigányság ősi életét példázó dalos zenés, mondókás népi játék bemutatására készül. Védekezzünk a jégkár ellen! leggyakoribb elemi csapás a jégverés, mely a vetést kora tavasztól késő őszig veszélyezteti. Néhány perc alatt súlyos károkat okozhat, sőt az egész vetést elpusztíthatja. Az önkéntes jégbiztosítás nagy előnye, hogy a termelők a várható terméshozam és a biztosítható egységár alapján maguk határozzák meg, hogy termésüket milyen összegre kívánják biztosítani. A viszonylag alacsony díj a biztosított részére nem jelent különdesebb megterhelést. A nagy befektetést követelő, értékes ipari növényekkel foglalkozó szerződéses termelők olcsóbb díjazással biztosíthatnak A biztosítási összeget nem a biztosítás megkötésekor kell kifizetni, hanem az a termények átvételekor kerül levonásra. A szerződéses termelők a termeltető vállalatok és földművesszövetkezetek útján köthetnek biztosítást. JÓKAI SZÍNHÁZ Április 16-án nincs előadás, a TAJETOLDASZ Szarvason, ma este fél 8-kor. TAVASZI KERINGŐ Békésszentandráson ma este fél 8 órakor: BÁSTYASÉTÁNY 77 MAJDNEM csak akkora a Megyei Könyvtárnak ez a fiókkönyvtára ht Békéscsabán az öt kerületben, hogyha hárman bemennek, hát ugyannyinak ki is kell jönniök. Mégis, kicsinysége és könyveinek aránylag csekély száma ellenére élénk forgalmú. Az egyik nap példáud hatvanan látogatták. Ez a szám nagy, önálló könyvtáraknak sem válnék szégyenükre. Most is, hogy itt vagyok, felnőtt meg gyermek olvasók közé zsúfolódva próbálom megfejteni a titkát ennek az elevenségnek. A jobbra-balra kérdezősködés és néhány forgalmi adat megszerzése után úgy érzem közeljártok az igazsághoz, mikor azt mondom, hogy ennek a nagy munkás és paraszt lakta városrésznek a lakói nagyon szeretnek olvasni, szórakozási lehetőség sincs annyi, mint a belvárosban és ez is ösztönzi őket az olvasásra és Huszáraié, a könyvtáros, aki maga is falja a könyveket, s akinek próbára térve szakmai múlt is áll a háta mögött, tudatos kölcsönző, tudjatóit hogyan kell közelebb hozni egy-egy műfajhoz, íróhoz. A SAROKBA húzódva beletekintek a múlt. havi adatokba. Az addig beiratkozott, olvasók száma 4®5 fő, összehasonlásul annyit, hogy például a Gyomai Járási Könyvtár olvasóinak száma csupán ötvermel több, holott könyvállományuk helyi kölcsönzésre az itteninek legalább a háromszorosa és a lakosság számaránya is egyezik. — Kiderül, hogy Huszáraié nem is függetlenített könyvtárost Csupán fél napig kölcsönöz és ez alatt adriánoszferál is. A másik felében családanya. De gyakran kell megszakítania otthoni munkáját, hogy a hanyagabb olvasóktól közvetlenül szerezze vissza a többiek részére az olvasmányokat. AZT MONDJA, hogy az olvasók szeretete, valamint azok olvasási láza az olvasómozgalom fejlődésének biztosításához édeskevés. Nagyon kevés és szegényes a könyvállomány. Ezért fordul elő, hogy az erzsébethelyiek egy-egy művet kétszer-háromszor is kivisznek, csakhogy olvashassanak. Több, változatosabb anyagira lenne szükség. Különösen az ifjúsági regények és mesekönyvek ellátása terén siralmas a helyzet. — A fiókkönyvtárát ellátó Megyei Könyvtár erőforrásai, sajnos, korlátozottak. Ezért az erzsébeti helyi fiókkönyvtár olvasói és könyvtárosa nevében ezúton arra kérjük a városi tanács VB-t és az ettkerületi üzemeket, hogy a helyi dolgozók és a művelődés érdekében segítsék valamilyen úton-módon könyvekkel az itteni lakosságnak ezt a szerény, de közkedvelt művelődési forrását! — Exikus — Kicsi könyvtár, nagy tudásszomj úgy emlékszem erre az esetre, pedig idestova ötven éve, mintha tegnap történt volna. A szégyen égette arcomat. A mérnök, most szünetet tartott, elnézett a vendéglő menynyezete felé. A szemét is szúrósan összehúzta és csak ezután folytatta: — Hétéves voltam, de abban a percben megértettem, mi az a megaláztatás. És ha nem értettem volna meg, ez a kegyetlen tanító, aki ocsmány módon kigúnyolta proletár sorsomat, gondoskodott róla, hogy a mocskos tőr beletaláljon vérző gyerekszívembe. Rám kiáltott: „Takarodj haza, és mondd meg szüleidnek, ha nem tudnak úgy járatni, úgy öltöztetni, ahogy itt a belvárosi líceumban az úri gyerekek járnak, akkor vigyenek a fenébe, valamelyik külvárosi állami iskolába! Alá, mars!" És talán fenéken is billentett volna, ha gyorsan ki nem kotródok az osztályból. A hideg kőkockás folyosóra az osztály röhejhulláma úgy szállt utánam, mintha vérszopó szúnyog invázióba kerültem volna... A művezető és a marós komoran figyelték a mérnök minden szavát. A mérnök kis szünetet tartott és akkor megsebzett gyermeki lelkét félszázad távlatából viszszaemelte a jelenbe: — Látja barátom, ez a megaláztatás, ugye, elég korán kaptam, és ma sem felejtem el... Hogy aztán mennyi jött még utána, cifrábbak is, hajajt... Majd egyszer azokról is beszélek... A marós azon az éjszakán csak nagyon soká tudott elaludni. Folyton azon törte a fejét, micsoda világ lehetett az, mikor nemcsak rongyos volt a proli és éhes, de gúnyt is űztek belőle és megalázták. A délutáni műszak-kezdéshez néhány perccel előbb ment be, egyenesen a művezetőt kereste: — Megpróbálom. Azt hiszem sikerül. Több selejt nem lesz. Kezet fogott a művezetővel és utána fellépett a gépre. A művezető az egész műszak alatt nem is ment Szálkai gépe felé. Tíz óra előtt néhány perccel aztán úgyvéletlenül arra vette útját, belesandított abba a kis ládába, ahová a selejtdarabok kerülnek. Üres volt... És a műhely ablakán keresztül a mérnök szobája felé figyelt. Azon töprengett: — Milyen nagyszerű ember ez a fehérhajú mérnök. Annyira jártas az emberi élet kusza ösvényein, akárcsak a gépszerkesztés titkaiban, pedig abban igazán országos neve van... (n—a) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Ohio (Á a rélegdél ! A részegség családi tragédiáknak, véres verekedésnek, sikkasztásnak, csalásnak, gyilkosságnak, öngyilkosságnak az okozója. A közlekedési baleseteknek a felét a berúgott emberek okozzák. Csak egyetlen pillanatra tekintsünk vissza a múltra, amikor a munkások és szegényparasztok milliói szinte koldusként tengették életüket. Azt hiszem, nem kell bővebben felidézni nekünk, idősebbeknek a kizsákmányolás korszakát. De a mai fiatalságnak meg kell mondanunk, hogy a felszabadulás előtti fiatalok túlnyomó többsége nem igen járt színházba, moziba, cukrászdába, de még kocsmába sem. Nekünk, akkori dolgozó parasztfiataloknak a szórakozási helyünk gazdáink istállója volt. Pénzünk ritkán akadt. Ruhánk is csak egy volt, téli, nyári, ünneplő és hétköznapi isegyben, míg el nem nyűttük. Még most is emlékszem egyszer előálltam a gazdám elé, mondván: — Én 21 éves vagyok és visznek katonának. Adjon a béremből egy pengőt, mert még nem voltam sem kocsmában, sem táncolni. Mire azt felelte: — Te nyavalyás, gyerek vagy még ahhoz. Majd, ha kitöltötted a katonaidőd. Ezzel azt akarom példázni, hogy az akkori egyszerű embereknek nem igen volt módjukban kocsmáink. Védőszerük a szegénység, a szolgaság volt. Persze akikor is bőven akadt olyan, aki elitta a keresetét, meg az eszét. De most, sajnos, többen vannak ilyenek, köztük fiatalok is szép számmal. Ma egy munkás-, vagy parasztfiatal annyit keres, mint a vele azonos munkában dolgozó családapa. Többet is költekezik, mint amennyit korához mérten kellene. Szórakozásra rossz példák hatásara, sokszor helytelen irányba hajlik, iszik, kocsmázik rendületlenül. Ha felelősségre vonja valaki, mosolyog, ugyan kérem, nem az apáméból. Ha részegessége, duhajkodása miatt megróják, felháborodottan mondja: mi az, a felnőtteknek lehet, az utánpótlásnak nem? Általéiban a mértéktelen szeszfogyasztás az egész társadalomra nézve káros. A részeg ember,, amikor hazamegy botrányt csinál a családban. Anyagilag tönkreteszi éhezésre, rongyosságra kárhoztatja hozzátartozóit. Másnap is zavaros fejű és testileg is gyenge, rosszul dolgozik. A további és nagyobb italozás miatt esetenként lop, sikkaszt s ebbe másokat is beleránt. Részeges botrányokozásaival feleslegesen terheli a rendőrséget, a mentőket, zavarja az emberek együttélését, bomlás érje a közerkölcsöt. Miatta józan embereknek kell munkaidőben tanúként megjelenni a bíróságokon. Fogjanak össze azok, akik tehetnek e káros szenvedély meggátlására. Kalapács István, Murony 5 Ünnepélyesen zárult a színjátszó fesztivál Vasárnap délután és este két előadással befejeződött Orosházán a Justh Zsigmond megyei színjátszó fesztivál. Délután 3 órakor a gyomai gimnázium színjátszói Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című háromfelvonásos színművét adták elő, nagy sikerrel. Amikor róluk megemlékezünk, elsősorban Balogh József rendezői munkáját kell megdicsérnünk. A diákokból álló együttest kitűnően összefogta és a döntő jelenetek beállításában sem tévedett, sőt, méginkább kihangsúlyozta szereplőinek mozgatásával a színmű nagy konfliktusait. Az együttesből a Nyilas Misi szerepét alkotó Győri Antal volt a legjobb. Utána az igazgató (Szakálas Bálint), Valkai tanár (Benkő György) és a pedellus (Szeredő Elek feiaa&soip fiam jautapzatait, de általában az egész együttes magasszíjivonalú munkát produkált. Este az orosházi művelődési ház színjátszói mutatkoztak be Gyárfás: Koratavasz című, háromfelvonásos drámájával. Tóth Lajos rendezői munkája ebben a drámában is színvonalas volt és ez a tény nagyban elősegítette a dráma teljes kibontakozását. A szereplők közül a legkitűnőbb alakítást Bajza Pál orvos szerepében Hajdú Gábortól láttunk. Kitűnő orgánuma különösen jól érvényesült,de a legjobbak közötti" kell" megemlítenünk Pribék Pálma (Flóra) Szabó Andor (Takács János) Szénás H. Ella (Annus néni) és O. Kovács Károly (Von Litenstein) alakítását. A jó előadáson túl még az is dicséretére válik az orosházi színjátszóknak, hogy önmaguk készítették díszleteiket is, melyek — különösen a harmadik felvonásbeli bunker-díszlet — kifejezőek és egyszerűségükben is tökéletesen megfelelők voltak. Ezzel az előadással zárult be a Justh Zsigmond megyei színjátszó fesztivál. »i TTTvvvwv TfVTVVfvvv Tv?Tvrm E cudar áprilisi napokban az emberek két leghőbb kívánságuk teljesülésében reménykednek. Egyik, hogy végre valahára kitavaszodjon. Nagy kívánság, ugye? A másik, még ennél is nagyobb. Egy jegy a Vasas-Real Madrid mérkőzésre. Nem mondom, jó áprilisi tréfa, hiszen olvasom a lapokban, hogy már lassacskán a fél milliót is eléri a jegyigénylők száma. Nagynagy bánatomra én is ott szorongok az utolsó szalmaszálban reménykedők sokasága között. Ott bizony! ! Mert lehetne-e ma életbevágóbb kérdésen- Mindent bele nél: látni, vagy nem látni, mármint ezt a nagyszerűnek ígérkező mérkőzést. Elárulok egy titkot. Én, született Szár Kálmán már napok óta mást sem tettem, csak jegyre vadásztam. Sorra felhívtam az ismerősöket, könyörögtem, majdhogynem könnyeztem, mondván: — ...könyörülj meg rajtam, egyetlen pajtásom! S amikor elmondtam, hogy jegyet szeretnék, csak annyit mondott mindegyik kedves ismerősöm: Oh, te balga lélek! Kérj akármit, csak jegyet ne. Reggelenként remegő kezekkel bontogattam a napi postát, bízva a lehetetlenben, hátha. Különösen a sporthatóságoktól jövő levelekben reménykedtem. Mindhiába! És most itt állok jegy nélkül, s jobb hasonlat híján közben az jár az eszemben, hogy bizony könnyebb a tévének átjutni a tű fokán, mint egy jegyet szerezni a Vasas-Real—Madrid mérkőzésre. Mert hiába könyörögtem, még az MTST-nek is, ott is csak azt a kedves választ kaptam: — Miért nem szólt előbb, most már késő. Nahát? Minden szúrkálás nélkül úgy érzem, hogy egy jegyet tízért is megérdemeltem volna. Még akkor is, ha mégoly' nehéz lett volna azt kiszorítani. Még akkor is, ha nem szóltam időben, mert ugyebár más tennivalóm is akadt közben. No, de mindegy. Megesett, magyarul szólva, ez egyszer jól kibabráltak velem. Még az a szerencse, hogy a sok könyörgéstől már csak éppen suttogni tudok, de azért a tollam éles. S most a szúrást mindazoknak ajánlom meleg szeretettel, akik miatt így pórul jártam. És még ők, a szerencsés csillagzat alatt születtek, ma a Népstadionban torkuk szakadtából kiálthatják: Mindent bele! — ugyanakkor én is amondó vagyok: „mindent bele’’ és szívfájdalom nélkül beléjük döföm íróeszközöm. Csak azért, hogy nekem is legyen valami örömöm. . Sz. K.